23.
*Jungkook pov.*
Ez a hülye gyerek most itt fekszik ájulva a suli dokinál és éppen várjuk a mentőket. A bordái néhol megrepedtek, az arca is megsérült az ütés miatt. A bokája meg eltört. De, ha ez még nem lenne elég, akkor az a fasszopó még a hasába is belerúgott, így az ismét belilult. A doktor azt mondta szerencse, hogy a belső szervei nem sérültek meg komolyan. Mikor bevittek minket a kórházba engem természetesen nem engedtek be oda, ahol Taehyungot kivizsgálták és ellátták, így nekem órákig várnom kellett. Azt sem értem miért kellett velem szakítania. Én szeretem őt és ez nagyon fáj most nekem, még ha nem is mutatom ki. Mi értelme volt arra a pár napra együtt lenni?! Mindegy. Vagy így, vagy úgy, de Taehyung az enyém lesz. Újra....
-Maga Kim Taehyung hozzá tartozója?
-Igen, én vagyok.
-Sikerült ellátni Taehyungot. Nagyon sokat kell pihennie és ugye a repedt bordák miatt nehezen kap levegőt a fájdalom miatt, ezért lélegeztető gépen van. Rendbe fog jönni, de bent kell tartanunk legalább 2 hétig. A bokája bizony eltört, így arra gipsz került. Elnézést, de aki ezt csinálta, azt miért nem jelentik fel?
-Köszönöm az információt. Hát tudja a rendőrök olyan jól végzik manapság a munkájukat, hogy a szemembe röhögnének. Ezért sokkal jobban járunk, ha én magam intézem ezt el. Nyugodjon meg, mindent el tudok intézni.
-Jobb lenne, ha szólnának, de ön tudja. Bemehet Taehyunghoz, de ma csak rövid látogatást engedélyeztek.
-Rendben.-Azonnal be is siettem az alvó Taehyunghoz és mellé ültem.
-Tudom, hogy nem hallod, de sajnálom. Ott lehettem volna időben, de azt hittem te már rég elmentél onnan. Akkor fogtam gyanút, amikor Chiaki szokatlanul gyorsan spurizott ki az egész épületből. Egyből bementem abba az öltözőbe, ahonnan olyan gyorsan kijött. Sajnálom Taehyung, ígérem, hogy bosszút fogok állni ezért. Még ha a párodként nem is, de testvéredként kötelességem téged megvédeni. Ha úgy akarod lehetünk csak testvérek.-Na ezt nem gondoltam komolyan.-Szeretlek Taehyung. Meg fogsz gyógyulni és kézilabdán jól megversz majd mindenkit.-Mosolyogtam el a mondandóm közben. Viszont eszembe jutott anya és apa. Őket még nem is értesítettem. Így gyorsan felhívtam őket és azt mondák azonnal itt vannak.
Kb. 10 perc alatt itt is voltak és anya már zokogva borult Taehyung nyakába.
-Még is ki művelte ezt vele?
-Chiaki. Kézilabdán külön öltözőbe ment Taehyung, nem tudom miért, és így nem láttam mi történik, csak aztán vettem észre, hogy Chiaki menekül, ezért megnéztem, hogy Taehyung hogy van és hát....Chiaki elég rendesen elintézte. De majd vissza fogja kapni a kis nyamvadék.
-Mikor fog felkellni?-Kérdezte apa.
-Hát azt nem tudom, de ma még biztos nem. 2 hétig bent kell tartani, azt mondta az orvos. És nemsokára haza kell mennünk, mert csak rövid látogatást engedélyeztek.
-Édes kis fiam....Miért pont téged bántanak mindig?-Zokogott anya.
-Mindig?
-Igen. Amíg ide nem költöztetek, addig Taehyungot minden nap bántották, és volt, hogy eltitkolta. Nagyon ritkán mondta csak el, mert megfenyegették. De esze ágában sem volt sulit váltani. Azt mondta, hogy nem megy át másik suliba, csak a hülyék miatt. De miután te megjelentél Jungkook, mintha kicserélték volna Taehyungot. Sokkal vidámabb, élettel teltebb lett. Elkezdett végre élni és nem félni, mert megvédted. Most nem tudom mi lesz...
-Sajnálom. Későn értem oda.
-Ne magadat okold fiam. Te nem tettél semmi rosszat.-Simogatta meg a hátam apám.
*Time skip*
*Taehyung pov. *
Ma, ha minden igaz mehetek haza. Teljesen jól érzem magam. Anyáék sűrűn meglátogattak. Jungkook pedig....Ha tehette végig itt ült mellettem. Csak akkor ment el mellőlem, ha haza küldték. Mondtam neki, hogy nem kell ezt tennie, mert jól vagyok tényleg, de ő akkor is végig itt maradt velem. Nagyon szeretem őt. Mint testvért....Na jó, nyilván még mindig vonzódom hozzá a kapcsolatunk miatt, de ez meg fog szűnni idővel. Ő csak a testvérem...
