TaeHyung:




Nicola bosszúja részben gyerekes, ám sokkal inkább a legszemetebb dolog volt, amit tehetett. Kiposztolta a netre Liu nagyszüleinek lakcímét, nekünk pedig gyorsan szedelőzködnünk kellett és visszatérni Szöulba. Bántam. Liu miatt is, meg amiatt, hogy jól éreztem magam a tanyán. Miután elbúcsúztunk és sűrűn bocsánatért esedeztem Nagyiéknak, a menedzser által küldött autóval tértünk vissza a városba. Más választás nem lévén a dormba mentünk. A lány aludt út közben, én addig a neten lógtam, de hamar megelégeltem a rengeteg Liura irányuló gyűlölködést és inkább hozzábújva animét néztem. Fájt az A.R.M.Y. reakciója. Ha igazán szerettek volna, nem fúrták volna a boldogságom, sem annak okozóját. Aggódtam szerelmem miatt és, hogy mélyebre süllyed a ránehezedő depresszióban. Eszembe jutott, talán egy beszélgetés YoonGi Hyunggal jót tenne, de elvetettem az ötletet. Liu még mindig kissé álmos volt, mikor beléptünk a dormba, azonban a szokásos Bangtan káosz észhez térítette. Jin éppen Jungkookkal harcolt egy csomag chipsszért, életre-halálra kimenetelű öldöklést lezavarva. NamJoon, Jimin is haza utazott, így a szurkolói létszám Hobira korlátozódott. YoonGi a saját házába húzódott vissza.
- Az oszt karrier – biccentett elismerően Liu a srácokra nézve – Trónok Harca Bangtan módra – tette még hozzá és azzal a lendülettel kitépte a Kook markában szorongatott rágcsát.
A maknae olyan világfájdalmas ábrázattal nézett a lányra, mintha az lett volna a földkerekség utolsó csomag chipse. Fejemet csóválva, HoSeok segédletével behurcolkodtam a szobámba. Talán, nem volt a legbölcsebb döntés hármasban hagyni a többieket, mert alig értünk be a szobába, folytatták az öldöklést, ez alkalommal, Liuval kiegészülve. Az ordibálásra ijedten rohantunk ki Hyunggal. A látvány valami fenomenális volt. Jungkook a nappali közepén állt, széles terpeszben, jobb lábán ott csüngött Liu, a földön ülve, ép karjával makacsul rákapaszkodva a srác lábára. Jin egy fakanállal hadonászott, harci pózt bevágva. Nem tudtam eldönteni, kit akar leütni, minden esetre, teljes harckészültségben volt.
- Add vissza a kajámat! – követelte Kook.
- Nem adom! – kiáltotta Liu és azzal a lendülettel beleharapott a maknae combjába.
- Ez harap! Hyung, szedd le rólam! – óbégatott Kookie.
Jin igazságosztóba átlényegülve kezdte el csapdosni fegyverével Jungkook fenekét, aki erre szenvedve jajgatott.
- Ne engem üss! A csajt! Tépd meg a haját! TÉPD MEG A HAJÁT! – adott pontosabb instrukciókat a legfiatalabb.
HoSeok baromi jól szórakozva, kétrét görnyedve röhögött, fuldokolással küszködve. Liu féltve tincseit elengedte a maknae lábát és villámgyorsan mögém sprintelt, menedéket keresve. Ezzel azonban akadt egy kis probléma. Imádom, szeretem Liut. Életem nagy és egyetlen csodálatos szerelme. Viszont, Jungkookot sem hagyhattam cserben. Milyen dolog lett volna már? Így átmentem árulóba, kikapva barátnőm kezéből a kaját, majd átpasszoltam Kookienak. HoSeok ellenséges csapatot választva visszaszerezte a csomagot, aztán finoman megragadva a lány csuklóját elcibálta a Jiminnel közös szobájukig és bezárkóztak oda. Összenéztünk a srácokkal és harci kiáltással megspékelve dörömbölni kezdtünk az ajtón. Odabentről ördögi nevetés szűrődött ki, valamint a zacskó jellegzetes zörgése. Liu és Hobi elpusztították az utolsó csomag chipset, nem foglalkozva azzal, hogy ezzel bizony kőkemény háborút robbantottak ki.

