17.
*Taehyung pov.*
De most komolyan...Én azt értem, hogy többet érzek Jungkook iránt, de könyörgöm, ő a mostoha tesóm! Nem tehetem ezt. Ki is tagadnának minket szerintem. Annyira utálom, hogy az érzéseimet nem tudom irányítani. El kellene felejtenem Jungkookot, de ez nyilván nem lesz könnyű. Van egy ötletem, de....Nem tudom mi fog kisülni belőle.
Anyáék is haza jöttek, bár nem tudom, hogy mikor mentek el és hova, de jobb is, hogy elmentek. Legalább nem látták és hallották a történteket. Fhuu, az kéne még, hogy rájöjjenek mi folyik itt Jimin, Jungkook és köztem...
Hamar eltelt az idő és mire feleszméltem, már vacsora idő volt. Miközben vacsoráztunk folyamatosan jöttek fel a témák, de én nem beszéltem valami sokat.
-Tényleg Jungkook, te jelentkezel kézilabdára?-Kérdezte anya.
-Igen. Holnap már hétfő, igaz? Akkor majd holnap beszélek az edzővel.
-Tudtad, hogy Taehyung kedvenc sportja a kézilabda? Azért nem jelentkezik csak, mert fél, hogy ott is piszkálni fogják.-Anyára emeltem a tekintetemet és csúnyán néztem rá.
-Ne nézz így rám! Csak elmondtam az igazat Jungkooknak. Szerintem nincs ezzel semmi probléma. Vagy talán titkolni akartad?-Mosolygott anya. Esküszöm ilyenkor olyan kárörvendő fejet vág.
-Nem. Köszönöm a vacsorát.-Álltam fel az asztaltól, majd mosogatóba téve a tányért indultam vissza a szobámba, otthagyva a többieket. Felkaptam a pizsamám, ami ismét egy hosszabb póló és egy alsó volt, majd ismét a fürdőszobába siettem. Gyorsan lefürödtem, majd belehuppanva puha ágyamba próbáltam elaludni, ami hamar meg is történt.
*Jungkook pov.*
Nem tudom, hogy Taehyungot miért bántja ez a téma. Hiszen én is járni fogok kézire és meg tudnám védeni. Én is végeztem a vacsorával, majd lefürödtem és bementem Taehyung szobájába. Ő már rég húzta a lóbőrt hasonfekve. Csak én nem bírok hason fekve aludni? Na mindegy. Leültem az ágyára, majd felmértem a formás fenekét. Póló nem takarta, ugyanis fel volt gyűrődve a hátára. Nem bírom! Végigsimítottam gerinc vonalán, már amennyi kilátszott a póló alól. Kirázta a hideg, majd elhúzta csípőjét mellőlem. Közelebb ültem hozzá, majd folytattam tovább. Kezeim levándorolt egészen a húsos, formás fenekéig, amibe muszáj voltam belemarkolni. Kisebb sóhaj hagyta el Taehyung ajkait, majd nyitogatni kezdte a szemeit. Hát, ha már bukunk, akkor bukjunk nagyot. Rácsaptam egyet félgömbjére, mire egy halk sikoly hagyta el a száját.
-Mi a....Te megőrűltél?! Ne nyúlj hozzám Jungkook! Húzzál el innen!
-Milyen kis gátlásos...Miért nem érinthetlek meg? Szeretsz, nem?
-Én ilyet sose mondtam neked Jungkook. De, ha úgy is lenne, soha nem lennék veled együtt. Mostoha testvérek vagyunk, fogd már fel! Kitagadnának, ha erre rájönnének.
-De én kibaszottul vágyom rád Taehyung. Nem akarod nekem adni a szüzességed? Egyébként mit érdekel mások véleménye? Ha szeretsz, akkor szeretsz. Ez van. Akinek nem tetszik az elmehet a halálba. És tudom, hogy szeretsz.-Mondtam
-Nem érdekelsz. El foglak felejteni, csak várd ki Jungkook.
-Miért akarsz elfelejteni? Szerintem jól van ez így.-Öleltem át hátulról és a derekát kezdtem simogatni.
-Nem, nincs jól! Hagyd abba! Nem fogom veled csinálni! Nem fogok szerelembe esni a mostoha testvérembe! Ez abnormális.
-Te folyton csak ezt hajtogatod. Szard már le, hogy mit gondolnak erről mások! Ezek a te érzéseid és nem az övék! Nem dönthetnek arról, hogy te kibe szeretsz bele.
-De Jungkook....Bármit is mondanak mások...Még, ha el is fogadnák ezt, akkor se lennék veled.
-Miért?
-Mert nem szeretnék. Egy normális kapcsolatot szeretnék.-Tudom hogy engem szeret. Akkor mégis miért tiltakozik ennyire?!
-Igen?! Mégis kivel?
-Nem rád tartozik. Most pedig menj ki! Holnap iskola, szóval aludj.-Mondta Tae. Kurva ideges lettem. Kit érdekel mi a normális? Egyszerűbb lenne, ha követné azt, amit a szíve diktál. De ő a saját esze után megy. De így csak ő fog szenvedni. Hm, majd úgy is rá fog jönni, hogy mit érez. Bebaszva magam után az ajtót, ugrottam bele az ágyamba, majd hamar el is aludtam.
*Reggel*
*Taehyung pov.*
Nem gondoltam komolyan, de legalább van esély arra, hogy leszáll rólam Jungkook. Viszont az igaz, hogy jobb lenne, ha nem éreznék iránta semmit. Olyan bonyolult ez az egész.
