10.
*Taehyung pov.*
-Mit tettünk?! Jungkook most már engedj el kérlek!-Mondtam, mire Jungkook úgy is tett, ahogy kértem.-Figyelj. Sajnálom, hogy ez megtörtént. Nem kell lefeküdnünk egymással. El fognak tűnni ezek az érzések, ebben biztos vagyok, csak idő kell. Nem kellet volna idáig eljutnunk. Sajnálom.-Azzal fogtam magam és berohantam a zuhany alá. Gyorsan megmostam magam a kedvenc tusfürdőmmel és felkaptam néhány ruha darabot magamra. Ez egy mackó nadrág volt szokásomhoz híven, egy fehér póló és egy fekete pulóver. Jungkook szóhoz sem jutott, annyira kapkodtam.
-Taehyung? Hé, várj már!-Mondta kétségbe esetten Jungkook.
-Nagyon ég az arcom amiatt, amit tettem. Ki kell szellőztetnem a fejem. Jungkook csak arra kérlek, hogy ne érj hozzám többet. El fognak múlni ezek az érzések. Nekem is és neked is. Csak ne tégy olyan dolgokat...Tudod. Akkor minden rendben lesz.-Mondtam Jungkooknak még mindig kapkodva.
-De ez nem így megy. Amúgy meg hova kapkodsz?!-Kérdezte, majd ő is gyorsan elkezdett visszaöltözni.
-Elmegyek J-Hopehoz. Ő a legjobb barátom és benne tényleg meg lehet bízni.-Feleltem.
-Ne menj el! Maradj itt mellettem.-Fogta meg a karomat Jungkook.
-Nem lehetek most melletted Jungkook, értsd meg. Vigyázni fogok magamra, megigérem. Hívlak, ha valami baj lenne. Sietek.-Nem vártam meg mit mond csak lefutottam a lépcsőn és már siettem is J-Hopehoz.
*Jungkook pov.*
Taehyung valószínűleg nem vette észre, de kurvára ideges vagyok. Ha tudná mennyire meg akartam vele tenni. Megint rajta fog kattogni az agyam. Nem fogok érezni iránta semmit. De ez akkor is....Ajj faszomat már! Átmentem a szobámba és idegesen beleütöttem a falba. Át kell hívnom egy ribancot, nincs mese. Nem bírok a farkammal. Felhívtam gyors egyet a sok hülye picsa közül. Végül Lisat hívtam fel. És ha Taehyung haza jön és meglát? Igazából leszarom. Tudja meg nyugodtan. Ez vagyok én. Nem változhatok meg. Legalább távolságot fog majd tartani tőlem. Míg vártam azt a ribancot idegesen doboltam a lábammal. Hol a faszba van már ennyi ideig? Na ezért még kapni fog. Kb. 10 perc múlva hallottam, hogy csengetnek, ezért már rohantam is le a lépcsőn. Időközben nyilván vettem fel ruhát, így nem csak egy szál alsóban nyitottam neki ajtót.
-Szia Kookieeee! Hiányoztam? Nagyon szép ez a ház. Kié?-Kérdezte tipikus nyávogós picsa hangján. Biztos nem fogok neki válaszolni.
-Csá. Jó bőrben vagy cicus. Had kezeljelek át egy kicsit.-Húztam magamhoz csípőjénél fogva. Hányinger keltő ez az egész, de legalább jó kielégülés lesz számomra.
-Nagyon vad vagy Kookie. Tetszik.-Csavargatta ujjai köré a haját és be harapott szájjal nézett végig rajtam. Esküszöm okádnom kell tőle. A farkam is kezd lankadni ezek láttán.
-Menjünk fel a szobámba. Lepj meg egy kicsit cicám.-Csaptam rá a seggére, mire felnyögött. Ch...Ezek a hangok kicsit sem izgatnak fel. Sokkal inkább izgat fel az, amikor...Tae?? Már megint ő. Miért nem tudom csak úgy elfelejteni és heló? Mindegy, koncentráljunk inkább Lisara. Felértünk a szobámba, majd leültetett engem Lisa az ágyra, amit egy huncut mosollyal nézett végig.
-Kook, az megfelelne neked, ha leszopnálak?-Kurva. Khmm.....
-Persze cicus.-Simítottam meg az arcát. Nadrágon keresztül kezdte ingerelni farkam, majd lehúzta rólam a nadrágot és az alsót is.
-Oh apuci, ez miért nem áll fel?-Mondjuk azért, mert undorodom a kurváktól. Legalább is tőled. Hm...Vajon, ha ideképzelném Taet, hogy ő csinálná ezt? Erre rándult egyet a farkam, ami tetszett Lisanak. Szegény biztos abban a hitben él, hogy miatta történt. Lehunytam a szemeimet és Taehyungot képzeltem el. Zavarba esetten próbál kielégíteni. Hú basszus!
