7.
*Taehyung pov.*
Mindenki megnézte elég alaposan Jungkookot. A lányok is egyből susmorogni és viháncolni kezdtek.
-Uuu, de cukii! Olyan helyes. Magamnak akarom.-Nyávogott az egyik lány.
-Jaj ne is mond. Vele szívesen eltöltenék egy estét. Igazából nem csak egyet.-Viháncolt a másik.
Hát Jungkook....Rád fognak szállni a ribizlik. Lassan megérkezett az osztály főnök. Nem nagyon csípem ezt a nőszemélyt.
-Jó napot gyerekek! Mint láthatjátok egy új taggal bővül az osztály. Legyetek vele kedvesek.
Kérlek mutatkozz be az osztálynak.-Mosolygott az osztályfőnök Jungkookra.
-A nevem Jeon Jungkook. Alig pár napja költöztünk ebbe a városba. Anyukám sajnos meghalt, ezért apukámmal élek. Vagyis mostmár nem csak az apukámmal, mert rátalált a szerelem, így most van egy új családom. Ezért is vagyok jelenleg ebben az iskolában. Nem nagyon szeretek ismerkedni és megválogatom, hogy kikkel beszélek. Szeretek sportolni, ezen belül a kézi labdát szeretem a legjobban. Nagyjából ennyi elég.
-Jungkook leszel a férjem?-Ordibálja hátulról egy lány és mindenki nevetésben tört ki. Még Jungkook is elmosolyodott.
-Jungkook!!!Olyan helyes vagy! Legyél a pasim!-Ordítja egy másik lány. Olyan nagy hangzavar uralkodott el a tanteremben, hogy megsüketülök.
-Elég legyen!!-Csapott az asztalra az osztályfőnökünk.-Most mindenkinek írjak be egy szaktanárit vagy egy osztályfőnőki figyelmeztetést?!? Fogjátok be a szátokat!-Mérgesen nézett végig az osztályon, majd Jungkookra nézett és megenyhült a pillantása.
-Én vagyok mostantól az új osztályfőnököd Mrs.Ji-hye. Bizonyára nem a legkellemesebb fogadtatásban volt most részed, de üdv az osztályban. Itt vannak a szükséges könyveid.-Szegény Jungkook cipelhet haza egy tonnányi könyvet.
Könyvekkel a kezében battyogott felém. Most mellém akar ülni? Istenem, most mindenki basztatni fog ezért is. Már érzem. Jiunra néztem, aki szintén csillogó szemekkel nézte Jungkookot. Van egy olyan érzésem, hogy Jungkook fogja megnyerni ezt a csatát Jiu megszerzésével kapcsolatban. Én egyébként a padsor legvégén ülök, hogy a lehető legkevesebben nézzenek rám, de mivel Jungkook ide ül, ezért mindenki ide fog nézni egész végig, így láthatják hófehér arcomat, ami most teljesen piros. Kivételesen nem Jungkook közelségétől vagyok piros, hanem azért, mert fáj a fejem és valószínűleg lázas vagyok.
-Taehyung. Nagyon rosszul nézel ki. Nem megyünk haza?-Nem értem miért akar törődni velem Jungkook. Persze jól esik, de maradjon csak az a rosszfiú, aki nem szól hozzá egy ilyen kis nyomihoz, mint én.
-Jól vagyok. Csak egy kicsit fáj a fejem, de nem vészes.-Válaszoltam.
-Bírd ki ezt a pár órát. Utána haza megyünk és pihensz jó sokat, rendben?-Miért kedves velem Jungkook? Az osztályból mindenki utál, kivéve ugye a 2 barátomat. Eddig csak Jiunak mondtam el, hogy Jungkook a mostoha bátyjám.
-Nem kell kedvesnek lenned velem Jungkook. Tegyél úgy mintha nem ismernél. Hidd el így lesz a legjobb neked.-Tudom, hogy megtudja védeni magát, de nem akarom, hogy miattam nevessék ki vagy gúnyolják vagy bármi.
