Liu:

Jungkook bosszút fogadva reggeli szemétkedésemért úgy döntött, tönkretesz. Egész nap póló nélkül mászkált a házban, ami annyira nem is hatott meg, aztán elérkezett a végső csapás órája. Valahol örültem, hogy már nem feszeng a társaságomban, de arra nem számítottam, hogy elszemtelenedik. Nagyban gengeltem egyedül a medence lépcsőjén, ahol még leért a lábam és biztonságban éreztem magam. Kihasználtam a nyár adta napsütést és élveztem a kellemesen meleg időt, amikor is egy maknae képébe bújt Voldemort le nem csapott rám.
- Szia Liu. Gyere, beszélgessünk csak egy kicsit – mondta sátáni hangon, majd derekamnál fogva bevonszolt a mélyebb vízbe.
Meghatott a gyilkossági kísérlet, de tényleg. Túlságosan is közel volt, én pedig lányos zavaromban a szorzótáblát kezdtem el mantrázni, mint a démonűző szövegét. A medence közepén letáborozott velem, teljesen nyugodtan, míg én teljesen meghaltam. Görcsösen kapaszkodtam csupasz vállába, egyetlen ép karommal. Ő felsőbbrendű vigyorral ölelte derekam, biztosan tartva. Lábaim kétségbeesetten kalimpáltak a semmiben és ettől tényleg pánikba estem.
- Nem tudok úszni. Félek a víztől. Nem tudok úszni – hajtogattam rémülten.
- Nyugi, tartalak – erősödött szorítása derekamon.
Két elhalálozás között azonban feltűnt a felháborító tény, miszerint drága Golden Maknae nem visel pólót és mindössze egy zöld fürdőgatya öltözéke. A másik felháborító megállapításom az volt, hogy túlságosan is közel van, ami frusztrált. Hol van ilyenkor Van Gogh? Miért nem jön és ment meg? Óvatosan körbenéztem, és megpillantottam az ablakban közönséget színlelő Bangtan többi tagját.
- TaeHyung! Ne kalimpálj ott, mint tripperes kurva a tombola sorsoláson! Gyere és menekíts ki! – kiabáltam oda neki.
Taet nem nagyon noszogatta az idegbaj, ugyanis vigyorogva csápolt tovább. Fogalmam sincs, mi volt ezzel a célja, mindenesetre, én rendesen sokkot kaptam.
- Még mindig nincs szívritmuszavarod a közelemben? – érdeklődte közelebb biccentve hozzám fejét, mire én hátrébb hajoltam, majdnem kimerítve csekélyke hajlékonyságomat.
Aláírom, Jeon Jungkook a földkerekség egyik legszívdöglesztőbb sráca. Ez tény. Na de! Felőlem akár Wonho is álhatott volna ott, egy szál ágaskodó pecabottal, akkor sem érdekelt volna. Barátom volt és véleményem szerint, a megcsalás a legmegalázóbb dolog, ami előfordulhat egy kapcsolatban. Ha mással akarsz reszelni, tedd meg. De előtte szakíts. Gusztustalan.
- Fogalmam sincs, mi ezzel a célod – közöltem vele – de vigyél ki.
- Megcsókollak és kiviszlek – kacsintott.
Még közelebb mozdult, én pedig más lehetőség nem lévén, ágyékon térdeltem és elengedtem vállát. Halálra rémültem, ahogyan elmerültem a vízben, nulla úszótudással. Lábaimmal ijedten tapostam a folyadékot, hiába. Nem tudtam, mit kéne tennem és rémületem okán vizet is nyeltem, ami érthetetlen okból égette nyelőcsövemet és irritálta orromat. Talpammal a medence csempézett alját érintettem, majd elrugaszkodtam onnan. Örökkévalóságnak hatott, amíg a felszínre értem, elkeseredetten kapva oxigénért. Túlságosan is kapkodtam, mert ismét vizet nyeltem, amitől krákogtam. Előre nyúlva hadonásztam valami kapaszkodó után. Sikeresen beakasztottam ujjaim a medencét szegélyező rácsba, megfogva azt és erősen tartva odahúztam magam. Felszisszentem, miként felkötött karom a peremhez ütődött, fájdalmat generálva műtött vállamban. YoonGi volt az, aki elsőként sietett segítségemre és finoman kihúzott a vízből, ráültetve a fűre. Nem hittem volna, hogy ekkora erő rejlik benne, mindenesetre, hálával tartoztam neki. Zihálva kapkodtam levegőért, előre görnyedve a gyepen. Haza akartam menni a szüleimhez, méghozzá, mielőbb.