-Kezdesz éledezni apuci.-Elkezdte lassú ütemben mozgatni kezét, ezzel fel-le mozgatni a bőrt. Vegignyalt egész hosszomon, majd megéreztem lehelletét a makkomnál, mire nyaldosni kezdte azt. Oh, baszdki. Mennyivel jobb,ha Taet képzelem ide.
Nyelvével körözött még párat, majd bekapta. Lassan mozgatni kezdte fejét és egyre mélyebbre engedte. Egyre jobban látom magam előtt Taet. Azokkal a kecsegtető és mézédes ajkaival, ahogy leszop. Egy halk nyögés tört fel belőlem ezen gondolatok miatt. Egyre gyorsabban mozgatta a fejét, amibe beleőrűltem.
Kivette a szájából és a kezével verte tovább eszméletlen gyorsasággal.
-Gh...Áh...Ah...Hmmg...-Ütemesen kezdtem el nyögni egyre gyorsabban és hangosabban. Taehyung miatt van ez. Csak őt akarom. Érzem, hogy mindjárt elélvezek. Ezt a másik fél is érezte, így a lehető leggyorsabb tempót diktálta a kezével.
-Th~....Taehhh!-Nevét nyögve élveztem a csaj kezébe, amit lenyalt, majd le is nyelt.
-Nagyon sok jött ki Kookie. Ennyire jó voltam?-Nem. A képzeletem volt túl jó. Hehe!-Várj...Ki a fasz az a Tae?!??-Azt hittem már tényleg olyan sík hülye, hogy nem kérdez rá.
-Semmi közöd hozzá. Most már lekophatsz. Nagyon jó voltál meg minden bla bla bla....De most el kell menned bocsi, majd hívlak.-Toltam lefelé a lépcsőn egészen ki az ajtóig.
-Na de Kook, most miért csinálod ezt?-Jaj, de sajnállak. Csak el ne hidd.
-Nyugi van már. Majd hívlak, vagy nem. Na csá!-Toltam ki az ajtón, amit rá is basztam. Hallottam, hogy idegesen trappolt el magas sarkújával. Jót nevetve rajta indultam vissza a szobámba. És ismét hiány érzetem támadt. Tae...
■Mindeközben Taehyung■
*Taehyung pov.*
Hopihoz becsengetve vártam, hogy ajtót nyisson. Nem szóltam neki mielőtt ide jöttem, de remélem itthon van. Kis idő elteltével már hallottam, hogy jön az ajtó felé kinyitni. Így is volt, ugyanis ajtót nyitott, viszont csak egy törölköző volt a derekára tekerve. Testéről kisebb-nagyobb vizcseppek gördültek le. Kellemes illat csapta meg az orrom. Olyan illata van, mint az én tusfürdőmnek. Szóval fürdött...Nem akartam megzavarni, de mostmár mindegy.
-Hali Tae! Mizu van? Valami baj van? Nem szokásod este 6-kor meglátogatni.-Mosolygott Hopi. Annyira imádom benne, hogy sokat mosolyog és tele van életkedvvel. Mindig fel tud vidítani.
-Szia Hopi. Sajnálom, hogy ilyenkor zavarok, de muszáj volt átjönnöm. Beszélnünk kéne egy-két dologról.-Erre csak kijjebb nyitotta nekem az ajtót. Láttam rajta, hogy aggódik.
-Ó, tudtam, hogy van valami. Ide mindig jöhetsz, ne aggódj. Sose zavarsz, szóval ezt meg se említsd. Gyere beljebb, mert megfázol.-Megragadta a karomat, majd behúzott a nappalijába és leültetett.-Kérlek várj itt egy pillanatot, csak felkapok magamra valamit, nehogy zavarba legyél itt nekem.-Nevette el magát. Pár perc múlva vissza is jött, de nem üres kézzel. Hozott üdítőket és sütiket is. Meg persze 2 poharat és ha jól látom, akkor nasikat is. Hogy tudott ennyi mindent hozni egyszerre?
-Azta! Nem túl sok ez?-Kérdeztem ránézve tág szemekkel.
-Dehogy sok. Rád fér Taehyung.-Ezen mind a ketten felkuncogtunk.
-Hát Jungkookról és rólam lenne szó.-Elmeséltem neki minden egyes apró részletet. Nem hagytam ki semmit, hátha tud tanácsot adni. Arcán nagy meglepettség tükröződött.
-Értem. Szóval mostoha tesók vagytok, de mind a ketten éreztek valamit egymás iránt. Nem tudjátok, hogy mi ez az érzés, ezért le akartatok feküdni egymással, mert arra gyanakodtatok, hogy ez csak vágy és a hormonok műve és majd utána el fog múlni. De te nem tetted meg vele. Viszont kielégített téged, ami az elmondásod szerint jó volt.-Én csak vöröslő fejemet lehajtva bólintottam egyet.
