8.
*Jungkook pov.*
Reggel 7 óra van. Taehyung még nagyban álmodja az igazak álmát, mégpedig úgy, hogy teljesen hozzám van simulva. Mondanám azt, hogy mennyire jó érzés, hogy Tae velem alszik úgy, hogy én közben félmeztelen vagyok, de...Hát basszus, amikor mellettem van tartósabb idő huzamban, akkor ha akarom, ha nem a 'kicsi' Kook így is-úgy is vigyázzba áll. Ő az első fiú, akire feláll. Ráadásul a mostoha tesóm. Nem tudom, hogy most érzek-e valamit iránta, vagy sem. Annyit tudok, hogy meg akarom mindentől és mindenkitől védeni. Ha mellettem van csak a mocskos, perverz gondolatok száguldanak a fejemben. De nem csinálhatom fel csak úgy. Mit kellene tennem? Kerülni? Mellette maradni kockázatosan? Megsérteni, hogy megutáljon és többé hozzám se szóljon?
Lefeküdni vele, hogy tisztázzam magamban az iránta való érzéseimet?
Ahh, de nem menne bele. De ez lenne a legjobb megoldás. Ha lefeküdnék vele és többé nem kavarognának az érzéseim iránta, akkor kiderülne, hogy nem szeretem. De, ha lefekszek vele és továbbra is kívánom őt és nem tudom elengedni, akkor...Szeretem őt.
Ááááh mindegy, inkább próbálom visszafogni magam. Ez se lesz egy hosszú távon jól működő dolog, de...Bassza meg! Miért vonz engem ennyire? Gyorsan felkeltem és mentem reggelit készíteni magamnak és Taehyungnak. Nem vagyok valami nagy konyha tündér, de minden tőlem telhetőt megteszek. Gyümölcs salátát készítek Taenek reggelire, mert most amúgy is szüksége van a vitaminra. Vettem elő még gyógyszereket, ha fájna valamilye, és egy pohár vizet. A gyümölcs salátát, a gyógyszereket és a vizet is egy tálcára pakoltam, majd felvittem a szobámba. Az ajtó előtt hallom, hogy Taehyung nyöszörög. Bementem és rájöttem, hogy csak álmában beszél. Megálltam az ágy mellett, de nem volt a legjobb ötlet.
-Lh-hasítsh...Jhungkhookh!-Tág szemekkel néztem rá. Basszus, ez így nagyon nem jó. Miket álmodik? Most azt, hogy én meg ő...? Nem fér a fejembe. Hát ez kész. Letettem gyorsan a tálcát és ott hagytam egy cetlit egy üzenettel. Homlokomat masszíroztam, hogy ne csináljak semmi hülyeséget. Felkaptam a cipőmet és azt tettem, amit mindig rossz helyzetekben. Futok és kiszellőztetem a fejem.
*Taehyung pov.*
Mikor feliradtam eléggé rosszul éreztem magam. Rosszat álmodtam. Az volt benne, hogy Jungkookkal futottunk, de lehagyott. Hiába ordítottam neki, hogy lassítson, nem tette meg. Elfutott és otthagyott egyedül a sötétségben. De hálistennek vége. Körbenéztem a szobában, de Jungkookot nem láttam sehol. Ekkor megpillantottam egy tál ínycsiklandó gyümölcs salátát, mellette pár gyógyszert, egy pohár vizet és fájdalom csillapítót. Majd megakadt a szemem egy kis cetlin.
-----------------------------------------------------------
-Jó reggelt Taehyung. Sajnálom, hogy nem vagyok ott, csak elmentem futni és kiszellőztetni a fejem. Sietek haza. Edd meg az összes gyümölcsöt !
JK ❤
-----------------------------------------------------------
Nagyon figyelmes. Hogyan köszönjem ezt meg neki? Majd, ha hazajön megbeszéljük. Nem volt nagyon étvágyam, de megettem mindent. Végül is szükségem van a vitaminra. Tényleg a szüleink nem jönnek haza, mert behívták őket a céghez és max csak két nap múlva tudnak haza jönni, de az sem biztos.
