Liu:

TaeHyung erősködött, átjön Hobi lakására, de lekoptattam azzal a szöveggel, hogy nem jó, mert épp zártkörű orgia partit rendeztünk. Természetesen idegállapotba került, így kénytelen voltam bevallani az igazat, horror maratont tartunk. Na, ezt meg azért nem akarta elhinni, mert köztudott, HoSeok egy fosóparéj, aki előbb dug fel a seggébe egy lézerkardot, mintsem horror filmet nézzen, de hát, Liu okos, megold mindent. A kanapén kucorogva bámultuk a képernyőt, melyen A Fiú képkockái váltakoztak. Őszintén szólva, inkább tartottam egy elfuserált horror komédiának, mintsem igazi félelmet keltő filmnek. Persze, ez sem akadályozta meg mi szeretett Reménységünket, hogy furcsa hangeffekteket produkálva, egy plüss mögül sikoltozzon. Hozzáteszem, férfiasan. Megugrottam, amikor ijedelmében megragadta a vállamat, épp a töröttet. Fájdalmasan feljajdultam és akkor döntöttem úgy, inkább megkegyelmezek rajta és elindítok valami neki valót. Például: Barbie és a bűvös Pegazust, vagy valami ilyesmit. Bal kezemet használva leállítottam a filmet, majd a rémült srácra néztem.
- Te is érezted a démoni energiát, ugye? – kérdezte nagyra tágult szemekkel.
- Én a kínszenvedés energiáját érzékeltem te agyalágyult, amikor a vállamba basztál – csattantam fel.
- Jaj, Csöppség, ne haragudj – pattant fel világosságot varázsolva a nappaliban, felkapcsolva a villanyt – Hozok rá jeget – ajánlotta.
- Nem kell, majd elmúlik – legyintettem – Nézzünk olyat, amitől nem kapsz hasmenést a rettegéstől? Barbie és a Diótörő, Bambi, Gru, Lilo és Stitch? – soroltam.
- Neked melyik a kedvenced?
- Egyértelműen a Lilo és Stitch – vágtam rá.
- Akkor, nézzük azt – ült vissza bólintva.
- Khm... lehetséges... persze, nem törvényszerű, de azért feltételezhető, hogy... esetlegesen sírni fogok rajta – dadogtam zavartan.
- Akkor, miért épp ez a kedvenced? – értetlenkedett.
- Mert ez a világ legeslegeslegeslegjobb meséje! – kiáltottam fel.
Hobi arcomat tanulmányozva elmosolyodott és a netről kikereste a rajzfilmet, elindította, majd sokkal nyugodtabban dőlt hátra a kanapén. Combomat ütögetve tapsikoltam, ahogyan elindult a mese, és fennhangon énekeltem a főcímdalt. A srác végig engem figyelt, felfelé kunkorodó ajkakkal, amit nem tudtam hová tenni lányos zavaromban.
- Aranyos vagy – jelentette ki hirtelen.
- Te is – viszonoztam.
Az idol enyhén elpirult, szégyenlősen mosolyogva.
- Nincs kedved inkább játszani valamit? – ötletelt.
- Nem korbácsollak meg és a rabszolgád sem leszek – húztam fel orrom fintorogva.
- Hülye – dobott meg az egyik díszpárnával – Kérdezz-felelek. Bármit lehet kérdezni és 3 passzolási lehetőséged van.
- Úh, a legbensőbb titkaimra vagy kíváncsi, mi? – vonogattam szemöldököm vigyorogva – Hány embert öltem meg és ástam el a csirkeól mellé, fetrengtem e bugyi nélkül részegen, meg ilyesmi. Oké – egyeztem bele. Ki kezdi? – fordultam vele szemben.
- Hölgyeké az elsőbbség – intett.
- Umm... – töprengtem el – Mi okozott számodra hatalmas csalódást?
- Hogy a családom nem támogatott és nem ismert el, amikor elkezdtem ezt az egészet. Anyáék úgymond, szégyelltek engem és a nővéremet dicsőítették – válaszolta szomorúan.