*&*&*&*



Dühösen dobáltam bele bőröndömbe a kora reggel Hobi által a lakásáról elhozott cuccaimat. TaeHyungra haragudtam, méghozzá veszettül. Képes lett volna szó nélkül végignézni, ahogyan Jungkook megcsókol? Ennyire nem érdekelném? Gondolataim és haragom megszemélyesítője ingerülten csörtetett be a szobába, hangosan becsapva maga mögött az ajtót. Sosem veszekedtünk komolyabban, most mégis úgy éreztem, túlesünk az első alkalmon.
- Hova készülsz? – kérdezte idegesen, lecövekelve az ágyra helyezett bőrönd mellett.
- Haza – morogtam.
- Ez az otthonod Liu – közölte.
- Nem, te akarod, hogy az otthonom legyen, de még nem tartunk itt Tae. Túl hamar akarsz mindent - mondtam ingerülten, belebámulva gyönyörű szemeibe.
- Mert nem bírom nélküled! - kiáltotta, karjait kitárva, arca piroslott a méregtől.
- Öreganyám térdkalácsa rúgjon picsán! Eddig is bírtad, továbbra is menni fog - reflektáltam fújtatva, miközben újabb ruhát dobtam a többi tetejébe.
- Hagyd már abba! - mordult rám megfogva kezem, leállítva a mozgásban.
- Ne neked álljon feljebb Van Gogh! - harsogtam - Fél órával ezelőtt mi a picsa volt az az egész? Teszt a hűségemre, vagy mi? Mi volt ezzel a célod? Egyáltalán, mire számítottál te elvetemült? - csaptam meg mellkasát.
Bűnbánó, kiskutya szemekkel pislogott rám, kezei szorosabban fonódtak az enyémre. Rohadtul rossz érzésem támadt.
- Ne haragudj rám Liu, de azt hittem, hagyni fogod. Elvégre... - szavába vágva húztam el kezem, ami hangosan csattant pofiján, enyhén oldalra lökve fejét.
- Te idióta, megátalkodott Luciferhívő pihentagyú paraszt! Mégis, hogy merészelsz ilyeneket feltételezni rólam? Nagyon jól tudhatnád, hogy szeretlek és baromira nem a pénzed, meg a hírneved kell! - ordítottam, enyhén vizenyős szemekkel. Rohadtul fájt, hogy egy őshonos kurvafajtának feltételezett, a szívem majd’ maghasadt ettől a kíntól.
- Félreérted Liu, én...
- Fogd be, csak fogd be a szádat te szemét! - újra emeltem a karomat, hogy megint megcsapdossam a pofiját. Lehet a szemét is kikapartam volna, de elkapta a kacsómat és a mellkasához szorította.
- Hallgass már végig, hogy az Isten basszon meg! - kiáltotta kétségbeesetten.
- Hallgasson téged az, aki süket és néma, meg vak egyszerre - ordítottam - Mi lesz a következő, hogy próbára tégy? Leitatsz és orgia partit rendezel? Komolyan mondom, nem vagy néha normális! Hogy képzelhetted, hogy Jungkook... - hagytam félbe mondatomat fejem ingatva - Tartsunk egy kis szünetet. Az lenne a legjobb megoldás - jelentettem ki valamivel nyugodtabban.
