• *Kim Taehyung pov.*
  

nevem Kim Taehyung. Jelenleg 16 éves vagyok és anyukámmal élek Szöulban. Apukám elhagyott minket, amikor 10 éves voltam. Nagyon szomorú voltam és hetekig csak sírtam. Aztán rájöttem, hogy felesleges egy olyan ember miatt sírnom, akit nem is érdekel mi van velem és anyukámmal. Utálom az olyan embereket, akiknek van egy szép családjuk és csak úgy elhagyják  a családtagjaikat, mert nekik ez már 'Nem megy' vagy 'Nem működik'. De azzal nem is törődnek, hogy ez mennyire fáj a szeretteiknek. Apám is ilyen volt. Csak magára gondolt, ránk nem. Értem, hogy el akart menni, de pont így? Meg se látogat minket és még élet jelet sem mutat magáról. Hát ennyit ért ő is. Jobb is, hogy elment. Anyukámmal jól elvagyunk ketten. Nagyon jó közöttünk a kapcsolat és mindent megbeszélünk egymással. Nagyon sokat dolgozik, így van elég pénzünk mindenre. Ő most 38 éves és elég egészséges életmódot él. Szabad idejében elmegy futni vagy jogázni és még az étrendjére is oda figyel. Nagyon kiegyensúlyozott életet él, de én nem annyira. Persze anyukám nagyon ösztönöz rá, hogy éljek egészségesen, amivel próbálkozok is, de én szabad időmben inkább videójátékokkal játszok vagy olvasok. Oh apropó olvasás. Sokan bántanak iskolába, de én sose szólok vissza senkinek. Anyukámnak ezt is elmondtam, bár nem minden esetről esett szó, mert megfenyegettek. Azért bántanak, mert "stréber" vagyok és ártatlan. Meg persze, mert gyenge vagyok. Nem szeretek nagyon sportolni, ezért meg sem próbálom, max anyámmal  elmegyek futni. Az egyetlen sport, ami nagyjából érdekel is, az a kézilabda, de eszem ágában sincs járni erre a szakkörre, mert itt is tuti bántanának. Sok osztálytársam kézizik, úgyhogy felejtős. Az egyetlen dolog, ami boldoggá tesz, az anya és Sakura. Sakura egy Japán spicc kutya. Nem tudom miért pont ezt a nevet adtam neki, de tetszik. Nos, hát ez az én életem jelenleg. Most szombat van és éppen az ebédünket fejeztük be anyával.

-Beszélnünk kell egy nagyon fontos dologról kicsim.-Mondta anya, amikor már mentem volna be a szobámba.

-Rendben. Hallgatlak.

-Megismerkedtem egy nagyon kedves és aranyos férfival. Már egy ideje beszélgetek vele, sőt már együtt is vagyunk. Sajnálom, hogy nem beszéltem róla eddig, csak meg akartam nézni, hogy tényleg ő-e az igazi. Az a lényeg, hogy ma átjönnének vacsorára.

-Értem. Nincs semmi baj csak hirtelen jött. Hogy érted azt, hogy jönnek? Van egy lánya?-Kérdeztem tág szemekkel, mire anya felnevetett.

-Nem, nincs lánya. Egy fia van. Annyi idős mint, te. Úgyis nagy ez a lakás és ha te is beleegyezel, akkor ide is költözhetnének. Persze csak, ha szimpatikusak neked.

-Őőőőőő...Ez egy kicsit gyors volt. Nem tudom, hogy mit mondjak. Azt akarom, hogy boldog legyél, szóval rendben.-Nem mondhatok nemet. Szeretném, ha anya boldog lenne és nem akarom elrontani a "rendes család" lehetőségét. Mindenkinek jobb lesz így.

-És akkor egy osztályba tudtok majd járni. Hát nem nagyszerű? Megvédhet téged, meg lesz kivel megbeszélni a fiús dolgaidat.-Regéli mosolyogva anya.

-Hát igen.-Erőltetem én is egy mosolyt magamra. Aha, de mi van akkor, ha nem jövünk ki jól? És ha ő is bántani fog? Vagy, ha nem érdeklem majd? Negatív gondolatok ezrei zúdultak át gondolataimon.

-Na de gyere segíts és készülődjünk. Este 6 órára jönnek. Azért ilyen 'hamar', mert tudod milyen gyorsan telik az idő, ha jól érzed magad. Ha  megjönnek, hidd el, oldódni fog a hangulat és jól érezzük majd magunkat. Ne félj.-Nyugtatott anyukám. Ezután neki is álltunk a kisebb takarításnak és a vacsorának.

