Liu:




Egyszerre volt poénos és szívszaggató, ahogyan TaeHyung másnaposságtól agonizálva, papért és ördögűzőért könyörögve fetrengett az ágyban. Én már előrelátó voltam, tetőtől - talpig feketébe öltöztem. Ápolgatások közepette bekopogott valaki.
- Ki az? – nyöszörögte Tae.
- A kaszás – feleltem sötéten, miközben az ajtóhoz sétáltam.
Mosolyogva nyitottam ki és arcomra is fagyott a mosoly. Jungkook először meglepődött, majd alaposan végigmért. Pofija kissé kipirult, végül megköszörülte torkát és megszólalt.
- Szia! Hyung hogy érzi magát?
- Erőteljesen haldoklik – álltam arrébb beljebb invitálva a srácot.
Mögötte vonulva inkább a szőnyegnek szenteltem figyelmemet, mielőtt Tae megvádol, hogy a maknea seggét stírölőm. Kook letelepedett az ágy melletti fotelba, én pedig a kanapét választottam.
- Szólj, ha hányni kell – kértem barátomat és folytattam a videók nézegetését, fülhallgatókkal felszerelkezve.
A dobszólón át is hallottam társalgásukat és mivel nem szándékoztam hallgatózni, feljebb nyomtam a hangerőt. Fejemet a zene ritmusára járattam, közben néha válaszoltam Hyerin faggatózására, miért vettem ki S.O.S.- be szabadságot. Mániája volt, hogy felszedtem valami trottyos  perverz, gazdag fószert, de megunva ezt hamar leépítettem azzal, hogy nem mindenki pucsít pénzért. Szerintem, megsértődött, mert a többi üzenetemre nem válaszolt. Nem mintha romokba döntött volna a lelkivilága, de mégiscsak spanok vagyunk, vagy mi a franc. Anya is érdeklődött, mi a helyzet, amit lereagáltam annyival, hogy Tae durván szétcsapta magát és most temetésre készülünk. Aztán Kazu hívott. Vigyorogva fogadtam a hívást, mert tudtam, nélkülem túlságosan is fosik a picsája ahhoz, hogy huzamosabb ideig egy légtérben tartózkodjon Shiroval.
- Liu! Hol vagy? Ez az ember egy állat – panaszolta.
- Kazuki fiam! Nem érek rá én most erre – építettem le gyorsan – Mondjad, mi van már megint?
- Shiro bántott – színlelt sírást – Megakar ölni.
- Ne hazudjál buzifejű! – óbégatott a szakács a háttérből – Meséld el az előzményeket. Beszóltál nekem.
- Kazu, te tényleg beszóltál Shironak? – lepődtem meg – Halálvágyad van gyerekem? Shiro a mi predátorunk, te meg hozzá képest... Elton John.
- Mi?! Miért pont Elton John? – háborodott fel.
- Mer’ az buzi – vihogott Shiro vidáman.
- Pontosan. Szóval, ha nem szeretnéd, hogy Shiro agya elkattanjon és átrendezze az arcodat úgy, hogy átjárjon a Feng Shui, ne keménykedj vele – javasoltam – És most búcsúzom, elfoglalt vagyok a ti öldöklésetekhez. Álohá!
- Álohá szépséges Liu hercegnő! – ordibálta Shiro – Szia Liu, siess vissza – sóhajtott Kazuki is.
Kinyomtam a hívást és nagyot fújva dőltem a kanapén. Csupa retardálttal vagyok körül véve. Hát csodálkoznak anyámék, hogy én is az vagyok?
- Add ide azt a tetves telefont – mordult fel TaeHyung dühösen.
Szemeimet forgatva felkeltem, átadva neki a készüléket. Fintorogva figyeltem, amint Tae feloldja a billentyűzárat, majd a Kazutól jövő hívásokat és üzeneteket átirányítja az ő mobiljára.
- Ez már beteges – közöltem vele. 

*&*&*&*



Kissé fojtogatónak éreztem a légkört. Rengeteg ember tömörült össze a hotel egyik termében. A staffosok kedvesen mosolyogtak rám és hallottam, amint jópáran megjegyzik, mennyire aranyosak vagyunk TaeHyunggal. A menedzser is meglepően szívélyes volt. Már értettem, miért beszél róluk Tae őszinte lelkesedéssel. Barátom, menedzserükkel karöltve elregélték a többieknek mennyire oda kell figyelniük rám, ami miatt úgy éreztem magam, akár egy kisgyerek. Átbeszélték a koncerttel kapcsolatos instrukciókat, majd indultunk a stadionba. Veszettül izgultam és ennek okán tompán érzékeltem csak az engem körülvevő káoszt. Külön autóval utaztam a bandától, egy SuBin nevű staffos Unnie mellett.
- Hogyan ismerkedtetek meg? – kezdeményezett csevejt, magunkra vonva a többi dolgozó figyelmét.
- Egy boltban – feleltem mosolyogva az emlékre – Azt hittem, ott dolgozik és megkértem, segítsen ajándékot választani anyukámnak.
- Oh, ez de aranyos – olvadt el az egyik fiatalabb lány.
- És te mivel foglalkozol? – érdeklődte egy férfi.
- Eladó vagyok egy boltban, valamint, felszolgáló egy étteremben, de szeretnék elvégezni egy csecsemő és kisgyermek gondozó tanfolyamot – meséltem – Bár, az valószínűleg később lesz, mert a félretett pénzem felét elkötöttem a repjegyre.
- Huh? Nem TaeHyung fizette? – döbbent meg a férfi.
- Nem – ingattam fejem – Megzsaroltam, hogy szakítok vele, ha ő fizet – vigyorodtam el.
- Nem semmi a csaj – bólintott elismerően SuBin – Nem pénzhajhász. Respect neki gyerekek.
- Hát igen – sóhajtottam – Néha olyan kemény vagyok, magamtól is félek.
Az autó utasai felnevettek megjegyzésemen. Jobb kedvre derített, hogy megnevettethettem másokat. Valahogy, lételememmé vált az ilyesmi.
- Szereted Őt? Igazán? – jött az újabb kérdés.
- Szerelmesek vagyunk, mint a kurvaisten – biztosítottam őket.
- Liu, ne haragudj, ha kissé tolakodók vagyunk – mondta komolyan SuBin – De legtöbbünk már a kezdetek óta a srácokkal van. Láttuk őket felnőni és kicsit olyanok számunkra, mint a fiaink.
- Semmi gond, érthető – mosolyogtam.
- Tudod, TaeHyung nagyon szereti a családját. Elmondhatatlanul hiányoznak neki a szülei. Mi próbáljuk valamilyen szinten enyhíteni ezt, de... – vont vállat a férfi szomorkás mosollyal.
Csendben töprengtem el a hallottakon és akkor eszembe jutott egy világmegváltó terv.
- SuBin Unnie, tudod Tae szüleinek elérhetőségét?
A nő bólintott, nekem pedig széles vigyor jelent meg képemen. Tae összefogja fosni a bokáját, az már fix.