Kipattantam az ágyból, majd első helyszínem a fürdőszoba volt. Gyors zuhanyzást megejtve kiválasztottam a ruhámat. Fekete mackó nadrág, és egy fekete póló. Sokkal jobban szeretem a mackó nadrágokat, mint a farmert. Inkább a bő ruhákat részesítem előnyben. Persze van egy pár darab farmerem is, de azokat ritkán hordom. Sőt, nem is hordom azokat. Ezután a hajamat is megigazítottam, majd amikor késznek éreztem magam, lementem reggelizni.
-Jó reggelt Taehyung!
-Jó reggelt anya. Finom illatok jönnek.
-Rántottát csináltam. Egyél csak, én pedig máris indulok a munkába. Szeretlek!-Nyomott egy puszit a homlokomra.-Ja, tényleg! Jungkookot keltsd fel, ha még nem kelt volna fel. El ne késsen!
-De....Hahhj, oké. Szia!-Köszöntem el durcásan, majd anya távozott is a házból. Kiszedtem magamnak a megfelelő kaja adagot, majd a pulthoz ültem. Most nem volt kedvem az asztalnál ülni. Jóízűen falatoztam, amikor két kart véltem felfedezni a pulton. Szóval mögöttem támaszkodik. Ez így rohadt kényelmetlen helyzet nekem!
-Jungkook, nem fogok megfordulni, inkább egyél te is.
-Majd. Miután elmondtad, hogy kinek öltöztél ki így.-Még mindig nem fordultam meg, mert tudom, hogy egyből zavarban lennék.
-Nem öltöztem ki senkinek. Mindig így öltözködöm. Légyszíves ne kötözködj, hanem egyél Jungkook!
-Jólvan, csak vicceltem. Viszont ez a fekete cucc tényleg kiemeli az alakod.-Engedte el a pultot, majd vállamtól egészen a derekamig végig simított kezével, majd a kezét otthagyta a csípőmön. Engem folyamatosan rázott a hideg és a villa is kiesett a kezemből.
-...Ezh...Ezt hagyd abba!-Fogtam meg a kezét, majd eltoltam. Most kivételesen hagyta, hogy eltoljam a kezét. Érdekes...
-Ja...Bocsi Tae. -Mondta, majd szedett magának is a kajából. Ennek mi baja? Sose kér bocsánatot tőlem. És sose enged el ilyen helyzetben. Miután kiszedte magának a reggelit, nem a mellettem lévő székre ült, hanem a másodikra. Inkább nem tettem szóvá, úgyse adna értelmes választ. Amikor mind a ketten végeztünk az evéssel, Jungkook felkapta a táskáját és már indult is kifelé. Gyorsan felvettem a cipőmet, majd hátamra dobtam a táskámat és utána futottam.
-Jungkook!-Fordult vissza az ajtóban.-Valami baj van?-Néztem rá kétségbeesetten.
-Nem. Csak sietek, hogy ne késsek el. Most kivételesen...-Jelent meg az a kamu mosoly az arcán.
-Ez nem az igazság. Mond el őszintén nekem, hogy mi a baj.-Fogtam meg a vállát, majd kezemet a mellkasára vezettem. Élesen szívta be a levegőt, majd a kezemet lesöpörve magáról viharzott ki a házból. Hát akkor egyedül megyek...
*Jungkook pov.*
Ez nehezebb, mint gondoltam. Távol tartom magam tőle, amíg meg nem adja magát. Biztos vagyok benne, hogy kellemetlenül fogja magát érezni nélkülem. De most éppen ott tartunk, hogy....Ahogy Taehyung hozzám ért, ismét kezdődtek a problémák déli tájékon. Tehát jelenleg futok az iskola felé, hátha elmúlik a problémám. Amikor beértem egyből az edzőhöz rohantam.
-Jó reggelt fiam. Nagyon csapzott vagy és idő előtt ide értél az iskolába.
-Jó reggelt. Reggeli futásnál nem létezik jobb dolog a világon. Szeretnék jelentkezni kézilabdára.-Lihegtem az edzőnek.
-Áhh értem. Látszik, hogy van benned erő fiam. Természetesen járhatsz. Adnom kell neked erről, majd egy papírt, amit osztályfőnökön keresztül meg is fogsz kapni, szóval nem kell fáradoznod. Mehetsz a termedbe!-Kedves ez a faszi. Kb. 40-50 év közötti férfi lehet. Vagyis bácsi...
-Várjon...Egyik barátom is szeretne járni. Deee....Nem mer szólni. Ezért titokba kéne ide adni a második papírt is.
-Rendben, elintézem. Ki az az ifjú?
-Taehyung.
-Jól van. Akkor 2 lapot fogsz kapni majd ennek ügyében.
-Köszönöm bácsi.
-Na tudod ki a bácsi.-Rúgott seggbe az edző röhögve. Én is nevetve indultam meg a termünk felé.
Első óra matek. Hát a faszom kivan! Ki az az elmebeteg, aki kitalálta, hogy első órában legyen ez a szar?! Mindenki hulla fáradt, és akkor még figyelni is kellene a tanár motyogására, hogy ne legyél sík hülye. Hát én inkább maradok sík hülye. Lehajtottam a padra a fejemet és álomba ringatóztam. Vajon Tae jól van?
Valaki csapdos. Ki a fasz az aki megzavarja az álmom? Bárki legyen az én esküszöm ki fogom törni a nyakát. Nyitogatni is kezdtem a szememet és a matektanárt láttam meg magam előtt, ahogy egy vonalzóval csapdos.
-Jeon Jungkook, kelljen fel, de azonnal. Matematika órán van, hogy képzeli, hogy csak úgy elalszik?! Még csak most kezdte el ezt az évet itt, de már hanyag a magatartása.-Magyarázott a 30-as éveiben járó hölgy. Hm, inkább ribancnak nevezném, mint hölgynek. Szerintem még alám is feküdne.