*Jeon Jungkook pov.*

A nevem Jeon Jungkook és 16 éves vagyok. Apukámmal élek együtt, anyukám meghalt autóbalesetben, amikor kicsi voltam. Nagyon magunk alatt voltunk mind a ketten és én volt, hogy enni se ettem emiatt,csak bezárkóztam a szobámba. Apukámmal jó viszonyt ápolunk egymással, bár nehéz anya nélkül. Apa sokat dolgozik, hogy mindenünk meglegyen és hát meg is van. Nagyon szeretek sportolni, ezen belül például járok kézilabdázni. Nem akarok egoista lenni, de elég jól játszok. Persze van, hogy én is bénázok egy kicsit, de ez mindenkivel előfordul. Az iskolámban úgymond népszerű vagyok, bár nem tudom, hogy miért. Igazából, ha bármi gondom van, akkor nem mindig mondom el apának, mert egyszerűen nem akarom. Megtudom oldani általában egyedül is. Egyébként egy közepes átlagú tanuló vagyok, amire egyébként büszke vagyok.
Már csak azért, mert nem szoktam nagyon  tanulni, de így is megvannak a 3-as dolgozatok. Igazából ezeket múlt időben kellet volna mondanom, mert sajnos el kell hagyjam ezt az iskolát, mert apám úgy döntött átirat egy másik iskolába. Nem tudom, hogy minek, de én ezt nagyon nem akartam. Végül muszáj volt bele egyezzek, mert nincs más lehetőség.

-Beszélnünk kell fiam.-Nyitott be apa a szobámba.

-Hallod, feltalálták a kopogást már egy ideje, szóval jó lenne hasznosítani. Jólvan, beszéljünk.

-Na te csak ne magyarázz a kopogás művészetéről.-Nevette el magát apa.

-Na látod apa, itt kezdődnek a bajok, hogy neked a kopogás egy művészet.-Mind a ketten nevetni kezdtünk egymás hülyeségén.-Na de térjünk a lényegre. Mit szeretnél?

-Az elmúlt pár hónapban megismerkedtem egy nagyon kedves és önzetlen nővel. Az az igazság, hogy már együtt is vagyunk.

-Na szép. Akkor azért nem voltál itthon, mert vele voltál. Egyébként tényleg jófej?

-Mondod te, aki megdönget minden csajt, 17 éves kora létére. Ez elszomorító fiam. Kereshetnél egy párt magad mellé. Nem pártolom a futókalandjaidat. Egyébként meg pont ma szerettem volna elmenni veled hozzájuk.

-Ma? Nincs kedvem találkozni vele.

-Nem hat meg. Van egy veled egy idős fia. Jól kijönnétek. Nincs nemleges válasz, szóval lassan készülődhetsz is. Nemsokára indulunk, mert 6-ra oda kell érnünk. Ja és ha minden jól megy akkor vasárnap már oda is költözünk.

-Szóval ezért akartál átiratni másik iskolába. Vasárnap oda költözünk ? De az holnap van.

-Bizony.

-De apa, nyakamra zúdítottad az összes infót egyszerre. Miért nem szóltál hamarabb ? Nem is ismerem őket, de már odaköltözünk? Ez így nem jó!

-Nyugalom fiam. Ez egy esély, hogy normális családunk legyen. Tudom nagyon hirtelen jött, de jó lesz.

-Marha jó. Istenem már!

-Ne hisztizz! Pakold össze a cuccaid.-Jelenti ki.

-Jó. Hagyj békén addig, amíg nem indulunk, Kösz.- Kitoltam apát a szobából, majd magamra zártam az ajtót. Idegesen dobáltam cuccaim egy bőröndbe. Mi a faszért nem lehet szólni hamarabb? Egyből oda is költözünk. Hát megáll az eszem. Ha legalább egy hónappal ezelőtt szólt volna. Kajak nem látja, hogy ez így nem jó? Értem, hogy ő már nagyon jól ismeri azt a nőt, de én nem tudok róluk semmit. Ma megtudok majd róluk néhány dolgot és holnap már oda is költözünk. Nagyon fasza kis terv. Ki az a balfasz, aki ezt kitalálta? Haaaahj......Nyugi Kook. Chill.

-Amikor megnyugodtam és már mindent elpakoltam, ami szükséges, kimentem apával beszélni. Hát legalább a nő nevét megtudtam. Kim Harin. A fiú nevét nem mondta el apa, mert azt akarja, hogy személyesen ismerkedjek vele. Hát én nem is tudom mi lesz ebből...

Sziasztooook. Remélem tetszik ez a történet. A hibákért bocsi. Egyébként nem túl rövidek a részek?❤
Véleményeteket szívesen meghallgatom.