*&*&*&*



HoSeok és Liu lassan három órája zárkóztak be a szobába. Mi fél órája kutattunk Yeontan után, mindhiába. Elnyelte a föld. Végül, Jungkook világosodott meg és elszántan dörömbölt öklével az ellenséges hadsereg ajtaján.
- Követelem, hogy engedjétek szabadon a túszt! – mondta elmélyített hanggal.
- Hülye gyerek – kiabálta ki Liu.
- Héj! Idősebb vagyok nálad, tisztelned kell engem. TaeHyung, mond meg neki – nézett rám.
- Liu – szólaltam fel, mint önjelölt túsztárgyaló – Add át Yeontant és senkinek sem esik bántódása – ajánlottam.
- Egyéb javaslat? – érdeklődte Hobi.
- Nincsen – mondta Jin.
- Akkor, kivégezzük a kutyát – közölte sötéten Liu.
- Fékezd meg az asszonyodat – követelte ijedten Jungkook tőlem.
- Cseréljünk túszt – ötleteltem a párosnak, akik odabent bujkáltak – Yeontanért cserébe felajánlom Jin Hyungot. Őt megölhetitek. 
- Hé! – csapott tarkón az említett felháborodva – Liu! – fordult az ajtóhoz – Feláldozunk nektek egy szüzet – veregette meg Jungkook vállát.
- Szűznek itt vagyok én – harsogta HoSeok.
- Huh – eresztett megkönnyebbült sóhajt Kookie.
- Az erkély! – sutyorogta Jin élénken.
Leesett, mire gondol. Az erkély, ami összeköti a két helyiséget. Halkan osontunk ki a nappaliból, egész a másik szoba erkélyre nyíló üvegajtajáig, mely nyitva volt. Félelmetes csatakiáltással rontottunk be, meglepve az éppen társasozó párost. Jin megragadta a kutyust, kimenekítve onnan, Jungkook HoSeokkal harcolt, vagyis valami olyasmit műveltek, én pedig egy elegáns mozdulattal leterítettem barátnőmet. Vigyorogtam, ahogyan kapálózott alattam, szenvedve fogságomból. Végül, megharapta államat, mire legurultam róla. Jungkook eleresztette Hobit, segítségemre sietve és nemes egyszerűséggel ráült Liura. Persze, Őt sem kellett félteni. Addig küzdött, amíg pozíciót váltottak, ezzel igencsak érdekes alakzatot felvéve. Liu még mindig alul volt, Jungkook a lábai közt, lefogva a lány egyetlen ép karját feje mellett. Nem a helyzet aggasztott, hanem, hogy a kis maknae látszólag fel sem fogta a túlságosan is intim közelséget. Liu mozdulatlanul feküdt, úgy tűnt, nem mer megmoccanni, ami érthető volt részéről.
- Győztem Hyung! – kurjantotta lelkesen Jungkook – Kivégeztem a nődet – vigyorgott a srác.
- Öhm... – vakarta meg kobakját HoSeok, rám pillantva – Ügyes vagy, de igazán kiszállhatnál szegény Liu lábai közül – javasolta.
Jungkook vigyora lehervadt, az alatta félholt barátnőmre lesett, majd füle tövéig vörösödve lepattant róla, bekuporodva az íróasztal alá.
- Úristen, Úristen, Jézus Mária – mantrázta – Majdnem szexeltem Liuval, majdnem szexeltünk – mondta teljesen kétségbeesve – Hogyan fogom elmondani a szüleimnek, hogy már nem vagyok szűz? – temette tenyereibe arcát.
- Jungkookie – szólalt meg HoSeok – igazán nem szeretnélek elkeseríteni, de az nem egészen ilyen formációban történik.
- Hála Istennek – sóhajtotta a maknae.
Liu közelebb kúszott hozzám, biztonságot keresve átölelt fél karjával, pofiját nyakamba rejtve.
- Ez egy barom állat – motyogta bőrömbe – Majdnem megölt.
- Majd megszokod Jagiya – simogattam fejét.
- Üdv a Bangtan dormban Csöppség, ahol mindig káosz van és az utolsó zacskó chips szent – mosolygott Hobi.