11. - A pokol kezdete
TaeHyung:
A boltban ácsorogtam, feltehetően igencsak kétségbeesett arcot vágva, tábort ütve a bizonyos „női szekció” előtt. A kisebb szópárbajunkat követően Liu furcsán kezdett viselkedni a délelőtt további részében. Indokolatlanul sírt, bezárkózott bő fél órára a fürdőbe, miközben azt ismételgette „elfogyott, itt a világvége”. Hosszas könyörgés után kiderült, megjött a menzesze, én pedig átmentem Feláldozhatóba és leugrottam a legközelebbi boltba, munícióért. Kábé negyed órája álldogálhattam ott, vizslatva a kínálatot, teljesen tanácstalanul. Végül vettem a bátorságot és felhívtam Liut. Nyöszörögve, szipogva szólt bele a készülékbe.
- Meghaltál? – kérdezte őszinte gyásszal.
- Hát... azt hiszem, nem. Figyu bébi, van itt egy rakás olyan cucc, ami neked kellene. Az addig oké, hogy gyilkos pillantásoddal finoman rám erőszakoltad, hogy lejöjjek ide, de azt nem mondtad, mit vegyek.
- Csokit – vágta rá – és fagyit is.
Nagyot sóhajtottam és hülye pofát vágtam a mellettem ténfergő, engem méregető néninek, majd újra kezdtem.
- Liu, életem csodaszép, semmihez sem fogható, édes és vicces, na és nem utolsó sorban, szexistennő értelme! Mi a f... francot vegyek? Tampont? Betétet? Pelenkát? Pelenkából van kiskacsás is – jegyeztem meg.
- Ugye, az utolsót nem gondoltad komolyan?
- Nem.
Pedig, de. Felnevettem saját hülyeségemen és oldalra léptem, tanulmányozva a csomagokat.
- Van itt extra nagy tampon, közepes, kicsi, szuper mini, éjszakai, csavart bordás... minek ennyi? – rökönyödtem meg – Feltételezéseim szerint, a méreteidből adódóan és tapasztalat alapján, neked a legkisebb kéne – okoskodtam.
- Elképesztő a logikád – ismerte el – Hozz betétet is. Szárnyasat és nagyot.
- Most csirke is kell? – zavarodtam össze.
- Szárnyas betétet, te agyhalott! És csokit és fagyit... ja és kólát.
- Oké – bólintottam, bár ő ezt nem láthatta – Sietek vissza, szeretlek.
Csend. A vonal túlfeléről ismét felcsendült a szipogás, aranyos pityergéssel párosulva. Liu sírását hallgatva lebiggyesztettem alsó ajkam. Olyan édesen tudott viselkedni, kész voltam tőle.
- Most miért sírsz? – tudakoltam enyhe ijedelemmel.
- Csak siess, oké? – hüppögte.
- Gyors leszek, mint a bringád – biztosítottam és bontottam a hívást.
Felkészülve az apokalipszisre elegáns mozdulattal hajítottam bele 2 különböző repülő betétet, 2 másfajta rakétát a kosárba, majd egy fél karton csokoládét, egy doboz fagyit és egy üveg kólát is. Az eladó bácsi furcsán méregetett, de elintéztem egy vigyorral. Kifizettem a kért összeget, szatyorba pakoltam a holmikat, aztán a Liu-féle, vámpír pakkal visszaindultam hozzájuk. A rövidke úton kábé hatvanszor emeltem magamnak szobrot bátorságomért, leleményességemért és hősiességemért és már az érzékletes, könnyekkel tarkított köszönő beszédemet is megírtam gondolatban. Jó volt kicsit átlagosnak lenni. Nem a színpadon állni, szórakoztatni és folyton fáradtnak lenni. Liu mellett átlagos srác lehettem, akinek még ha kis ideig is, de az a legnagyobb problémája, hogy milyen típusú vérszívó dugót vegyen a barátnőjének. Széles vigyorral léptem be a házba, aztán örömöm egyből le is hervadt, megpillantva a depresszív fejjel sírdogáló lányt. Haja kusza fonatként simult hátára, smink nélküli pofija kislányosnak és ártatlannak hatott, nagy kék szemeivel szomorúan pislogott rám. Belesajdult a szívem a látványba.
- Jaj, Liu! – sóhajtottam – Semmi baj, itt vagyok. Oppa egy hős, aki kifosztotta neked a tampon részleget – ültem le mellé.