-Miket beszélsz? Te nem vagy magadnál. Nem foglak leszarni téged. Miért mondod ezt Taehyung?-Pedig egyszerűbb lenne, ha letojna.
-Majd meglátod.-Erre csak furán nézett rám, majd még kérdezgetett, de nem válaszoltam így feladta.
Az órák nem voltak nagyon ördöngősek, mivel Jungkook le van maradva a tananyaggal. Szünetekben mindenki odajött a padunkhoz és Jungkookot bombázták ezernyi kérdéssel. Van egy fiú, akivel most eléggé jól kijön ahogy látom. Azt hiszem Yoongi a neve. Ja, tényleg...
Yoongi is előszeretettel szólogatott be, de ő egyszer sem bántott. A továbbiakban nem nagyon figyeltem semmire és elaludtam. Az utolsó órán ébren voltam, de szintén nem csináltam semmit. Jó tanuló vagyok, de most nagyon rosszul vagyok. Szenvedésemből a csengő hangja mentett ki. Villám sebességgel rohantam ki a teremből egyenesen be a földszinten lévő wc-be, ahova senki se jár. Hideg vízzel öblögettem forró arcomat, hogy kicsit lehüljön. Huh, mostmár tényleg haza kéne mennem aludni. Már mentem is volna ki, de kivágódott a wc bejárati ajtaja és az a személy lépett be, aki megkeseríti mindennapjaimat, névszerint Kim Namjoon.
-Na hali Tae. Kérdezni szeretnék tőled egy-két dolgot.-Jött egyre közelebb, majd neki nyomott a falnak.-Buzi vagy, igaz? Láttalak azzal a "híres" Jeon Jungkookkal hétvégén futni a parkban és ma is vele jöttél iskolában. A csajok döglenek utána, szóval semmi esélyed buzika.-Tépett bele a hajamba.
-Nem vagyok...buzi. Ezt nem értheted.-Megint meg fog verni? Áh, milyen kérdés ez...Nyilván való.
-De, pontosan tudom, hogy a mostoha testvéred, ne aggódj nem vagyok hülye.-Mivan?
-Ezt....Te honnan tudod?!?-Akadtam ki.
-Mekkora egy balfasz vagy. Na jó, elmagyarázom. Drágalátos Jiu az, aki a kezemre játszik. Elmondott mindent nekem, amit te mondtál neki. Szerinted honnan tudtam, hogy mikor hol vagy? Ő mondta el, így el tudtalak kapni.-De én megbíztam benne. Még azt akartam, hogy ő legyen a barátnőm.
-Lehetetlen.
-Túl naiv vagy Taehyung. Na de mivel ettől függetlenül tuti buzi vagy, kitaláltam egy új játékot. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neked.-Hogy szabaduljak innen? Meg fogok halni.
Belemarkolt hajamba, majd hátra húzta így teljesen kiszolgáltatottá vált a nyakam. Ráhajolt és erősen beleharapott, majd szívni kezdte. Könnyek gyűltek a szemembe a fájdalomtól.
-Nyugi Tae. Sietni fogok.-Lenyomott a földre úgy, hogy négykézláb legyek.-Most pedig pucsíts szépen.-Nem csináltam semmit. Nem akarok neki engedelmeskedni.-Azt mondtam pucsíts ribanc!-Mellém állt és hasba rúgott. A fájdalomtól össze estem. Miért csinálja ezt? Csak fogtam a hasamat és szenvedtem a fájdalomtól. Visszament mögém, így kénytelen voltam minden erőmet összeszedve felemelkedni és újra négykézláb térdelni előtte. Lassan humorítani kezdtem hátamat, ezzel elérve hogy pucsítsak. Ez undorító.
-Jó fiú.-Simogatni kezdte félgömbjeimet. Hirtelen rácsapott, ezért sikítottam egyet.-Kussolj baszd meg, mert esküszöm agyon verlek!-Gyors mozdulattal lehúzta a nadrágom. Alsómon keresztül ráfogott nemességemre, mire megrugtam, így kicsit meghátrált, de ez nem tartott sokáig.
