12.
(Egyébként wattpadról hozom át a részeket, meg úgy az egész könyvet, szóval ha értelmetlen az amit a legvégén írok nektek az azért van.😂❤)
*Taehyung pov.*
Becsengettem és Hobi szinte azonnal ajtót is nyitott.
-Jézusom Taehyung! Gyere be, mond el mi történt.-Ölelt meg, majd behúzott a lakásába. Most nem a nappaliban ültünk le, hanem a szobájában. Ismét kiöntöttem neki a lelkem, amit figyelmesen végig is hallgatott, közben természetesen teletömött kajával. Esküszöm olyan, mint egy nagymama.
-Szerintem Jungkook már teljesen kötődik hozzád érzelmileg. Engem valószínűleg utál, mert hozzám jössz mindig. Azért figyelembe kell venni az ő érzéseit is, Tae. Nem bírja elviselni, hogy te csak testvérként tekintesz rá, ő pedig már komolyabb érzéseket is táplál irántad. Ezért viselkedik furán szerintem.-Magyarázta Hobi.
-Csak ki akar használni. Nem akarok mellette lenni.-Nyomtam bele a fejemet egy párnába.
-Te is tudod Tae, hogy ez hülyeség. Miért használna ki? Egyébként is muszáj mellette maradnod. Vagy megszoksz vagy megszöksz.-Hobi mostanában nagyon bölcsen beszél. Kicsit vicces számomra, de ettől függetlenül hálás vagyok neki ezért, hisz mindenben igaza van.
-Hát Hobi, én inkább megszökök onnan. Itt fogok lakni mostantól veled.-Néztem rá csillogó szemekkel, majd felnevettünk.
-Én nem bánnám, de ott vannak a szüleid. Meg persze Jungkook sem hagyná annyiban szerintem. Tuti kiherélne, amiért elvettem tőle az élete értelmét.-Kacagott Hobi, ezért megfogtam egy párnát és hozzá vágtam.
-Egyébként ma itt aludhatsz nálam nyugodtan, ha szeretnél.-Simogatta meg buksimat.
-Ma jönnek haza a szüleim, ezért haza megyek és köszönök nekik, de utána vissza jövök hozzád.-Másztam bele az ölébe és megöleltem.
-Öhm...Hát rendben. Haza kísérjelek?-Kicsit piros lett Hobi. Lehet, hogy beteg?
-Nem szükséges. De...Te beteg vagy? -Kérdeztem, majd megfogtam a homlokát, de egyáltalán nem lázas. Lehet csak egy kicsit melege van és kipirult az arca.
-Nem vagyok beteg. Kimegyek a mosdóba~h-ah!-Hirtelen felnyögött, amire fel is ugrottam, ugyanis nagyon megijedtem. Kár volt mozgolódnom az ölében.
-Sajnálom Hobi! Nem akartam, hogy....-Néztem rá dudorodó nemességére. Szóval rosszkor, rossz helyen ültem.
-N-Nem a te hibád. Mindjárt hozok nasikat és filmezünk meg játszunk. Jól fogjuk érezni magunkat.-Mosolygott, de láttam a mosolyában a csalódottságot vagy szomorúságot. Én tényleg nem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni. Hobi után mentem és segítettem neki, amiben csak tudtam. Megindultunk vissza a szoba felé, csak hogy mindkettőnknek tele volt mindkét keze kajákkal és nasikkal. Nem tudom, hogy tényleg mindig ennyi minden van nála, vagy csak kiszámítja, hogy mikor jövök és így beszerez egy mázsa nasit.
-Tae, játszunk vagy filmezzünk?-Kérdezte Hobi.
-Szerintem játszunk és majd este filmezünk, miután haza mentem és visszajöttem. Persze csak ha neked így megfelel.
-Nyilván megfelel.-Mondta, majd leült a földre. Ugyan ezt tettem én is, majd egy konzolt nyomott a kezembe és elindított egy játékot, aminek nem tudom a nevét, de lövöldözős. Hát eléggé sokat nevettünk egymás kínján, mert nem nagyon tudtuk, hogy hogyan kell játszani ezzel, ezért össze vissza irányítottuk a karaktert és röhögtünk egymáson.