Ekkor be is toppant Jungkook a szobába.
-Jó reggelt Jungkook. Én...Nagyon szépen köszönök mindent. Nagyon hálás vagyok. Bármit megteszek neked hálám jeléül. Sajnálom, hogy gondot okoztam.-Mosolyogtam.
-Jó reggelt Tae. Ne butáskodj, miért okoztál volna gondot? Ilyeneket ne is mondj. Jól érzed magad?-Kérdezte Jungkook.
-Igen. Már vettem be egy fájdalom csillapítót. Hát azt hittem a tegnap este...Gondot okoztam. Biztos kényelmetlenül aludtál.-Biztos agyon nyomtam Jungkookot, ahogy egész este rajta feküdtem.
-Nem okoztál gondod. Meg se éreztem. Viszont...Mit álmodtál?-Miért érdekli?
-Hát azt álmodtam, hogy futottunk, de te lehagytál és nem jöttél vissza. Ott maradtam egyedül a sötétség közepén. Nagyon rossz volt. Miért kérdezed?
-Ezt benéztem. Hát hallottalak álmodban beszélni és félre értettem nagyon a dolgokat.-Vakarta meg tarkóját és nevetett cinikusan.-Egyébként sosem hagynálak magadra. Itt leszek neked bármi baj van.-Mosolygott.
-Köszönöm, de...Mit mondtam? Mit értettél félre?-Kíváncsi vagyok, hogy mire gondolt. Most is kiráz attól az álomtól a hideg. Nem akarom, hogy elhagyjon.
-Hát, amikor azt mondtad, hogy: "Lh-hasítsh Jhungkhookh". De ezek szerint csak a futás miatt lihegtél.
-Mi más miatt lihegt~...-Nem tudtam folytatni, mert leesett mire értette. Ránéztem és ő csak perverzen vigyorgott rám.
-Miért vagy ilyen perverz?!? Ne érts mindent félre!-Akadtam ki.
-Jó, jó nyugii! Egyébként még nem szóltam a szüleinknek, mert tegnap nagyon aggódtam érted és csak rád figyeltem, de most felhívom őket.-Már nyúlt is a telefonjáért.
-Ne! Vagyis...Azt elmondhatod, hogy beteg vagyok, de Namjoonról egy szót se mondj. Kérlek!-Néztem rá boci szemekkel.
-Meddig akarod titkolni? Egyáltalán miért titkolod Taehyung?-Mert nem akarom, hogy aggódjanak. Felesleges, Namjoont nem lehet megállítani és mindig kapok tőle valami verést. Hiába szólnék, meg amúgy is megfenyegetett.
-Azért titkolom, mert úgyse tehetnénk semmit, de tényleg nem. Őt nem lehet megállítani. A semmiért is bosszút áll. Csak kérlek ne szólj nekik.
-Jó, nem szólok. De ezért jössz nekem eggyel. Megértelek, hisz biztos meg is fenyegetett. Csak maradj mindig mellettem Taehyung. Ne félj, majd én megvédelek mindenkitől. Attól se félj, hogy gúnyolni fognak. Mert nem fognak.-Mosolygott és simogatni kezdte a hátam.-Mindjárt jövök, csak hozom a fertőtlenítőt és lekezeljük a sebeid.-Meg sem várta mit mondok, de már ki is húzott. Elég hamar vissza is ért, majd leült mellém.
-Húzd fel a pólód.-Tettem, amit kért. Lassan tisztította minden egyes sebem, ügyelve arra, hogy nekem ne fájjon. Én csak csillogó szemekkel néztem őt és láttam, hogy néha meg is nyalta a száját. Baromira vonzó. Már megint ez.....Feladom. Azt csinál az elmém, amit akar. Nem tudom kordában tartani már a gondolataimat. Tudom, nem helyes, hogy a mostoha testvéremhez vonzódom. Utálom, hogy nem én dönthetek az érzéseimről. Utálom magam. Tekintetem elvezettem Jungkookról és a plafont kezdtem bámulni. Nem szabad még mélyebb érzéseket táplálnom iránta. Nem is tudom pontosan mit is érzek.