TaeHyung látványosan lesápadt, állkapcsa erőteljesen megfeszült, miként dühösen összepréselte azt. Nyakán kidagadtak az erek és lüktettek, ami aggasztott.
- Nem! - sziszegte.
- Tae, túlságosan is elkapkodtuk. Semmi értelme sincs az egésznek, ha nem bízol bennem - beszéltem halkan.
- Nem benned nem bízok! Magamban nem bízok... - halkult el, mire összeráncoltam a szemeimet.
- Mi a halpéniszről beszélsz?
- Benned van minden bizalmam Liu. Saját magamban nem hiszek. Jungkook sokkal jobb nálam, tehetségesebb, izmosabb, jóképűbb, fiatalabb. Én... csak egy srác vagyok, aki egy farmről jött, a nagyszülei nevelték... - szemeit elfutották a könnyek, fejét lehajtotta és mielőtt megszólalhattam volna, folytatta - Kegyetlenül féltékeny vagyok minden pasira, aki csak a közeledbe megy és rettegek attól a perctől, amikor elhagysz egy jobbért. Egy olyanért, akivel nem kell bujkálnod, a fanok miatt aggódni vagy heteket, hónapokat külön tölteni - hangos zokogás tört fel belőle, ami összeszorította a szívemet.
- Jaj, te elvetemült - sóhajtottam és egyetlen használható karommal magamhoz húztam, fejét simogatva, melyet vállamra hajtott.
Hangosan, szívfacsaróan zokogott, amitől kegyetlen bűntudat mardosott és ezerszer megbántam minden egyes neki címzett sértő szót.
- Van Gogh,  épp ezt szeretem benned - vallottam be - Hogy egy édes, farmer srác vagy, aki néha őrültebb, mint én. Csak dühít, hogy azt hiszed, bárkiért elhagylak. Veled szeretnék maradni, de bizonyos dolgokon változtatnunk kell. - javasoltam.
- Tényleg? - könnyes pillákkal felpillantott rám, arca ártatlansága és félős hangja mosolyra késztetett.
- Igen. Úgy szeretlek, amilyen vagy. Nem kell nekem Jungkook matekfüzet hasa. A te enyhén mackós pofid kell. Imádom simogatni - nyomtam egy puszit az orrára.
- Szeretlek! - ajkait villámgyorsan a számra tapasztva húzott magához.
- Változtatunk, mond mit szeretnél, megadok mindent, ha kell a nemlétező méhem kiműttetem.
Felnevettem szokásos hülyeségén, majd komolyra váltva ismét, sorolni kezdtem kritériumaimat.
- Nincs több felesleges féltékenykedés és hűség teszt. Nincsenek drága buzeráns, shoping programok, hogy tökre felesleges cuccokat vegyünk nekem. Szeretnék dolgozni. Persze, amint rendbe jött a kezem és...
- Én is akarok változtatásokat - szakította félbe mondadómat.
- Nem vagy alkuképes pozícióban - csóváltam fejem.
- Dehogynem! - háborodott fel - Tárgyalunk. Plusz, megütöttél, amiért kárpótolnod kell.
- Na halljuk - forgattam szemeimet. - Úgyis valami hülyeséget találtál ki, érzem.
- Nem hülyeség! - horkant fel sértetten - El akarlak venni feleségül, a századik napfordulónkon. Azt akarom, hogy itthon legyél és a családunkról gondoskodj. Erről pedig, eszembe jut, hogy több szexet követelek és gyerekeket. Most! Minél előbb szeretnék gyereket és...
- Bocsi a zavarásért - nyitott be Jimin - de emlékeztetnélek, mit ígértél. Az első gyerekedet Kimchinek fogod nevezni. Felvételem is van róla, tanúim is vannak - és azzal a lendülettel kiment.
- Kimchi? Ez most komoly? - ráncoltam homlokomat.
- Mit mondhatnék? - vigyorgott kínlódva - Fiatal voltam és kellett a pénz golyórágóra.