-Ne, ne, ne arra menj! Le fognak lőni Hobi!-Kiabáltam és úgy nyomkodtam a konzol gombjait, hogy már letört az ujjam és azt se tudtam mit csinálok éppen, de azért még nyomkodtam, hátha jól csinálom. Később kiderült, hogy egyáltalán nem csinálom jól, de se baj.
-Lelőlek Tae! Ez olyan FUNNY!-Ezzel megfordult és tényleg lelőtt.
-De....Mi csapattársak voltunk....Ez most nagyon fájt a szívemnek Hobi.-Karbatett kézzel tettettem, hogy bedurciztam, erre mindketten a földön feküdve röhögtünk egymáson és már majdnem megfulladtam, amikor a telefonom csörögni kezdett. Ránéztem Hobira, aki még mindig nevetett, de próbálta visszafolytani az előtörekvő kacaját. Anya hívott, szóval azonnal fel is vettem.
-Szia Taehyung. Hol vagy? Nagyon aggódok Jungkook miatt. Nem akar beszélni senkivel és rólad se mondott semmit. Bezárkózott a szobájába. Összevesztetek valamin?!
-Nyugi, nyugi! Anya, nem vesztünk össze, nem tudom mi baja van Jungkooknak. Egyébként itt vagyok Hobinál és itt is szeretnék aludni, ezért haza megyek nemsokára a cuccomért és beszélni veletek.
-Biztos jobban vagy már? Nehogy lázas legyél nekem megint!
-Nem leszek anya, nyugi már! Megyek haza. Szia.
-Rendben. Puszi.
Leraktam a telefont, majd egy vigyorgó Hobival találtam szembe magam. Olyan aranyos ez a kölök.
-Na jó, haza megyek, aztán visszajövök. Sietek kutyuska!-Öleltem meg Hobit, majd már siettem is haza.
Mikor az ajtónk előtt álltam, beléptem, majd megláttam anyát és...apát.
-Szia.-Köszöntek szinte egyszerre.
-Sziasztok. Mi a helyzet? Fáradtak vagytok a munka miatt?-Kérdeztem, miközben a konyha felé vettem az irányt.
-Hát egy kicsit. De tűrhető.-Felelte apa.
-Én, ha most elaludnék, akkor valószínűleg holnap késő délutánig aludnék.-Mosolygott anya. Én közben megittam a vizet, amit öntöttem magamnak.
-Na és veled mi a helyzet fiatal úr?-Kérdezte apa. Olyan fura őt apának nevezni.
-Hát semmi különös. Ugye van J-Hope vagyis Hobi, a legjobb barátom, na és hát elég jól kijövünk egymással. Ma úgy terveztem nála alszok, ha nem baj.-Nem tudom, hogy anya szólt-e apának, ezért inkább elmondtam mégegyszer.
-Hát rendben, de ne legyetek részegek.-Nevetett apa, majd anya is beszállt a nevetésbe.
-Nem leszünk részegek. Na de én megyek pakolni.-Indultam meg a lépcsőn.
-Rendben.-Mondta anya, majd bement a konyhába, gondolom vacsit csinálni.
Felértem, majd már siettem is a pakolással, mert nem akarok találkozni Jungkookal. Ruhákat elraktam. Póló, gatya, zokni, nadrág, pulcsi és egy pizsama felső, vagyis póló. Biztonság kedvéért eltettem a csoki illatú tusfürdőmet, bár nem lesz rá szükségem, de már ki nem veszem a táskából. Hehe! Tényleg, Hobinak is ilyen illatú a tusfürdője, szóval teljesen felesleges volt elraknom. Na nem baj. Mi kell még? Hm...
Semmi más. Kaptam fel a táskámat és amikor megfordultam megláttam Jungkookot, aki az ajtófélfának támaszkodva engem nézett.
-Már ott is alszol? Elég gyorsan haladtok, mit ne mondjak.-Közeledett felém.
-Idegesítő vagy Jungkook. Nincs köztünk semmi, ő a legjobb barátom. Jó lenne, ha végre felfognád és nem nyaggatnál. Egyébként hogy-hogy kijöttél a szobádból? -Még közelebb jött, majd megállt előttem.
-Mert itt vagy.-Engem nem etet meg ezzel a dumával.-Nem nyúlhat hozzád! És te se hozzá!-Lehet nem kéne húznom az agyát, de nem bírom ki.