-Végeztünk Tae. Most már lehúzhatod a pólódat.-Mintha meg sem hallottam volna szavait bámultam felfelé tovább.-Taehyung? Hahó?!-Még mindig semmi reakciót nem mutattam. Egyszerűen kizártam a külvilágból érkező hangokat. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz ezután. Mi lesz az érzéseimmel? Mi lesz, ha nem fogom Jungkookot elfelejteni? Mi lesz, ha kiderül szeretem? De hiszen ez lehetetlen. Csak 4 napja van itt. Már, amikor megérkezett éreztem valamit. Lehet csak a hormonjaim játszanak velem. Nem tudom. De távol kell tőle maradnom és elfelejteni ezt az egészet. Hátha az érzéseim is lecsitulnak. Gondolataimat Jungkook szakította félbe és nem is akárhogyan.
Pólóm alá vezette a kezét és simogatni kezdett. Hasamat lágy csókokkal lepte el, ami baromi jó érzés volt. De erről sem kell tudnia.
-M-Miért csinálod ezt?-Örülnék, ha nem játszadozna az érzéseimmel. Így is padlón vagyok, de ezt nyilván nem tudhatja és nem is kell megtudnia.
-Hm? Ja, csak vissza rángattalak a valóságba.-Válaszolt, majd perverz mosolyra húzta a száját. Miért mosolyog ennyit?! Jó, nem akarok bunkó lenni.
-De miért pont így?!?-Vágtam hozzá egy párnát.
-Hé, ne fújd fel. Amúgy meg már ennél tovább is eljutottunk múltkor. Szóval ne most legyél szégyenlős.-Még mindig vigyorgott. Perverz.
-Egyébként szerettem volna beszélni veled Taehyung. Először csak Namjoonról lett volna szó, de azt a témát már tisztáztuk nagyjából.
-Akkor miről szeretnél beszélni? -Néztem rá kíváncsi tekintettel.
*Jungkook pov.*
Gyerünk Jungkook, most légy erős!
-Miután meggyógyultál, akkor...Öhm.
-???-Tae csak kíváncsian és értetlenül nézett rám.
-Na jó basszus, ez így nem megy. Ígérd meg, hogy nem utálsz meg, ha elmondom.
-Megigérem. Mostoha tesók vagyunk, szóval amúgy is kevés az esélye, hogy megutáljalak.-Hát akkor nincs más hátra, mint előre....Vagy inkább hátra. Nem tudom.
-Nem fogok kertelni, mert csak annál rosszabb lenne. Szóval arról lenne szó, hogy amikor melletted vagyok, akkor be vagyok indulva, izgalmi állapotba jövök és kavarognak az érzéseim. Fogalmam sincs, hogyan kezeljem ezt. Veszélyben vagy mellettem, mert akármikor rád mászhatok. Az érzéseimmel sem vagyok tisztában és nem tudom eldönteni, hogy most csak a farkam irányítja-e az eszem, vagy tényleg érzek irántad valamit. Nem akarlak hirtelen letámadni és agyon kefélni, de hidd el, olyan érzéseket táplálsz bennem, hogy képes lennék rá....Ezért szeretném veled egyszer csinálni, hogy ne kockáztassam azt, hogy hirtelen letámadlak és így az érzéseim is kitisztulnak. Csak egyszer kéne, nem többször.-Tényleg elmondtam neki?
-De...Én...Én...Szűz...Vagyok.-Eh?? Mivan vele?
-Igen, tudom. Mi ezzel a baj? Mármint nem kell bele menned, csak jobb lenne nem kockáztatni.-Olyan gyors ütemben ver a szívem, mint még soha.
-De...Jungkook...Nekem is kavarognak az érzéseim.-Mondta Tae.
