Liu:

Lágy puszikkal ébresztettek, mely ellepték az arcomat, a hajam, a nyakam, vállam, kézfejem, tenyerem. TaeHyung finom parfümjének illata körbelengett, amitől félálomban is mosolyogtam. Szerettem így ébredni és nem pedig a telefonom ébresztőjének idegesítő csipogására. Kinyitottam pilláimat, megdörgöltem szemeim, majd egy szerelmesen mosolygó Tae jelent meg előttem.
- Ilyenkor vagy a leggyönyörűbb. Álmosan, smink nélkül... – bókolt.
- Hobi kurvázik – jelentettem ki.
- És amikor, csendben vagy – tette hozzá.
- Esküszöm – ültem fel – tegnap bevallotta. A halál angyala csókoljon homlokon – mutattam arcom azon részére-, ha hazudok – bizonygattam.
Az idol megsimogatta fejemet, aztán ölembe helyezett egy papírszatyrot. Kíváncsian nyitottam szét és őszintén szólva, már meg sem lepődtem a méregdrága fehér blúz láttán. Felsóhajtottam.
- Tae, mondtam már, hogy nem szeretném ezeket a holmikat – ismételtem a sokszor hangoztatott mondatot.
- Pedig, van még pár – intett a falnál sokasodó több tucat szatyorra.
Nyögve hanyatlottam vissza az ágyba. Dühített, hogy TaeHyung ennyire figyelmen kívül hagyja kérésemet és mindenféle drága cuccal elhalmoz. Egyszerű vidéki kiscsaj voltam, nem vágytam ilyesmikre.
- Csak boldoggá szeretnélek tenni – mondta belepuszilva tenyerembe.
- Akkor, legyél egy átlagos srác – motyogtam, de így is meghallotta.
Bűntudatosan pislogott rám, pedig nem az ő hibája volt. Énekelni szeretett, színpadon állni. Ez volt minden vágya és élete munkája. Nem foszthattam meg mindettől. A kopogásra az ajtóhoz fordultunk. Elfintorodtam, meglátva a küszöbön ácsorgó maknaet, bögrével a kezében.
- Kookieval arra gondoltunk, elmehetnénk hármasban valahová – ötletelt Tae vidáman.
Kurvapecér Hobi barátom is felbukkant, komor ábrázattal figyelve. Segélykérőn lestem rá. Semmi kedvem nem volt kulturáltan viselkedni és Jungkookkal lógni.
- Igazából, már tegnap lefixáltuk Csöppséggel, hogy elmegyünk teniszezni – hazudta mentve bőrömet.
- Ja – bólintottam – Töltsétek csak együtt a napot, én elleszek HoSeokkal. Nem akarok mindig rajtad lógni.
- De hát, nem lógsz rajtam Jagiya. Épphogy, könyörögnem kell azért, hogy velem legyél – beszélt szomorúan TaeTae.
- Igazán nem szeretnék közétek, vagy a barátságotok útjába állni. Hiszen, ti lelkitársak vagytok, testvérek, anál partnerek – soroltam gonoszul – Menjetek nyugodtan. Mi meg majd pingpongozunk Hobival.
- Tenisz – javított ki a srác.
- Akkor az – horkantottam – Amúgy, említettem már, hogy Hobi kurvázik? Erkölcstelen – öltöttem rá nyelvet, mire nevetett.
- Nem – csattant fel TaeHyung – Velünk jössz és kész. Én vagyok a barátod... lószart, a vőlegényed vagyok – helyesbített -, mostantól fogva elfogadod, amiket neked veszek és hordani fogod azokat. Gondoskodom rólad, te meg beletörődsz szépen – szónokolt.
- Hát, nem fogod megmondani, mit csináljak – kiáltottam – Felnőtt nő vagyok, aki...
- Aki hozzám tartozik – szegte fel állát dacosan TaeHyung.
Gyilkos pillantásokkal végeztem ki többször, egymás után. Ám Kim „Van Gogh” TaeHyung halhatatlan, így sértetlenül, elevenen ácsorgott ott továbbra is, játszva az alfahímet. Úgy megcsapdostam volna, de lerokkanva bizonyára elpicsázott volna, ezért, hagytam úszni a lehetőséget.