-Ó, értem. Hát szerintem nem a legjobb ötlet egyből lefeküdni. Előbb együtt el kéne töltenetek egy kis időt. Ha unjátok egymást, akkor előbb-utóbb úgyis 'elváltok' egymástól. Ha élvezitek egymás társaságát, akkor folytathatjátok tovább a dolgokat egyre több dolgot bele véve. Például Randi...Csók és a többi. Ez magától fog jönni. De mesélj egy kicsit magadról is, hogy miért nem jössz ezen a héten iskolába. A Namjoonos történetről hallottam. Jiunak kampec. Már csak ketten maradtunk.-Hobinak nagyon jó meglátásai vannak mindenhez. Szerencsésnek érzem magam, hogy ő a barátom.
-Hát csak lázas voltam, de semmi komoly. Viszont a témához vissza térve....Mi lenne akkor, ha megeggyeznék Jungkookal, hogy nincs több tapi meg ilyenek és úgy viselkednénk, mint a testvérek. Akkor sikerülhet normális kapcsolatot teremteni vele?-Kérdeztem.
-Huh, te nagyon félsz ettől a kapcsolattól Tae.-Nevetett ismét Hobi.-De egyébként működhet. De figyelj oda Jungkook viselkedésére is. Ha nem bírja ki melletted, akkor emlékeztesd. Lehet már jóval többet érez irántad, mint egy kis vágy. Nagyon oda kell figyelned mindenre. És mindent mondj el nekem, hogy tudjak segíteni.-Olyan segítőkész
J-Hope. Nagyon imádom őt.
-Nagyon hálás vagyok Hoesok! Köszönöm ezt a sok segítséget.-Öleltem meg Hopit.
-Ugyan Tae. Nincs mit.
Lassan eltávolodtunk egymástól, majd ő is mesélt egy kicsit magáról, hogy mi van a suliban meg ilyenek. Sokat nevettünk, ami jól esett ezután a nap után. Arra lettem figyelmes, hogy elkezd közeledni felém, mire én automatikusan a másik irányba csúsztam. Ám ez sem ment a végtelenségig, így nekinyomódtam a kanapénak. Félve néztem rá és lassan ajkaimra hajolt. Tág szemekkel és ledermedve figyeltem mi történik. Lassan mozgatni kezdte ajkait, majd nyelvével bejutást kért, amit kis idő múlva meg adtam neki. Mit művel? Nyelvét teljesen összefonta az enyémmel és játszott vele mind addig, amíg a levegőhiány el nem választott minket, hosszú nyálcsíkot húzva magunk után elváltunk egymástól.
-Taehyung, mit éreztél?-Ez most egy teszt?!
-Öhm...Hát nagyon gyorsan ver a szívem, de semmi más. Meglepődtem.-Erre csak hümmögött egyet, majd megfogott és maga alá vágott a kanapén, így felettem támaszkodott.
-Hehe....Hobi, ez nem vicces!-Mondtam, de csak tovább nézett mélyen a szemembe. Hideg ujjaival végig simított a karomon mire kirázott a hideg. Miután ujjai visszatértek vállamra, tovább vitte azokat nyakamra, majd kulcs csontomon húzta végig az ujját. Hüvelyk ujjával végigsimított mégegyszer kulcs csontomon, majd ráhajolt és szívni kezdte. Ezektől a tetteitől csak sóhajtoztam, de mikor realizáltam, hogy mi folyik itt, megállt benne az ütő. Azon nyomban eltoltam magamtól és lihegve felültem. Hobi csak mosolyogva nézett rám.
-Tudtam.-Mondta. Nem értem ezt a gyereket.
-Hogy?! Elmagyaráznád?-Kérdeztem.
-Teszteltelek. Te kötődsz Jungkookhoz. Neki engedted, hogy ezt tegye veled. Mielőtt mondanád, hogy csak azért, mert tisztázni akarod az érzéseid....Nem. Attól még ugyan úgy el kellet volna löknöd őt a 'félelem' miatt vagy mert megijedtél. Amikor melletted van engedsz a vágyaidnak. Nehéz lesz őt elfelejtened. Biztos nem akarsz vele együtt lenni?-Vigyorgott továbbra is mindentudó vigyorral.
-Nem!-Vágtam rá.-Azt akarom, hogy tiszta lappal kezdjünk, mint testvérek. Egy normális élet reményében.
-Miért, az nem lenne normális, ha együtt lennél Jungkookal, Tae? Teljesen normális lenne és boldog lennél, hogy azzal vagy, akit igazán szeretsz. Ráadásul mindig melletted lenne, mert egy házban laktok. Ebben mi lenne a rossz? -Francba is, igaza van. De mit szólnának a szüleink?
-.....A szüleink....-Mondtam kissé lefagyva.
