TaeHyung:



Baromi kegyes volt hozzám a sors. A Big Hit, Bang SiHyuk, SeJin menedzser, a staff, a srácok, a családom. Mindenki az én Liumért aggódott. Más ügynökségnél egy ehhez hasonló esetben kitört volna a balhé, engem pedig kirúgással fenyegettek volna. Ehelyett a Big Hitnél most az vált elsődleges céllá, hogy tisztázzuk a helyzetet és Liu biztonságban legyen. Barátnőm még aludt, anya mellettem ülve leste a telefon kijelzőjét, elszörnyedve. Liu mobiljában turkáltam. Milliónyi értesítése volt. Weibon, Facebookon több tucat fenyegető és ócsároló levelet kapott. Megijesztett, amiket írtak neki. Idiótának, ribancnak, csúnyának nevezték, a halálát kívánták. Egy Lola álnéven tevékenykedő lány ment a legmesszebbre. Képet küldött Liu megrongált bringájáról, azzal a szöveggel, ő is erre a sorsra jut, amiért elvette az oppáját. Megelőzve a bajt, kitöröltem minden üzenetet és inaktiváltam a profiljait. Liu nyöszörögve ébredezni kezdett, mire félretettem a készüléket és gyönyörűséges pofiját cirógatva puszit adtam homlokára. Ujjai enyéim közé csúsztak, összekulcsolódva, ami megmelengette szívem.
- Tae... – sóhajtotta álmosan.
- Itt vagyok Jagi – biztosítottam közelebb hajolva hozzá – Anya is bejött meglátogatni téged. Hozott reggelit nekünk.
- Igazán nem kellett volna miattam fáradnia YunSeo – motyogta bágyadtan a lány.
- Dehogyisnem Kedves és mondtam már, hogy tegezz – mosolygott rá anya megsimogatva buksiját.
- SuBin is hamarosan megérkezik. Hoz be neked ruhát és mehetünk végre haza – mondtam – A szüleidet felhívtam, anyukád azt javasolta, töltsünk pár napot a nagyszüleid farmján.
- Mhh... hiányoznak a nagyiék – jegyezte meg nosztalgikus mosollyal.

*&*&*&*



A sajtótájékoztatón túl estem. Idegesített, hogy mindent megakartak tudni Liuról és már-már pofátlan kérdésekkel bombáztak. A részleteket megtartva magamnak beismertem kapcsolatunkat és, hogy megkértem a kezét. Meglepődtek elég rendesen, de nem különösképp érdekelt. Mindezt enyhe idegességgel műveltem le. Aggodalmam akkor hágott tetőfokára, amikor Liuval megérkeztünk a nagyszülei farmjára, a Busan melletti kis faluba. Büszke voltam rá, mert végigsétálva az utcákon az emberek kedvesen köszöntötték őt, elcseverészve vele, hogyléte felöl érdeklődve. Liut mindenki szerette, ami egyáltalán nem lepett meg. Természeténél fogva akaratlanul is elvarázsolta a környezetét. A kis régi építésű ház saját nagyszüleim otthonára emlékeztetett, kedves emlékeket ébresztve bennem. Hatalmas földterülettel rendelkeztek, rengeteg különféle állattal és veteményessel. Gyomrom kissé háborgott, ahogyan menyasszonyomat követve, bőröndjeinket húzva beléptem az épületbe. Igazi otthon illat terjengett, amitől máris kellemesebben éreztem magam. Egy idős, kedves arcú néni várt minket, szoros ölelésbe vonva kedvesemet. Megpuszilgatta pofiját, majd kibontakozva a kontaktusból rám nézett. Pillantása szúrós volt és már értettem, miért tartja Liu szuperhősnek nagyiját. Tiszteletet parancsoló nő volt. Kitartóan mosolyogtam, hátha elnyerem rokonszenvét, hiába. Első számú közellenség lettem, már a puszta ténnyel, hogy férfi vagyok, plusz, az unokája barátja.
- Már megin’ összeszedtél valami kóbor állatot? – morogta a nagyija csípőre téve kezét.
- Nagyi, ő a barátom, Kim TaeHyung. Tae, ő a nagymamám, Park MinSeo – mutatott be minket egymásnak Liu.
- Örvendek asszonyom – hajoltam meg mélyen – Liu sokat mesélt Önről.
- Pff... – horkantott a nő, amiből tudtam, ez nem lesz egyszerű menet – Ismerős a képed, nem a vasútállomáson szoktál kéregetni? – szűkültek résnyire szemei.
- Nagyi, TaeHyung idol. A BTS énekese – világosította fel Liu.
- Még jobb – csattant fel a néni – Egy mihaszna, majomkodó ficsúrt sikerült kifognod. Nem értenek ezek semmihez sem kislányom, csak pózolgatnak és a seggüket riszálják.
- Mama, kérlek – vett védelmébe Liu – TaeHyung rendes srác. A nagyszüleivel nőtt föl egy tanyán. Nem elkényeztetett hímprosti.
- Hiszem, ha látom – húzta fel orrát a mami – Nicolan legalább van izom és segít a ház körüli teendőkben. Idol úrfi mit fog csinálni? Danolászik majd a drága ruháiban a kapa mellett?
- Mama – pislogott könyörögve Liu, amitől az idős nő egyből megenyhült – Tae jó srác, bízz bennem.
- Hmm – hümmögött MinSeo – Ha nem bírja a kiképzést, te ásod el – emelte fel ujját – Pakoljatok le, hamarosan kész a vacsora.
Kissé nyugodtabban hajlongtam hálásan nézve a szigorú nagymamára és Liu után koslatva meneteltem a szobába. Tágasabb helyiség volt, mint az otthoni birodalma. A falakat itt is fotók díszítették, rock bandák poszterei és különféle festmények. A polcokon megszámlálhatatlan könyv sorakozott, a széles ágyon plüssök. Igazi, tini lány szoba. Az ágyhoz mentem, megszemlélve az éjjeliszekrényen árválkodó képet, de Liu sietősen kikapta kezemből és a fiókba rejtette. Gyomrom kellemetlenül szorult össze ex barátjának látványára és a szüntelenül mardosó féltékenységem felbukkant.
- Kicsi Lium – szólalt meg egy mély bariton az ajtóból.
- Nagyapa! – kiáltotta boldogan Liu és nagypapája karjaiba bújt.
Az öreg férfi mérhetetlen szeretettel ölelgette, puszilgatta egyetlen unokáját. Eszembe jutottak az én nagyszüleim, melytől a sírás kerülgetett. Veszettül hiányoztak.
- Papa, Ő itt Kim TaeHyung, a barátom – ismételte meg az előbbi kört a lány. 
- Szervusz fiam, Park MinJun vagyok, de szólíts nyugodtan csak Papusnak – ölelt meg engem is, ami meglepett.
Úgy tűnt, Liu nagyapja sokkal közvetlenebb és kedvesebb, mint mamája.
- Végre egy rendes, jóravaló udvarló. Nem olyan, mint az Nicolas  vagy ki – horkantott a férfi.
Barátnőm felnevetett, én pedig tudtam, máris akadt egy szövetségesem.