-Taehyung...Egyáltalán lábra tudsz állni?-Kérdezte Jungkook.
-Hm? Ja, igen nagyjából. Csak annyit mondtak, hogy ne erőltessem egy ideig. 1-2 hét és újra a régi lesz. Ne aggódj Jungkook.-Küldtem felé egy halvány mosolyt.
-Hogy ne aggódnék?! Hisz a pá....A testvéred vagyok.-Hajtotta le a fejét.
-Nyugi, jól vagyok.-Forgattam meg a szemem.
-Mehetünk?-Lépett be anya és mellém állt, hogy segítsen.
-Mehetünk!-Mondom boldogan. Jungkook látványosan durcizott, de direkt nem is tettem szóvá. Beültünk a kocsiba és már indultunk is haza. Mi Jungkookkal hátul ültünk egymás mellett, de nem szóltam hozzá. Csak beraktam fülembe a fülhallgatót és elindítottam a zenét. Éreztem, hogy Jungkook néha megpiszkált, hogy figyeljek rá, de eszem ágában sem volt még csak rá se nézni. Végig a kocsi ablakán néztem kifelé, mind addig amíg simogatni nem kezdte a karom. Idegesen csaptam rá és pucoltam le magamról a mancsát. Ezt az atrakciót még megtette legalább kétszer, ezért idegesen téptem ki fülemből a fülhallgatót és néztem rá.
-Békén hagynál?! Idegesítesz.
-Taehyung, hogy beszélsz a testvéreddel? Szépen beszélj vele.-Nézett rám csúnyán anya. Ártatlan vagyok!!! Én csak minél hamarabb ki akarok belőle szeretni. Miért olyan nagy baj ez?....
-Sajnálom. Bocsánat Jungkook, mit szerettél volna mondani?-Néztem rá tettetett megbánással.
-Csak, hogy beszélgessünk egy kicsit. De, ha a zene fontosabb, akkor mindegy.....Aggódtam érted és még csak beszélni se akarsz velem...
-Igaza van Jungkooknak! Ő mentett meg téged. Legalább köszönd meg, ha már beszélni nem beszélsz vele. Egyébként meg mi bajod lett hirtelen Jungkookkal?-Nézett a szemembe anya.
-Jólvan, oké! Köszönöm Jungkook! Nincs az ég világon semmi bajom Jungkookkal, csak érjünk már haza! Nem akartam most vele beszélni, ennyi ász egész.
-Jólvan, nem kell letépni a fejemet...-Fordult vissza anya és az utat nézte tovább. Még, hogy én szakítom le az ő fejét?...Istenem, mi van velem? Ez nem én vagyok. Én egy kedves és visszahúzodó fiú voltam. És most? Éppen az anyukámmal beszéltem úgy, mintha kutya lenne. Annyira hülye vagyok! Jungkook hatással van rám. Ez zavar mindennél jobban.
Amikor haza értünk bocsánatot kértem mindenkitől és az ingerültségre fogtam az egészet, ami félig igaz is. Felmentem a szobámba és telefonozni kezdem. Jiminnek és Hobinak is leírtam mi a helyzet. Van egy csoportunk és nyilván abba írtam be. Mind a ketten Jungkook mellé álltak. Azt mondták teljesen feleslegesen hagytam el őt. De szerintem nem...Jó, oké a testvérem. De amúgy se szeretnék vele lenni. Ő lenne az első, akivel együtt lennék és azt mondják, hogy az első szerelem sose tart örökké és kudarc lesz. És ha nekem miatta kéne szenvednem, mert elhagyott, azt nem bírnám ki. A szüleink is csak kérdezősködnének és nem mondhatnék nekik semmit. Olyan fura ez így....
Nagyot sóhajtottam, majd letettem a telefont. Sétálok egy kicsit.
Lementem, majd a cipőmet felkapva mentem is volna, de anya közbeszólt.
-Hova-hova fiatal ember?
-Csak sétálok egy kicsit. Ki kell tisztítanom a fejem.
-De hát még nem is ettél egy falatot sem fiam.
-Haza érek mire kész lesz az ebéd.-Mondtam, majd gyorsan elmentem otthonról. Találnom kell egy barátnőt. Van egy régi legjobb barátnőm. Talán segít elfelejtetni a dolgokat. Ő nagyon kedves lány, a neve Heli. A telefon száma is megvan. Gyorsan kikerestem, majd felhívtam.
-Jó napot, miben segíthetek?
-Szia Heli. Öhm...Taehyung vagyok.
-....Tae?! Uram atyám, hol vagy??!?
-Hé, hé, hé! Nyugi!-Kuncogtam.-Egyébként a parkban vagyok. Tudod, ahova régebben is mindig jártunk. Ide jönnél kérlek?