-Nem én akartam idejönni. Muszáj voltam családi okokból ide jönni. Szemét domb az egész iskola.-Mondtam. Bepakoltam a táskámba, majd a hátamra dobtam azt, mert úgyis mindjárt ki csengetnek. Jah, vagy egy fél óra múlva.
-Gyerekek! A vonalzó végén egy tökéletes idióta látható.-Tartja felém a vonalzót. Mindenki néma csendben, vagy mosolyogva nézi a történéseket.
-Melyik végén tanárnő?-Kérdeztem, mire olyan ideges lett, hogy földhöz baszta a vonalzót és az orrnyergét kezdte masszírozni. Hát....Sajnálom, de én törzskönyvezett démon vagyok.
-Húzzál ki a teremből! Az igazgató szeretettel vár téged!-Mutatott az ajtó felé. Megindultam kifelé, de előtte a tanárnő derekára raktam a kezemet, majd a fülébe suttogtam.
-Maga nagyon vonzó, tudja? Kár, hogy a tanárom. Egyébként azon az íróasztalon tömném magát addig, amíg csillagokat nem látna.-Suttogtam fülébe a férfias, kissé rekedtes hangomon. A tanárnő csak
irult-pirult, mint egy grillezett csirke. Biztos vagyok benne, hogy ennyitől is kurva nedves lett. Hülye ribanc. Majd lehet megdöntöm egyszer. Simán alám feküdne.
Elengedtem a derekát és kisiettem a teremből. Eszem ágában sincs az igazgatóhoz menni. Inkább körbe járom megint a sulit. Egy olyan 10 perc van még a csengőig. Nagyban jártam a folyosókat, majd rájöttem, hogy hugyoznom kell. Besiettem egy mosdóba, majd megláttam Taet. Rámemelte a tekintetét, majd vissza a füzetére. A padlón ül és tanul....Egy mosdóba?!?
-Őőőő Taehyung, miért nem vagy órán?
-Nem mehetek be, mert....
-Mert miért?-Kérdeztem feszülten. Valahogy sejtem, hogy mit akar mondani.
*Taehyung pov.*
Nem akarom Jungkookot is belevonni ebbe. Így is nagyon sokat segített már nekem. És tudom, hogy kerül, úgyhogy nem akarom őt ezekkel terhelni.
-Semmi.-Mondtam rá sem nézve.
-Mond el mi történt Taehyung! Kitekerjem megint Namjoon nyakát?! Jólvan, akkor többet nem fogod látni.-Indult kifelé, de utána nyúltam és visszahúztam.
-Jungkook, várj! Nem Namjoon volt. Csak megkért néhány fiú, hogy csináljam meg a feladataikat és, hogy emiatt ne menjek be órára. Ennyi.
-Persze, megkértek....Fogadok, hogy kurvára nem szép szavakkal mondták ezt és, hogy meg is fenyegettek. Kik voltak azok?!
-Nincs semmi bajom! Hagyjál Jungkook, megoldom egyedül.
-Miért?! Miért nem segíthetek?!
-Mert...Te menő vagy mindenki szerint. Én meg csak egy stréber, nyomi, lúzer gyerek. Nem kell foglalkozni velem, csak mert mostoha tesók vagyunk. Hagyj figyelmen kívül, mint mindenki más.-Mondtam, majd elraktam a cuccokat és felálltam.
-Hova mész?-Kérdezte Jungkook.
-Oda adni nekik a füzetet.
-Nem.-Ragadta meg alkaromat és a falnak nyomott. A fájdalomra felszisszentem.
-Figyelj Tae! Leszarom, hogy az emberek hogyan kategorizálják egymást. Érted?! Szóval, ha én veled akarok lenni, akkor veled is leszek.
Ne is érdekeljen más véleménye.
-Jó. Deh...Fájh! Engedj el, kérlek...-Mondtam elhaló hangon.
-Megvertek?!-Kérdezte Jungkook. Én ekkor akartam kifutni a mosdóból, de Jungkook nem hagyta, csak visszacsapott a falhoz. Felhúzta a pólómat, majd szembe találta magát a friss lilás-zöldes foltokkal.
-Tae...Miért nem szóltál?! Ha bántanak azonnal odajössz hozzám, megértetted?
-I-Igen.-Remegett meg a hangom.
-Ki is csináltatta meg veled a feladatokat? Pontosabban kik...
-Chanyeol és....a barátai.-Jungkook idegesen vonszolt át a tömegen, mivel kicsengettek. Egyenesen Chanyeolék felé vette az irányt, majd amint odaértünk, csak azt mondta maradjak egy kicsit távolabb tőlük, amíg ő rendezkedik. Úgy tettem, ahogy mondta. Láttam és hallottam mindent.
-Oh, Jungkook-shiii! Gondoltam, hogy majd jössz és megmented Taehyungot és az ő kicsi szívét.-Mondta gúnyosan Chanyeol, a csicskásai meg mögötte röhögtek.
-Ide figyeljetek gyökerek! Róla le lehet szállni szépen. Kurvára nem ártott nektek semmit, akkor mi a faszért kell nektek őt bántani?!
-Ne nyald már Tae seggét Jungkook! Szánalmasak vagytok. Most komolyan, miért véded ennyire?
-Mert ő nagyon jó fej és a barátom. Nyilván megvédem az ilyen egoistáktól, mint ti.
-Bolond vagy. Egyébként megdugtad már?-Kérdezte Chanyeol. Hogy lehet ekkora érzéketlen paraszt?
-Mivan?!
-Azt kérdeztem megbasztad-e már Taehyung "pici" szűz seggét?
-Nem, és egyébként azt akarod, hogy bele basszam a fejedet a betonba Chanyeol?!
-Érdekes. Akkor majd én szétbaszom a formás seggét.-Nézett végig rajtam Chanyeol, majd végig nyalt az ajkán és beleharapott. Ezzel nem is lett volna baj, viszont elkezdett felém lépkedni. Anyám...Bevallom nem kicsit félek.
