TaeHyung:



Nagyon korán keltem, hogy bepuncsolhassam magam MinSeo nagyinál. Megmosakodtam, fogat mostam, felvettem egy egyszerű fekete pólót, szaggatott farmert és tornacipőt, majd kivonultam a konyhába. MinJun bácsi már a kávéját kortyolgatta az asztalnál, a néni tojástekercset készített. Egy röpke pillanatra, mintha saját nagyszüleimet láttam volna, de megráztam fejem és elmosolyodtam.
- Jó reggelt! – köszöntem meghajolva.
- ’Reggelt – morogta MinSeo.
- Áh, jó reggelt Tae! Ülj le fiam, reggelizz – mondta vidáman a férfi őszinte mosollyal.
Helyet foglaltam az egyik széken, kissé feszengve. Nem voltam hozzászokva, hogy ennyire ignorálnak.
- Kidobott az ágy? – érdeklődte Liu nagymamája tányéromra pakolva egy nagy adag ételt.
- Szeretnék segíteni a ház körüli teendőkben – vallottam be.
A két öreg összenézett, aztán haloványan elmosolyodtak. Félsikernek könyveltem el ezt. Aggódtam annak a barom Nicolának a későbbi felbukkanása miatt. Attól féltem, Liu még érez valamit iránta, aztán egy szokásos Liu féle őrült szöveggel szakít velem. „Tae, bocsi. Nem lehetünk egy pár. Tönkre ment az idei dinnye termés.” Csendben fogyasztottuk reggelinket, segítettem elpakolni a tányérokat, sőt, még el is mosogattam. Kezdtem nyeregben érezni magam a néni elismerő pillantásai alatt, ami egészen addig tartott, míg kopogás, vagy bármi egyéb nélkül bevonult egy magas, robosztus csávó, széles mosollyal. Az addig talán rendben is lett volna, hogy Liu exe felbukkan. Előfordul az ilyesmi. Na, de nekem senki sem említette, hogy egy protein függő, kidolgozott izomzattal megáldott, tetkós pasas lesz az, akihez képest én maximum földigiliszta testalkattal rendelkezem. Elfintorodtam a látványra. Ha tüzetesen figyeltem, enyhe hasonlóságot fedeztem fel közte és a mi maknaenk közt, ami idegesített. Lazán elterült egy széken, nem törődve Nagypapa és az én rosszalló pillantásainkkal. Liu mogorva ábrázattal csörtetett ki, amitől elszorult a torkom. Arra számítottam, jön a nagy összeborulás, egymásra találás, nosztalgia délelőtt, stb.
- Liu bébi – rikkantotta vidáman a csávó – Még mindig...
- Kussolj csöves – mordult rá a lány ellenségesen.
MinJun bácsival összevigyorogtunk. Liu készített magának egy kávét, majd az ölembe telepedett. Nicola meglepetten emelte meg szemöldökét.
- Oh, ti együtt vagytok? – kérdezte döbbenten.
- A zsidók mióta kelnek ilyen korán? – tudakolta barátnőm figyelmen kívül hagyva a kérdést.
- Te nem Kim TaeHyung vagy? Az az idol? Énekelgetsz, táncikálsz, meg pózolgatsz? – sandított rám a srác – Én sosem voltam jó táncos. Kisfiúként is...
- Mert a zsidóknak nincs ritmusérzékük – vetette közbe Liu.
- Még mindig neheztelsz rám bébi? – vigyorgott törhetetlenül Nicola.
- Megdugtad a legjobb barátnőmet. Már ez elegendő ok arra, hogy utáljalak, de te még zsidó is vagy – közölte Liu.
Papi felvihogott, én pedig, kezdtem értelmét látni menyasszonyom előző esti South Park maratonjának. Isten áldja Cartment!
- Nagyi, meg sem kínáltad Nicolát semmivel? – ingatta fejét a lány és a csávóra nézett – Kávét? Üdítőt? AIDS tesztet? – sorolta – Tudod, Tae – tekintett rám – Nicola is környezetvédő, mint Jungkookie. Csak nála ez abban merül ki, hogy fűvel-fával kefél – magyarázta.
Mosolyogva adtam lágy puszit Liu nemrég műtött vállára. Ő ártatlanul pislogva kortyolt bele koffeines italába, majd pofiját nyakam hajlatába fúrta. Nagypapája boldogan somolyogva bámult minket, Nicola szúrósan.