-Volt egy esélyed, hogy akár élvezhesd is, de most kurvára elbasztad. Mi a faszt képzelsz magadról? Egy senki vagy.-Megfordított, így hátamon feküdtem a csempén. Szemeimbe nézett, majd rámvigyorgott. Hasamat kezdte el ütni, majd arcomra is kaptam egy öklöst. Éreztem, hogy a vér csordogál a számból. Borzasztóan fájt mindenem, de ami a legrosszabb az az, hogy lázas vagyok. Úgy érzem lassan meg fogok halni. Lehet jobban járnék vele. Namjoon már ütött volna mégegyszer arcon, de valaki kivágta az ajtót. Könnyeimtől homályosan láttam, ezért nem tudom ki lehet az. Annyit látok, hogy mind a ketten a földön vannak és egyikük kegyetlenül veri a másikat. Gyorsan megtöröltem a szemeimet, hogy lássam mi folyik itt valójában. Jungkook! Jungkook éppen szétveri Namjoont, aki ellenkezik, de mind hiába. Ez így nem lesz jó.
-Jungkook. Elég~.-Szóltam oda neki elhaló hangon. Rámnézett, majd vissza Namjoonra.
-Legközelebb nem úszod meg ennyivel. Miért csináltad ezt te fasz?!-Még egy utolsót belerúgott Jungkook Namjoonba, majd felkapott kezei közé és hazafelé kezdett vinni.
-Jól vagy?-Erre csak ránéztem.-Jó, ez hülye kérdés volt. Otthon jobb lesz. Hol fáj?-Jungkook nagyon kétségbe van esve. Jó látni, hogy valakit érdekel mi van velem.
-Köszönöm, hogyh...megmentettél. A hasam és az arcom fáj. De a legjobban a fejem. Majd szét hasad.-Homlokomhoz rakta a kezét és tág szemekkel nézett vissza rám.
-Baszdki! Nagyon forró vagy. Bocsi Taehyung, de muszáj futnom.-Nem tudtam válaszolni, csak néztem ki a fejemből továbbra is. Már nem is nagyon érdekel mi folyik körülöttem.
*Time skip*
Most éppen Jungkook ágyában fekszem. Már egy tonna gyógyszert bevettem és pár liter teát is megittam. Ja meg persze levest is tömött belém Jungkook. Sebeimet is lefertőtlenítette és bekötötte azt, amit szükséges volt. Nem néztem ki belőle, de nagyon sokat törődik velem. Jól esik, hogy így törődik velem.
-Taehyung nem vagy éhes vagy szomjas? Nagyon fájnak a sebeid? És a fejed?-Erre felnevettem, mire ő is mosolygott. Ilyenkor aranyos.
-Nem fáj semmim hála neked. Jól érzem magam. Köszönök mindent.-Mosolyogtam rá, majd már készülődtem is az alváshoz.
-Ezt ne köszönd meg. Nyilvánvaló, hogy segítek, ha baj van. Ha meggyógyultál viszont beszélnünk kell. Most pedig mielőtt elaludnál megmérem a lázad. Ülj fel légyszíves.-Kért meg Jungkook. Felültem, de fájdalmasan szisszentem fel.
-Hol fáj?!-Riadtan kapott utánam Jungkook.
-A fenekem.-Tágra nyíltak szemei, majd a dühtől teljesen eltorzult az arca.
-Mi? Várj...Mit tett veled? Ugye nem?!!?-Szinte már kipukadt a dühtől.
-Nyugodj meg Jungkook! Csak... rácsapott a fenekemre.-Kicsit kínos erről beszélni. Arcáról leolvastam, hogy megenyhült, de még mindig feszült.
-Esküszöm halálra verem. El fogom törni a karját. Csak én csapkodhatom a feneked. Mutasd! Meg kell néznem milyen nyomot hagyott rajtad.-Már húzta le a nadrágom.
-Ne! Jungkook, jól vagyok. Nem kell megnézned. Mi az hogy csak te csapkodhatod?!?-Ezen mosolyognom kellet.
