Az egy dolog, hogy idiótaságommal feszt lejáratom magam, az meg egy másik, hogy Hyerin szemétségből alázott meg. A kiabálást feleslegesnek tartottam és csak fokoztam volna az egyébként is égő helyzetemet. Ezért, átmentem kulturáltba és mentálisan végeztem ki állítólagos legjobb barátnőmet, úgy kábé kétszázszor egymás után.
- Jaj, ne haragudj – drámázott pocsék színészi játékkal a lány – Annyira ügyetlen vagyok. Menj, öltözz át, majd én átveszem az asztalodat – paskolta meg karom.
Számat összepréselve küzdöttem le a késztetést, hogy fennhangon megkérjem, elégítsen ki orálisan egy mutáns, hatalmas farokkal megáldott bakkecskét, majd a pult mellett végig haladva az öltözőkhöz sétáltam. Fél szemmel láttam, ahogyan TaeHyung odahajol és súg valamit az őket elkísérő menedzserüknek. Míg lerángattam magamról a bekoszolt egyenruhát, elhatároztam, áttérek a woodoo vallásra, hogy méltó revánsot vehessek Hyerinen. Kapkodva megmosakodtam, eltávolítottam a tarkómra ragadt tészta darabkákat, átvettem egy tiszta egyenruhát és visszatértem dolgozni. Hyerin képe kifejezetten viccesen festett. Olyan arcot vágott, akár egy nimfomániás hörcsög, akit két hete nem dugtak meg. Bosszúsan, felfújt pofazacskóval fonta össze mellkasa előtt karjait, sértődötten pislogva rám. Enyhén lesápadtam, amikor TaeHyung és a főnököm tartott felénk. Ki fognak rúgni! Tutira, kirúgnak és majd kereshetek valami forgalmas helyet, ahová egy „segíjjé mán vak vagyok és éhen halok” táblával kiülhetek koldulni.
- Hyerin, beszédem van veled! – mondta dühösen Mr. Öreg Ninja a csajnak.
Ők elvonultak, míg én megkönnyebbült sóhajt eresztettem, hogy mégsem leszek homlesz. TaeHyung megint engem figyelt, kitartóan.
- Jól vagy? – érdeklődte.  
Nem! Épp most üdvözültem meg annak ellenére, hogy nem is vagyok hívő.
- Persze – biccentettem.
- Délutános műszakban vagy?
Bólintottam. TaeHyung enyhén meghajolt, majd visszatérve barátaihoz, folytatta az ebédet.

*&*&*&*



Megkönnyebbült sóhajtással léptem ki az étteremből munkaidőm lejártával. Írtam anyának KakaoTalk-on, hogy kicsit kések otthonról, mert bevásárolok. Szerettem segíteni a szüleimnek, hogy levegyem a terhet a vállukról. Igaz, nem kerestem sokat, de arra elég volt, hogy feltöltsem a hűtőt és befizessek néhány számlát. Anya fél pillanattal később már küldte is a listát, a beszerzendő dolgokról.
- Szia!
- Óh, te Jézus Krisztus! – kiáltottam fel, sokkot kapva.
Harci pózba vágódva néztem a rajtam mosolygó, túlságosan is helyes arcú idolra. Ez meg hogy került ide? Meg minek?
- Tudok karatézni! – fenyegetőztem.
- Tényleg? – lepődött meg.
- Nem, de szoktam nézni Jason Statham filmeket és simán orrba nyomlak – szegtem fel állam.
TaeHyung erre hangosan felnevetett, hasát fogva a viháncolástól. Leeresztettem a gyilkos kacsa beállásból és valamivel nyugodtabban figyeltem őt.
- Ne haragudj, ha megijesztettelek. Nem állt szándékomban – szabadkozott.
- Nem haragszom, de ha még egyszer rám hozod a frászt, tényleg megborítalak, mint kakis bilit a bölcsődés – tettem csípőre kezem.