-El fognak fogadni titeket. Lehet, hogy az apukátok kicsit ellenezni fogja, mivel férfi és a nőket szereti, bár ez nyilván való.-Ezen ismét elröhögtük magunkat.-És ide hozzám bármikor jöhetnétek.-Mondta Hobi.
-Köszönöm, de én inkább távol maradok Jungkooktól. Testvéri viszony a legfontosabb most. De, ha nem megy, akkor feladom. Így jó?
-Szíved joga eldönteni, hogy mit teszel. Tedd azt amit a szíved diktál.-Tette kezét a szívemhez Hobi.
-Ez nagyon bölcs volt.-Nevettem.-De lassan mennem kéne, mert még a végén Jungkook megöl.
-Na de Tae! Ki fogja megenni ezeket a sütiket? Olyan kis vékony vagy! Adok egy táskát és vidd haza az üdítőket és a sütiket is. Nincs nemleges válasz.-Már pakolta is el J-Hope a dolgokat.
-De....Mindegy. Köszönöm szépen a segítséged. Jövök neked eggyel.-Öleltem meg ismét az ajtóban állva.
-Ne köszönd. Bármikor segítek.-Hajolt ismét közel az arcomhoz és adott a homlokomra egy puszit. Olyan cukiiii.-Vigyázz az úton! Na szia. Jók legyetek.-Vigyorgott Hobi, mint a tejbetök.
-Szia Hoesok!-Elköszöntem és már siettem is haza, hogy Jungkook ne szidjon le nagyon. Fél 9 van, szóval két és fél órát itt maradtam Hobinál. Szóval tényleg sietek.
*Hoesok pov.*
Imádom Taehyungot. Ő a legjobb barátom és nyilván segítek neki bármiben. Eléggé féltem a Namjoonos történet után. Igazából talán többet érzek iránta, mint barátság, de tisztán látom, hogy Taehyung és Jungkook elválaszthatatlanok lesznek. Ebbe nincs bele szólásom és eszem ágában sincs ebbe belerontani. Azt akarom, hogy Tae boldog legyen. Itt leszek neki mindig. Mellette állok bármi történjék is.
*Taehyung pov.*
Mikor haza értem, megálltam az ajtó előtt. Sötétség és teljes csend van odabent. Lehet már alszik. Óvatosan lenyomtam a kilincset és beléptem a házba. Felkapcsoltam a villanyt és egy Jungkookot láttam meg a nappali közepén, mire megugrottam.
-Hwááá! Megijesztettél Jungkook. Azt hittem alszol. Miért bujkálsz a sötétben?-Kérdeztem, miközben levettem a cipőmet és leraktam a táskát a pultra.
-Hol voltál ennyi ideig? Végig
J-Hopenál voltál, igaz?-Lépkedett felém.
-I-Igen, nála voltam. Ijesztő vagy Jungkook. Mióta állsz ott?-Kérdésemet meg sem hallva közeledett tovább felém.
-Mit tett veled Taehyung?! Ezerszer hívtalak, de egyszer sem vetted fel.-Megfeszültek izmai és ökölbe szorította a kezeit.
-S-sajnálom, nem vettem észre, hogy hívtál. Nem tett velem semmit. Jungkook, nagyon ijesztő vagy.-Esküszöm nagyon félek most tőle. Egyre közelebb jött, így kénytelen voltam hátrálni.
-Ne hazudj! Utoljára kérdezem. Mit tett veled?!?!!?-Most már sokkal feszültebben tette fel a kérdést. Hát basszus csak beszélgettünk.
-Semmit.-Erre a kijelentésemre megállt, majd hozzám szaladt és megragadott, majd a nappali kanapéjára dobott.
-Semmit?! Akkor ez itt mi a fasz Taehyung?!??-Cibálta le rólam a pólót és mutatott rá a szívás nyomra, amit valóban Hobi tett.
-Ezh....Rólad beszélgettünk és megmutatta, hogy neked engedem, hogy ezt csináld, viszont neki nem. Amikor ezt csinálta ellöktem magamtól. Ez bizonyította, hogy irántad mást érzek, mint iránta. Rólunk volt szó egész végig, ezért maradtam sokáig. Sajnálom!-Erre kicsit megnyugodott, majd elindult az ajtó felé.
-Még is hová mész Jungkook?!?-Rohantam utána.
-Drága J-Hope barátunkhoz.-Már nyitotta ki az ajtót, de ekkor olyat tettem, amire még én magam sem számítottam.
Nem érdekel mi lesz. Holnaptól kerülni fogom. Nem engedhetem, hogy hozzám érjen és nézni sem nézhet rám ÚGY.
●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●
Hali!
Bocsi, hogy tegnap nem raktam ki részt, de legalább háromszor írtam át a történetet és így született meg ez.
Remélem tetszik nektek.