*&*&*&*



Kellemetlen volt az egész. TaeHyung elrángatott „ribanc shoppingra”. Azért neveztem el így, eme csodás tevékenységet, mert frankón olyan volt a szitu, mintha a Sugar Daddy épp feltöltené a csóró házi prostija gardróbját, egy kis szexért cserébe. Ráadásul a legdrágább üzleteket jártuk be. A lábam már le akart szakadni a tetves magassarkútól, a méregdrága, puccos Gucci cuccok kényelmetlenek voltak. A kantáros farmeremet akartam és a kedvenc tornacsukámat. Mellesleg, egyik ruhadarab sem az én ízlésemet tükrözte. Egy újabb boltba léptünk be, amikor türelmem utolsó morzsája is odaveszett és kifakadtam.
- Faszom kivan a buzeráns programjaidtól – morogtam.
Az egyik fiatal eladó csajszi vetett rám egy lesújtó pillantást, aztán realizálta, kik tértek be fosztogatni és kecses csípőringatások közepette, csábos szempillarebesgetéssel hozzánk csapódott.
- Üdvözletem Uraim, miben lehetek szolgálatukra? – mosolygott.
- Nagyon nem abban, amiben te reménykedsz francia pudlikám – gúnyolódtam, de meg sem hallotta.
- Van velünk egy hölgy is – jegyezte meg Jungkook bosszúsan.
- Aki a menyasszonyom – nyomta meg a szót Tae – és szeretném meglepni valamivel.
- Mire gondolt? Kosztüm, ruha, blúz, cipő, táska? – sorolta a csaj műmosollyal – A mérete körülbelül, xl-es lehet...
- Bizonyára, nemrég kezdett, ugyanis a hölgy mérete m-es – helyesbített Kook – Gyakorolja még a saccolást – vigyorodott el.
Boltos maca kelletlenül mosolygott, mint amikor majdnem szüzen beállítasz egy pornós castingra. Túlságosan is meglepett Jungkook hirtelen támadt rokonszenve irántam, ezért nem volt lehetőségem képen röhögni a csajt.
- Nézd, az tök jól néz ki – mutatott a maknae egy fekete táskára, majd finoman megfogva csuklómat oda kormányzott.
Megszemléltem a fekete darabot. Tényleg, jól nézett ki, de túl drága volt.
- Hallottad, amit Hyungnak mondtam rólad, ugye? – érdeklődte lehalkítva hangját.
- Aha – bólintottam.
- Mennyit?
- Azt a részét, amikor bőszen ecsetelted neki, hogy szerinted, a kapcsolatunk a banda rovására megy és retardált vagyok – meséltem.
- Ezek szerint, a többit nem – állapította meg.
- Ennyi is elég volt, köszi – morogtam.
- Liu – sóhajtott – Nem szeretném, hogy elhagyd TaeHyungot.
- Mi? – zavarodtam össze.
- Kegyetlenül szerelmes beléd és a legjobbat hozod ki belőle. Nem veled van bajom, csak félek attól, hogy... besokallsz, elhagyod, ő meg teljesen összetörik. Persze, emellett van bennem egy cseppnyi féltékenység is, mert ti boldogok vagytok és ott vagytok egymásnak. Engem jóformán, sőt... ők neveltek fel és kicsit most olyan, mintha megfosztanának a családom egyik tagjától. Tudom, hogy nem akarod kisajátítani, amiért hálás vagyok neked. Szóval, ebből csak azt akartam kihozni, hogy nagyon sajnálom, amiért szemétségeket mondtam rólad. Nagyszerű lány vagy, aki pontosan annyira szerelmes a legjobb barátomba, ahogyan ő beléd. Bármi is legyen, támogatlak Titeket és örülök nektek – villantotta meg nyuszis mosolyát a végére.
Nem tudtam erre mit mondani, így másféleképpen kinyilvánítva hálámat, átöleltem fél karommal. Talán, tévesen ítéltem meg a srácot.