-Jó, bocsánat. Akkor had mérjem meg a lázad. Húzd fel a felsőd.-Na most kivételesen nem perverz céljai miatt mondja. Amúgy megtudnám magamnak is mérni, de mindegy. Berakta a lázmérőt karom alá, majd várt a jelzésig.
-Egy kis hőemelkedés. Talán holnap után már nem leszel lázas. Most is csak az erős gyógyszerek miatt vagy jobban. Szólj, ha rosszul érzed magad.
-Rendben.-Azt vártam, hogy kimenjen és tudjak aludni, de ehelyett leült egy székre és nézett. Csak néztem értetlenül és vártam. Nem történt semmi egy jó ideig.
-Valami baj vaj Taehyung?-Igen Jungkook......Te.
-Őőő...Csak nem tudok mások előtt aludni. Azt hiszem ez is Namjoon miatt van. Félek, hogy amikor elalszok csinálnak velem valamit. Bármennyire is akarom, ezt nem tudom legyőzni.-Hát Namjoon egy életre megkeserítette az életemet. Azt is tudom, hogy nem fog leállni még ezek után sem.
-Hm....Akkor elérjük, hogy ne félj.-Elindult az ágy felé Jungkook és befeküdt mellém. Jelzem....FÉLMEZTELENÜL !
-M-Mit csinálsz?! Miért vagy félmeztelen??-Hát most nem kicsit ilyedtem meg.-Ugye nem...?
-Mi?! Neem! Nem csinálok semmit. Csak veled alszok.-Csak mosolyog rám. Hát....így végképp nem fogok tudni aludni. A szívem zakatolni kezdett, de nem tudom pontosan, hogy miért is.
-Velem? De hiszen beteg vagyok. Nem jó ötlet.-És, ha elkapja? Gondoskodhatok róla, amit amúgy természetesen megtennék, de rossz lenne őt úgy látni.
-Nem vírus miatt vagy rosszul. Amikor futottunk valószínűleg megfáztál.-Igaza lehet.
-Akkor nem fogod elkapni....- Gondolatomnak ismét hangot adtam, amit nem akartam. Jungkook csak kivillantotta nyuszi fogait és szemei enyémet figyelte.
-Ölelj át.-Húzódott közelebb Jungkook. Na ne már.
-De félmeztelen vagy. És...Ez fura lenne így.-Ismét közelebb jött, mire a pulzusom már megállíthatatlan tempót diktált.
-Csak ölelj át. Meglátod majd, hogy miért mondtam. Ne aggódj, nincs ebben semmi rossz.-Félénk pillantást vetettem felé, majd lassan átöleltem kezeimmel felső testét, fejemet pedig vállára raktam. Huh, jó mostmár értem. Olyan jó hideg a teste. Legalább is az én hőmérsékletemhez képest. Annyira jó ez a kis lehülés, hogy lábamat ráraktam derekára, ezzel is egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Egyre szorosabban öleltem, mire elnevette magát. Ahogy a testem hozzá simul a Jungkook testéhez nem csak a kellemes hideg hőmérsékletét érzem, hanem az izmait is. Most inkább megnyugtat, hogy itt van mellettem. Azt hittem soha többé nem tudok majd mással aludni Namjoon miatt, de Jungkook megtörte a jeget. Meg tudnám ezt szokni.
-Ennyire kellemes Taehyung? -Kérdezte Jungkook.
-Nagyon jó. Köszönöm~.-Mondtam egyre halkabban, ahogy elkapott az álmosság. Pilláimon egyre nehezebb a súly, ezért engedek a csábításnak és szépen lassan elmerülök az álmok világában.
Jeon Jungkook. Egyszer biztosan miattad áll le a szívem. A közelséged megörít.
🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲 🍲
🍲Sziasztok. Hát....Nem tudom 🍲
🍲mit kellene most ide írnom😂 🍲
🍲Helyesírási hibákért bocsánat.🍲
🍲ÁJ LÁV DZSU! 😘😍❤❤🙈 🍲
🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲 🍲
Mindenki megnézte elég alaposan Jungkookot. A lányok is egyből susmorogni és viháncolni kezdtek.