-Jiu. Úgy gondolod egy lánnyal mégis csak jobb lenne, igaz? Sajnálom, hogy felvetettem. Tudom, hogy Jiut szereted.-Igaz is. Még meg sem fektettem azt a csajt. De nem is fogom, mert rájöttem, hogy tiszteletben kell tartanom Taehyung érzéseit és ha az a csaj egy ribanc, nekem nincs bele szólásom. Ő dönti el és neki vannak érzései iránta. Ez ellen nem lehet semmit se tenni.
-Jungkook, teljesen félre értesz. Az irántad való érzéseim kavarognak. Jiu átvert. Namjoon besúgója volt. Nem érdekel már.
-Mi van?!? Jesszus. Maradj távol tőle és csak legyél mellettem.-Megnyugtatott, hogy most már nincs a képben az a kurva. Tudtam, hogy az.
-Benne vagyok.-Hajtja le vörös fejét Taehyung.
-Hm?-Néztem rá, majd leesett.
-Hát, amit mondtál. Nagyon fog...fájni?-Kérdezte halkan. Nem néz a szemembe, csak a takarót markolássza és lefelé néz, így sűrű haja a szemébe lóg és azt takarja. Már megint le akarom támadni. Annyira izgató. Már indultam is felé, de megszólalt a fejemben a vészcsengő. Még nem gyógyult meg. Nem tenne jót neki, ha én most neki állnék ennek az egésznek. Lassítottam a tempómon, de továbbra is folytattam felé az utat.
-Nem fog fájni Taehyung, talán csak egy nagyon kicsit. Vigyázni fogok rád. De ehhez teljesen meg kell gyógyulnod. Na és....Biztosan velem akarod elveszteni a szüzességed?-Kérdeztem, miközben szorosan magamhoz öleltem. Válaszként csak bólintott egyet. Érdekes...Mind a ketten ugyan abban a problémában szenvedünk. És együtt is fogjuk "megoldani".
Minden esetre kíváncsi vagyok, hogy mi fog ebből kisülni.
🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏
Halika. Ezt a részt már tegnap kiraktam volna, de valahogy törlődött.
Sietek a kövi résszel.😘
🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎
Reggel 7 óra van. Taehyung még nagyban álmodja az igazak álmát, mégpedig úgy, hogy teljesen hozzám van simulva. Mondanám azt, hogy mennyire jó érzés, hogy Tae velem alszik úgy, hogy én közben félmeztelen vagyok, de...Hát basszus, amikor mellettem van tartósabb idő huzamban, akkor ha akarom, ha nem a 'kicsi' Kook így is-úgy is vigyázzba áll. Ő az első fiú, akire feláll. Ráadásul a mostoha tesóm. Nem tudom, hogy most érzek-e valamit iránta, vagy sem. Annyit tudok, hogy meg akarom mindentől és mindenkitől védeni. Ha mellettem van csak a mocskos, perverz gondolatok száguldanak a fejemben. De nem csinálhatom fel csak úgy. Mit kellene tennem? Kerülni? Mellette maradni kockázatosan? Megsérteni, hogy megutáljon és többé hozzám se szóljon?
Lefeküdni vele, hogy tisztázzam magamban az iránta való érzéseimet?
Ahh, de nem menne bele. De ez lenne a legjobb megoldás. Ha lefeküdnék vele és többé nem kavarognának az érzéseim iránta, akkor kiderülne, hogy nem szeretem. De, ha lefekszek vele és továbbra is kívánom őt és nem tudom elengedni, akkor...Szeretem őt.
Ááááh mindegy, inkább próbálom visszafogni magam. Ez se lesz egy hosszú távon jól működő dolog, de...Bassza meg! Miért vonz engem ennyire? Gyorsan felkeltem és mentem reggelit készíteni magamnak és Taehyungnak. Nem vagyok valami nagy konyha tündér, de minden tőlem telhetőt megteszek. Gyümölcs salátát készítek Taenek reggelire, mert most amúgy is szüksége van a vitaminra. Vettem elő még gyógyszereket, ha fájna valamilye, és egy pohár vizet. A gyümölcs salátát, a gyógyszereket és a vizet is egy tálcára pakoltam, majd felvittem a szobámba. Az ajtó előtt hallom, hogy Taehyung nyöszörög. Bementem és rájöttem, hogy csak álmában beszél. Megálltam az ágy mellett, de nem volt a legjobb ötlet.
