Liu:

A házban a már megszokott Bangtan káosz uralkodott. A hímek eszméletlen piálásba kezdtek, amihez nekem nem volt kapacitásom, ezért félrevonulva amőbáztam magamban a kerti széken ücsörögve. A felbontott söröm érintetlenül pihent az asztalon, arra várva, hogy megigyam.
- Na, mi van kis Kottyos? Büdös neked a bandánk, mi? – huppant le mellém Min YoonGi a másik székre, melyet oda húzott hozzám.
- Áh, tudod, hogy megy ez. A magam fajta vidéki, szolgalelkű cselédnép nem keveredik a felvágós városiakkal – fintorodtam el látványosan.
- Dilis vagy – súgta közelebb hajolva – de tetszik.
Homlokom sűrű ráncba szaladt kijelentésére. Furcsán sokat vigyorgott a betermelt alkoholtól és szókimondóbb is lett. Persze, YoonGi egyébként is az volt, amit nagyon csíptem benne. Miatta nem kellett visszafognom magamat.
- Tae? – kérdeztem előrébb hajolva, bekukkolva a házba.
- Rockert játszik a konyhapult tetején – nevetett – Mi a helyzet azokkal a fanvideókkal? Nézed még?
- Néha – vallottam be – Elhiszem, hogy szeretnék a fanok együtt látni TaeHyungot a Blackpinkes Lisával, vagy más női idollal, de engem ettől pusztulatba visz a depresszió – ingattam fejem.
- És az utálkozó vélemények? – kortyolt bele borába.
- Na, a másik – horkantottam – Azok meg ravatalra tesznek. A legújabb teória szerint, én egy vidéki, törtető kurva vagyok, aki Tae hátán akar felkapaszkodni a hírnév száguldozó vonatjára – húztam el számat.
- Ismered őket?
- Mi? – zavarodtam össze.
- Akik ezeket írják. Ismered őket? A barátaid? Fontosak neked? – szegezte nekem kérdéseit.
- Nem – vágtam rá.
- Akkor meg, mi a faszt érdekel, mit gondolnak rólad? Egy rakás téveszmés kiscsaj, akiknek szent meggyőződésük, hogy TaeHyung feleségei lesznek. Szard le őket magasról – tanácsolta – Jó fej csaj vagy, de tényleg. Tae szeret téged, és mi is kedvelünk.
- Még a nagy Rap Géniusz is? – vigyorogtam sokkal jobb kedvűen.
YoonGi nem válaszolt rögtön, mindössze némán, alig látható mosollyal tanulmányozta arcom, amivel egy kissé zavarba is hozott. Ismét beleivott poharába, majd kibökte.
- Fontos vagy a bandának, mert a legjobbat hozod ki TaeHyungból.
- Egy elismerés Min YoonGitól – helyeztem szívem fölé tenyerem drámaian – Megható’ttam rendesbe.
- Támadt egy Min YoonGi féle kibaszott jó ötletem – pattant fel.
Hülye ábrázattal figyeltem, amint berohan a házba, eltűnik látóteremből, aztán kisvártatva újra megjelenik két üveg sojuval és két pohárral. Lepakolta a tárgyakat az asztalra és vigyorogva húzott elő farzsebéből egy fél literes ásványvizet. Nem értettem, mit tervez.
- Soju rulettezni fogunk – jelentette be – Itt ez a két pohár. Az egyikbe vizet töltök, a másikba alkoholt. Felteszünk egymásnak kérdéseket, bármivel kapcsolatban. A passzolási lehetőség pedig, azt jelenti, választanod kell egy poharat és kiinni a tartalmát – magyarázta – Érthető? – pillantott rám, mire bólintottam.
Az idol hátával takarva az asztalra helyezett dolgokat ügyködött ott, aztán sunyi mosollyal huppant vissza a székbe és csapta össze tenyereit.
- Hölgyeké lenne az elsőbbség, de hát, ki nem szarja le? Én kezdek. Nincs kegyelem, jön az első kínos kérdés. Ki az a bandából, akivel lefeküdnél? TaeHyungot nem mondhatod.
El sem gondolkoztam a kérdésén és igazából, nem is akartam. Így megfogtam a jobb oldali pohárkát és lehúztam a tartalmát. Az erős alkohol égette torkomat, de igyekeztem hősiesen helytállni.
- Ezzel a felfogással nagyon hamar le fogsz jönni az életről – jegyezte meg, miközben újra töltötte a poharat és össze- vissza tologatta azokat.