I LUV YAAA! 😘😍💜💜❤❤
○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○
-Mit tettünk?! Jungkook most már engedj el kérlek!-Mondtam, mire Jungkook úgy is tett, ahogy kértem.-Figyelj. Sajnálom, hogy ez megtörtént. Nem kell lefeküdnünk egymással. El fognak tűnni ezek az érzések, ebben biztos vagyok, csak idő kell. Nem kellet volna idáig eljutnunk. Sajnálom.-Azzal fogtam magam és berohantam a zuhany alá. Gyorsan megmostam magam a kedvenc tusfürdőmmel és felkaptam néhány ruha darabot magamra. Ez egy mackó nadrág volt szokásomhoz híven, egy fehér póló és egy fekete pulóver. Jungkook szóhoz sem jutott, annyira kapkodtam.
-Taehyung? Hé, várj már!-Mondta kétségbe esetten Jungkook.
-Nagyon ég az arcom amiatt, amit tettem. Ki kell szellőztetnem a fejem. Jungkook csak arra kérlek, hogy ne érj hozzám többet. El fognak múlni ezek az érzések. Nekem is és neked is. Csak ne tégy olyan dolgokat...Tudod. Akkor minden rendben lesz.-Mondtam Jungkooknak még mindig kapkodva.
-De ez nem így megy. Amúgy meg hova kapkodsz?!-Kérdezte, majd ő is gyorsan elkezdett visszaöltözni.
-Elmegyek J-Hopehoz. Ő a legjobb barátom és benne tényleg meg lehet bízni.-Feleltem.
-Ne menj el! Maradj itt mellettem.-Fogta meg a karomat Jungkook.
-Nem lehetek most melletted Jungkook, értsd meg. Vigyázni fogok magamra, megigérem. Hívlak, ha valami baj lenne. Sietek.-Nem vártam meg mit mond csak lefutottam a lépcsőn és már siettem is J-Hopehoz.
*Jungkook pov.*
Taehyung valószínűleg nem vette észre, de kurvára ideges vagyok. Ha tudná mennyire meg akartam vele tenni. Megint rajta fog kattogni az agyam. Nem fogok érezni iránta semmit. De ez akkor is....Ajj faszomat már! Átmentem a szobámba és idegesen beleütöttem a falba. Át kell hívnom egy ribancot, nincs mese. Nem bírok a farkammal. Felhívtam gyors egyet a sok hülye picsa közül. Végül Lisat hívtam fel. És ha Taehyung haza jön és meglát? Igazából leszarom. Tudja meg nyugodtan. Ez vagyok én. Nem változhatok meg. Legalább távolságot fog majd tartani tőlem. Míg vártam azt a ribancot idegesen doboltam a lábammal. Hol a faszba van már ennyi ideig? Na ezért még kapni fog. Kb. 10 perc múlva hallottam, hogy csengetnek, ezért már rohantam is le a lépcsőn. Időközben nyilván vettem fel ruhát, így nem csak egy szál alsóban nyitottam neki ajtót.
-Szia Kookieeee! Hiányoztam? Nagyon szép ez a ház. Kié?-Kérdezte tipikus nyávogós picsa hangján. Biztos nem fogok neki válaszolni.
-Csá. Jó bőrben vagy cicus. Had kezeljelek át egy kicsit.-Húztam magamhoz csípőjénél fogva. Hányinger keltő ez az egész, de legalább jó kielégülés lesz számomra.
-Nagyon vad vagy Kookie. Tetszik.-Csavargatta ujjai köré a haját és be harapott szájjal nézett végig rajtam. Esküszöm okádnom kell tőle. A farkam is kezd lankadni ezek láttán.
-Menjünk fel a szobámba. Lepj meg egy kicsit cicám.-Csaptam rá a seggére, mire felnyögött. Ch...Ezek a hangok kicsit sem izgatnak fel. Sokkal inkább izgat fel az, amikor...Tae?? Már megint ő. Miért nem tudom csak úgy elfelejteni és heló? Mindegy, koncentráljunk inkább Lisara. Felértünk a szobámba, majd leültetett engem Lisa az ágyra, amit egy huncut mosollyal nézett végig.
-Kook, az megfelelne neked, ha leszopnálak?-Kurva. Khmm.....
-Persze cicus.-Simítottam meg az arcát. Nadrágon keresztül kezdte ingerelni farkam, majd lehúzta rólam a nadrágot és az alsót is.
-Oh apuci, ez miért nem áll fel?-Mondjuk azért, mert undorodom a kurváktól. Legalább is tőled. Hm...Vajon, ha ideképzelném Taet, hogy ő csinálná ezt? Erre rándult egyet a farkam, ami tetszett Lisanak. Szegény biztos abban a hitben él, hogy miatta történt. Lehunytam a szemeimet és Taehyungot képzeltem el. Zavarba esetten próbál kielégíteni. Hú basszus!