-2 perc.-Azzal le is tette a telefont. Nem is telt bele 2 percbe, de már jött is. Mint mindig, most is csoda szép. Na nem úgy, mint Jungkook barátnői. Heli smink nélkül is olyan gyönyörű, hogy szerintem bárkit megkaphatna, persze nem adja olyan könnyen magát. Annyira divatosan öltözködik. De ő nem egy olyan kis ribi, mint a többiek. Ő tényleg arany lelkű és mondhatni, hogy neki inkább...."BRUH" stílusa van.
-Csáó Tae!-Ugrott a nyakamba szó szerint.
-Szia Heli. Kérdezni szeretnék valamit. Eljönnél velem mondjuk egy kávézóba, ahol könnyebben meg tudjuk beszélni ezeket?
-Sajnálom Tae drágám, de nekem vissza kell mennem dolgozni 15 percen belül. Csak mondd gyorsan.
-Lennél a barátnőm?
-....MIVAN?!-Nevetett a képembe.
-Tudod meséltem Jungkookról. És tudod mi történt. El akarom őt felejteni. Segíts kérlek!
-Szeretlek Taehyung. De tényleg, nem tudnék nélküled élni. De ez nem szerelem. De segíthetek abban, hogy Jungkook elhigyje.
-Tényleg? Nagyon szépen köszönöm Heli!
-Mostantól a barátnőd vagyok.-Csókolt meg Heli, mire a szívem megállt szerintem egy helyben. Soha sem csókolóztam még lánnyal. Jó érzés. De....Jungkook ezt is ezerszer jobban csinálta.
-Minden nap ilyet kapsz tőlem. De semmi érzelem.-Kacsintott.
-Soha.-Mosolyogtam rá vissza. Na ez letudva. Gyors léptekkel mentem haza, majd amikor az előtérben levettem a cipőmet, Jungkook ököllel beleütött a falba a fejem mellett.
-Ki volt az a csaj?-Látszik, hogy nagyon ideges. A szemei, mintha az ördögé lenne, korom fekete. Izmai teljesen be vannak feszülve és egy kicsit remeg is.
-Milyen csaj?
-Akivel csókolóztál!-Ütötte bele másik kezét is a falba, így körbezárt engem.
-N-Nincs semmi közöd hozzá. Engedj ki!-Löktem meg a mellkasát, de ő csuklóimnál fogva préselt neki a falnak, és csókolt meg mélyen. Nyöszörgni kezdtem és rángatózni hátha elenged, de nem tette. Tovább falta ajkaimat és még a nyelvével is beturakodott a szájüregembe. Néha a szájába nyögtem, mivel rászorított a csuklómra. Lassan engedett a szorításból, majd elvált ajkaimtól.
-Na melyik csók volt a jobb? Hah?
-Hát nem a tiéd....-Ezt tényleg kimondtam hangosan?!
-Oh, valóban?-Visszahajolt, ám most a nyakamat vette célba. Ráharapott a börfelületemre, majd szívni kezdte. Úgy érzem sírni fogok. De nem azért, mert Jungkook ezt csinálja velem. Hanem azért, mert már azt se tudom mi a helyes és mit kellene éreznem. De nem lehetek Jungkookkal.
Mikor a nyakammal is végzett elment és leült az étkező asztalhoz. Remegő lábbal, de én is leültem mellé. Ekkor anya pont hozta az ebédet.
-Pont haza értél. Nem fáj a bokád Taehyung?-Tette le az asztalra az ételt, majd mellém jött anya és simogatni kezdett.
-Nem, semmi bajom. Már nem is érzem. Csak azt nem értem, hogy miért kell engem bántani mindig.
-Hát én se. Átíratlak egy másik iskolába.
-Anya, ne! Én itt akarok tanulni. Nem érdekel a sok idióta. Ha kell ezerszer is felállok, de nem fogják elérni a céljukat...
-Kicsim.....Ahhh, rendben.-Puszilta meg a homlokom, majd leült a helyére. Nem sokkal később apa is csatlakozott hozzánk és enni kezdtünk.
-Egyébként a fiúcska, aki bántott téged kórházban van.-Zavarta meg a csendet anya. Apa csak mosolygott Jungkookkal egyetemben.
-Jungkook, te művelted ezt?
-Igen. Megígértem, hogy megvédelek Tae. Ez így helyes.
-Na ne! Te legalább a százszorosát adod neki vissza. Mit csináltál?
-Hát én is eltörtem a bokáját...Mondjuk én mind a kettőt...Meg én is megrepesztettem a bordáit. Meg persze néhány monokli. Nagyjából ennyi.
-Nagyjából?....Nagyszerű. Köszönöm, hogy törődsz velem, de ennyire nem kell túlzásba vinni. Majd az élettől visszakapja.
