Liu:




- Milyen volt a biliárd? – érdeklődte TaeHyung fülembe suttogva.
A szobánk felé lépdeltünk, kissé érdekes felállásban. Én mentem elől, ő szorosan mögöttem, úgy, hogy karjaival körülölelte derekam. Mellkasa hátamnak simult, így tökéletesen érezhettem vágtázó pulzusát. Miután a srácok kinyögték, Tae meglepetést szervez nekem estére, leálltam velük biliárdozni. Nem szerettem volna elcseszni TaeHyung meglepijét.
- Jó – mosolyogtam – Elvertem Jungkookot – büszkélkedtem.
- Ügyes vagy bébim – puszilt bele hajamba – Hunyd le a szemed – kérte.
Jó kislány módjára megtettem amire kért. Immáron Tae vezérlésére bízva magam hagytam, hogy tovább lépkedjen velem a folyosón. Megtorpantunk, hallottam, miként a zárral matat, közben azért fohászkodtam, hogy odabent egy cuki kis pingvin várjon, amit agyon szeretgethetek. Az ajtó kinyílt, mi beljebb araszoltunk, ajtó becsukódott és vártam. Teljes némaság fogadott, amiből kifejezetten csalódottan állapítottam meg, nem kapok cuki pingvint.
- Kinyithatod – súgta, gyors csókot nyomva fülem mögé, amin kuncogtam.
Kíváncsian nyitottam ki szemeimet és dermedtem le. Na már most! Sosem voltam az a sírós fajta. Kemény csajnak vallottam magam, aki titokban bőg ordenáré módon a Goblin-on és mindent elpoénkodik, mer’ az úgy jó. Mégis ott ácsorogva a szoba közepén megremegett ajkam és néma zokogásba kezdtem. Nem ilyesféle meglepetésre számítottam. A magam fajta lányoknak nem jut ilyen. Max hozzám basz egy gyűrűt, aztán két udvarló pofon után kiküld kapálni. Ez... egyszerűen nem találtam rá szavakat. Mécsesek tucatjai világítottak mindenhol, az asztalon pedig a „Marry me?” felirat díszelgett. Lenyűgöző volt és figyelmes. TaeHyung megkerült, elém lépett, szelíd mosollyal letörölte könnyeimet, feleslegesen, mert újabbak gördültek le.
- Liu - szólított meg merev arccal, szemei komolyságtól csillogtak - Amikor ott a boltban megszólítottál, azt hittem Isten rám küldte pszichopata lelkeit, akik beleköltöztek az A.R.M.Y.-kba és ott az édességek előtt kiszívják még a spermámat is - megrökönyödötten bámultam rá és kezdtem azt hinni, papot kell hívnom, mert a barátomat megszállta a Sátán. Aztán megint kinyitotta a száját. - De nem ez történt, pedig Isten tényleg küldött hozzám valakit. Téged. A világ leggyönyörűbb nőjét. Tudod, sanszosnak gondolom, hogy te egy igazi angyal vagy, szóval, szövetségre léptem az Egyházzal, hogy adjanak egy tonna szenteltvizet, amivel megvédhetlek minden gonosz erőtől. Nemcsak gyönyörű, de kedves is vagy, imádom a vicceid, imádom a nevetésed, a szövegeidet, a hajad esését, a szemeid színét, az ajkaid vonalát, a széles csípőd, amiben nem mellesleg imádok megkapaszkodni. A karcsú derekad, a formás és telt cicijeid, amik javítanák a látásom. - vigyorgott idiótán rápillantva kebleimre - A világon a kedvenc helyem a lábaid köze. Imádom a szeretkezéseinket, a hangod, az élvezetben úszó arcod. Mindened imádom, az összes négyzetcentiméteredet. Tudod, hogy mennyire fontos nekem a család és számomra te vagy az. Veled akarom leélni az életem, tőled akarok egy focicsapatnyi gyereket, egetrengetőeket akarok szexelni veled, melletted megöregedni. Számomra te vagy a tökéletes társ, a hibáid tesznek téged azzá. Te birtokában vagy annak a képességnek, ami ezen a kibaszott világon csak egy maroknyi embernek van meg. A feltétlen elfogadás és szeretet, a kitartás. Te elfogadtál annak a lökött és bohókás srácnak, aki vagyok, elfogadtál idolként és az ezzel járó nehézségekkel. Szeretsz engem úgy, mint soha senki, ahogy az Army soha se tudna. És én napról napra, óráról órára, percről percre egyre jobban beléd szeretek. Szeretlek téged Liu, te vagy az én egyetlen Jagiyám és a halálomig minden pillanatot, percet veled akarok tölteni. Szóval... - hallgatott el hirtelen, a nagy magabiztos beszéde után. Szemei őszinte és végtelen szerelemmel figyelnek szüntelen - Hozzám jönnél feleségül? Lennél az enyém életünk végéig? Lennél Kim Liu?
