Még mindig kedvetlen voltam TaeHyung vallomása után és aggódtam is érte. Mínusz életkedvvel mentem be dolgozni az étterembe. Tae visszatért a dormjukba, de megígérte, hogy este elém jön és megint nálunk alszik. Túlságosan is kedves volt, én pedig, túlságosan is féltem attól, hogy bele szeretek, aztán koppanok. TaeHyung előtt mindössze egy barátom volt, Nicola és vele is megszívtam rendesen, így érthető okból kifolyólag, paráztam, mi lesz ezúttal. Hyerin nem jött be dolgozni, ezért Kazuval ketten csináltunk mindent. Szerencsére, nem voltak sokan.
- Kazuki! – lépett ki a konyhából séfünk, Shiro.
Az említett behúzta nyakát és halálra rémült arccal tekintett a nagy darab konyhakirályra. Shiro egyébként marha nagy forma volt, mindig nevettem rajta. Szerette random cseszegetni Kazut, aki meg úgy félt tőle, mint a tűztől.
- Szia Shiro! Hozzam az ásót? – mosolyogtam rá lelkesen.
- Szépséges Liu hercegnő – hajolt meg nekem, majd ismét Kazura koncentrálódott figyelme – Melyik köcsög küldte vissza a szusimat és miért?
Kazu, ha lehetséges, még inkább lesápadt és biztosra vettem, épp lepergett előtte az élete. Nagyot nyelt és félve kezdett beszélni.
- Hát... hát... már elment a fickó és azt... azt hiszem, azt mondta, hogy... előfordulhat... a szusi nem... friss – dadogta.
Shiro ábrázata elvörösödött a kijelentéstől. Látszott rajta, nem sok kell hozzá, hogy kivégezzen valakit. Ez esetben, szegény Kazut.
- AZT MERTE ÁLLÍTANI, HOGY AZ ÉN SZUSIM NEM FRISS?! – mennydörögte a szakács, magára vonva a vendégek figyelmét – Ez felháborító! Az én szusim mindig friss! Mindig!!
- Shiro, mély levegő – javasoltam – a fószer több, mint valószínű a szar minőségű szusihoz van szokva, ezért nem ismerte fel a világ legfinomabbját, amit egyedül te vagy képes elkészíteni.
Shiro képéről eltűnt a düh és immáron boldogan, büszkén húzta ki magát.
- Igen, valószínű ez történhetett – hagyta annyiban és hirtelenjében elmosolyodott – Szépséges Liu hercegnő, feleségül foglak venni – közölte.
- Na, na. Előbb szerválj nekem egy biciklit – nevettem.
Shiro vigyorogva vonult vissza a konyhába, Kazu megnyugodva eresztette ki addig bent tartott levegőjét.
- Megmentetted az életemet, Liu – nyögte.
- Bicikli Kazuki fiam. Bicikli! – ismételtem a  régóta áhított tárgyat.
Meg sem kellett volna lepődnem, amikor a BTS tagjai kiskacsákként vonultak be az étterem ajtaján, mégis ajkamba haraptam zavaromban. Leginkább TaeHyung szüntelenül rajtam időző tekintete miatt. Ugyanahhoz az asztalhoz ültek le, mint a múltkor, azzal a különbséggel, hogy Tae most a pulttal szemben csücsült, ahonnan tökéletes rálátása nyílt mindenre, többek között rám is. Nem akartam olyan lány lenni, aki maga alá csinál a puszta jelenlététől, így nagyot sóhajtottam, majd oda mentem hozzájuk. TaeHyung vágytól égő pillantása nehezítette a dolgom, de igyekeztem koncentrálni. Felvettem a rendeléseiket, azt beadtam a konyhára, közben magamhoz véve a megmaradt szusi tálat. Inkább a pult mögé telepedve leültem enni, addig Kazu felszolgálta az italaikat. Kollégám leszedett egy másik asztalt, aztán nevetve jött ki a konyhából.
- Shiro... Shiro épp bringát néz a neten – közölte röhögve.
Számban megállt a falat és felpattanva a konyhaajtóba sietve elkiáltottam magam.
- Shiro! Teszed le azt a telefont!
Kazuki ha lehetséges, még erőteljesebben hahotázott, mire tarkón vágtam.