-Mert, ha mégis?-Mély fekete szemei az enyémbe néztek. Kisebb mosoly jelent meg az arcán, majd zsebretett kézzel és kissé lehajtott fejjel közeledett felém ismét. Már csak pár centi választott el minket.
-Ha kiderül, hogy több dolog történt, mint egy kis ottalvás....Nem mondom el. Majd meglátod. Viszont jobb, ha tisztázzuk mégegyszer~...-Húzott oda magához.-Te az enyém vagy kicsi Tae.
-Állj csak meg egy pillanatra. Mi nem járunk se semmi, de mégis féltékeny vagy. Ne legyél féltékeny! Jungkook, értsd már meg, hogy mi testvérek vagyunkh.-Csuklott el a hangom.
-Teszek a szabályokra Tae. Te vagy az egyetlen, aki~-Nem tudta befejezni, mert szavába vágtam.
-~Akinek játszhatsz az érzéseivel?! Ezt akartad mondani, igaz?! Kösz, de már játszottak velem már páran és elegem van. Hobi az egyetlen, aki megért és ott van mellettem és most is oda megyek.
-Menj csak! De ne feledd azt, amit mondtam. Egyébként meg, amit mondani akartam az az, hogy csak~-Neki lökte a csípőjét enyémnek, így megéreztem égnekálló merevedését, ami beton kemény.-Csak rád áll fel. Nem tudok már mit csinálni magammal, de húzzál csak el nyugodtan.-Megfordult és otthagyott a szobámban. Belépett a saját szobájába, majd erősen becsapta maga után. Én még egy pár percig lefagyva álltam a szoba közepén, majd rávettem magam, hogy elinduljak. Sajnálom Jungkook....
-Sziasztok, holnap jövök!
-Sziaaa! Érezd jól magad!-Mondta anya és apa ismét szinkronban. Ezt az empátiát...
Elég sötét volt és kicsit hűvös is, ezért gyorsabbra vettem a tempót Hobi felé. Már majdnem odaértem hozzá, de megpillantottam egy kapucnis gyereket az úton. Nem nagyon vettem figyelembe, el akartam menni mellette, de visszarántott. Még mindig nem láttam az arcát mert lefele hajtotta a fejét.
-Na! Hova-Hova kicsi Tae?-Szólalt meg az ismerős hangján. Várjunk csak...Felemelte a fejét, így megláttam az arcát. Bajban vagyok. De még milyen nagy bajban! Ez Namjoon!
-Engedj el!
-Még nem válaszoltál nekem.
-B-Boltba megyek.-Nem mondom el, hogy Hobihoz megyek, mert még a végén rá száll.
-Hazudsz! Azt mondod ez a 'kis' szívás folt csak úgy ide termett és nincs gazdája? Szerintem most éppen ahhoz az emberhez mész, aki ezt hagyta rajtad. Bepasiztál Tae? Vagy esetleg bevadult a kicsi Kookie?-Felvezette kezét a pólóm alá és simogatni kezdett mindenhol.
-Hagyjál már békén! Amúgy is utcán vagyunk te barom!-Próbáltam kiszedni kezét a pólóm alól, ami nyilván nem sikerült. Gyenge vagyok.
-Hogy megeredt valakinek a szája! Na majd én bevarrom.-Megfogta a kezemet és ráncigálni kezdett a másik irányba.
-Miért nem hagysz békén?!-Ordibáltam, hátha meghallja valaki.
-Kussolj már hülye gyerek! Ezért még kapni fogsz. Jól megbaszlak, aztán mehetsz utadra.-Nem akarom....Fúj, most meg fogok halni?
-Engedj már el!-Ütöttem le kezét az enyémről, ami sikerült ezért futni kezdtem. Mindig hátra néztem rá és már majdnem utol is ért, de hirtelen neki futottam valakinek, mire seggre estem.
-Au!
-Bocsesz.-Nyújtotta a kezét, amit el is fogadtam, így felálltam a kövesútról. Olyan ismerős. Legalább is a keze....Vagy hogy is mondjam...Az arca el volt takarva maszkkal és kapucni is volt rajta, így nem tudom ki is ő valójában. Namjoon csak megállt előttünk és furán nézett a másik feketébe öltözött alakra. De jó, hogy még világítás sincs nagyon erre. De örülök neki! Pfff...
-Hali Namjoon! Játszunk egy kicsit.-Mondta a megmentőm Namjoonnak és gyors léptekkel odasietett hozzá, majd leteperte a földre.