Karjaim automatikusan ölelték körbe karcsú derekát. A srácok közül egyedül Jin hyung tudott róla, valamint a szüleim. Ők nem tartottak őrültnek amiatt, hogy alig pár nap alatt totálisan bele szerettem ebbe a baba arcú, dilinyós lányba. Gyűlöltem a gondolatát, hogy itt kell hagynom hosszú hetekre. Azt is gyűlöltem, ha más férfiak a közelében voltak, vagy csupán ránéztek. Liu nem vette észre milyen hatással van rájuk. Vagy például, rám. Több tucat dalt írtam a vele töltött napok alatt és mindig újabb és újabb jutott eszembe mellette. Gondolataim is szüntelenül kuszák voltak, ráadásul, egyre többet gondoltam a szexre. Így, hogy tudtam, milyen az, amikor megérint, milyen érzés átadni magam neki, nehéz volt megállni, hogy ne érintsem meg. Liu elszakadva tőlem a szatyorban kezdett turkálni, ajkai széles mosolyra húzódtak.
- Ügyes vagy Tae – dicsért meg és cuppanós puszit nyomott arcomra.
- Most már van vámpír készleted – egyenesedtem ki büszkén.
Liu kacagva bólogatott, én pedig örültem, hogy már nincs rossz kedve és nem sír. A dohányzóasztalon árválkodó laptopra lestem, melynek képernyőjén Hobi hyung ábrázata virított.
- Rólunk néztél videókat? – kérdeztem meglepetten.
- Baj? – ráncolta homlokát.
- Dehogy, kíváncsi vagyok a reakciódra – mondtam, majd előre nyúlva elindítottam a felvételt.
Ő a videót nézte, én pedig Őt. Szárnyaltam minden egyes mosolyától, nevetésétől, amit a BTS váltott ki belőle. Talán órákig is ott ücsörögtünk a kanapén, összebújva, különféle fanvideókat sasolva. Ám egy idő múlva Liu vidámsága tovaszállt és kifejezetten szomorúan pislogott a képernyőre. Akkor még nem is sejtettem, hogy ezzel fog kezdődni minden szörnyűség.
A boltban ácsorogtam, feltehetően igencsak kétségbeesett arcot vágva, tábort ütve a bizonyos „női szekció” előtt. A kisebb szópárbajunkat követően Liu furcsán kezdett viselkedni a délelőtt további részében. Indokolatlanul sírt, bezárkózott bő fél órára a fürdőbe, miközben azt ismételgette „elfogyott, itt a világvége”. Hosszas könyörgés után kiderült, megjött a menzesze, én pedig átmentem Feláldozhatóba és leugrottam a legközelebbi boltba, munícióért. Kábé negyed órája álldogálhattam ott, vizslatva a kínálatot, teljesen tanácstalanul. Végül vettem a bátorságot és felhívtam Liut. Nyöszörögve, szipogva szólt bele a készülékbe.
- Meghaltál? – kérdezte őszinte gyásszal.
- Hát... azt hiszem, nem. Figyu bébi, van itt egy rakás olyan cucc, ami neked kellene. Az addig oké, hogy gyilkos pillantásoddal finoman rám erőszakoltad, hogy lejöjjek ide, de azt nem mondtad, mit vegyek.
- Csokit – vágta rá – és fagyit is.
Nagyot sóhajtottam és hülye pofát vágtam a mellettem ténfergő, engem méregető néninek, majd újra kezdtem.
- Liu, életem csodaszép, semmihez sem fogható, édes és vicces, na és nem utolsó sorban, szexistennő értelme! Mi a f... francot vegyek? Tampont? Betétet? Pelenkát? Pelenkából van kiskacsás is – jegyeztem meg.
- Ugye, az utolsót nem gondoltad komolyan?
- Nem.
Pedig, de. Felnevettem saját hülyeségemen és oldalra léptem, tanulmányozva a csomagokat.
- Van itt extra nagy tampon, közepes, kicsi, szuper mini, éjszakai, csavart bordás... minek ennyi? – rökönyödtem meg – Feltételezéseim szerint, a méreteidből adódóan és tapasztalat alapján, neked a legkisebb kéne – okoskodtam.
- Elképesztő a logikád – ismerte el – Hozz betétet is. Szárnyasat és nagyot.
