TaeHyung:

Rosszul éreztem magam amiatt, hogy holnap hajnalban Japánba kell mennünk és Liu nem jön. Minden percemet vele szerettem volna tölteni. Az egyetlen, ami tartotta bennem a lelket, hogy lesz egy másfél hónapos szünetünk. A pihenőnk alatt annyi mindent meg akartam tenni. Végre egy maréknyi idő, amit átlagos srácként élhetek meg. Rengeteg ötletem volt és hirtelen másra sem tudtam gondolni, minthogy megtarthatjuk az esküvőt. Lehet őrültség, de máskor nem lett volna erre alkalmunk. Siettem. Liuval kapcsolatban tényleg mindent elsiettem, mert attól féltem, besokall a feszített életvitelemtől és elhagy a francba.
Liu boltban rendezett jelenete után hazaindultunk, ám a parkolóban hozzánk lépett egy mexikóinak kinéző család. Feltehetően turisták voltak és barátnőm külseje miatt fordultak éppen hozzá segítségért. Dagadt a mellem Liu intelligenciája és nyelvtudása miatt. Egészen addig, míg el nem kezdett beszélni.
- Arra kíváncsiak, itt hogy készül a szusi – morogta Liu, majd átváltva mutogatással kiegészített világnyelvre megszólalt – Na figyu, van a halász. Man. A manus hajóba ül. A la Titanic, csak ő nem süllyed el. Szóval elevez egy darabig, bedobja a pecabotot, kifogja a halat. Moby Dick. A halat elviszi a restaurantba, ott Moby Dicknek lesz nagy kapútó, finish. Vííí-bumm – nyissz-nyassz. The end. Rizsbe tekeri, oszt kész a szusi. Javaslom, ne szar szusit egyetek, mert attól összefossátok magatokat. Menjetek itt el arra, aztán arra. Ott egy étterem, ahol dolgozok. Shiro majd csinál nektek fasza kaját. Shiro is the Szusi Yoda – bólogatott – He is very old madám.
- Te most lemádámoztad Shirot? – kérdeztem kiragadva a lényeget.
- Úgyse értik, tök mindegy – legyintett. 
Szegény mexikóiak sokkosan pislogtak, Liu pedig haláli büszkeséggel húzta ki magát és veregette meg a néni vállát, aki legközelebb állt.
- Szívesen. Bye. Have a nice day – mosolygott még barátságosan és a kocsihoz taszigált.
- Emlékeztess, hogy soha, semmilyen körülmények között ne vigyelek el interjúra – kértem tőle fejemet ingatva.
A házig tartó út csendben telt. Egyedül a rádióból szóló halk zene töltötte be az utasteret. Mindketten gondolatainkba mélyedtünk. Liu kifogyhatatlan jó kedve kezdett megcsappanni, ami aggasztott. Kedves mosolyt villantott rám, míg beparkoltam és kiszedtem a szatyrokat a csomagtartóból. Továbbra is csendben követett, be a házba, ahol a szokásos Bangtan káosz fogadott. Határozottan nem a fiúk társaságában terveztem az este hátralévő részét. Persze örültem nekik, mégis enyhe csalódottsággal pakoltam le a holmikat a konyhában. Jungkook és Jin rögtön menyasszonyomhoz szegődött, megalkotva a Hülyék triumvirátusát. Kedvesem teljes átéléssel mesélte a boltban történteket, megnevettetve a srácokat. Imádtam őket, de tényleg, viszont az utolsó estét szerettem volna kettesben tölteni Liuval. Komoran tettem helyükre a holmikat, míg YoonGi Buddha pózban vergődött a kanapén, a többiek pedig a lány köré gyülekezve szöszmötöltek valamit. Ez tipikusan az a helyzet volt, amikor gyanús a csend. Észrevétlenül lopakodtam mögéjük, majd felhördültem a tablet képernyőjén virító 18+ jelzésre.
- NamJoon! – kezdtem a lecseszést.
- Mi?! Most nem én voltam. Liu ötlete volt – emelte fel kezeit védekezőn.
- Liu! – helyesbítettem, dorgálón kiejtve a nevet.
A lány feltételezhetően chipssel teletömött pofazacsival mosolygott fel rám, teljes ártatlansággal és ha akartam sem tudtam volna haragudni rá emiatt. Megadóan felsóhajtottam, majd arrébb noszogatva Hobit lehuppantam mellé.
- Fanfictionok? – olvastam fel furcsállva.
- Erotikus fanfictionok – vigyorgott Nam.
Csodálatos! Már láttam a jövőképet, amiben Kookie sokkot kap a témától, majd maga mögött hagyva az idol létet bevonul szerzetesnek és élete többi részét leborotvált fejjel, két tigris társaságában tölti meditatív állapotban.