Hangosan zokogva bólogattam, mert képtelen voltam megszólalni értelmes mondatot összerakva. Agyam kusza volt, nehézzé téve a gondolkodást. TaeHyung szintén könnyes szemekkel előhúzott zsebéből egy Gucci feliratú ékszeresdobozt, majd felnyitotta azt, megmutatva a benne rejlő szépen megmunkált, kövekkel tarkított, feltehetően méregdrága gyűrűt. Hátrébb léptem, riadtan nézve rá. Tae kissé lesápadt, nem értette hirtelen reakciómat.
- Ezt nem fogadhatom el – nyöszörögtem.
- Bólogattál – mondta elhűlve.
- Ho...hozzád megyek – dadogtam – de nem egy ilyen értékes gyűrűvel – magyaráztam – Gyönyörű, tényleg, de nem nekem való. Nem egy magamfajta lánynak – ingattam fejem.
- Nem tetszik? – tudakolta kétségbeesve.
- Dehogynem – biztosítottam – De túl értékes.
- Na ide figyelj Sin Liu – szólalt meg határozottan – A szüleim farmerek, csóró kisgyerekként nőttem fel, szerény körülmények között, de megtanítottak arra, mi az igazi érték. Ez – emelte meg a dobozt – nem az. Ez csak egy Gucci márkával ellátott kis valami, amiről a legtöbb ember azt gondolja, értékes. Nem az. Te vagy értékes. És tudom, hogy az ilyen lányok, mint Te, érdemlik meg a leginkább az ilyesféle holmikat. Letojom, ha tévesen úgy ítéled, nem hordhatsz ilyen ékszert, mert te csak egy éjjel-nappal keményen dolgozó vidéki kiscsaj vagy. Mindent megakarok adni neked és gondoskodni rólad, mert férfiként ez a dolgom. Neked pedig semmi más, csak, hogy szeress. Úgy, ahogyan én téged. Tiszta szívből és őszintén. Szóval, kérlek, vedd fel. Hagy láthassa mindenki, hogy összetartozunk és bármit megadok neked – sóhajtott mondandója végén.
- És ha másikat választanánk? – ötleteltem kitartva elhatározásom mellett.
- És mégis honnan így este tizenegykor? – tárta szét karjait.
- Lent, a hotel mellett van egy kisbolt. Ott van az cuki ékszerautomata. Tudod, amibe aprót dobsz, kiad egy műanyag gömböt, abban pedig egy kis gyűrű van – ajánlottam.
- Itt van egy négyezer eurós fehérarany, limitált kiadással gyártott Gucci gyűrű és te egy automatás bizsura vágysz? – emelte meg szemöldökét, mire bólogattam – Basszon teherbe egy elefánt, ha értelek, de menjünk. Veszek neked egy csöves gyűrűt – háborgott zsebébe dugva pénztárcáját.