-Ki a fasz vagy?-Kérdezte Namjoon.
-A halálod.-Hallottam a hangjában, hogy mosolyog. Namjoon hanyatt feküdt a kövesúton, az ismeretlen fiú pedig ráült a derekára, vagyis inkább a combjára.
-Most pedig szépen elmondod mit akartál ezzel a fiúval tenni!-Mutatott rám.
-Nincs semmi közöd hozzá! Nem tudom ki vagy, szóval húzz a faszomba!-Kiabált Namjoon.
-Több közöm van hozzá, mint azt hinnéd.-Ekkor elhúzott a zsebéből valamit. Azt hiszem az egy bicska.-Most pedig szépen csiripelsz nekem Nam!
-Honnan tudod a nevem?!-Akadt ki Namjoon.
-Az legyen az én dolgom. Arra válaszolj inkább, hogy mit akartál tenni a fiúval!?
-Semmit.-Mondta Namjoon és rúgkapálózni kezdett. Az ismeretlen srác csak lefogta feje fölött a kezét, majd kinyitotta a bicskát. Na ezt ne!
-Kapsz még egy esélyt. Mit akartál csinálni vele?!-Eléggé idegesnek tűnt. De miért érdekli, hogy mi van velem?
-Meg....Meg akartam erőszakolni. És akkor mi van?-Erre az idegen, csak felhúzta Namjoon pólóját és a hasán végig húzta a bicskát így Namjoon elkiáltotta magát. Igazából, ahogy láttam nem volt mély a seb. De ettől függetlenül még vérzett.
-Ne ordibálj! Ez még nem is nagy vágás, csak egy kis karcolás. Csak mond el, hogy mit akartál tenni vele. Mindent mondj el. Minden részletre kíváncsi vagyok.-Jó, ez az idegen egy kicsit túlzásba viszi. Na jó, NAGYON túlzásba viszi. Úttest közepén ezt teszi Namjoonnal....Még jó, hogy erre nem nagyon járnak emberek.
-Egy kibaszott bicskával vagdosod a hasam, mégis hogy a picsába mondjam el?!?-Nem értem az összefüggést, hisz most is beszél. Ahogy láttam az idegen is pontosan ezt gondolta, mert furán nézett rá. Hát Namjoon se tudja jól meggyőzni az embereket.
-Ha nem mondod el, csak rosszabb lesz.-Forgatta kezében a bicskát az idegen srác.-Szóval mondj el mindent nekünk drága Nam!
-Biztos k-kiszívtam volna a nyakát jó pár helyen~-Az idegen erre még egy "karcolást" ejtett Namjoon hasán, ami most mélyebb seb lett. Huh, ez nagyon durva.-Áh, h-hagyd abba!-Kiáltott Namjoon.
-Te abba hagytad volna a fiú nyakának a kiszívását?!-Kérdezte teljesen idegesen az idegen.
-Nem.
-Na látod. Inkább ne meséld tovább, mert a beled kint lógna a kövesúton a végére. Inkább azt mond el, hogy miért akartad őt megerőszakolni és miért pont őt?
-Mert gy....gyenge és jó a segge.-Mindenki a seggem bámulja?!?!
-Hm...Azt meghiszem. De nem erőszakolhatod meg csak kedved szerint! Tudod te milyen az?!-Hajolt közelebb az idegen Namjoonhoz.
-Nhem.
-Akkor most megtudod.-Az idegen már Namjoon nadrágját húzta le, de én ezt már nem bírtam ki és odafutottam.
-Köszönöm, hogy megmentettél, hálás vagyok, de ezt ne csináld! Bajba kerülhetsz emiatt!-Húztam le az idegent Namjoonról. Namjoon azonnal elfutott, már amennyire bírt futni a sebek miatt.
-A francba, meglógott! Na sebaj, majd legközelebb duplán kap.-Mondta, majd elindult valamerre.
-Várj!-Ragadtam meg karját.-Tudni szeretném ki mentett meg.-Erre megfordult a feketébe öltözött srác és leemelte kapucniját és levette maszkját, ami az arcát takarta.
Ne ne! Ez.....JEON JUNGKOOK!!!!
