TaeHyung:



El sem hittem, hogy Liu ekkora meglepetést szervezett nekem titokban. Anyáék oda s vissza voltak érte, amiért úgymond ismeretlenül ilyet tett a családunkért. Minden egyes megnyilvánulásával egyre közelebb sodort egy hatalmas döntés felé. Lassan fél órája beszélgettünk a szüleimmel, közben eljátszadoztam kis testvéreimmel, amikor is felhoztam a témát.
- Szeretném megkérni a kezét – jelentettem be.
Anya kiköpte az éppen kortyolt ásványvizet, apa meg csak mindentudóan mosolygott.
- Nézd Kincsem... – kezdte anya, de félbeszakítottam.
- Már megvettem a gyűrűt is.
- Hát...oh... – nyögte édesanyám – Nem gyors ez egy kicsit? Nem Liu személyével van problémám, mert én mondom, a világ legtündéribb teremtése az a kislány. Annyira kedves, tisztelettudó és édes volt, amikor beszéltünk. De a tempó Tae... Alig ismeritek egymást két hónapja.
- Én már a megismerkedésünk napján elakartalak venni – vetette közbe apu vigyorogva.
Anya hallgatott, aztán arcára simítva tenyerét elmosolyodott.
- Akkor, a mi nagyfiúnk vőlegény lesz – állapította meg.
Imádtam a szüleimben, hogy sosem kérdőjelezték meg döntéseimet, egyszerűen csak támogattak mindenben. Legyen szó meghallgatásról, gyakornokságról, vagy lánykérésről.
- Mikor lesz a nagy alkalom? – tapsolt izgatottan anya.
- Hát... – vakartam meg szenvedve fejem – erre vonatkozóan semmi ötletem nincs.
- Hmm... – gondolkodott el apa – Rózsaszirmok?
- Az sablonos – legyintette le anya.
- Megvan! – pattantam fel ordítva.

*&*&*&*

Liu:



Jóllakottan fetrengtünk a széken a srácokkal. Meglepődtek, hogy simán beburkoltam az egész hamburgert, de hát, mit tehetnék? Éhes voltam. Jin nyögdécselve halászta elő telefonját, nézett rajta valamit és vigyorogva bökte oldalba Jungkookot, aki meglesve a kijelzőt szintén vigyorgott. Nagyon nem volt bizalomkeltő a fejük, viszont, nem tettem szóvá. Elvoltam én magamnak kifeküdve a kényelmes széken.
- Liu! Keljél babám, megyünk wellnessezni – jelentette ki Jin ünnepélyesen.
- Há’biztoshogynem – hadartam egy szuszra.
- Kook fiam, intézkedj! – tekintett célzatosan a srácra. 
Jungkooknak több ösztönzésre nem volt szüksége ahhoz, hogy egy könnyed mozdulattal a vállára kapjon és átminősítsen krumpliszsáknak. Felkiáltottam, amikor mindezt megspékelte azzal, hogy rácsapott a fenekemre. Ez a gyerek mióta ilyen szemtelen?! Hányatatott sorsú parasztlányként tűrtem, hogy átvándoroljon velem így a hotel wellness részlegébe. Jin persze széles vigyorral Worldwide Handsome- ként siklott mögöttünk. Rambo életvitelű maknaenk figyelmetlen volt, annyira átjárta az életérzés, így sikeresen lefejeltem az üvegajtót, de úgy, hogy szerintem még nem létező szűzhártyám is összestoppolódott. Jungkook a wellness recepciós pultjához érve ismételten rácsapott a fenekemre, én pedig bosszúból az oldalába haraptam. Rögtön a földre tett, világfájdalmas ábrázattal simogatva oldalát.
- Az addig oké, hogy itt vagyunk, de mindezt ki finanszírozza? – kérdeztem enyhe ingerültséggel.
- TaeHyung, ki más? – vigyorgott Jin.
Megcsóváltam fejem. Kizárt, hogy Tae pénzét költsem! Én nem Hyerin voltam, aki minden egyes wont igyekezett kisajtolni csóró udvarlóiból. Volt nekem saját keresetem, amire büszke is voltam. Igaz, hogy minden pénzem elment TaeHyung családjának ideutaztatására, de határozottan megérte.
- Inkább visszamegyek Taehoz – jelentettem ki.
- NEM! – robbant be elém Jungkook – Nem mehetsz el Liu! Itt kell maradnod! Velünk! – ragadta meg vállaimat.
- Mi van veled gyerekem? – pislogtam rá furcsállva.
- Liu! Be kell vallanom neked valamit – mondta komolyan – Én... én elhivatott környezetvédő vagyok. Nagyon, nagyon mélyen és elszántan.
- Há’ majd én is nagyon elszánt leszek, amikor mélyre ásom a hulládat. Persze, előtte szelektállak, hogy békében nyugodhass – hepciáskodtam lerázva magamról kezeit.
Hátra arcot vágva indultam vissza, ott hagyva őket, ám ezúttal Jin ugrott elém.
- Liu! Stop it! – kiáltotta – Nem mehetsz sehova. Velünk maradsz és kész. Nem akarsz wellnessezni? Akkor nincsen masszás, meg pedi-mani. Mit csináljunk helyette?
- Na jó – szűkítettem résnyire szemeimet, úgy méregetve őket – Ti sunyítotok valamiben – állapítottam meg.
- Dehogyis – mondta cseppet sem meggyőzően Jin.
- Szerelmes vagyok beléd – kurjantotta Jungkook kifejezetten riadtan.
- Hülye vagy te, nem szerelmes – förmedtem rá.
- Belém lehetsz szerelmes, megengedem kis Eco Boy – legyintett csókot dobva neki Jin.
- Miről van szó? Miért nem szabad visszamennem a szobába? – fontam össze karjaimat melleim előtt.
A két idol kétségbeesett pillantást váltott, ami miatt nagyon úgy éreztem: ráfogok én csúnyán baszni.