Ám mielőtt hozzám ért volna Chanyeol, Jungkook a földhöz nyomta és giotinba fogta a kezét.
-Ha hozzá mersz érni, eltöröm a kezed lelkiismeret nélkül faszfej! Ja, és...-Nézett fel Jungkook Chanyeol csicskásaira.-Ha ti is bármi tervet kieszeltek, akkor mindannyian mehettek a kórházba. Vagy a temetőbe, ahogy akarjátok. Nincs mit megmenteni már a nyomorult kis életeteken.-Engedte el Jungkook Chanyeolt, majd megfogta a karomat és elkezdett kifelé húzni az iskolából.
-Hé, ne már! Még van 3 óránk! Jungkook, állj meg!-Hiába szólogattam, egy percre se lassított. Mire észbe kaptam, már csak annyit láttam, hogy Jungkook, mint az őrült úgy fut, és húz maga után. Mikor haza értünk szinte belökött a szobámba, majd lihegve mellém ült az ágyra. Egy ideig csak néztem izzadt homlokát, amihez néhány hajtincse oda is tapadt. Nem tagadom, Jungkook mindenhogy nagyon vonzó. De nekem főleg vizesen vagy csapzottan tetszik. Már megint hol jár az eszem?! Ahelyett, hogy a lógáson agyalnék, hogy hogyan fogjuk ezt megoldani, inkább Jungkook fészkelődött bele ismert a gondolataimba. Komolyan mondom, már meg sem lepődök....
Jungkook felállt és valamit az íróasztalomnál babrált. Így ismét volt időm tanulmányozni izmos hátát. Lapockái átütöttek a pólón és izmos vállait is megfigyeltem. Tarkóján
egy-két izzadság csepp gördült le. Miért ilyen tökéletes? Nagyon vonzó és védelmező. Minden csaj róla álmodik. Sportos és egészséges. Nem vagyok képes felfogni, se elhinni, hogy engem szeret. De magamat se értem. Egyszerűbb lenne neki bevallanom, hogy nagyon vonz engem és....azt hiszem, hogy én is szeretem Jungkookot. De ez olyan bonyolult. Hiszen a mostoha testvérem.
-Sokáig tervezed legeltetni a szemed rajtam Taehyung? Konkrétan lyukat fúrsz a hátamon a tekinteteddel.-Nézett mélyen a szemembe póker arccal. Ilyenkor olyan ijesztő.
-Bocsánat, csak elbambultam.-Hajtottam le a fejem, így dús hajam is a szemembe lógott.
-Taehyung....Ne állj azokkal szóba! Kerüld őket, amennyire csak tudod! Ha kell, fuss előlük! De, ha nem vagyok ott, mindenféleképpen menekülj előlük! Ne hagyd magad! Borzasztó lenne, ha.....Bajod esne.-Mondta Jungkook és tenyerébe temette az arcát, majd homlokát kezdte masszírozni.
-Megpróbálom.....M-Megtanítasz verekedni?-Emeltem rá a tekintetem. Egy fél percig csak néztünk egymás szemébe, majd kitört belőle a nevetés.
-Önvédelem. Persze, taníthatok neked dolgokat. De jobb lenne, ha együtt járnánk az iskolába önvédelmi órákra, nem?-Kérdezte, mire csak nemlegesen megráztam a fejemet.
-Túl sok ott a pesszimista ember.-Mondtam.
-Ez nem igaz. Na jó, egyezzünk meg. Elkezdelek itthon edzeni, de cserébe egy idő után járni fogsz velem önvédelmi órákra.-Győzedelmes mosolyra húzta száját, pedig még nem is válaszoltam. Végül is....
-Rendben.-Vágtam rá.
-Eh? Ez gyors volt.-Mondta, majd ismét babrálni kezdett valamit az asztalon. Odamentem mellé, mire ismét távolodni kezdett tőlem.
-Én most....Megyek letusolok.-Kapta fel Jungkook az alsóját és a pizsi nadrágját, majd a fürdőszobája felé vette az irányt. Miért kerül?
Rezegni kezdett a telefonom, így elővettem azt és megnéztem ki írt. Hobi volt.
Hobi:
Csáo TaeTae! Nem akarunk találkozni ma? Most órád van? Majd válaszolj.
Én:
Szia Hobi! Jungkook haza ráncigált, szóval itthon vagyok. Majd elmesélem. Egyébként ma Jiminnel találkozom, szóval ma nem jó...😢
Hobi:
Ohh....Sok mindenről lemaradtam ezek szerint. Jiminnel találkoztatok is? Woaw! Nagyon rég nem láttátok egymást.
Én:
Igen, de......Te nem vagy órán J-Hope?
Hobi:
Nem, tesi után haza jöttem. Nem volt kedvem bentmaradni.
Én:
Ne lógj! Na jó, én most öltözök. Majd még írok. Szia Hobi-Bobi!❤
Hobi:
Te beszélsz Taehyung?! Te is otthon pazarlod a levegőt...Bármikor írhatsz. Jó legyél Tae Baby!😏😘❤
Aztán, ha úgy adódik mond meg Jiminnek, hogy használjon óvszert.😉
Erre inkább nem írtam semmit, csak ledobtam az ágyra a telefont és készülődni kezdtem. Nem tudom, hogy mit mondjak Jungkooknak, hogy elengedjen. Ha az igazat mondanám, nem engedne el és besértődne. Ezért ki kellene találnom valamit.