- Shiro! Kidobom az összes féltve őrzőt, drága késedet és bárdodat, ha nem rakod el azt a kurva mobilt – fenyegetőztem.
- Szerintem, eltántoríthatatlan – vihogott Kazu – Egy bicikli és jöhet a lagzi!
Nyögve vonultam vissza helyemre, tovább pusztítva az ételt. Shiro tényleg a legjobb szusit készítette a világon.
- Anyukád örülni fog Shironak a családban – röhögött Kazu kitartóan káromra.
- Nem hiszem – ingattam fejem – Nekem spéci bicaj kell. Extrákkal meg mindennel – világosítottam fel a srácot – Legyen fehér, barna üléssel. Aztán legyen rajta kosár, hogy tudjam mibe szállítani a három csirkémet...
- Minek neked csirke? – értetlenkedett.
- Mert alapítok egy Csirke Fight Klubot. Harci csirkéket fogok kiképezni – mondtam komolyan – Olyan lesz, mint a Birka Fight Klub, csak keményebb.
- Birka Fight Klub? – visszhangozta.
- Nem ismered? – szörnyedtem el – Tudod, pata rúg, pata rúg, pata rúg. Shönenbirká, Echte birka.
A srác teljesen értetlenül pislogott rám, amitől megint totális idiótának éreztem magam. Megcsóváltam fejem és csendben folytattam az evést. Nem az én hibám, hogy Kazuki egy gyökér, aki nem néz kiváló filmeket.

*&*&*&*


Megkönnyebbült sóhajtással léptem ki az étterem ajtaján. Fáradt voltam és talán, kissé levert is. A délután további része nyugodtan telt és nem volt senki, akivel szórakozhattam volna. Megpillantva a kissé arrébb várakozó Kim TaeHyungot elmosolyodtam, ő velem ellentétben, kifejezetten vidámnak tűnt. Sietősen tudtam le azt a pár métert, ami elválasztott minket, majd puszit nyomtam puha arcára és ölelésébe bújtam. Jól esett érezni szorosan fogó karjait magam körül.
- Van egy meglepetésem – jelentette ki ünnepélyesen.
Kíváncsian pislogtam fel rá, míg ő oldalra lépett, rámutatva a falnak támasztott biciklire. Pontosan olyan volt, mint amelyet Kazunak leírtam. Fehér vázzal, barna üléssel és fehér kosárral.
- Tádám! – vigyorgott szélesen Tae, aztán átment paraszti TopShop üzemmódba és vidéki akcentussal beszélni kezdett – A ma esti első vásárló jelöltünk egy szép arcú, szép testű Koma Asszony. Hölgyeim és Uraim, az eladásra kínált tárgy, pedig nem más, mint egy full extrás parasztkergető. Színe fehér, akár az egészséges libaszar, nyerge barna, mint a lovam, Patkós szőre. Csillog- villog, mint a frissen kisült péksütemény. Elől egy kosár leledzik, melybe nem kevesebb, mint három, ismétlem, három csirke is kényelmesen utazhat. Hátul, az utastérben simán elfér egy kisebb termetű birka is és hogy tudják, milyen néven keressék telefonos ügyintézőnknél az árut, „Parasztpakk”. Az első licit... – nézett rám várakozva.
- Adok 100 wont és egy csomag rágót – kiáltottam bele menve a játékba.
- Elképesztő, Hölgyeim és Uraim! Elképesztő! 100 won és egy csomag rágó. Ki ajánl többet? – színészkedett tovább roppantul meggyőzően.
- 110 won, egy csomag rágó, egy használt papírzsepi, egy fél pár lyukas zokni és a nem létező szüzességem – ajánlottam.
- Hölgyeim és Uraim, ma történelmet írtunk a TopShop világában. Ilyen remek ajánlatot még sosem kaptunk. Tehát, a bicikli elkelt, ennek a szép testű Koma jánynak. Köszönjük figyelmüket és további ajánlatainkért keressék fel webshopunkat, www.parasztpakkajandekkapaval.com. További szép estét!
Nevettem az idolon és rögtönzött műsorán. Kim TaeHyung teljesen őrült volt, talán, jobban is, mint én és ez nagyon tetszett benne. Nehéz lesz nem belezúgni egy ennyire veszettül édes és figyelmes srácba.