-Uuu, de cukii! Olyan helyes. Magamnak akarom.-Nyávogott az egyik lány.
-Jaj ne is mond. Vele szívesen eltöltenék egy estét. Igazából nem csak egyet.-Viháncolt a másik.
Hát Jungkook....Rád fognak szállni a ribizlik. Lassan megérkezett az osztály főnök. Nem nagyon csípem ezt a nőszemélyt.
-Jó napot gyerekek! Mint láthatjátok egy új taggal bővül az osztály. Legyetek vele kedvesek.
Kérlek mutatkozz be az osztálynak.-Mosolygott az osztályfőnök Jungkookra.
-A nevem Jeon Jungkook. Alig pár napja költöztünk ebbe a városba. Anyukám sajnos meghalt, ezért apukámmal élek. Vagyis mostmár nem csak az apukámmal, mert rátalált a szerelem, így most van egy új családom. Ezért is vagyok jelenleg ebben az iskolában. Nem nagyon szeretek ismerkedni és megválogatom, hogy kikkel beszélek. Szeretek sportolni, ezen belül a kézi labdát szeretem a legjobban. Nagyjából ennyi elég.
-Jungkook leszel a férjem?-Ordibálja hátulról egy lány és mindenki nevetésben tört ki. Még Jungkook is elmosolyodott.
-Jungkook!!!Olyan helyes vagy! Legyél a pasim!-Ordítja egy másik lány. Olyan nagy hangzavar uralkodott el a tanteremben, hogy megsüketülök.
-Elég legyen!!-Csapott az asztalra az osztályfőnökünk.-Most mindenkinek írjak be egy szaktanárit vagy egy osztályfőnőki figyelmeztetést?!? Fogjátok be a szátokat!-Mérgesen nézett végig az osztályon, majd Jungkookra nézett és megenyhült a pillantása.
-Én vagyok mostantól az új osztályfőnököd Mrs.Ji-hye. Bizonyára nem a legkellemesebb fogadtatásban volt most részed, de üdv az osztályban. Itt vannak a szükséges könyveid.-Szegény Jungkook cipelhet haza egy tonnányi könyvet.
Könyvekkel a kezében battyogott felém. Most mellém akar ülni? Istenem, most mindenki basztatni fog ezért is. Már érzem. Jiunra néztem, aki szintén csillogó szemekkel nézte Jungkookot. Van egy olyan érzésem, hogy Jungkook fogja megnyerni ezt a csatát Jiu megszerzésével kapcsolatban. Én egyébként a padsor legvégén ülök, hogy a lehető legkevesebben nézzenek rám, de mivel Jungkook ide ül, ezért mindenki ide fog nézni egész végig, így láthatják hófehér arcomat, ami most teljesen piros. Kivételesen nem Jungkook közelségétől vagyok piros, hanem azért, mert fáj a fejem és valószínűleg lázas vagyok.
-Taehyung. Nagyon rosszul nézel ki. Nem megyünk haza?-Nem értem miért akar törődni velem Jungkook. Persze jól esik, de maradjon csak az a rosszfiú, aki nem szól hozzá egy ilyen kis nyomihoz, mint én.
-Jól vagyok. Csak egy kicsit fáj a fejem, de nem vészes.-Válaszoltam.
-Bírd ki ezt a pár órát. Utána haza megyünk és pihensz jó sokat, rendben?-Miért kedves velem Jungkook? Az osztályból mindenki utál, kivéve ugye a 2 barátomat. Eddig csak Jiunak mondtam el, hogy Jungkook a mostoha bátyjám.
-Nem kell kedvesnek lenned velem Jungkook. Tegyél úgy mintha nem ismernél. Hidd el így lesz a legjobb neked.-Tudom, hogy megtudja védeni magát, de nem akarom, hogy miattam nevessék ki vagy gúnyolják vagy bármi.