-Hülyeség. Ahányszor bántanak, annyiszor foglak megvédeni és vissza adni annak, aki ezt művelte veled.
-Mindegy.-Gyorsan megebédeltem, majd amikor felálltam anya furán nézett rám.
-Mi a baj anya?
-A nyakad...Ki szívta ki?
-Mi?-Nyúltam a nyakamhoz. Jungkook...Amikor letámadt. Ne már!
-Ezt...A barátnőm csinálta. Ma...Amikor elmentem vele találkoztam.
-Tényleg? Van barátnőd? Istenem, már mióta vártam erre. Hogy hívják? Mikor veszed el feleségül?
-Anya! Ez egy kicsit túlzás. Nem veszem még el feleségül. Helinek hívják.
-Heli? Ő gyönyörű és kedves lány. Holnap várjuk vacsorára.
-De~
-Nincs de. Itt fog vacsorázni nálunk.-Vágott szavamba anya.
-Na és te fiam? Neked mikor lesz rendes barátnőd?-Kérdezte apa Jungkookot. Visszaültem Kook mellé és láttam, hogy remeg a dühtől. Szóval böki a csőrét, hogy nekem van egy barátnőm. Haha!
-Mivan akkor, ha én nem akarok rendes barátnőt?! Hagyjatok már!-Állt fel és feltrappolt a szobájába.
-Öhm...Akkor megkérdezem Helit, hogy el tud-e jönni.-Vonultam félre, majd fel is hívtam. Sajnos vagy nem sajnos, de el fog jönni vacsorázni. Anya, amikor megtudta, hogy tényleg el fog jönni nagyon boldog lett. Na erről beszéltem...Anyáék egy lányt akarnak mellém. Mondjuk meg is értem, hogy nézne ki, ha a mostoha tesómmal lennék együtt? Ahh, hülyeség az egész. Ha lenne rajtam valami gomb, amit ha megnyomok nem érzek semmit senki iránt, akkor mindig kikapcsolnám az érzéseimet. Egyszer szeretek bele valakibe, az is a mostoha tesóm...Balfék vagyok.
Elmosogattam, majd felmentem a szobámhoz. Rángattam az ajtót, de nem nyílt ki. Jungkook....Biztos haragos.
-Kicsim, mi apáddal elmentünk. Szólj Jungkooknak is. Egyébként mit csinálsz?
-Ja, csak az ajtóval küszködök. Már megint elmentek?
-Igen.-Puszilta meg a homlokom.-A cégnél hiba történt és mindenkinek be kell menni. Majd hajnalba jövünk haza, de az is lehet nem jövünk haza. Na de mi megyünk. Vigyázzatok magatokra.-Mondta és már el is mentek. Én még rángattam az ajtómat, de nyilvánvaló, hogy Jungkook bezárta. Nincs pótkulcsom hozzá. Így hát félve, de átmentem Jungkook szobájába. Ott ült az ágyon és valami volt a kezében.
-Jungkook, te zártad be a szobám ajtaját? Kérlek nyisd ki.
-Nem fogom. Beszélgessünk inkább.-Indult meg felém, majd hátrálni kezdtem. Már mentem volna ki az ajtón, de azt is bezárta.
-Miért csinálod ezt Jungkook? Engedj ki kérlek!
-Nem.-Fogta meg a karom, majd leültetett az ágyra.-Beszélgetni akarok.
-Még is miről?
-Mióta van barátnőd? Ignorálni szeretnél csak, igaz?
-Tegnap jöttem össze Helivel. Nem ignorálni akarlak, ezek az én érzéseim.
-Aha....Nem hiszem, hogy ilyen könnyen el tudtál felejteni.-Ekkor fogta magát és elővett egy bilincset. Ledöntött az ágyra, majd fejem fölött lebilincselte a kezeim.
-Mi a franc? Már megint kezded a hülyeséged Jungkook?!
-Nem élvezed már, ha megérintelek?-Kezdte el simogatni a combomat. Rövidnadrágban vagyok, így jobban érzem az érintését.
-Miért csinálod ezt? Miért nem vagy képes tiszteletben tartani az érzéseimet?
-Miért Taehyung? Te sem tartod tiszteletben az enyémet. Én szeretlek téged, te mégis egy lánnyal csókolózol. Csak is én csókolhatlak meg.
-Nem! Engedj el!
-Mikor értél magadhoz utoljára?
-....Mivan?
-Kellek neked. Tudom!-Húzta le a nadrágomat, majd a pólómat is, már amennyire tudta a bilincs miatt. Elővette a vibrátort, majd egy félmosollyal rám nézett.
^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^
Sziasztok. Hibákért bocsika, nincs átolvasva. Remélem azért tetszik.