-Lh-hasítsh...Jhungkhookh!-Tág szemekkel néztem rá. Basszus, ez így nagyon nem jó. Miket álmodik? Most azt, hogy én meg ő...? Nem fér a fejembe. Hát ez kész. Letettem gyorsan a tálcát és ott hagytam egy cetlit egy üzenettel. Homlokomat masszíroztam, hogy ne csináljak semmi hülyeséget. Felkaptam a cipőmet és azt tettem, amit mindig rossz helyzetekben. Futok és kiszellőztetem a fejem.
*Taehyung pov.*
Mikor feliradtam eléggé rosszul éreztem magam. Rosszat álmodtam. Az volt benne, hogy Jungkookkal futottunk, de lehagyott. Hiába ordítottam neki, hogy lassítson, nem tette meg. Elfutott és otthagyott egyedül a sötétségben. De hálistennek vége. Körbenéztem a szobában, de Jungkookot nem láttam sehol. Ekkor megpillantottam egy tál ínycsiklandó gyümölcs salátát, mellette pár gyógyszert, egy pohár vizet és fájdalom csillapítót. Majd megakadt a szemem egy kis cetlin.
-----------------------------------------------------------
-Jó reggelt Taehyung. Sajnálom, hogy nem vagyok ott, csak elmentem futni és kiszellőztetni a fejem. Sietek haza. Edd meg az összes gyümölcsöt !
JK ❤
-----------------------------------------------------------
Nagyon figyelmes. Hogyan köszönjem ezt meg neki? Majd, ha hazajön megbeszéljük. Nem volt nagyon étvágyam, de megettem mindent. Végül is szükségem van a vitaminra. Tényleg a szüleink nem jönnek haza, mert behívták őket a céghez és max csak két nap múlva tudnak haza jönni, de az sem biztos.
Ekkor be is toppant Jungkook a szobába.
-Jó reggelt Jungkook. Én...Nagyon szépen köszönök mindent. Nagyon hálás vagyok. Bármit megteszek neked hálám jeléül. Sajnálom, hogy gondot okoztam.-Mosolyogtam.
-Jó reggelt Tae. Ne butáskodj, miért okoztál volna gondot? Ilyeneket ne is mondj. Jól érzed magad?-Kérdezte Jungkook.
-Igen. Már vettem be egy fájdalom csillapítót. Hát azt hittem a tegnap este...Gondot okoztam. Biztos kényelmetlenül aludtál.-Biztos agyon nyomtam Jungkookot, ahogy egész este rajta feküdtem.
-Nem okoztál gondod. Meg se éreztem. Viszont...Mit álmodtál?-Miért érdekli?
-Hát azt álmodtam, hogy futottunk, de te lehagytál és nem jöttél vissza. Ott maradtam egyedül a sötétség közepén. Nagyon rossz volt. Miért kérdezed?
-Ezt benéztem. Hát hallottalak álmodban beszélni és félre értettem nagyon a dolgokat.-Vakarta meg tarkóját és nevetett cinikusan.-Egyébként sosem hagynálak magadra. Itt leszek neked bármi baj van.-Mosolygott.
-Köszönöm, de...Mit mondtam? Mit értettél félre?-Kíváncsi vagyok, hogy mire gondolt. Most is kiráz attól az álomtól a hideg. Nem akarom, hogy elhagyjon.
-Hát, amikor azt mondtad, hogy: "Lh-hasítsh Jhungkhookh". De ezek szerint csak a futás miatt lihegtél.
-Mi más miatt lihegt~...-Nem tudtam folytatni, mert leesett mire értette. Ránéztem és ő csak perverzen vigyorgott rám.
-Miért vagy ilyen perverz?!? Ne érts mindent félre!-Akadtam ki.