-Kezdesz éledezni apuci.-Elkezdte lassú ütemben mozgatni kezét, ezzel fel-le mozgatni a bőrt. Vegignyalt egész hosszomon, majd megéreztem lehelletét a makkomnál, mire nyaldosni kezdte azt. Oh, baszdki. Mennyivel jobb,ha Taet képzelem ide.
Nyelvével körözött még párat, majd bekapta. Lassan mozgatni kezdte fejét és egyre mélyebbre engedte. Egyre jobban látom magam előtt Taet. Azokkal a kecsegtető és mézédes ajkaival, ahogy leszop. Egy halk nyögés tört fel belőlem ezen gondolatok miatt. Egyre gyorsabban mozgatta a fejét, amibe beleőrűltem.
Kivette a szájából és a kezével verte tovább eszméletlen gyorsasággal.
-Gh...Áh...Ah...Hmmg...-Ütemesen kezdtem el nyögni egyre gyorsabban és hangosabban. Taehyung miatt van ez. Csak őt akarom. Érzem, hogy mindjárt elélvezek. Ezt a másik fél is érezte, így a lehető leggyorsabb tempót diktálta a kezével.
-Th~....Taehhh!-Nevét nyögve élveztem a csaj kezébe, amit lenyalt, majd le is nyelt.
-Nagyon sok jött ki Kookie. Ennyire jó voltam?-Nem. A képzeletem volt túl jó. Hehe!-Várj...Ki a fasz az a Tae?!??-Azt hittem már tényleg olyan sík hülye, hogy nem kérdez rá.
-Semmi közöd hozzá. Most már lekophatsz. Nagyon jó voltál meg minden bla bla bla....De most el kell menned bocsi, majd hívlak.-Toltam lefelé a lépcsőn egészen ki az ajtóig.
-Na de Kook, most miért csinálod ezt?-Jaj, de sajnállak. Csak el ne hidd.
-Nyugi van már. Majd hívlak, vagy nem. Na csá!-Toltam ki az ajtón, amit rá is basztam. Hallottam, hogy idegesen trappolt el magas sarkújával. Jót nevetve rajta indultam vissza a szobámba. És ismét hiány érzetem támadt. Tae...
■Mindeközben Taehyung■
*Taehyung pov.*
Hopihoz becsengetve vártam, hogy ajtót nyisson. Nem szóltam neki mielőtt ide jöttem, de remélem itthon van. Kis idő elteltével már hallottam, hogy jön az ajtó felé kinyitni. Így is volt, ugyanis ajtót nyitott, viszont csak egy törölköző volt a derekára tekerve. Testéről kisebb-nagyobb vizcseppek gördültek le. Kellemes illat csapta meg az orrom. Olyan illata van, mint az én tusfürdőmnek. Szóval fürdött...Nem akartam megzavarni, de mostmár mindegy.
-Hali Tae! Mizu van? Valami baj van? Nem szokásod este 6-kor meglátogatni.-Mosolygott Hopi. Annyira imádom benne, hogy sokat mosolyog és tele van életkedvvel. Mindig fel tud vidítani.
-Szia Hopi. Sajnálom, hogy ilyenkor zavarok, de muszáj volt átjönnöm. Beszélnünk kéne egy-két dologról.-Erre csak kijjebb nyitotta nekem az ajtót. Láttam rajta, hogy aggódik.
-Ó, tudtam, hogy van valami. Ide mindig jöhetsz, ne aggódj. Sose zavarsz, szóval ezt meg se említsd. Gyere beljebb, mert megfázol.-Megragadta a karomat, majd behúzott a nappalijába és leültetett.-Kérlek várj itt egy pillanatot, csak felkapok magamra valamit, nehogy zavarba legyél itt nekem.-Nevette el magát. Pár perc múlva vissza is jött, de nem üres kézzel. Hozott üdítőket és sütiket is. Meg persze 2 poharat és ha jól látom, akkor nasikat is. Hogy tudott ennyi mindent hozni egyszerre?
-Azta! Nem túl sok ez?-Kérdeztem ránézve tág szemekkel.
-Dehogy sok. Rád fér Taehyung.-Ezen mind a ketten felkuncogtunk.
-Hát Jungkookról és rólam lenne szó.-Elmeséltem neki minden egyes apró részletet. Nem hagytam ki semmit, hátha tud tanácsot adni. Arcán nagy meglepettség tükröződött.
-Értem. Szóval mostoha tesók vagytok, de mind a ketten éreztek valamit egymás iránt. Nem tudjátok, hogy mi ez az érzés, ezért le akartatok feküdni egymással, mert arra gyanakodtatok, hogy ez csak vágy és a hormonok műve és majd utána el fog múlni. De te nem tetted meg vele. Viszont kielégített téged, ami az elmondásod szerint jó volt.-Én csak vöröslő fejemet lehajtva bólintottam egyet.