ÁJ LÁV DZSU SZÓ MÁCCSS!!!💜💜💜😘❤
^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^
Ez a hülye gyerek most itt fekszik ájulva a suli dokinál és éppen várjuk a mentőket. A bordái néhol megrepedtek, az arca is megsérült az ütés miatt. A bokája meg eltört. De, ha ez még nem lenne elég, akkor az a fasszopó még a hasába is belerúgott, így az ismét belilult. A doktor azt mondta szerencse, hogy a belső szervei nem sérültek meg komolyan. Mikor bevittek minket a kórházba engem természetesen nem engedtek be oda, ahol Taehyungot kivizsgálták és ellátták, így nekem órákig várnom kellett. Azt sem értem miért kellett velem szakítania. Én szeretem őt és ez nagyon fáj most nekem, még ha nem is mutatom ki. Mi értelme volt arra a pár napra együtt lenni?! Mindegy. Vagy így, vagy úgy, de Taehyung az enyém lesz. Újra....
-Maga Kim Taehyung hozzá tartozója?
-Igen, én vagyok.
-Sikerült ellátni Taehyungot. Nagyon sokat kell pihennie és ugye a repedt bordák miatt nehezen kap levegőt a fájdalom miatt, ezért lélegeztető gépen van. Rendbe fog jönni, de bent kell tartanunk legalább 2 hétig. A bokája bizony eltört, így arra gipsz került. Elnézést, de aki ezt csinálta, azt miért nem jelentik fel?
-Köszönöm az információt. Hát tudja a rendőrök olyan jól végzik manapság a munkájukat, hogy a szemembe röhögnének. Ezért sokkal jobban járunk, ha én magam intézem ezt el. Nyugodjon meg, mindent el tudok intézni.
-Jobb lenne, ha szólnának, de ön tudja. Bemehet Taehyunghoz, de ma csak rövid látogatást engedélyeztek.
-Rendben.-Azonnal be is siettem az alvó Taehyunghoz és mellé ültem.
-Tudom, hogy nem hallod, de sajnálom. Ott lehettem volna időben, de azt hittem te már rég elmentél onnan. Akkor fogtam gyanút, amikor Chiaki szokatlanul gyorsan spurizott ki az egész épületből. Egyből bementem abba az öltözőbe, ahonnan olyan gyorsan kijött. Sajnálom Taehyung, ígérem, hogy bosszút fogok állni ezért. Még ha a párodként nem is, de testvéredként kötelességem téged megvédeni. Ha úgy akarod lehetünk csak testvérek.-Na ezt nem gondoltam komolyan.-Szeretlek Taehyung. Meg fogsz gyógyulni és kézilabdán jól megversz majd mindenkit.-Mosolyogtam el a mondandóm közben. Viszont eszembe jutott anya és apa. Őket még nem is értesítettem. Így gyorsan felhívtam őket és azt mondák azonnal itt vannak.
Kb. 10 perc alatt itt is voltak és anya már zokogva borult Taehyung nyakába.
-Még is ki művelte ezt vele?
-Chiaki. Kézilabdán külön öltözőbe ment Taehyung, nem tudom miért, és így nem láttam mi történik, csak aztán vettem észre, hogy Chiaki menekül, ezért megnéztem, hogy Taehyung hogy van és hát....Chiaki elég rendesen elintézte. De majd vissza fogja kapni a kis nyamvadék.
-Mikor fog felkellni?-Kérdezte apa.
-Hát azt nem tudom, de ma még biztos nem. 2 hétig bent kell tartani, azt mondta az orvos. És nemsokára haza kell mennünk, mert csak rövid látogatást engedélyeztek.
-Édes kis fiam....Miért pont téged bántanak mindig?-Zokogott anya.
-Mindig?
-Igen. Amíg ide nem költöztetek, addig Taehyungot minden nap bántották, és volt, hogy eltitkolta. Nagyon ritkán mondta csak el, mert megfenyegették. De esze ágában sem volt sulit váltani. Azt mondta, hogy nem megy át másik suliba, csak a hülyék miatt. De miután te megjelentél Jungkook, mintha kicserélték volna Taehyungot. Sokkal vidámabb, élettel teltebb lett. Elkezdett végre élni és nem félni, mert megvédted. Most nem tudom mi lesz...
-Sajnálom. Későn értem oda.
-Ne magadat okold fiam. Te nem tettél semmi rosszat.-Simogatta meg a hátam apám.
*Time skip*
*Taehyung pov. *
Ma, ha minden igaz mehetek haza. Teljesen jól érzem magam. Anyáék sűrűn meglátogattak. Jungkook pedig....Ha tehette végig itt ült mellettem. Csak akkor ment el mellőlem, ha haza küldték. Mondtam neki, hogy nem kell ezt tennie, mert jól vagyok tényleg, de ő akkor is végig itt maradt velem. Nagyon szeretem őt. Mint testvért....Na jó, nyilván még mindig vonzódom hozzá a kapcsolatunk miatt, de ez meg fog szűnni idővel. Ő csak a testvérem...