- Most csirke is kell? – zavarodtam össze.
- Szárnyas betétet, te agyhalott! És csokit és fagyit... ja és kólát.
- Oké – bólintottam, bár ő ezt nem láthatta – Sietek vissza, szeretlek.
Csend. A vonal túlfeléről ismét felcsendült a szipogás, aranyos pityergéssel párosulva. Liu sírását hallgatva lebiggyesztettem alsó ajkam. Olyan édesen tudott viselkedni, kész voltam tőle.
- Most miért sírsz? – tudakoltam enyhe ijedelemmel.
- Csak siess, oké? – hüppögte.
- Gyors leszek, mint a bringád – biztosítottam és bontottam a hívást.
Felkészülve az apokalipszisre elegáns mozdulattal hajítottam bele 2 különböző repülő betétet, 2 másfajta rakétát a kosárba, majd egy fél karton csokoládét, egy doboz fagyit és egy üveg kólát is. Az eladó bácsi furcsán méregetett, de elintéztem egy vigyorral. Kifizettem a kért összeget, szatyorba pakoltam a holmikat, aztán a Liu-féle, vámpír pakkal visszaindultam hozzájuk. A rövidke úton kábé hatvanszor emeltem magamnak szobrot bátorságomért, leleményességemért és hősiességemért és már az érzékletes, könnyekkel tarkított köszönő beszédemet is megírtam gondolatban. Jó volt kicsit átlagosnak lenni. Nem a színpadon állni, szórakoztatni és folyton fáradtnak lenni. Liu mellett átlagos srác lehettem, akinek még ha kis ideig is, de az a legnagyobb problémája, hogy milyen típusú vérszívó dugót vegyen a barátnőjének. Széles vigyorral léptem be a házba, aztán örömöm egyből le is hervadt, megpillantva a depresszív fejjel sírdogáló lányt. Haja kusza fonatként simult hátára, smink nélküli pofija kislányosnak és ártatlannak hatott, nagy kék szemeivel szomorúan pislogott rám. Belesajdult a szívem a látványba.
- Jaj, Liu! – sóhajtottam – Semmi baj, itt vagyok. Oppa egy hős, aki kifosztotta neked a tampon részleget – ültem le mellé.
Karjaim automatikusan ölelték körbe karcsú derekát. A srácok közül egyedül Jin hyung tudott róla, valamint a szüleim. Ők nem tartottak őrültnek amiatt, hogy alig pár nap alatt totálisan bele szerettem ebbe a baba arcú, dilinyós lányba. Gyűlöltem a gondolatát, hogy itt kell hagynom hosszú hetekre. Azt is gyűlöltem, ha más férfiak a közelében voltak, vagy csupán ránéztek. Liu nem vette észre milyen hatással van rájuk. Vagy például, rám. Több tucat dalt írtam a vele töltött napok alatt és mindig újabb és újabb jutott eszembe mellette. Gondolataim is szüntelenül kuszák voltak, ráadásul, egyre többet gondoltam a szexre. Így, hogy tudtam, milyen az, amikor megérint, milyen érzés átadni magam neki, nehéz volt megállni, hogy ne érintsem meg. Liu elszakadva tőlem a szatyorban kezdett turkálni, ajkai széles mosolyra húzódtak.
- Ügyes vagy Tae – dicsért meg és cuppanós puszit nyomott arcomra.
- Most már van vámpír készleted – egyenesedtem ki büszkén.
Liu kacagva bólogatott, én pedig örültem, hogy már nincs rossz kedve és nem sír. A dohányzóasztalon árválkodó laptopra lestem, melynek képernyőjén Hobi hyung ábrázata virított.
- Rólunk néztél videókat? – kérdeztem meglepetten.
- Baj? – ráncolta homlokát.
- Dehogy, kíváncsi vagyok a reakciódra – mondtam, majd előre nyúlva elindítottam a felvételt.
Ő a videót nézte, én pedig Őt. Szárnyaltam minden egyes mosolyától, nevetésétől, amit a BTS váltott ki belőle. Talán órákig is ott ücsörögtünk a kanapén, összebújva, különféle fanvideókat sasolva. Ám egy idő múlva Liu vidámsága tovaszállt és kifejezetten szomorúan pislogott a képernyőre. Akkor még nem is sejtettem, hogy ezzel fog kezdődni minden szörnyűség.
Коментарі