<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<
Ejooo
Bocsánat, hogy sokáig nem volt rész, csak hát a ballagás....inkább nem mondok semmit😂😂
Na, de zsalok vissza írni a félbetört anygalt❤
Sietek!😘
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
De most komolyan...Én azt értem, hogy többet érzek Jungkook iránt, de könyörgöm, ő a mostoha tesóm! Nem tehetem ezt. Ki is tagadnának minket szerintem. Annyira utálom, hogy az érzéseimet nem tudom irányítani. El kellene felejtenem Jungkookot, de ez nyilván nem lesz könnyű. Van egy ötletem, de....Nem tudom mi fog kisülni belőle.
Anyáék is haza jöttek, bár nem tudom, hogy mikor mentek el és hova, de jobb is, hogy elmentek. Legalább nem látták és hallották a történteket. Fhuu, az kéne még, hogy rájöjjenek mi folyik itt Jimin, Jungkook és köztem...
Hamar eltelt az idő és mire feleszméltem, már vacsora idő volt. Miközben vacsoráztunk folyamatosan jöttek fel a témák, de én nem beszéltem valami sokat.
-Tényleg Jungkook, te jelentkezel kézilabdára?-Kérdezte anya.
-Igen. Holnap már hétfő, igaz? Akkor majd holnap beszélek az edzővel.
-Tudtad, hogy Taehyung kedvenc sportja a kézilabda? Azért nem jelentkezik csak, mert fél, hogy ott is piszkálni fogják.-Anyára emeltem a tekintetemet és csúnyán néztem rá.
-Ne nézz így rám! Csak elmondtam az igazat Jungkooknak. Szerintem nincs ezzel semmi probléma. Vagy talán titkolni akartad?-Mosolygott anya. Esküszöm ilyenkor olyan kárörvendő fejet vág.
-Nem. Köszönöm a vacsorát.-Álltam fel az asztaltól, majd mosogatóba téve a tányért indultam vissza a szobámba, otthagyva a többieket. Felkaptam a pizsamám, ami ismét egy hosszabb póló és egy alsó volt, majd ismét a fürdőszobába siettem. Gyorsan lefürödtem, majd belehuppanva puha ágyamba próbáltam elaludni, ami hamar meg is történt.
*Jungkook pov.*
Nem tudom, hogy Taehyungot miért bántja ez a téma. Hiszen én is járni fogok kézire és meg tudnám védeni. Én is végeztem a vacsorával, majd lefürödtem és bementem Taehyung szobájába. Ő már rég húzta a lóbőrt hasonfekve. Csak én nem bírok hason fekve aludni? Na mindegy. Leültem az ágyára, majd felmértem a formás fenekét. Póló nem takarta, ugyanis fel volt gyűrődve a hátára. Nem bírom! Végigsimítottam gerinc vonalán, már amennyi kilátszott a póló alól. Kirázta a hideg, majd elhúzta csípőjét mellőlem. Közelebb ültem hozzá, majd folytattam tovább. Kezeim levándorolt egészen a húsos, formás fenekéig, amibe muszáj voltam belemarkolni. Kisebb sóhaj hagyta el Taehyung ajkait, majd nyitogatni kezdte a szemeit. Hát, ha már bukunk, akkor bukjunk nagyot. Rácsaptam egyet félgömbjére, mire egy halk sikoly hagyta el a száját.
-Mi a....Te megőrűltél?! Ne nyúlj hozzám Jungkook! Húzzál el innen!
-Milyen kis gátlásos...Miért nem érinthetlek meg? Szeretsz, nem?
-Én ilyet sose mondtam neked Jungkook. De, ha úgy is lenne, soha nem lennék veled együtt. Mostoha testvérek vagyunk, fogd már fel! Kitagadnának, ha erre rájönnének.
-De én kibaszottul vágyom rád Taehyung. Nem akarod nekem adni a szüzességed? Egyébként mit érdekel mások véleménye? Ha szeretsz, akkor szeretsz. Ez van. Akinek nem tetszik az elmehet a halálba. És tudom, hogy szeretsz.-Mondtam
-Nem érdekelsz. El foglak felejteni, csak várd ki Jungkook.
-Miért akarsz elfelejteni? Szerintem jól van ez így.-Öleltem át hátulról és a derekát kezdtem simogatni.
-Nem, nincs jól! Hagyd abba! Nem fogom veled csinálni! Nem fogok szerelembe esni a mostoha testvérembe! Ez abnormális.
-Te folyton csak ezt hajtogatod. Szard már le, hogy mit gondolnak erről mások! Ezek a te érzéseid és nem az övék! Nem dönthetnek arról, hogy te kibe szeretsz bele.
-De Jungkook....Bármit is mondanak mások...Még, ha el is fogadnák ezt, akkor se lennék veled.
-Miért?
-Mert nem szeretnék. Egy normális kapcsolatot szeretnék.-Tudom hogy engem szeret. Akkor mégis miért tiltakozik ennyire?!
-Igen?! Mégis kivel?
-Nem rád tartozik. Most pedig menj ki! Holnap iskola, szóval aludj.-Mondta Tae. Kurva ideges lettem. Kit érdekel mi a normális? Egyszerűbb lenne, ha követné azt, amit a szíve diktál. De ő a saját esze után megy. De így csak ő fog szenvedni. Hm, majd úgy is rá fog jönni, hogy mit érez. Bebaszva magam után az ajtót, ugrottam bele az ágyamba, majd hamar el is aludtam.
*Reggel*
*Taehyung pov.*
Nem gondoltam komolyan, de legalább van esély arra, hogy leszáll rólam Jungkook. Viszont az igaz, hogy jobb lenne, ha nem éreznék iránta semmit. Olyan bonyolult ez az egész.