-Taehyung...Egyáltalán lábra tudsz állni?-Kérdezte Jungkook.
-Hm? Ja, igen nagyjából. Csak annyit mondtak, hogy ne erőltessem egy ideig. 1-2 hét és újra a régi lesz. Ne aggódj Jungkook.-Küldtem felé egy halvány mosolyt.
-Hogy ne aggódnék?! Hisz a pá....A testvéred vagyok.-Hajtotta le a fejét.
-Nyugi, jól vagyok.-Forgattam meg a szemem.
-Mehetünk?-Lépett be anya és mellém állt, hogy segítsen.
-Mehetünk!-Mondom boldogan. Jungkook látványosan durcizott, de direkt nem is tettem szóvá. Beültünk a kocsiba és már indultunk is haza. Mi Jungkookkal hátul ültünk egymás mellett, de nem szóltam hozzá. Csak beraktam fülembe a fülhallgatót és elindítottam a zenét. Éreztem, hogy Jungkook néha megpiszkált, hogy figyeljek rá, de eszem ágában sem volt még csak rá se nézni. Végig a kocsi ablakán néztem kifelé, mind addig amíg simogatni nem kezdte a karom. Idegesen csaptam rá és pucoltam le magamról a mancsát. Ezt az atrakciót még megtette legalább kétszer, ezért idegesen téptem ki fülemből a fülhallgatót és néztem rá.
-Békén hagynál?! Idegesítesz.
-Taehyung, hogy beszélsz a testvéreddel? Szépen beszélj vele.-Nézett rám csúnyán anya. Ártatlan vagyok!!! Én csak minél hamarabb ki akarok belőle szeretni. Miért olyan nagy baj ez?....
-Sajnálom. Bocsánat Jungkook, mit szerettél volna mondani?-Néztem rá tettetett megbánással.
-Csak, hogy beszélgessünk egy kicsit. De, ha a zene fontosabb, akkor mindegy.....Aggódtam érted és még csak beszélni se akarsz velem...
-Igaza van Jungkooknak! Ő mentett meg téged. Legalább köszönd meg, ha már beszélni nem beszélsz vele. Egyébként meg mi bajod lett hirtelen Jungkookkal?-Nézett a szemembe anya.
-Jólvan, oké! Köszönöm Jungkook! Nincs az ég világon semmi bajom Jungkookkal, csak érjünk már haza! Nem akartam most vele beszélni, ennyi ász egész.
-Jólvan, nem kell letépni a fejemet...-Fordult vissza anya és az utat nézte tovább. Még, hogy én szakítom le az ő fejét?...Istenem, mi van velem? Ez nem én vagyok. Én egy kedves és visszahúzodó fiú voltam. És most? Éppen az anyukámmal beszéltem úgy, mintha kutya lenne. Annyira hülye vagyok! Jungkook hatással van rám. Ez zavar mindennél jobban.
Amikor haza értünk bocsánatot kértem mindenkitől és az ingerültségre fogtam az egészet, ami félig igaz is. Felmentem a szobámba és telefonozni kezdem. Jiminnek és Hobinak is leírtam mi a helyzet. Van egy csoportunk és nyilván abba írtam be. Mind a ketten Jungkook mellé álltak. Azt mondták teljesen feleslegesen hagytam el őt. De szerintem nem...Jó, oké a testvérem. De amúgy se szeretnék vele lenni. Ő lenne az első, akivel együtt lennék és azt mondják, hogy az első szerelem sose tart örökké és kudarc lesz. És ha nekem miatta kéne szenvednem, mert elhagyott, azt nem bírnám ki. A szüleink is csak kérdezősködnének és nem mondhatnék nekik semmit. Olyan fura ez így....
Nagyot sóhajtottam, majd letettem a telefont. Sétálok egy kicsit.
Lementem, majd a cipőmet felkapva mentem is volna, de anya közbeszólt.
-Hova-hova fiatal ember?
-Csak sétálok egy kicsit. Ki kell tisztítanom a fejem.
-De hát még nem is ettél egy falatot sem fiam.
-Haza érek mire kész lesz az ebéd.-Mondtam, majd gyorsan elmentem otthonról. Találnom kell egy barátnőt. Van egy régi legjobb barátnőm. Talán segít elfelejtetni a dolgokat. Ő nagyon kedves lány, a neve Heli. A telefon száma is megvan. Gyorsan kikerestem, majd felhívtam.
-Jó napot, miben segíthetek?
-Szia Heli. Öhm...Taehyung vagyok.
-....Tae?! Uram atyám, hol vagy??!?
-Hé, hé, hé! Nyugi!-Kuncogtam.-Egyébként a parkban vagyok. Tudod, ahova régebben is mindig jártunk. Ide jönnél kérlek?
