TaeHyung:

Mindenféleképpen különleges dolgot szerettem volna adni Liunak. Olyat, amiről mindig eszébe jutok és magam mellett tarthatom. Tudom, hülyeség, de megrögzötten rettegtem attól, hogy talál nálam jobbat és elhagy. Nem kifejezetten egy másik idolra gondoltam, vagy valamelyik testvéremre a bandából. Egy átlagos srácra, akinek nem kell turnézni járnia, testőrrel rohangálnia. Nem kell több millió érte rajongó lánnyal háborúzni, ha a barátnője vagy. Nem kell hetekig, hónapokig távol lenni tőle a koncertek miatt. Amióta Liut megismertem, egyre többször gondoltam arra, hogy abba hagyom az idolosdit.
Hyung végre megérkezett a menyasszonyommal. A többiek izgatottan várták, hogy felköszönthessék. Jin az utolsó simításokat végezte az ételeken, melyeket ő maga készített. NamJoont Jimin próbálta távol tartani az ajándékoktól, mielőtt, mindent szét barmol.
Liu érdeklődve nézett körül a nagy udvaron. Mosolyogva figyeltem arcát, tanulmányozva reakcióját. Igazából, nehéz volt a kedvében járni. Én a legdrágább dolgokat szerettem volna megadni neki, elkényeztetni, míg ő a legolcsóbb, leghétköznapibb holmikra vágyott, mint például; a bicikli. A többi lány kihasználta volna a helyzetet, de Liu más volt. Talán, épp ezt szerettem meg benne, a humorán kívül.
- Hiányoztál – bújt karjaimba, elém érve.
Szorosan öleltem derekát, puszit nyomva hajába. Enyhe klór szaga volt, Hobi parfümjével keveredve, ami kissé zavart.
- Képzeld, Hobival nagyon kemények voltunk. Ott gengeltünk a medencében – újságolta.
- A gyerekmedencében. Amit a kisbabák használnak – tette hozzá Hyung.
- Ettől függetlenül, kemények voltunk, okés? – kérte ki magának Liu – Terrorizáltuk a többieket, majdnem úsztunk, Hobi folyton kicikizett a karúszóim miatt, én bosszúból beleköptem a hajába, körbe jártuk a medencét – sorolta.
- Az – horkantott HoSeok vigyorogva – „tervezetten oda, tervezetten ide” – ismételte feltehetően a Liutól elhangzott mondatokat. 
- Mi ez a hely? – lesett barátnőm az épületre.
- Tetszik? – mosolyogtam – Gyere, körbevezetlek.
Ujjainkat összekulcsolva, finom erőszakkal húztam magam után, befelé haladva. Liu figyelmesen szemlélődött, ahogyan beértünk a tágas nappaliba, mely osztott volt az étkezővel és ahonnan egy lépcsősor vezetett fel az emeletre. Mindenki tekintete menyasszonyomra szegeződött. Ugyanúgy izgultak reakciója miatt, akárcsak én.
- Hol vagyunk? – faggatott Liu.
- Itthon – feleltem egyszerűen, mire megemelte szemöldökét – Ez a születésnapi ajándékod. Egy közös otthon – húztam ki magam büszkén.
A lány arca elkomorult és tőle szokatlan zavartsággal babrálta pólója alját ujjaival.
- TaeHyung, beszélhetnénk kettesben? – tudakolta ijesztő komolysággal.
Biccentettem, noha, balhé szagot éreztem terjengeni a levegőben. Felvezényeltem az emeleti hálóba. Ezt még mindig bombabiztosabbnak véltem, mint a gardróbot. Ha meglátná, tuti sokkot kapna és beindulna a Liu Fight Klub- féle „pata rúg, pata rúg, pata rúg”. Lassan mozdulva csukta be az ajtót maga mögött, kirekesztve ezzel a kíváncsiskodó srácokat, de biztosra vettem, ez sem akadályozza meg őket abban, hogy hallgatózzanak. Zsebre dugott kezekkel vártam kirohanását.
- Neked rögeszméddé vált ellehetetleníteni engem? – csattant fel a lány.
- Szerinted, megveri? – szűrődött be odakintről a sugdolózás.
- Nem hiszem, de ha gázos a szitu, ráküldjük Jungkookot. Majd ő lenindzsázza Liut – nyugtatgatta RM a többieket.
- Diszkrétebben hallgatózzatok már csessze meg! – kiabált ki nekik Liu.
- Csak gondoskodni szeretnék rólad – böktem ki, mielőtt tényleg idegállapotba kerül és úgy dönt, kivégez – Majdnem házasok vagyunk. Férfiként az a dolgom, hogy gondoskodjak a családomról.
- Nincs is családunk, te elvetemült! – kiáltott fel kedvesem.
- De lesz. Hamarosan. Legalábbis, bízom benne – beszéltem komolyan – Tudom, hogy neked ez sok és nem ehhez az életformához vagy szokva. Viszont, szeretném, ha mesés életed lehetne mellettem. Kevés időt tudok veled lenni és szeretnélek kárpótolni ezért.
Liu felsóhajtott, majd hátravetett fejjel a plafont szuggerálta.
- Van ól is. Tarthatsz csirkéket. Megalapíthatod a hőn áhított Csirke Fight Klubodat – tettem hozzá lelkesen.
- Kutya. Lehet kutyám? – kunkorodott felfelé szája.
- Evidens, de kizárólag olyan fajtát, ami kompatibilis Yeontannal – bólintottam – Semmi dán dog, bernáthegyi, meg ilyesmi.
- Birka? Tarthatok birkákat? – derült fel – Csinálhatnánk velük szavazásokat például. „Barátaim, mit gondoltok, legyen ma szex? Tae betegye nekem?”, ők meg rávágnák, „beee, beee” – vigyorgott.
- Jó, ez tényleg remek ötlet, de mindennap szavazniuk kell – üzleteltem.
Az ajtó hirtelen kinyílt és azzal a lendülettel beestek rajta a Bangtan tagjai, kiterülve a szőnyegen. Jungkook először riadtnak tűnt, aztán hülye vigyorral elkezdett bégetni. Fejemet ingattam rajtuk. Vettem egy saját otthont, hogy nyugtom legyen tőlük, erre, itt is megragadják az alkalmat és kivágják a szokásos káoszt. Bár, mintha Liu szórakoztatónak találta volna ezt a kaotikus életformát.