Kipattantam az ágyból, majd első helyszínem a fürdőszoba volt. Gyors zuhanyzást megejtve kiválasztottam a ruhámat. Fekete mackó nadrág, és egy fekete póló. Sokkal jobban szeretem a mackó nadrágokat, mint a farmert. Inkább a bő ruhákat részesítem előnyben. Persze van egy pár darab farmerem is, de azokat ritkán hordom. Sőt, nem is hordom azokat. Ezután a hajamat is megigazítottam, majd amikor késznek éreztem magam, lementem reggelizni.
-Jó reggelt Taehyung!
-Jó reggelt anya. Finom illatok jönnek.
-Rántottát csináltam. Egyél csak, én pedig máris indulok a munkába. Szeretlek!-Nyomott egy puszit a homlokomra.-Ja, tényleg! Jungkookot keltsd fel, ha még nem kelt volna fel. El ne késsen!
-De....Hahhj, oké. Szia!-Köszöntem el durcásan, majd anya távozott is a házból. Kiszedtem magamnak a megfelelő kaja adagot, majd a pulthoz ültem. Most nem volt kedvem az asztalnál ülni. Jóízűen falatoztam, amikor két kart véltem felfedezni a pulton. Szóval mögöttem támaszkodik. Ez így rohadt kényelmetlen helyzet nekem!
-Jungkook, nem fogok megfordulni, inkább egyél te is.
-Majd. Miután elmondtad, hogy kinek öltöztél ki így.-Még mindig nem fordultam meg, mert tudom, hogy egyből zavarban lennék.
-Nem öltöztem ki senkinek. Mindig így öltözködöm. Légyszíves ne kötözködj, hanem egyél Jungkook!
-Jólvan, csak vicceltem. Viszont ez a fekete cucc tényleg kiemeli az alakod.-Engedte el a pultot, majd vállamtól egészen a derekamig végig simított kezével, majd a kezét otthagyta a csípőmön. Engem folyamatosan rázott a hideg és a villa is kiesett a kezemből.
-...Ezh...Ezt hagyd abba!-Fogtam meg a kezét, majd eltoltam. Most kivételesen hagyta, hogy eltoljam a kezét. Érdekes...
-Ja...Bocsi Tae. -Mondta, majd szedett magának is a kajából. Ennek mi baja? Sose kér bocsánatot tőlem. És sose enged el ilyen helyzetben. Miután kiszedte magának a reggelit, nem a mellettem lévő székre ült, hanem a másodikra. Inkább nem tettem szóvá, úgyse adna értelmes választ. Amikor mind a ketten végeztünk az evéssel, Jungkook felkapta a táskáját és már indult is kifelé. Gyorsan felvettem a cipőmet, majd hátamra dobtam a táskámat és utána futottam.
-Jungkook!-Fordult vissza az ajtóban.-Valami baj van?-Néztem rá kétségbeesetten.
-Nem. Csak sietek, hogy ne késsek el. Most kivételesen...-Jelent meg az a kamu mosoly az arcán.
-Ez nem az igazság. Mond el őszintén nekem, hogy mi a baj.-Fogtam meg a vállát, majd kezemet a mellkasára vezettem. Élesen szívta be a levegőt, majd a kezemet lesöpörve magáról viharzott ki a házból. Hát akkor egyedül megyek...
*Jungkook pov.*
Ez nehezebb, mint gondoltam. Távol tartom magam tőle, amíg meg nem adja magát. Biztos vagyok benne, hogy kellemetlenül fogja magát érezni nélkülem. De most éppen ott tartunk, hogy....Ahogy Taehyung hozzám ért, ismét kezdődtek a problémák déli tájékon. Tehát jelenleg futok az iskola felé, hátha elmúlik a problémám. Amikor beértem egyből az edzőhöz rohantam.
-Jó reggelt fiam. Nagyon csapzott vagy és idő előtt ide értél az iskolába.
-Jó reggelt. Reggeli futásnál nem létezik jobb dolog a világon. Szeretnék jelentkezni kézilabdára.-Lihegtem az edzőnek.
-Áhh értem. Látszik, hogy van benned erő fiam. Természetesen járhatsz. Adnom kell neked erről, majd egy papírt, amit osztályfőnökön keresztül meg is fogsz kapni, szóval nem kell fáradoznod. Mehetsz a termedbe!-Kedves ez a faszi. Kb. 40-50 év közötti férfi lehet. Vagyis bácsi...
-Várjon...Egyik barátom is szeretne járni. Deee....Nem mer szólni. Ezért titokba kéne ide adni a második papírt is.
-Rendben, elintézem. Ki az az ifjú?
-Taehyung.
-Jól van. Akkor 2 lapot fogsz kapni majd ennek ügyében.
-Köszönöm bácsi.
-Na tudod ki a bácsi.-Rúgott seggbe az edző röhögve. Én is nevetve indultam meg a termünk felé.
Első óra matek. Hát a faszom kivan! Ki az az elmebeteg, aki kitalálta, hogy első órában legyen ez a szar?! Mindenki hulla fáradt, és akkor még figyelni is kellene a tanár motyogására, hogy ne legyél sík hülye. Hát én inkább maradok sík hülye. Lehajtottam a padra a fejemet és álomba ringatóztam. Vajon Tae jól van?
Valaki csapdos. Ki a fasz az aki megzavarja az álmom? Bárki legyen az én esküszöm ki fogom törni a nyakát. Nyitogatni is kezdtem a szememet és a matektanárt láttam meg magam előtt, ahogy egy vonalzóval csapdos.
-Jeon Jungkook, kelljen fel, de azonnal. Matematika órán van, hogy képzeli, hogy csak úgy elalszik?! Még csak most kezdte el ezt az évet itt, de már hanyag a magatartása.-Magyarázott a 30-as éveiben járó hölgy. Hm, inkább ribancnak nevezném, mint hölgynek. Szerintem még alám is feküdne.