-Miket beszélsz? Te nem vagy magadnál. Nem foglak leszarni téged. Miért mondod ezt Taehyung?-Pedig egyszerűbb lenne, ha letojna.
-Majd meglátod.-Erre csak furán nézett rám, majd még kérdezgetett, de nem válaszoltam így feladta.
Az órák nem voltak nagyon ördöngősek, mivel Jungkook le van maradva a tananyaggal. Szünetekben mindenki odajött a padunkhoz és Jungkookot bombázták ezernyi kérdéssel. Van egy fiú, akivel most eléggé jól kijön ahogy látom. Azt hiszem Yoongi a neve. Ja, tényleg...
Yoongi is előszeretettel szólogatott be, de ő egyszer sem bántott. A továbbiakban nem nagyon figyeltem semmire és elaludtam. Az utolsó órán ébren voltam, de szintén nem csináltam semmit. Jó tanuló vagyok, de most nagyon rosszul vagyok. Szenvedésemből a csengő hangja mentett ki. Villám sebességgel rohantam ki a teremből egyenesen be a földszinten lévő wc-be, ahova senki se jár. Hideg vízzel öblögettem forró arcomat, hogy kicsit lehüljön. Huh, mostmár tényleg haza kéne mennem aludni. Már mentem is volna ki, de kivágódott a wc bejárati ajtaja és az a személy lépett be, aki megkeseríti mindennapjaimat, névszerint Kim Namjoon.
-Na hali Tae. Kérdezni szeretnék tőled egy-két dolgot.-Jött egyre közelebb, majd neki nyomott a falnak.-Buzi vagy, igaz? Láttalak azzal a "híres" Jeon Jungkookkal hétvégén futni a parkban és ma is vele jöttél iskolában. A csajok döglenek utána, szóval semmi esélyed buzika.-Tépett bele a hajamba.
-Nem vagyok...buzi. Ezt nem értheted.-Megint meg fog verni? Áh, milyen kérdés ez...Nyilván való.
-De, pontosan tudom, hogy a mostoha testvéred, ne aggódj nem vagyok hülye.-Mivan?
-Ezt....Te honnan tudod?!?-Akadtam ki.
-Mekkora egy balfasz vagy. Na jó, elmagyarázom. Drágalátos Jiu az, aki a kezemre játszik. Elmondott mindent nekem, amit te mondtál neki. Szerinted honnan tudtam, hogy mikor hol vagy? Ő mondta el, így el tudtalak kapni.-De én megbíztam benne. Még azt akartam, hogy ő legyen a barátnőm.
-Lehetetlen.
-Túl naiv vagy Taehyung. Na de mivel ettől függetlenül tuti buzi vagy, kitaláltam egy új játékot. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neked.-Hogy szabaduljak innen? Meg fogok halni.
Belemarkolt hajamba, majd hátra húzta így teljesen kiszolgáltatottá vált a nyakam. Ráhajolt és erősen beleharapott, majd szívni kezdte. Könnyek gyűltek a szemembe a fájdalomtól.
-Nyugi Tae. Sietni fogok.-Lenyomott a földre úgy, hogy négykézláb legyek.-Most pedig pucsíts szépen.-Nem csináltam semmit. Nem akarok neki engedelmeskedni.-Azt mondtam pucsíts ribanc!-Mellém állt és hasba rúgott. A fájdalomtól össze estem. Miért csinálja ezt? Csak fogtam a hasamat és szenvedtem a fájdalomtól. Visszament mögém, így kénytelen voltam minden erőmet összeszedve felemelkedni és újra négykézláb térdelni előtte. Lassan humorítani kezdtem hátamat, ezzel elérve hogy pucsítsak. Ez undorító.
-Jó fiú.-Simogatni kezdte félgömbjeimet. Hirtelen rácsapott, ezért sikítottam egyet.-Kussolj baszd meg, mert esküszöm agyon verlek!-Gyors mozdulattal lehúzta a nadrágom. Alsómon keresztül ráfogott nemességemre, mire megrugtam, így kicsit meghátrált, de ez nem tartott sokáig.