-2 perc.-Azzal le is tette a telefont. Nem is telt bele 2 percbe, de már jött is. Mint mindig, most is csoda szép. Na nem úgy, mint Jungkook barátnői. Heli smink nélkül is olyan gyönyörű, hogy szerintem bárkit megkaphatna, persze nem adja olyan könnyen magát. Annyira divatosan öltözködik. De ő nem egy olyan kis ribi, mint a többiek. Ő tényleg arany lelkű és mondhatni, hogy neki inkább...."BRUH" stílusa van.
-Csáó Tae!-Ugrott a nyakamba szó szerint.
-Szia Heli. Kérdezni szeretnék valamit. Eljönnél velem mondjuk egy kávézóba, ahol könnyebben meg tudjuk beszélni ezeket?
-Sajnálom Tae drágám, de nekem vissza kell mennem dolgozni 15 percen belül. Csak mondd gyorsan.
-Lennél a barátnőm?
-....MIVAN?!-Nevetett a képembe.
-Tudod meséltem Jungkookról. És tudod mi történt. El akarom őt felejteni. Segíts kérlek!
-Szeretlek Taehyung. De tényleg, nem tudnék nélküled élni. De ez nem szerelem. De segíthetek abban, hogy Jungkook elhigyje.
-Tényleg? Nagyon szépen köszönöm Heli!
-Mostantól a barátnőd vagyok.-Csókolt meg Heli, mire a szívem megállt szerintem egy helyben. Soha sem csókolóztam még lánnyal. Jó érzés. De....Jungkook ezt is ezerszer jobban csinálta.
-Minden nap ilyet kapsz tőlem. De semmi érzelem.-Kacsintott.
-Soha.-Mosolyogtam rá vissza. Na ez letudva. Gyors léptekkel mentem haza, majd amikor az előtérben levettem a cipőmet, Jungkook ököllel beleütött a falba a fejem mellett.
-Ki volt az a csaj?-Látszik, hogy nagyon ideges. A szemei, mintha az ördögé lenne, korom fekete. Izmai teljesen be vannak feszülve és egy kicsit remeg is.
-Milyen csaj?
-Akivel csókolóztál!-Ütötte bele másik kezét is a falba, így körbezárt engem.
-N-Nincs semmi közöd hozzá. Engedj ki!-Löktem meg a mellkasát, de ő csuklóimnál fogva préselt neki a falnak, és csókolt meg mélyen. Nyöszörgni kezdtem és rángatózni hátha elenged, de nem tette. Tovább falta ajkaimat és még a nyelvével is beturakodott a szájüregembe. Néha a szájába nyögtem, mivel rászorított a csuklómra. Lassan engedett a szorításból, majd elvált ajkaimtól.
-Na melyik csók volt a jobb? Hah?
-Hát nem a tiéd....-Ezt tényleg kimondtam hangosan?!
-Oh, valóban?-Visszahajolt, ám most a nyakamat vette célba. Ráharapott a börfelületemre, majd szívni kezdte. Úgy érzem sírni fogok. De nem azért, mert Jungkook ezt csinálja velem. Hanem azért, mert már azt se tudom mi a helyes és mit kellene éreznem. De nem lehetek Jungkookkal.
Mikor a nyakammal is végzett elment és leült az étkező asztalhoz. Remegő lábbal, de én is leültem mellé. Ekkor anya pont hozta az ebédet.
-Pont haza értél. Nem fáj a bokád Taehyung?-Tette le az asztalra az ételt, majd mellém jött anya és simogatni kezdett.
-Nem, semmi bajom. Már nem is érzem. Csak azt nem értem, hogy miért kell engem bántani mindig.
-Hát én se. Átíratlak egy másik iskolába.
-Anya, ne! Én itt akarok tanulni. Nem érdekel a sok idióta. Ha kell ezerszer is felállok, de nem fogják elérni a céljukat...
-Kicsim.....Ahhh, rendben.-Puszilta meg a homlokom, majd leült a helyére. Nem sokkal később apa is csatlakozott hozzánk és enni kezdtünk.
-Egyébként a fiúcska, aki bántott téged kórházban van.-Zavarta meg a csendet anya. Apa csak mosolygott Jungkookkal egyetemben.
-Jungkook, te művelted ezt?
-Igen. Megígértem, hogy megvédelek Tae. Ez így helyes.
-Na ne! Te legalább a százszorosát adod neki vissza. Mit csináltál?
-Hát én is eltörtem a bokáját...Mondjuk én mind a kettőt...Meg én is megrepesztettem a bordáit. Meg persze néhány monokli. Nagyjából ennyi.
-Nagyjából?....Nagyszerű. Köszönöm, hogy törődsz velem, de ennyire nem kell túlzásba vinni. Majd az élettől visszakapja.