*&*&*&*

Jin még mindig úgy nevetett a földön fetrengő, röhögő Liun, félő volt, mentőt kell hívni hozzá.
- Neh...neh... - nevetett szerelmem édesen - Ne mutass többet Kookienak Nam. Még egy ilyen daddy féle Jungkook sztori és holnap már úgy közeledik a maknaetok, hogy "Move bitch get out the way!" - fulladt megint röhögésbe mondata.
Szegény Jungkooknak túl sok volt ez egy napra. Kitágult szemekkel, vérvörös arccal, dermedten ücsörgött a kanapén. Nem tudtam hirtelen, melyik résztől akadt ki ennyire. Attól, amelyikben NamJoon elfenekeli, vagy amiben Jimint a zongora tetején erőszakolja meg. Engem speciel sokkal inkább felháborított az összes ilyen jellegű történet. Egyrészt, nem vagyok meleg. Sőt, egyikünk sem meleg! Nem izélgetjük fenékbe egymást sem a jakuzziban, sem a zongora tetején, de még ágyban sem. Másrészt, nem értem a fanokat. Attól teljesen kiakadnak, ha valamelyikünknek barátnője van, ám azt simán elviselnék, ha bebuzulnánk? Hol ebben a logika?
- Kukkantsunk már bele még egybe – javasolta a leader – Egy Taesbe – vigyorgott rám gonoszul.
- A-a! – ingattam fejem – Késő van már, holnap korán indulunk.
- Valld be TaeHyung, szimplán a seggedet félted – veregette meg vállamat HoSeok.
- Én senki seggét nem féltem. Reális vagyok – védekeztem – Ha tovább olvasgatunk, később fekszünk le és fáradtak leszünk – érveltem.
- Francokat – horkantott Nam – Inkább, szabadulnál tőlünk, hogy búcsúszexelhess Liuval.
- Jó, előfordulhat, hogy ez is közrejátszik – emeltem fel ujjam.
Díszpárnák és papucsok hada csapódott nekem, amivel a többiek tiltakozásukat fejezték ki. Még Liu is leszavazott, ami kissé elszomorított.
- Ülj le fiam, kimaradsz egy körből – intett le barátnőm, majd hatalmasat ásított.
- Oké – tapsoltam – Oszolj van! Liu baba álmos.
Finoman felnyaláboltam a földön fetrengő lányt, majd az emeletre cammogtam vele. Baromira nem érdekeltek a srácok célozgató, perverz megjegyzései. Minél hamarabb kettesben szerettem volna maradni Liuval és megszeretgetni. Lábfejemmel belöktem a hálószoba ajtót, aztán a fürdőszobáét is.
- Együtt fürdünk? – pislogott fel rám álmosan Liu, mire bólintottam – Az jó. Szeretem, amikor megmosod a hajamat.
- Egy szóval sem mondtam, hogy most is megmosom a hajad – ingattam fejem.
- De gondoltál rá.
- Nem.
- Most már igen. Szóval, meg kell mosnod a hajam – vigyorgott.
- Mit kapok cserébe? – nyaltam meg ajkaimat - Do you have any recommendation? – kacsintottam.