Liu:

Ugyanolyan napnak indult, akár a többi... Lófaszt, csak vicceltem! Komolyra fordítva a szót, ugyanolyan napnak indult, akár a többi... Na jó, befejeztem. De azért, drámai volt, mi? Mosolyogsz... most meg már mindjárt nevetel. Ne tagadd, tudom én. Szóval, az egész azzal kezdődött, hogy az én zseniális intellektuel Van Goghom előállt ama csodálatos ötlettel, ugorjunk el kettecskén a boltba valami vacsinak valóért, amit megfőzhetünk. Igen, jól sejted, TaeHyung a konyha közelébe sem jött, de ez már egy másik történet. Tehát, nagyban gengeltünk romantikusba nyomva a témát az üzletben, nézelődve, válogatva, azon dilemmázva, mit is kellene főznöm, amikor megrohant minket egy csapat A.R.M.Y.. Mit ne mondjak, baszottul örültem. Átjárt a zen, meg a Feng shuim is kezdte bizergálni addigi nyugodt és boldog hangulatomat. Tehát, ott ácsorgunk a hentes árukat fixírozva ezerrel, amikor megjelentek a fanok. Nem azzal volt nekem problémám, hogy körbe vették Taet, mint ligeti kurvák a parkosított teret, hanem a stílusukkal. Óh, ember, hát az valami eszméletlen volt. Még talán, az sem zavart, hogy mindenhol letaperolták és a mindenhol alatt, mindenholt értek. Miután, végeztek TaeHyung egészségügyi vizsgálatával, én következtem. Gondosan ellenőrizték, nincs e mellrákom, csípőficamom és hüvelygombám. Megpróbáltak egy fonnyadt paradicsommal kenetet venni, de úrihölgy lévén ezt publikusan mégsem engedhettem és akkor, abban a szent pillanatban előtört belőlem az állat. Kigyúrt fél szál karommal megragadtam a TaeHyungot legerőteljesebben szexuálisan zaklató jövendőbeli börtönlelencet és egy kecses mozdulattal arrébb taszajtottam, ahogyan Predator életérzésű nagymamám szokta letajrészegedett nagypapámat. Stalone pózban a kissé rémült Van Gogh elé álltam, szemléltetve ezzel, mindet lekaratézom a faszomba, ha közelebb jönnek és hatásosan szemmel vertem őket. Persze, nem ijedtek ám meg. A hatástalanított kiscsaj újra aktiválta magát, majd mellkason csapott. Na, akkor fogadta el Sin Liu újonnan keletkezett Bolti Fight Klub áldozatainak szerződési feltételeit.
- Nem volt elég a múltkori te rusnyaság? Kell még a pofádra? TaeHyung Oppa csak pótléknak használ téged és ráfog jönni, én vagyok a számára legmegfelelőbb személy! - kiabálta várbörtöni ribanc szisztöröm.
- Állítsad már le magad egy csöppet aranyom, meg ti is. Hé! - ordítottam - Csöndet kérek, felvilágosító óra következik, Liu módra!
Jól nevelten megvártam, hogy a pszichopata családdá verbuválódott közösség befogja és beszélni kezdtem.
- Na, akkor most mindenki jól figyeljen gyermekeim az Úrban! - emeltem fel egy kezem a hatás kedvéért - Vágom én, hogy ti mind a lenyűgöző és csodálatos Kim TaeHyungot akarjátok, de ezzel kapcsolatban lenne néhány gondolatom... Mégis mi a jó kurva lófaszt képzeltek ti magatokról?! Azt hiszitek, TaeHyungnak, vagy bármelyik épeszű srácnak egy olyan életképtelen metálkurva kell, mint Ti? Mégis, mi a tökömhöz értetek a beteges rajongáson kívül? Mi az a becsülendő dolog, amit fel tudtok mutatni? Várom a válaszokat hölgyeim! - pár perces néma csenddel gyászoltuk Elvist, ám ezen kívül semmi sem történt buta pislogásokat leszámítva - Ez oszt jó sok minden! - bólogattam elismerően - Inspiráló életcélok, de komolyan. Ti, drága A.R.M.Y., vagy faszom sem tudja, mik vagytok, mert Tae nem így írt le Titeket. Nem ilyen hormonzavaros, elvetemült állatoknak. De, visszakanyarodva az eredeti témához... Ezeknek a srácoknak nem egy élősködő féregre van szüksége, aki még szarni is görkorival jár, mert lusta sétálni. Róluk gondoskodni kell, levenni a terhet a vállukról és főzni rájuk, mert a házi kosztnál jobban mást nem értékelnének. Laikusként érdeklődnék, szoktatok otthon segíteni? A házimunkában édesanyátoknak. Szoktatok néha főzni? Van fogalmatok arról, egy anya mennyit gürizik és mennyi fáradalmat, áldozatot hoz a családjáért? Míg ti a tükör előtt csoffadtok, oszt hat kiló vakolatot nyomtok a fejetekre, hogy ne ijedjenek meg tőletek a szomszédok, az anyukáitok reggelit készítenek nektek, elmosogatnak, kaját pakolnak nektek a suliba. Míg ti BTS videókra masztiztok és álmodoztok egy jobb életről, ők takarítanak, mosnak, kivasalják a ruháitokat. Éjszaka is, lemondva az alvásról, hogy nektek jó legyen. Tegyük fel, valamelyiketek összejönne TaeHyunggal, hogyan gondoskodnál róla. Folyamatosan kaját rendelgetnétek? Szép karrier. Vagy, ha haza esne hulla fáradtan, éhesen egy hosszú próbáról, mivel várnátok? „Jaj, oppa, hát főzni nem tudok, de leszophatlak, ha gondolod!" - affektáltam - Szégyelljétek magatokat és viselkedjetek már normálisan bassza meg! Nem a gyerekes rajongással és visítozással, meg a neten hagyott perverz és nevetséges kommentjeitekkel tudnátok meghódítani! Kezdjetek el önállósodni. Takarítsatok, segítsetek otthon, mert Tae egyébként erre nagyon bukik. Tanuljatok rendesen az iskolában, tiszteljétek a szüleiteket és ne itt játszátok az anorexiás picsátokat! Ne ócsároljátok a másikat, pláne ne ismeretlenül. Főzzetek! Néha meglephetitek a barátaitokat, üljetek össze piknikezni, közben tanuljatok, beszélgessetek. Egy igazi A.R.M.Y. mindig viselkedjen úgy, hogy a fiúk büszkék lehessenek rá. Egy igazi A.R.M.Y. segíti a többieket, mellette áll a bajban és kedves, művelt. Legyetek olyan emberek, akikre büszkék lehetnek a srácok. Mutassatok példát a viselkedésetekkel otthon és máshol is, mert jelen pillanatban TaeHyung és a többiek is szégyenkeznek miattatok - fejeztem be Oscart érdemlő monológomat.
TaeHyungra lestem a beállt csendben, de szegényt elvesztettem. Ott feküdt magának a padlón, kegyetlenül röhögve. Ennyit arról, hogy majd szól pár szót a kiscsajoknak megerősítve mondandómat. Köszi Van Gogh! Tényleg, köszi szépen.