Liu:

Mindenki a konyhában ücsörgött, hallgatva az odakintről beszűrődő hangos kántálást. Valamelyik nagytudású sasaeng hamar kinyomozta TaeHyung új lakóhelyének címét, kiposztolta a netre és reggelre a rajongók ellepték a környéket. A kávémat szuggerálva figyeltem Tae elszánt védőbeszédét az A.R.M.Y.- t illetően. Zavart, hogy ennyire elfogult velük kapcsolatban és jóformán isteníti őket. Persze, megértettem valahol, hiszen nekik köszönhettek rengeteg díjat, támogatást. De vele ellentétben én a rossz oldalát is láttam az éremnek.
- ...biztos vagyok benne, az A.R.M.Y. sosem bántaná Liut. Szeretnek minket és támogatnak mindenben – kötötte az ebet ahhoz a bizonyos karóhoz TaeHyung.
- Már bántották Hyung. Eltörték a vállát – ellenérvelt Jungkook.
- Azok sasaengek voltak – morogta Tae – Ők nem igazi A.R.M.Y.- k.
- Függetlenül attól, sasaengek voltak e, vagy sem. Az A.R.M.Y. is eléggé megszállott tud lenni. Nem mindegyikük olyan elfogadó – szólalt meg YoonGi is.
- Ez nem igaz – makacskodott Van Gogh.
- Valóban? – kérdezte némi éllel a hangjában Suga – Akkor, ha ennyire biztosra veszed, hogy nem ártanának neki, miért nem küldőd ki közéjük? Úgysem tennének benne kárt, nemde? – billentette oldalra fejét.
Riadtan pislogtam TaeHyungra, aki pedig, engem vizslatott. Nem hittem volna, hogy valóban képes lenne a kattant fanjaik elé dobni, akár egy darab húst. Nagyot nyeltem, mikor kinyitotta ismét a száját.
- Bízz bennem, nem fognak bántani - ígérte.
- Nem! - ingattam fejem - Kizárt, hogy kimenjek azok közé.
- Liu, ez az A.R.M.Y., a legfőbb támogatónk és támaszunk. Nem lesz bajod - kardoskodott.
- Félek tőlük, TaeHyung! - csattantam fel.
- Nem veszett kutyákról beszélünk, hanem az A.R.M.Y.- ról - kiáltotta.
Be akartam neki bizonyítani, mekkorát téved. Az asztallapra csaptam bögrémet, kilötykölve a kávét és vehemensen indultam ki. Jungkook megpróbált maradásra bírni, hiába. Kikerülve őt léptem ki az udvarra, ahol a hangzavar erősebb volt.

*&*&*&*

NamJoon:



Félre értés ne essék. Imádom az ARMY-t. Az egyik legfontosabb dolog az életemben az ARMY. DE! Tudtam jól, hogy Taehyung ötlete eleve egy hatalmas baromság. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmire képes lesz. Ahogy a lány kitette a lábát a kapun, az emberek felhördültek és válogatott módon hordták le a sárgaföldig. Amolyan Bangtan módon, egyetlen ablak köré gyülekeztünk és a lehúzott redőny apró rései között figyeltük az eseményeket. Csak Tae állt a másik ablakhoz, és elgondolkozva meredt ő is a rajongóinkra. Először csak egyöntetű hangzavart hallottam, de idővel már sikerült kivennem néhány foszlányt is az ordítozásokból, amik finoman szólva is elég csúnyán hangzottak. Csak párat idéznék belőle: "anyádnak se kellettél, te bevándorló", "haszonleső paraszt ribanc", "undorító lotyó, csak kihasználod az én oppámat" stb.
Tisztában voltam vele, hogy némelyik rajongónk nagyon is beteges tévképzetekben él, miszerint valamelyik tag felesége lesz, hisz azt nyilatkoztuk, hogy természetesen összejönnénk ARMY-val. Hát a fenét. Muszáj ezt nyilatkoznunk.
Aggódva figyeltem Liu-t ahogyan egyhelyben, lehajtott fejjel ácsorogva, hallgatta a sérelmeket. Akik elől voltak, a lehető legközelebb próbáltak jutni hozzá, hogy bántani tudják, de a nagy tolakodásban egymást tiporták. Mindenki ártani akart neki, kivéve egy-két rajongót, akik próbálták visszább szorítani a túlerőben lévő tömeget. Aztán egyszer csak megláttam valamit repülni a tömegben. Egy félig elfogyasztott szendvics tartott egyenesen a lány felé, aminek aztán egyes darabjai Liu hajában landoltak. Ekkor szabadult el a pokol. Senkit nem érdekelt már, hogy esetleg sérül a saját testi épsége, egymáson átmászva rontottak rá a lányra. Még én is megijedtem azt az indulatot látva, ami az ARMY-ból jött. Bele sem mertem gondolni, hogy mit érez odakint Liu. Egyre több dolog, többek közt ARMY bomb, cipő, flakonok és kövek is elkezdtek záporozni rá. Kook halkan felzokogott a rémülettől és Tae mellé rohanva elkapta a karját.
- Hyung, az isten szerelmére, csinálj már valamit!- ordibált szipogva, mire Tae egyszerűen csak ránézett, de mást nem tett. Gyanítom, még ő is sokkot kapott.
Kook a földre huppanva, magzatpózba kucorodva folytatta a sírást. Aztán komótosan YoonGi is odasétált a sokkos vőlegényhez és gúnyosan mosolyogva a vállára tette a kezét.
- A mi ARMY-jaink. Csak úgy árad belőlük a hippi szeretet. - sóhajtott drámaian - Menj, szórj közéjük virágszirmokat és osztogass füves sütit, hátha attól megnyugsznak a kis drágák. - lapogatta meg a vállát, majd az orra alatt egy jól hallható "seggfej"-t elmormolva visszaült a díványra.
Látható volt rajta, hogy ő is ideges, de tudta, hogy semmit nem tehet, mert azzal csak ártana mindenkinek, ha őt vagy bármelyikünket meglátnák a közelében. Még a végén minket is hírbe hoznának vele, amiért duplán utálnák és bántanák szerencsétlen lányt. Csak néztem, és fel nem tudtam fogni, hogy a mi rajongóink pontosan úgy viselkednek, akár a veszett kutyák. Akik közelebb jutottak a lányhoz, már a haját rángatták, pofozták, ütötték, rugdalták. Talán, akkor szakadt el nálam a cérna, amikor meghallottam az egyik lányt, ahogy ráordít Liura, hogy ne sajnáltassa magát, nincs semmi baja a karjának, ne így akarja Taet maga mellett tartani és erőteljesen a vállába a ütött. Liu a fájdalomtól eltorzult arccal tántorodott hátra és arcán patakokban folyt a könny. Az agyamat egy pillanat alatt öntötte el a fos és gondolkozás nélkül indultam el az ajtó felé. Nem bírtam tovább nézni ami történik. De egy pillanatra megálltam még Tae mellett és mélyen a szemébe nézve közöltem vele:
- Remélem tudod, hogy most csalódtunk benned. A banda és Liu is. Ezt most nagyon elbasztad.
Három nagy lépéssel át is szeltem az ajtó és a köztem lévő távolságot és azonnal kinyitottam, majd a kapuhoz kocogtam és egy erényes mozdulattal berántottam Liut. Amint becsukódott a kapu, szorosan magamhoz öleltem. Reszketett, hangosan és kétségbeesetten zokogva. Könnyei eláztatták pólómat, de ez érdekelt a legkevésbé. Szörnyű állapotban volt. Ajka, homloka is felrepedt, keskeny vércsíkot folyatva le. Haját ételmaradékok tarkították és még én is éreztem szapora szívverését. Jungkook könnyes arccal rohant ki, finoman kisajátítva a lányt. Liu szinte eltűnt a maknae erős karjai közt és úgy kapaszkodott belé, mintha ott lenne leginkább biztonságban.
- Sajnálom Liu. Nagyon megijedtem. Ki kellett volna mennem veled. Megígérem, többet nem engedem, hogy bárki is bántson – esküdözött – Most már biztonságban vagy, vigyázunk rád.


Pillantásom az ajtóra tévedt, ahol TaeHyung ácsorgott, könnyes tekintettel figyelve minket. Arcáról tisztán lerítt az őszinte döbbenet és, hogy akkor fogta fel igazán, ez nem az ARMY amiről ő szivárványszínű ködben álmodozik.