-Nem én akartam idejönni. Muszáj voltam családi okokból ide jönni. Szemét domb az egész iskola.-Mondtam. Bepakoltam a táskámba, majd a hátamra dobtam azt, mert úgyis mindjárt ki csengetnek. Jah, vagy egy fél óra múlva.
-Gyerekek! A vonalzó végén egy tökéletes idióta látható.-Tartja felém a vonalzót. Mindenki néma csendben, vagy mosolyogva nézi a történéseket.
-Melyik végén tanárnő?-Kérdeztem, mire olyan ideges lett, hogy földhöz baszta a vonalzót és az orrnyergét kezdte masszírozni. Hát....Sajnálom, de én törzskönyvezett démon vagyok.
-Húzzál ki a teremből! Az igazgató szeretettel vár téged!-Mutatott az ajtó felé. Megindultam kifelé, de előtte a tanárnő derekára raktam a kezemet, majd a fülébe suttogtam.
-Maga nagyon vonzó, tudja? Kár, hogy a tanárom. Egyébként azon az íróasztalon tömném magát addig, amíg csillagokat nem látna.-Suttogtam fülébe a férfias, kissé rekedtes hangomon. A tanárnő csak
irult-pirult, mint egy grillezett csirke. Biztos vagyok benne, hogy ennyitől is kurva nedves lett. Hülye ribanc. Majd lehet megdöntöm egyszer. Simán alám feküdne.
Elengedtem a derekát és kisiettem a teremből. Eszem ágában sincs az igazgatóhoz menni. Inkább körbe járom megint a sulit. Egy olyan 10 perc van még a csengőig. Nagyban jártam a folyosókat, majd rájöttem, hogy hugyoznom kell. Besiettem egy mosdóba, majd megláttam Taet. Rámemelte a tekintetét, majd vissza a füzetére. A padlón ül és tanul....Egy mosdóba?!?
-Őőőő Taehyung, miért nem vagy órán?
-Nem mehetek be, mert....
-Mert miért?-Kérdeztem feszülten. Valahogy sejtem, hogy mit akar mondani.
*Taehyung pov.*
Nem akarom Jungkookot is belevonni ebbe. Így is nagyon sokat segített már nekem. És tudom, hogy kerül, úgyhogy nem akarom őt ezekkel terhelni.
-Semmi.-Mondtam rá sem nézve.
-Mond el mi történt Taehyung! Kitekerjem megint Namjoon nyakát?! Jólvan, akkor többet nem fogod látni.-Indult kifelé, de utána nyúltam és visszahúztam.
-Jungkook, várj! Nem Namjoon volt. Csak megkért néhány fiú, hogy csináljam meg a feladataikat és, hogy emiatt ne menjek be órára. Ennyi.
-Persze, megkértek....Fogadok, hogy kurvára nem szép szavakkal mondták ezt és, hogy meg is fenyegettek. Kik voltak azok?!
-Nincs semmi bajom! Hagyjál Jungkook, megoldom egyedül.
-Miért?! Miért nem segíthetek?!
-Mert...Te menő vagy mindenki szerint. Én meg csak egy stréber, nyomi, lúzer gyerek. Nem kell foglalkozni velem, csak mert mostoha tesók vagyunk. Hagyj figyelmen kívül, mint mindenki más.-Mondtam, majd elraktam a cuccokat és felálltam.
-Hova mész?-Kérdezte Jungkook.
-Oda adni nekik a füzetet.
-Nem.-Ragadta meg alkaromat és a falnak nyomott. A fájdalomra felszisszentem.
-Figyelj Tae! Leszarom, hogy az emberek hogyan kategorizálják egymást. Érted?! Szóval, ha én veled akarok lenni, akkor veled is leszek.
Ne is érdekeljen más véleménye.
-Jó. Deh...Fájh! Engedj el, kérlek...-Mondtam elhaló hangon.
-Megvertek?!-Kérdezte Jungkook. Én ekkor akartam kifutni a mosdóból, de Jungkook nem hagyta, csak visszacsapott a falhoz. Felhúzta a pólómat, majd szembe találta magát a friss lilás-zöldes foltokkal.
-Tae...Miért nem szóltál?! Ha bántanak azonnal odajössz hozzám, megértetted?
-I-Igen.-Remegett meg a hangom.
-Ki is csináltatta meg veled a feladatokat? Pontosabban kik...
-Chanyeol és....a barátai.-Jungkook idegesen vonszolt át a tömegen, mivel kicsengettek. Egyenesen Chanyeolék felé vette az irányt, majd amint odaértünk, csak azt mondta maradjak egy kicsit távolabb tőlük, amíg ő rendezkedik. Úgy tettem, ahogy mondta. Láttam és hallottam mindent.
-Oh, Jungkook-shiii! Gondoltam, hogy majd jössz és megmented Taehyungot és az ő kicsi szívét.-Mondta gúnyosan Chanyeol, a csicskásai meg mögötte röhögtek.
-Ide figyeljetek gyökerek! Róla le lehet szállni szépen. Kurvára nem ártott nektek semmit, akkor mi a faszért kell nektek őt bántani?!
-Ne nyald már Tae seggét Jungkook! Szánalmasak vagytok. Most komolyan, miért véded ennyire?
-Mert ő nagyon jó fej és a barátom. Nyilván megvédem az ilyen egoistáktól, mint ti.
-Bolond vagy. Egyébként megdugtad már?-Kérdezte Chanyeol. Hogy lehet ekkora érzéketlen paraszt?
-Mivan?!
-Azt kérdeztem megbasztad-e már Taehyung "pici" szűz seggét?
-Nem, és egyébként azt akarod, hogy bele basszam a fejedet a betonba Chanyeol?!
-Érdekes. Akkor majd én szétbaszom a formás seggét.-Nézett végig rajtam Chanyeol, majd végig nyalt az ajkán és beleharapott. Ezzel nem is lett volna baj, viszont elkezdett felém lépkedni. Anyám...Bevallom nem kicsit félek.