-Hülyeség. Ahányszor bántanak, annyiszor foglak megvédeni és vissza adni annak, aki ezt művelte veled.
-Mindegy.-Gyorsan megebédeltem, majd amikor felálltam anya furán nézett rám.
-Mi a baj anya?
-A nyakad...Ki szívta ki?
-Mi?-Nyúltam a nyakamhoz. Jungkook...Amikor letámadt. Ne már!
-Ezt...A barátnőm csinálta. Ma...Amikor elmentem vele találkoztam.
-Tényleg? Van barátnőd? Istenem, már mióta vártam erre. Hogy hívják? Mikor veszed el feleségül?
-Anya! Ez egy kicsit túlzás. Nem veszem még el feleségül. Helinek hívják.
-Heli? Ő gyönyörű és kedves lány. Holnap várjuk vacsorára.
-De~
-Nincs de. Itt fog vacsorázni nálunk.-Vágott szavamba anya.
-Na és te fiam? Neked mikor lesz rendes barátnőd?-Kérdezte apa Jungkookot. Visszaültem Kook mellé és láttam, hogy remeg a dühtől. Szóval böki a csőrét, hogy nekem van egy barátnőm. Haha!
-Mivan akkor, ha én nem akarok rendes barátnőt?! Hagyjatok már!-Állt fel és feltrappolt a szobájába.
-Öhm...Akkor megkérdezem Helit, hogy el tud-e jönni.-Vonultam félre, majd fel is hívtam. Sajnos vagy nem sajnos, de el fog jönni vacsorázni. Anya, amikor megtudta, hogy tényleg el fog jönni nagyon boldog lett. Na erről beszéltem...Anyáék egy lányt akarnak mellém. Mondjuk meg is értem, hogy nézne ki, ha a mostoha tesómmal lennék együtt? Ahh, hülyeség az egész. Ha lenne rajtam valami gomb, amit ha megnyomok nem érzek semmit senki iránt, akkor mindig kikapcsolnám az érzéseimet. Egyszer szeretek bele valakibe, az is a mostoha tesóm...Balfék vagyok.
Elmosogattam, majd felmentem a szobámhoz. Rángattam az ajtót, de nem nyílt ki. Jungkook....Biztos haragos.
-Kicsim, mi apáddal elmentünk. Szólj Jungkooknak is. Egyébként mit csinálsz?
-Ja, csak az ajtóval küszködök. Már megint elmentek?
-Igen.-Puszilta meg a homlokom.-A cégnél hiba történt és mindenkinek be kell menni. Majd hajnalba jövünk haza, de az is lehet nem jövünk haza. Na de mi megyünk. Vigyázzatok magatokra.-Mondta és már el is mentek. Én még rángattam az ajtómat, de nyilvánvaló, hogy Jungkook bezárta. Nincs pótkulcsom hozzá. Így hát félve, de átmentem Jungkook szobájába. Ott ült az ágyon és valami volt a kezében.
-Jungkook, te zártad be a szobám ajtaját? Kérlek nyisd ki.
-Nem fogom. Beszélgessünk inkább.-Indult meg felém, majd hátrálni kezdtem. Már mentem volna ki az ajtón, de azt is bezárta.
-Miért csinálod ezt Jungkook? Engedj ki kérlek!
-Nem.-Fogta meg a karom, majd leültetett az ágyra.-Beszélgetni akarok.
-Még is miről?
-Mióta van barátnőd? Ignorálni szeretnél csak, igaz?
-Tegnap jöttem össze Helivel. Nem ignorálni akarlak, ezek az én érzéseim.
-Aha....Nem hiszem, hogy ilyen könnyen el tudtál felejteni.-Ekkor fogta magát és elővett egy bilincset. Ledöntött az ágyra, majd fejem fölött lebilincselte a kezeim.
-Mi a franc? Már megint kezded a hülyeséged Jungkook?!
-Nem élvezed már, ha megérintelek?-Kezdte el simogatni a combomat. Rövidnadrágban vagyok, így jobban érzem az érintését.
-Miért csinálod ezt? Miért nem vagy képes tiszteletben tartani az érzéseimet?
-Miért Taehyung? Te sem tartod tiszteletben az enyémet. Én szeretlek téged, te mégis egy lánnyal csókolózol. Csak is én csókolhatlak meg.
-Nem! Engedj el!
-Mikor értél magadhoz utoljára?
-....Mivan?
-Kellek neked. Tudom!-Húzta le a nadrágomat, majd a pólómat is, már amennyire tudta a bilincs miatt. Elővette a vibrátort, majd egy félmosollyal rám nézett.
^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^
Sziasztok. Hibákért bocsika, nincs átolvasva. Remélem azért tetszik.
ÁJ LÁV DZSU SZÓ MÁCCSS!!!💜💜💜😘❤
^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^
Коментарі