*&*&*&*




Liu:

Koffeinmentes állapotomban reggelente eléggé gyökér tudok lenni. Nem tehetek róla, így születtem, tehetség. Épp egy ilyen csodálatosan elfuserált állapotomban vánszorogtam ki a földszinti hálószobából, amikor meghallottam a Bangtan káosz üdítő szimfóniáját. A kis elvetemült, bitang testű maknae kölök átszellemülve szívatta az én Van Goghomat. Jin persze, fókanevetését megvillantva fetrengett a nappali közepén, élvezve a műsort.
- ...nézd meg Hyung. Az én hasam olyan kockás, akár egy matekfüzet – szegte fel állát Jungkook büszkén.
- Először is, gyerekem – kezdtem a cseszegetést – a füzet nem kockás, hanem négyzetrácsos. Másodszor, ha még egyszer lefikázod Tae Télapó pocakját, olyan pofont lekeverek, a fejed lapozni fog, mint egy matekfüzet. Side to side, baby – kacsintottam, miközben egy bögre kávét készítettem magamnak.
- Ezt megkaptad – röhögött NamJoon.
- Na, ezt figyeld – kiáltott fel a maknae és azzal a lendülettel egy rúdtáncos nem létező kecsességével felpattant a konyhapult tetejére, majd lerángatta magáról pólóját és a képembe hajította.
Hát, így történt az eset, hogy szombat reggel egy félpucér Jeon „kockás füzet” Jungkook feszített Van Gogh új házának konyhájában, twerkelve a közönségnek. Unott ábrázattal kortyoltam bele frissen elkészített kávémba, aztán leültem Tae mellé.
- Húdejó. Húdeszép – morogtam lesújtóan – A macinacidat is leveszed, vagy ahhoz nincs merszed? – vigyorogtam gonoszul a vörösödő Kookra – Zavarba gyütté’, mi? Megesik az ilyen. Na, ülj le fiam  kimaradsz egy körből.
- TaeHyung, a majdnem nejedet jobban csípem koffeinmentesen, mint koffeinnel – lapogatta meg YoonGi az említett hátát, aki erre csak vigyorgott.
- Liu! – szegezte rám mutatóujját Jungkook morcos ábrázattal – Idősebb vagyok nálad. Tisztelned kell engem.
- Pólóval, vagy anélkül? – vigyorogtam kitartóan.
- Na, azért ne mond már, hogy nem lett szívritmuszavarod Jungkook mellkasa láttán – kételkedett Jin.
- Mentális zavarom lett nekem, nem szívritmus – csaptam a pultra felháborodva.
- Tényleg semmi? – esett kétségbe Kookie.
- Hmmm – ingattam fejemet – Sem a szívem, sem a méhem nem dobbant meg. Viszont, ha Tae veszi le a pólóját még a csakráim is apokalipszisben törnek ki – húztam ki magam büszkén, széles mosollyal.
- Ahogyan több millió más csajnak is, aki oda van érte – jegyezte meg Jimin, mire mosolyom lehervadt.
- Na, és akkor most, Liu is vegye le a pólóját. Az engem speciel jobban érdekel – csapta össze tenyereit NamJoon.
- Perverz Daddy értékeljük az igyekezetedet, de ez nem fog megtörténni -  intette le TaeHyung.