-Ó, értem. Hát szerintem nem a legjobb ötlet egyből lefeküdni. Előbb együtt el kéne töltenetek egy kis időt. Ha unjátok egymást, akkor előbb-utóbb úgyis 'elváltok' egymástól. Ha élvezitek egymás társaságát, akkor folytathatjátok tovább a dolgokat egyre több dolgot bele véve. Például Randi...Csók és a többi. Ez magától fog jönni. De mesélj egy kicsit magadról is, hogy miért nem jössz ezen a héten iskolába. A Namjoonos történetről hallottam. Jiunak kampec. Már csak ketten maradtunk.-Hobinak nagyon jó meglátásai vannak mindenhez. Szerencsésnek érzem magam, hogy ő a barátom.
-Hát csak lázas voltam, de semmi komoly. Viszont a témához vissza térve....Mi lenne akkor, ha megeggyeznék Jungkookal, hogy nincs több tapi meg ilyenek és úgy viselkednénk, mint a testvérek. Akkor sikerülhet normális kapcsolatot teremteni vele?-Kérdeztem.
-Huh, te nagyon félsz ettől a kapcsolattól Tae.-Nevetett ismét Hobi.-De egyébként működhet. De figyelj oda Jungkook viselkedésére is. Ha nem bírja ki melletted, akkor emlékeztesd. Lehet már jóval többet érez irántad, mint egy kis vágy. Nagyon oda kell figyelned mindenre. És mindent mondj el nekem, hogy tudjak segíteni.-Olyan segítőkész
J-Hope. Nagyon imádom őt.
-Nagyon hálás vagyok Hoesok! Köszönöm ezt a sok segítséget.-Öleltem meg Hopit.
-Ugyan Tae. Nincs mit.
Lassan eltávolodtunk egymástól, majd ő is mesélt egy kicsit magáról, hogy mi van a suliban meg ilyenek. Sokat nevettünk, ami jól esett ezután a nap után. Arra lettem figyelmes, hogy elkezd közeledni felém, mire én automatikusan a másik irányba csúsztam. Ám ez sem ment a végtelenségig, így nekinyomódtam a kanapénak. Félve néztem rá és lassan ajkaimra hajolt. Tág szemekkel és ledermedve figyeltem mi történik. Lassan mozgatni kezdte ajkait, majd nyelvével bejutást kért, amit kis idő múlva meg adtam neki. Mit művel? Nyelvét teljesen összefonta az enyémmel és játszott vele mind addig, amíg a levegőhiány el nem választott minket, hosszú nyálcsíkot húzva magunk után elváltunk egymástól.
-Taehyung, mit éreztél?-Ez most egy teszt?!
-Öhm...Hát nagyon gyorsan ver a szívem, de semmi más. Meglepődtem.-Erre csak hümmögött egyet, majd megfogott és maga alá vágott a kanapén, így felettem támaszkodott.
-Hehe....Hobi, ez nem vicces!-Mondtam, de csak tovább nézett mélyen a szemembe. Hideg ujjaival végig simított a karomon mire kirázott a hideg. Miután ujjai visszatértek vállamra, tovább vitte azokat nyakamra, majd kulcs csontomon húzta végig az ujját. Hüvelyk ujjával végigsimított mégegyszer kulcs csontomon, majd ráhajolt és szívni kezdte. Ezektől a tetteitől csak sóhajtoztam, de mikor realizáltam, hogy mi folyik itt, megállt benne az ütő. Azon nyomban eltoltam magamtól és lihegve felültem. Hobi csak mosolyogva nézett rám.
-Tudtam.-Mondta. Nem értem ezt a gyereket.
-Hogy?! Elmagyaráznád?-Kérdeztem.
-Teszteltelek. Te kötődsz Jungkookhoz. Neki engedted, hogy ezt tegye veled. Mielőtt mondanád, hogy csak azért, mert tisztázni akarod az érzéseid....Nem. Attól még ugyan úgy el kellet volna löknöd őt a 'félelem' miatt vagy mert megijedtél. Amikor melletted van engedsz a vágyaidnak. Nehéz lesz őt elfelejtened. Biztos nem akarsz vele együtt lenni?-Vigyorgott továbbra is mindentudó vigyorral.
-Nem!-Vágtam rá.-Azt akarom, hogy tiszta lappal kezdjünk, mint testvérek. Egy normális élet reményében.
-Miért, az nem lenne normális, ha együtt lennél Jungkookal, Tae? Teljesen normális lenne és boldog lennél, hogy azzal vagy, akit igazán szeretsz. Ráadásul mindig melletted lenne, mert egy házban laktok. Ebben mi lenne a rossz? -Francba is, igaza van. De mit szólnának a szüleink?
-.....A szüleink....-Mondtam kissé lefagyva.