Ám mielőtt hozzám ért volna Chanyeol, Jungkook a földhöz nyomta és giotinba fogta a kezét.
-Ha hozzá mersz érni, eltöröm a kezed lelkiismeret nélkül faszfej! Ja, és...-Nézett fel Jungkook Chanyeol csicskásaira.-Ha ti is bármi tervet kieszeltek, akkor mindannyian mehettek a kórházba. Vagy a temetőbe, ahogy akarjátok. Nincs mit megmenteni már a nyomorult kis életeteken.-Engedte el Jungkook Chanyeolt, majd megfogta a karomat és elkezdett kifelé húzni az iskolából.
-Hé, ne már! Még van 3 óránk! Jungkook, állj meg!-Hiába szólogattam, egy percre se lassított. Mire észbe kaptam, már csak annyit láttam, hogy Jungkook, mint az őrült úgy fut, és húz maga után. Mikor haza értünk szinte belökött a szobámba, majd lihegve mellém ült az ágyra. Egy ideig csak néztem izzadt homlokát, amihez néhány hajtincse oda is tapadt. Nem tagadom, Jungkook mindenhogy nagyon vonzó. De nekem főleg vizesen vagy csapzottan tetszik. Már megint hol jár az eszem?! Ahelyett, hogy a lógáson agyalnék, hogy hogyan fogjuk ezt megoldani, inkább Jungkook fészkelődött bele ismert a gondolataimba. Komolyan mondom, már meg sem lepődök....
Jungkook felállt és valamit az íróasztalomnál babrált. Így ismét volt időm tanulmányozni izmos hátát. Lapockái átütöttek a pólón és izmos vállait is megfigyeltem. Tarkóján
egy-két izzadság csepp gördült le. Miért ilyen tökéletes? Nagyon vonzó és védelmező. Minden csaj róla álmodik. Sportos és egészséges. Nem vagyok képes felfogni, se elhinni, hogy engem szeret. De magamat se értem. Egyszerűbb lenne neki bevallanom, hogy nagyon vonz engem és....azt hiszem, hogy én is szeretem Jungkookot. De ez olyan bonyolult. Hiszen a mostoha testvérem.
-Sokáig tervezed legeltetni a szemed rajtam Taehyung? Konkrétan lyukat fúrsz a hátamon a tekinteteddel.-Nézett mélyen a szemembe póker arccal. Ilyenkor olyan ijesztő.
-Bocsánat, csak elbambultam.-Hajtottam le a fejem, így dús hajam is a szemembe lógott.
-Taehyung....Ne állj azokkal szóba! Kerüld őket, amennyire csak tudod! Ha kell, fuss előlük! De, ha nem vagyok ott, mindenféleképpen menekülj előlük! Ne hagyd magad! Borzasztó lenne, ha.....Bajod esne.-Mondta Jungkook és tenyerébe temette az arcát, majd homlokát kezdte masszírozni.
-Megpróbálom.....M-Megtanítasz verekedni?-Emeltem rá a tekintetem. Egy fél percig csak néztünk egymás szemébe, majd kitört belőle a nevetés.
-Önvédelem. Persze, taníthatok neked dolgokat. De jobb lenne, ha együtt járnánk az iskolába önvédelmi órákra, nem?-Kérdezte, mire csak nemlegesen megráztam a fejemet.
-Túl sok ott a pesszimista ember.-Mondtam.
-Ez nem igaz. Na jó, egyezzünk meg. Elkezdelek itthon edzeni, de cserébe egy idő után járni fogsz velem önvédelmi órákra.-Győzedelmes mosolyra húzta száját, pedig még nem is válaszoltam. Végül is....
-Rendben.-Vágtam rá.
-Eh? Ez gyors volt.-Mondta, majd ismét babrálni kezdett valamit az asztalon. Odamentem mellé, mire ismét távolodni kezdett tőlem.
-Én most....Megyek letusolok.-Kapta fel Jungkook az alsóját és a pizsi nadrágját, majd a fürdőszobája felé vette az irányt. Miért kerül?
Rezegni kezdett a telefonom, így elővettem azt és megnéztem ki írt. Hobi volt.
Hobi:
Csáo TaeTae! Nem akarunk találkozni ma? Most órád van? Majd válaszolj.
Én:
Szia Hobi! Jungkook haza ráncigált, szóval itthon vagyok. Majd elmesélem. Egyébként ma Jiminnel találkozom, szóval ma nem jó...😢
Hobi:
Ohh....Sok mindenről lemaradtam ezek szerint. Jiminnel találkoztatok is? Woaw! Nagyon rég nem láttátok egymást.
Én:
Igen, de......Te nem vagy órán J-Hope?
Hobi:
Nem, tesi után haza jöttem. Nem volt kedvem bentmaradni.
Én:
Ne lógj! Na jó, én most öltözök. Majd még írok. Szia Hobi-Bobi!❤
Hobi:
Te beszélsz Taehyung?! Te is otthon pazarlod a levegőt...Bármikor írhatsz. Jó legyél Tae Baby!😏😘❤
Aztán, ha úgy adódik mond meg Jiminnek, hogy használjon óvszert.😉
Erre inkább nem írtam semmit, csak ledobtam az ágyra a telefont és készülődni kezdtem. Nem tudom, hogy mit mondjak Jungkooknak, hogy elengedjen. Ha az igazat mondanám, nem engedne el és besértődne. Ezért ki kellene találnom valamit.
<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<
Ejooo
Bocsánat, hogy sokáig nem volt rész, csak hát a ballagás....inkább nem mondok semmit😂😂
Na, de zsalok vissza írni a félbetört anygalt❤
Sietek!😘
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Коментарі