-Jó, jó nyugii! Egyébként még nem szóltam a szüleinknek, mert tegnap nagyon aggódtam érted és csak rád figyeltem, de most felhívom őket.-Már nyúlt is a telefonjáért.
-Ne! Vagyis...Azt elmondhatod, hogy beteg vagyok, de Namjoonról egy szót se mondj. Kérlek!-Néztem rá boci szemekkel.
-Meddig akarod titkolni? Egyáltalán miért titkolod Taehyung?-Mert nem akarom, hogy aggódjanak. Felesleges, Namjoont nem lehet megállítani és mindig kapok tőle valami verést. Hiába szólnék, meg amúgy is megfenyegetett.
-Azért titkolom, mert úgyse tehetnénk semmit, de tényleg nem. Őt nem lehet megállítani. A semmiért is bosszút áll. Csak kérlek ne szólj nekik.
-Jó, nem szólok. De ezért jössz nekem eggyel. Megértelek, hisz biztos meg is fenyegetett. Csak maradj mindig mellettem Taehyung. Ne félj, majd én megvédelek mindenkitől. Attól se félj, hogy gúnyolni fognak. Mert nem fognak.-Mosolygott és simogatni kezdte a hátam.-Mindjárt jövök, csak hozom a fertőtlenítőt és lekezeljük a sebeid.-Meg sem várta mit mondok, de már ki is húzott. Elég hamar vissza is ért, majd leült mellém.
-Húzd fel a pólód.-Tettem, amit kért. Lassan tisztította minden egyes sebem, ügyelve arra, hogy nekem ne fájjon. Én csak csillogó szemekkel néztem őt és láttam, hogy néha meg is nyalta a száját. Baromira vonzó. Már megint ez.....Feladom. Azt csinál az elmém, amit akar. Nem tudom kordában tartani már a gondolataimat. Tudom, nem helyes, hogy a mostoha testvéremhez vonzódom. Utálom, hogy nem én dönthetek az érzéseimről. Utálom magam. Tekintetem elvezettem Jungkookról és a plafont kezdtem bámulni. Nem szabad még mélyebb érzéseket táplálnom iránta. Nem is tudom pontosan mit is érzek.
-Végeztünk Tae. Most már lehúzhatod a pólódat.-Mintha meg sem hallottam volna szavait bámultam felfelé tovább.-Taehyung? Hahó?!-Még mindig semmi reakciót nem mutattam. Egyszerűen kizártam a külvilágból érkező hangokat. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz ezután. Mi lesz az érzéseimmel? Mi lesz, ha nem fogom Jungkookot elfelejteni? Mi lesz, ha kiderül szeretem? De hiszen ez lehetetlen. Csak 4 napja van itt. Már, amikor megérkezett éreztem valamit. Lehet csak a hormonjaim játszanak velem. Nem tudom. De távol kell tőle maradnom és elfelejteni ezt az egészet. Hátha az érzéseim is lecsitulnak. Gondolataimat Jungkook szakította félbe és nem is akárhogyan.
Pólóm alá vezette a kezét és simogatni kezdett. Hasamat lágy csókokkal lepte el, ami baromi jó érzés volt. De erről sem kell tudnia.
-M-Miért csinálod ezt?-Örülnék, ha nem játszadozna az érzéseimmel. Így is padlón vagyok, de ezt nyilván nem tudhatja és nem is kell megtudnia.
-Hm? Ja, csak vissza rángattalak a valóságba.-Válaszolt, majd perverz mosolyra húzta a száját. Miért mosolyog ennyit?! Jó, nem akarok bunkó lenni.
-De miért pont így?!?-Vágtam hozzá egy párnát.
-Hé, ne fújd fel. Amúgy meg már ennél tovább is eljutottunk múltkor. Szóval ne most legyél szégyenlős.-Még mindig vigyorgott. Perverz.
-Egyébként szerettem volna beszélni veled Taehyung. Először csak Namjoonról lett volna szó, de azt a témát már tisztáztuk nagyjából.
-Akkor miről szeretnél beszélni? -Néztem rá kíváncsi tekintettel.