-Volt egy esélyed, hogy akár élvezhesd is, de most kurvára elbasztad. Mi a faszt képzelsz magadról? Egy senki vagy.-Megfordított, így hátamon feküdtem a csempén. Szemeimbe nézett, majd rámvigyorgott. Hasamat kezdte el ütni, majd arcomra is kaptam egy öklöst. Éreztem, hogy a vér csordogál a számból. Borzasztóan fájt mindenem, de ami a legrosszabb az az, hogy lázas vagyok. Úgy érzem lassan meg fogok halni. Lehet jobban járnék vele. Namjoon már ütött volna mégegyszer arcon, de valaki kivágta az ajtót. Könnyeimtől homályosan láttam, ezért nem tudom ki lehet az. Annyit látok, hogy mind a ketten a földön vannak és egyikük kegyetlenül veri a másikat. Gyorsan megtöröltem a szemeimet, hogy lássam mi folyik itt valójában. Jungkook! Jungkook éppen szétveri Namjoont, aki ellenkezik, de mind hiába. Ez így nem lesz jó.
-Jungkook. Elég~.-Szóltam oda neki elhaló hangon. Rámnézett, majd vissza Namjoonra.
-Legközelebb nem úszod meg ennyivel. Miért csináltad ezt te fasz?!-Még egy utolsót belerúgott Jungkook Namjoonba, majd felkapott kezei közé és hazafelé kezdett vinni.
-Jól vagy?-Erre csak ránéztem.-Jó, ez hülye kérdés volt. Otthon jobb lesz. Hol fáj?-Jungkook nagyon kétségbe van esve. Jó látni, hogy valakit érdekel mi van velem.
-Köszönöm, hogyh...megmentettél. A hasam és az arcom fáj. De a legjobban a fejem. Majd szét hasad.-Homlokomhoz rakta a kezét és tág szemekkel nézett vissza rám.
-Baszdki! Nagyon forró vagy. Bocsi Taehyung, de muszáj futnom.-Nem tudtam válaszolni, csak néztem ki a fejemből továbbra is. Már nem is nagyon érdekel mi folyik körülöttem.
*Time skip*
Most éppen Jungkook ágyában fekszem. Már egy tonna gyógyszert bevettem és pár liter teát is megittam. Ja meg persze levest is tömött belém Jungkook. Sebeimet is lefertőtlenítette és bekötötte azt, amit szükséges volt. Nem néztem ki belőle, de nagyon sokat törődik velem. Jól esik, hogy így törődik velem.
-Taehyung nem vagy éhes vagy szomjas? Nagyon fájnak a sebeid? És a fejed?-Erre felnevettem, mire ő is mosolygott. Ilyenkor aranyos.
-Nem fáj semmim hála neked. Jól érzem magam. Köszönök mindent.-Mosolyogtam rá, majd már készülődtem is az alváshoz.
-Ezt ne köszönd meg. Nyilvánvaló, hogy segítek, ha baj van. Ha meggyógyultál viszont beszélnünk kell. Most pedig mielőtt elaludnál megmérem a lázad. Ülj fel légyszíves.-Kért meg Jungkook. Felültem, de fájdalmasan szisszentem fel.
-Hol fáj?!-Riadtan kapott utánam Jungkook.
-A fenekem.-Tágra nyíltak szemei, majd a dühtől teljesen eltorzult az arca.
-Mi? Várj...Mit tett veled? Ugye nem?!!?-Szinte már kipukadt a dühtől.
-Nyugodj meg Jungkook! Csak... rácsapott a fenekemre.-Kicsit kínos erről beszélni. Arcáról leolvastam, hogy megenyhült, de még mindig feszült.
-Esküszöm halálra verem. El fogom törni a karját. Csak én csapkodhatom a feneked. Mutasd! Meg kell néznem milyen nyomot hagyott rajtad.-Már húzta le a nadrágom.
-Ne! Jungkook, jól vagyok. Nem kell megnézned. Mi az hogy csak te csapkodhatod?!?-Ezen mosolyognom kellet.