- Sajnálom Hobi – simogattam meg kézfejét – Rossz hallani, hogy egy ilyen remek embert nem értékel eléggé a saját családja – sóhajtottam.
- Ez már a múlt, azóta megbeszéltük és jobb a kapcsolatunk – mosolyodott el továbbra is szomorkásan – Én jövök. Mi a születési neved?
Eltöprengtem a passzolás lehetőségén. Ez volt az, amit még TaeHyunggal sem osztottam meg, akármennyire is könyörgött a válaszért.
- Passz – mondtam végül – Milyen az ideális lány típusod?
- Passz.
- Hé! – kiáltottam fel rosszallón – Ez nem ér.
- Dehogynem – vigyorgott – Kutya, vagy macska?
- Kutya. A macskákat nem szeretem. Pofátlanok és sunyik. Csináltál már részegen olyat, ami miatt később szégyenkeztél?
- Nem. Mértékkel iszom csak. Milyen a szex TaeHyunggal?
- Érdekel, mi? – vonogattam ismét szemöldökömet vigyorogva – Jó. Figyelmes és néha kifejezetten meglepő.
- Meglepő? – visszhangozta – Nem figyelsz oda és már be is rakta, te meg meglepődsz, vagy mi?
- Hülye – nevettem a feltételezésen – Akkor, úgy fogalmazok, érdekes. Voltál már szerelmes?
- Azt hiszem, egyszer – biccentett – Csináltál gázos dolgot részegen?
- Jó párszor, igen. De annyira még sosem ittam le magam, hogy szembe nézzek a halállal és a nagyival keménykedjek – feleltem – Amikor leitattátok Taet, miket mesélt?
- Hát... – jött megint zavarba, elvörösödve – Igazából semmi konkrétat, vagy rád nézve megalázót nem mondott, csak annyit, hogy jó veled... nagyon, nagyon jó és legszívesebben éjjel-nappal téged rehabilitálna. Mi a legnagyobb félelmed?
- Ha elmondom, kinevetsz. Ezért, inkább passzolok. Oh, ez jó lesz – mosolyogtam gonoszul – Vettél már igénybe szexuális szolgáltatást? – arcát figyelve kortyoltam bele vizembe, lesve, hazudik e.
- Igen.
A vizem javarésze a képében landolt. Jung HoSeok, te perverz állat! Ezt sosem feltételeztem volna róla. NamJoonból még frankón ki is néztem volna, mert egy elvetemült pornómániás, perverz, de Hobiból nem. 
- Nemá’ heee – nyögtem – Most tényleg?
- Nincs ebben semmi rossz – vont vállat – Te?
- Mit én? Fizettem e TaeHyungnak azért, hogy megdugjon? Nem... bár, egyszer adtam neki egy csillámos matricát. Az annak számít? – sandítottam rá.
- Nem – nevetett fejét ingatva – Mi az a tulajdonság, amitől bele tudsz szeretni egy srácba?
- Hmm... ne nézzen hülyének. Mármint, ne kérdezgesse már azt feszt, hogy „Liu, há’ te hülye vagy?”, hanem csak nevessen. Vagy rajtam, vagy velem együtt, tök mindegy, csak ne bélyegezzen idiótának – fakadtam ki – Járnál rajongóval? A.R.M.Y.-val?
- Tudom, hogy az interjúkban azt mondom erre igen, de valójában, nem hiszem, hogy képes lennék rá – csóválta buksiját – Ha nem lennél együtt TaeHyunggal, melyik srác az a bandából, akinek a legtöbb esélye lenne nálad?
- Igazából, mindenki. Úgy értem, nem szortírozok. Nem a külső érdekel, nem a pénz, nem a társadalmi rangja, hanem az, milyen ember és hogyan viselkedik velem és a családommal. Valójában, TaeHyunggal csak azért jöttem össze, mert ő megkért, legyek a barátnője. Ha bárki más kért volna meg, annak is adtam volna esélyt – vontam vállat – De térjünk vissza a lényegre, szóval, kúrvázol te aljadék? – szivattam köcsög vigyorral – Szégyen. Most csalódtam benned Hobi, így nem emelhetek neked oltárt – sóhajtottam drámaian, ő pedig csak mosolygott.