*&*&*&*



Világi faszagyereknek éreztem magam, a traktoron ülve, MinJun papa mellettem vezényelt, vidéki GPS-t játszva, azzal a különbséggel, hogy ő nem azt mondta, „30 méter után forduljon jobbra”, hanem, „ott kanyaroggyá’ le, ne arra mennyé’, lassíccsá’”. Nagyon jó fej öregúr volt, ráadásul, egyetlen hű szövetségesem Nicola ellen. A csávó szerencsére hamar visszavonulót fújt és lelépett, amitől hangulatom is nyugodtabb lett. Sokat beszélgettünk. Én meséltem neki kedves, gyermekkori élményeimről, ő néhány titkos információt szolgáltatott nekem Liuról. Nem gondoltam volna, hogy tud hárfán játszani. Meglepett. Több órás kemény munkánk végeztével visszatértünk a házhoz. Mosolyogtam a földön térdepelő, gyomláló Liu láttán. Imádtam benne, hogy szó nélkül megcsinált bármit. Igazi vidéki lány volt, aki nincs elkényeztetve és simán hozzálát a kétkezi melóhoz.
- Szia Jagiya – csókoltam meg buksiját, mellé térdelve, segítve őt.
- Utálom, hogy egy félkarú csöves bánat vagyok – fújtatott.
- De így is dolgozol – pusziltam meg pofiját – Papa mesélte, hogy játszol hárfán. Miért nem mesélted?
- Nem tartottam fontosnak – vonta meg bal vállát.
- Zenélsz majd nekem? Ha rendbe jöttél? – kérdeztem izgatottan.
- Nem – morogta – Miért törölted a közösségi profiljaimat? – nézett dühösen.
- Én csak... – dadogtam – Rengeteg gyűlölködő üzenetet kaptál – vallottam be – Tudom, hogy nem óvhatlak meg a széltől is, de legalább a rosszindulatú fanoktól hagy próbáljalak meg – kértem.
Liu arca megenyhült, majd bűntudatosan tekintett rám. Megsimogattam halovány szeplőkkel tarkított orcáját. Nem szerettem volna vele veszekedni. Pláne nem ilyesmi miatt.
- De, ha valami nagyon nagy gáz van, szólj, hogy tudjam, mire számítsak – mondta komolyan, mire bólintottam.
- Csak meg akarnak lincselni. A szokásos, tudod – vicceltem el.
- Áh, Liu! Már mindenhol kerestelek – bukkant fel Nicola. Megint.
- Húzzál innen! – csattant fel a lány és megragadva a gyommal teli kosarat hozzá vágta a sráchoz – Nesze, egy kosár, hord el magad – vakkantotta.
- Feszült vagy, amiért megzavartam a romantikázásotokat? Fogadjunk, épp szerenádozni készült a te drága idol lovagod... – beszélt gúnyosan – máshoz úgysem nagyon ért – villantott gonosz mosolyt.
Liu agyát elöntötte a fos. Indulatosan pattant fel a földről és húzott be a csávónak, aki ettől hátra tántorodott. Ám büszkeségem alig pár másodpercig tartott. Nicola ugyanis kiegyenesedve, fenyegetően lépett előre, ütésre emelve kezét. Sosem keveredtem bunyóba, mert nem volt rá szükségem. Jobb szerettem a békességet, inkább megbeszélni a problémát. Ennek ellenére felugrottam, védelmezően állva barátnőm elé, aztán gondolkodás nélkül csaptam öklömmel Nicola képébe. Én is meglepődtem, mennyire erőteljesen és pontosan sikerült megütnöm. A pasas a földre esett, míg fölé magasodtam.
- Komolyan képes lettél volna megütni egy nőt?! – kiáltottam neki – Ettől érzed magad nagycsávónak, vagy mi a tököm?
Nicola olyan gyűlölettel teli szemekkel nézett rám, biztosra vettem, ennek lesz még folytatása.