-El fognak fogadni titeket. Lehet, hogy az apukátok kicsit ellenezni fogja, mivel férfi és a nőket szereti, bár ez nyilván való.-Ezen ismét elröhögtük magunkat.-És ide hozzám bármikor jöhetnétek.-Mondta Hobi.
-Köszönöm, de én inkább távol maradok Jungkooktól. Testvéri viszony a legfontosabb most. De, ha nem megy, akkor feladom. Így jó?
-Szíved joga eldönteni, hogy mit teszel. Tedd azt amit a szíved diktál.-Tette kezét a szívemhez Hobi.
-Ez nagyon bölcs volt.-Nevettem.-De lassan mennem kéne, mert még a végén Jungkook megöl.
-Na de Tae! Ki fogja megenni ezeket a sütiket? Olyan kis vékony vagy! Adok egy táskát és vidd haza az üdítőket és a sütiket is. Nincs nemleges válasz.-Már pakolta is el J-Hope a dolgokat.
-De....Mindegy. Köszönöm szépen a segítséged. Jövök neked eggyel.-Öleltem meg ismét az ajtóban állva.
-Ne köszönd. Bármikor segítek.-Hajolt ismét közel az arcomhoz és adott a homlokomra egy puszit. Olyan cukiiii.-Vigyázz az úton! Na szia. Jók legyetek.-Vigyorgott Hobi, mint a tejbetök.
-Szia Hoesok!-Elköszöntem és már siettem is haza, hogy Jungkook ne szidjon le nagyon. Fél 9 van, szóval két és fél órát itt maradtam Hobinál. Szóval tényleg sietek.
*Hoesok pov.*
Imádom Taehyungot. Ő a legjobb barátom és nyilván segítek neki bármiben. Eléggé féltem a Namjoonos történet után. Igazából talán többet érzek iránta, mint barátság, de tisztán látom, hogy Taehyung és Jungkook elválaszthatatlanok lesznek. Ebbe nincs bele szólásom és eszem ágában sincs ebbe belerontani. Azt akarom, hogy Tae boldog legyen. Itt leszek neki mindig. Mellette állok bármi történjék is.
*Taehyung pov.*
Mikor haza értem, megálltam az ajtó előtt. Sötétség és teljes csend van odabent. Lehet már alszik. Óvatosan lenyomtam a kilincset és beléptem a házba. Felkapcsoltam a villanyt és egy Jungkookot láttam meg a nappali közepén, mire megugrottam.
-Hwááá! Megijesztettél Jungkook. Azt hittem alszol. Miért bujkálsz a sötétben?-Kérdeztem, miközben levettem a cipőmet és leraktam a táskát a pultra.
-Hol voltál ennyi ideig? Végig
J-Hopenál voltál, igaz?-Lépkedett felém.
-I-Igen, nála voltam. Ijesztő vagy Jungkook. Mióta állsz ott?-Kérdésemet meg sem hallva közeledett tovább felém.
-Mit tett veled Taehyung?! Ezerszer hívtalak, de egyszer sem vetted fel.-Megfeszültek izmai és ökölbe szorította a kezeit.
-S-sajnálom, nem vettem észre, hogy hívtál. Nem tett velem semmit. Jungkook, nagyon ijesztő vagy.-Esküszöm nagyon félek most tőle. Egyre közelebb jött, így kénytelen voltam hátrálni.
-Ne hazudj! Utoljára kérdezem. Mit tett veled?!?!!?-Most már sokkal feszültebben tette fel a kérdést. Hát basszus csak beszélgettünk.
-Semmit.-Erre a kijelentésemre megállt, majd hozzám szaladt és megragadott, majd a nappali kanapéjára dobott.
-Semmit?! Akkor ez itt mi a fasz Taehyung?!??-Cibálta le rólam a pólót és mutatott rá a szívás nyomra, amit valóban Hobi tett.
-Ezh....Rólad beszélgettünk és megmutatta, hogy neked engedem, hogy ezt csináld, viszont neki nem. Amikor ezt csinálta ellöktem magamtól. Ez bizonyította, hogy irántad mást érzek, mint iránta. Rólunk volt szó egész végig, ezért maradtam sokáig. Sajnálom!-Erre kicsit megnyugodott, majd elindult az ajtó felé.
-Még is hová mész Jungkook?!?-Rohantam utána.
-Drága J-Hope barátunkhoz.-Már nyitotta ki az ajtót, de ekkor olyat tettem, amire még én magam sem számítottam.
Nem érdekel mi lesz. Holnaptól kerülni fogom. Nem engedhetem, hogy hozzám érjen és nézni sem nézhet rám ÚGY.
●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●
Hali!
Bocsi, hogy tegnap nem raktam ki részt, de legalább háromszor írtam át a történetet és így született meg ez.
Remélem tetszik nektek.
I LUV YAAA! 😘😍💜💜❤❤
○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○
Коментарі