- Én jövök. Hogy van Holly?
YoonGi lesújtóan nézett. Meg tudtam érteni, de sajnos, semmi szemét téma nem jutott eszembe. Vállat vontam, tehetetlenségemben.
- Jól – válaszolta kurtán – Tényleg eszedbe sem jutott, hogy megcsókold Jungkookot?
- Nem – vágtam rá – Jelen pillanatban van olyan személy, akivel el tudnál képzelni egy komoly kapcsolatot?
A srác hosszan fixírozott, majd alig észrevehetően biccentett. Előre dőlt kissé  úgy folytatva a faggatózást.
- Ha más lett volna Kookie helyett a medencében, bevállaltad volna a csókot?
- Talán – billentettem félre fejem.
- A talán nem válasz – okoskodott – Igen, vagy nem?
Megfogtam a poharat és ledöntöttem tartalmát. A soju melegséggel árasztotta el torkomat, aztán gyomromat is.
- Szóval, igen – állapította meg.
- Megittam a kurva sojut, ezzel tartózkodtam a válaszadástól – szűkítettem résnyire szemeimet.
- Gecire nem érdekel a tartózkodásod. Ez egy őszinte játék, őszinte válaszokkal.
- Tudod mit? Akkor, én is szemét leszek – csaptam az asztalra – Kösd fel a gatyád Agust D, mert háborút indítok ellened – fenyegetőztem.
- Hajrá kis Kottyosom – dőlt hátra győztes mosollyal – Nem tudsz beégetni.
- Te akartad – biccentettem – Te milyen rendszerességgel kúrvázol?
- Nem kurvázok Kottyos, megoldom magamnak – kacsintott – Mi az erogénzónád?
- Ez meg milyen kérdés már?! – háborodtam fel.
- Háborúban és szerelemben mindent szabad – szélesedett vigyora.
- Szopjál le egy halat – fújtattam és ittam.
Pilláim erőszakosan szorítottam össze a pia ereje miatt, míg YoonGi fejét csóválta.
- Frankón mondom, hogy te szándékosan finnyáskodsz a válaszokkal, hogy ihass. Alkesz – kötözködött.
Gyilkos pillantással méregettem és tényleg elhatároztam, megpróbálom minél kínosabb helyzetbe hozni. Nehéz feladat, de Liu okos, ügyesbe’ megold mindent. Ördögi mosolyt villantottam és megszólaltam.
- Lefeküdnél velem?
Szemöldökei homloka közepére ugrottak meglepődöttségében. Már terveztem a beszólást, ha beleiszik a pohárba. YoonGi azonban egy világi köcsög, mert sunyi képpel előre hajolt és suttogóra fogta.
- Szerinted?
- Nem hiszem, hogy kompatibilisek lennénk, így evidens, hogy nemet mondanál – fejtettem ki elméletem.
Az idol váratlanul állt fel, gyorsan mozdulva kiitta mindkét pohár tartalmát és kezét nyújtotta felém.
- Tartsunk karácsonyt. Megtanítalak úszni, hogy ne nekem kelljen megmentenem mindig a seggedet – mozgatta meg ujjait, noszogatva.
Nyilván az alkohol adott bátorságot ahhoz, hogy felemelkedjek a székről, elfogadva a pacskert. A medence lépcsőjénél lerúgtam papucsaimat és lejjebb sétáltam, egész a térdig érő vízig. Ott még biztonságosnak véltem és bíztam benne, YoonGi nem használja ki az alkalmat, hogy vízbe fojthasson. Ő tovább ment, mint én. A víz derekát simogatta, ahogyan lágyan hullámzott körülöttünk mozdulatainktól.
- Fosol, mi? – szívatott, aztán komollyá vált arca – Gyere nyugodtan, nem megyünk beljebb – ígérte.
Nagyot sóhajtottam és szófogadóan hozzá lépdeltem. Lehajolt, forró levegője nyakamat simogatta, miként lehámozta rólam a sérült karomat tartó rögzítőt, majd azt a medence szélére hajította. Lassan engedtem le kezem, ami enyhe fájdalommal járt.
- Mozgasd át kicsit – tanácsolta.
- Hülye vagy? – hőköltem hátra.
Finoman kulcsolta ujjait csuklómra, másik tenyerét sérült vállamra tette óvatosan és vigyázva felemelte karomat. Kellemetlen volt, viszont, nem nyávogtam emiatt. YoonGi aznap este valóban megtanított úszni és rövidke ismeretségünk alatt sosem láttam annyira törődőnek, mint akkor este.