*Jungkook pov.*
Gyerünk Jungkook, most légy erős!
-Miután meggyógyultál, akkor...Öhm.
-???-Tae csak kíváncsian és értetlenül nézett rám.
-Na jó basszus, ez így nem megy. Ígérd meg, hogy nem utálsz meg, ha elmondom.
-Megigérem. Mostoha tesók vagyunk, szóval amúgy is kevés az esélye, hogy megutáljalak.-Hát akkor nincs más hátra, mint előre....Vagy inkább hátra. Nem tudom.
-Nem fogok kertelni, mert csak annál rosszabb lenne. Szóval arról lenne szó, hogy amikor melletted vagyok, akkor be vagyok indulva, izgalmi állapotba jövök és kavarognak az érzéseim. Fogalmam sincs, hogyan kezeljem ezt. Veszélyben vagy mellettem, mert akármikor rád mászhatok. Az érzéseimmel sem vagyok tisztában és nem tudom eldönteni, hogy most csak a farkam irányítja-e az eszem, vagy tényleg érzek irántad valamit. Nem akarlak hirtelen letámadni és agyon kefélni, de hidd el, olyan érzéseket táplálsz bennem, hogy képes lennék rá....Ezért szeretném veled egyszer csinálni, hogy ne kockáztassam azt, hogy hirtelen letámadlak és így az érzéseim is kitisztulnak. Csak egyszer kéne, nem többször.-Tényleg elmondtam neki?
-De...Én...Én...Szűz...Vagyok.-Eh?? Mivan vele?
-Igen, tudom. Mi ezzel a baj? Mármint nem kell bele menned, csak jobb lenne nem kockáztatni.-Olyan gyors ütemben ver a szívem, mint még soha.
-De...Jungkook...Nekem is kavarognak az érzéseim.-Mondta Tae.
-Jiu. Úgy gondolod egy lánnyal mégis csak jobb lenne, igaz? Sajnálom, hogy felvetettem. Tudom, hogy Jiut szereted.-Igaz is. Még meg sem fektettem azt a csajt. De nem is fogom, mert rájöttem, hogy tiszteletben kell tartanom Taehyung érzéseit és ha az a csaj egy ribanc, nekem nincs bele szólásom. Ő dönti el és neki vannak érzései iránta. Ez ellen nem lehet semmit se tenni.
-Jungkook, teljesen félre értesz. Az irántad való érzéseim kavarognak. Jiu átvert. Namjoon besúgója volt. Nem érdekel már.
-Mi van?!? Jesszus. Maradj távol tőle és csak legyél mellettem.-Megnyugtatott, hogy most már nincs a képben az a kurva. Tudtam, hogy az.
-Benne vagyok.-Hajtja le vörös fejét Taehyung.
-Hm?-Néztem rá, majd leesett.
-Hát, amit mondtál. Nagyon fog...fájni?-Kérdezte halkan. Nem néz a szemembe, csak a takarót markolássza és lefelé néz, így sűrű haja a szemébe lóg és azt takarja. Már megint le akarom támadni. Annyira izgató. Már indultam is felé, de megszólalt a fejemben a vészcsengő. Még nem gyógyult meg. Nem tenne jót neki, ha én most neki állnék ennek az egésznek. Lassítottam a tempómon, de továbbra is folytattam felé az utat.
-Nem fog fájni Taehyung, talán csak egy nagyon kicsit. Vigyázni fogok rád. De ehhez teljesen meg kell gyógyulnod. Na és....Biztosan velem akarod elveszteni a szüzességed?-Kérdeztem, miközben szorosan magamhoz öleltem. Válaszként csak bólintott egyet. Érdekes...Mind a ketten ugyan abban a problémában szenvedünk. És együtt is fogjuk "megoldani".
Minden esetre kíváncsi vagyok, hogy mi fog ebből kisülni.
🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏🍏
Halika. Ezt a részt már tegnap kiraktam volna, de valahogy törlődött.
Sietek a kövi résszel.😘
🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎🍎
Коментарі