-Jó, bocsánat. Akkor had mérjem meg a lázad. Húzd fel a felsőd.-Na most kivételesen nem perverz céljai miatt mondja. Amúgy megtudnám magamnak is mérni, de mindegy. Berakta a lázmérőt karom alá, majd várt a jelzésig.
-Egy kis hőemelkedés. Talán holnap után már nem leszel lázas. Most is csak az erős gyógyszerek miatt vagy jobban. Szólj, ha rosszul érzed magad.
-Rendben.-Azt vártam, hogy kimenjen és tudjak aludni, de ehelyett leült egy székre és nézett. Csak néztem értetlenül és vártam. Nem történt semmi egy jó ideig.
-Valami baj vaj Taehyung?-Igen Jungkook......Te.
-Őőő...Csak nem tudok mások előtt aludni. Azt hiszem ez is Namjoon miatt van. Félek, hogy amikor elalszok csinálnak velem valamit. Bármennyire is akarom, ezt nem tudom legyőzni.-Hát Namjoon egy életre megkeserítette az életemet. Azt is tudom, hogy nem fog leállni még ezek után sem.
-Hm....Akkor elérjük, hogy ne félj.-Elindult az ágy felé Jungkook és befeküdt mellém. Jelzem....FÉLMEZTELENÜL !
-M-Mit csinálsz?! Miért vagy félmeztelen??-Hát most nem kicsit ilyedtem meg.-Ugye nem...?
-Mi?! Neem! Nem csinálok semmit. Csak veled alszok.-Csak mosolyog rám. Hát....így végképp nem fogok tudni aludni. A szívem zakatolni kezdett, de nem tudom pontosan, hogy miért is.
-Velem? De hiszen beteg vagyok. Nem jó ötlet.-És, ha elkapja? Gondoskodhatok róla, amit amúgy természetesen megtennék, de rossz lenne őt úgy látni.
-Nem vírus miatt vagy rosszul. Amikor futottunk valószínűleg megfáztál.-Igaza lehet.
-Akkor nem fogod elkapni....- Gondolatomnak ismét hangot adtam, amit nem akartam. Jungkook csak kivillantotta nyuszi fogait és szemei enyémet figyelte.
-Ölelj át.-Húzódott közelebb Jungkook. Na ne már.
-De félmeztelen vagy. És...Ez fura lenne így.-Ismét közelebb jött, mire a pulzusom már megállíthatatlan tempót diktált.
-Csak ölelj át. Meglátod majd, hogy miért mondtam. Ne aggódj, nincs ebben semmi rossz.-Félénk pillantást vetettem felé, majd lassan átöleltem kezeimmel felső testét, fejemet pedig vállára raktam. Huh, jó mostmár értem. Olyan jó hideg a teste. Legalább is az én hőmérsékletemhez képest. Annyira jó ez a kis lehülés, hogy lábamat ráraktam derekára, ezzel is egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Egyre szorosabban öleltem, mire elnevette magát. Ahogy a testem hozzá simul a Jungkook testéhez nem csak a kellemes hideg hőmérsékletét érzem, hanem az izmait is. Most inkább megnyugtat, hogy itt van mellettem. Azt hittem soha többé nem tudok majd mással aludni Namjoon miatt, de Jungkook megtörte a jeget. Meg tudnám ezt szokni.
-Ennyire kellemes Taehyung? -Kérdezte Jungkook.
-Nagyon jó. Köszönöm~.-Mondtam egyre halkabban, ahogy elkapott az álmosság. Pilláimon egyre nehezebb a súly, ezért engedek a csábításnak és szépen lassan elmerülök az álmok világában.
Jeon Jungkook. Egyszer biztosan miattad áll le a szívem. A közelséged megörít.
🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲 🍲
🍲Sziasztok. Hát....Nem tudom 🍲
🍲mit kellene most ide írnom😂 🍲
🍲Helyesírási hibákért bocsánat.🍲
🍲ÁJ LÁV DZSU! 😘😍❤❤🙈 🍲
🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲🍲 🍲
Коментарі