Újfent nevetett, magára vonzva pár járó-kelő figyelmét. Őszintén, nem értettem, mit akar tőlem. Felmerült a gondolata, hogy talán Hyerin után fog érdeklődni, mert mindig ez történt, ha vele láttak. A pasik oda s vissza voltak a barátnőmért, aki előszeretettel szortírozott közülük.
- Hyerint keresed? – kérdeztem egyik lábamról a másikra nehezedve – Mert, ő már elment.
- Nem. Igazából, téged. Liu, ugye? – mosolygott szélesen, félig-meddig nyitott szájjal.
- Igen – bólintottam bizonytalanul – Megsértettelek? Tiszteletlen voltam veled? – aggodalmaskodtam.
- Szó sincs ilyesmiről. Mindössze, szeretnélek megismerni. Érdekes lány vagy.
- Hát... – dadogtam.
Tae fiam győztél! Ilyen még a büdös életben nem fordult elő velem. Ember, fullosan retardált vagyok, miről beszélsz? Eszembe jutott minden, amit Hyerin és anya valaha is tanácsolt a fiúkkal kapcsolatban. Viselkedjek értelmesen. Oké, ezt már úgyis buktam. Legyek visszafogott. Talán, sikerülhet. Legyek nőies. Pfff... a halhatatlan nagyanyám többször menstruál, mint ahányszor én nőies vagyok. Ne egyek sokat. Ez menni fog. Legyek művelt és kedves. Hát... esélytelen. Legyezgessem az önbizalmát. Hát, ez vicces lesz.
- Elkísérhetlek hazáig? – tudakolta.
- Nem haza megyek, bevásárolni.
- Veled tarthatok? – kérdezte lelkesen.
- Ömm... van nálad maszk? – ráncoltam homlokom.
- Persze – tette fel a kifejezetten férfias, macikás darabot – Mehetünk?
Túlméretezett fekete kapucnis pulcsim zsebébe rejtettem kezeimet, majd elindultunk jobbra, az üzlet felé. Kissé feszengtem a közelében és fogalmam sem volt, hogyan kellene viselkednem egy világhírű idollal. Csendben sétáltunk végig a kivilágított kirakatok mellett, mikor megszólalt.
- Kérdezhetek valami személyeset?
- Nyugodtan – bólintottam.
- Te nem vagy koreai és a neved sem az. A szüleid azok?
- Örökbefogadtak, nem sokkal születésem után – válaszoltam.
- Sajnálom, én...
- Semmi gond – vontam vállat – Lehet, hogy egy másik nő hozott a világra, de nekem akkor is Sin HaEun az édesanyám – közöltem.
- Nagyon szereted – állapította meg feltehetően mosolyogva, legalábbis szemei összehúzódásából erre következtettem – Pedig, ha úgy vesszük idegen. Mármint... – javította volna ki mondandóját.
Időközben elértük a boltot. Szereztem ez bevásárlókocsit, aztán besoroltam a zöldséges részlegbe.
- Lehet, hogy egy idegen – tértem vissza a témához – Neked az. A szomszédoknak az. Mindenki másnak egy idegen, de ez az idegen a világ összes szeretetét nekem adta, ami csak létezhet – mondtam komolyan.
TaeHyung leszegte fejét, én pedig tovább válogattam a zöldségeket, melyekre anyának szüksége lesz. Nem is vettem volna észre, ha nem sandítok rá oldalról lopva. Tae szemei könnyektől csillogtak, mire bepánikoltam, hogy megint idiótaságokkal tömtem.
- Tae, te most sírsz? – léptem közelebb hozzá, megsimogatva haját – Ne haragudj, nem szerettelek volna megbántani, vagy ilyesmi...
- Nem Liu, nem bántottál meg. Amiket az előbb mondtál... az egyik legszebb dolog volt, amit valaha is hallottam – szipogta könnyeit törölgetve – Csodálatos lány vagy.
Gondolatban megtapsoltam magam. Hölgyeim és Uraim! Sikeresen megríkattam Kim TaeHyungot a zöldséges pultnál. Ez remek. Sosem lesz pasim...