Csillogó szemekkel néztem bele az ő szemeibe. Éreztem, hogy könnyek gyűltek a szemembe, majd egyre több könny fakadt ki szememből és egyre gyorsabban. Zokogva öleltem meg szorosan Jungkookot, majd ráugrottam és úgy öleltem tovább.
-Khöszönöm. Annyirah sajnálomh!-Sajnálom, hogy így viselkedtem vele. Csak óvni próbált, bár az is igaz, hogy nem a megfelelő módon próbálta ezt megpróbálni....
-Megmondtam Taehyung. Te csak az ENYÉM vagy!-Emelte ki az enyém szót. Birtoklási fétises szerintem, de annyi baj legyen.-Nem fog senki sem bántani, vagy elvenni tőlem téged!
-Jungkookh...Miért vágtad meg bicskával Namjoont?-Kérdeztem.
-Ezek csak így tanulnak. Egyébként még mindig Hobinál akarsz aludni?-Most legszivesebben Jungkook karjai közt szeretnék elaludni, de ezt nem tehetem meg és mondani sem mondhatom.
-Igen.-Válaszoltam.
-Akkor odaviszlek hozzá.-Na de jó. Remélem össze fognak veszni valamin. Olyan álmos lettem hirtelen. Nem bírom nyitva tartani a szemem.
Mi folyik körülöttem? Hol fogok felkelni? Jungkook, maradj mellettem!
############################
Sziasztok.
Végre valahára meghoztam a következő részt.❤
Olyan béna vagyok, hogy ezt is 2× kellet újra írnom, de nem baj.😂
ÁJ LÁV DZSU SZÓ MÁCCS!😘
############################
*Taehyung pov.*
Becsengettem és Hobi szinte azonnal ajtót is nyitott.
-Jézusom Taehyung! Gyere be, mond el mi történt.-Ölelt meg, majd behúzott a lakásába. Most nem a nappaliban ültünk le, hanem a szobájában. Ismét kiöntöttem neki a lelkem, amit figyelmesen végig is hallgatott, közben természetesen teletömött kajával. Esküszöm olyan, mint egy nagymama.
-Szerintem Jungkook már teljesen kötődik hozzád érzelmileg. Engem valószínűleg utál, mert hozzám jössz mindig. Azért figyelembe kell venni az ő érzéseit is, Tae. Nem bírja elviselni, hogy te csak testvérként tekintesz rá, ő pedig már komolyabb érzéseket is táplál irántad. Ezért viselkedik furán szerintem.-Magyarázta Hobi.
-Csak ki akar használni. Nem akarok mellette lenni.-Nyomtam bele a fejemet egy párnába.
-Te is tudod Tae, hogy ez hülyeség. Miért használna ki? Egyébként is muszáj mellette maradnod. Vagy megszoksz vagy megszöksz.-Hobi mostanában nagyon bölcsen beszél. Kicsit vicces számomra, de ettől függetlenül hálás vagyok neki ezért, hisz mindenben igaza van.
-Hát Hobi, én inkább megszökök onnan. Itt fogok lakni mostantól veled.-Néztem rá csillogó szemekkel, majd felnevettünk.
-Én nem bánnám, de ott vannak a szüleid. Meg persze Jungkook sem hagyná annyiban szerintem. Tuti kiherélne, amiért elvettem tőle az élete értelmét.-Kacagott Hobi, ezért megfogtam egy párnát és hozzá vágtam.
-Egyébként ma itt aludhatsz nálam nyugodtan, ha szeretnél.-Simogatta meg buksimat.
-Ma jönnek haza a szüleim, ezért haza megyek és köszönök nekik, de utána vissza jövök hozzád.-Másztam bele az ölébe és megöleltem.
-Öhm...Hát rendben. Haza kísérjelek?-Kicsit piros lett Hobi. Lehet, hogy beteg?
-Nem szükséges. De...Te beteg vagy? -Kérdeztem, majd megfogtam a homlokát, de egyáltalán nem lázas. Lehet csak egy kicsit melege van és kipirult az arca.
-Nem vagyok beteg. Kimegyek a mosdóba~h-ah!-Hirtelen felnyögött, amire fel is ugrottam, ugyanis nagyon megijedtem. Kár volt mozgolódnom az ölében.
-Sajnálom Hobi! Nem akartam, hogy....-Néztem rá dudorodó nemességére. Szóval rosszkor, rossz helyen ültem.
-N-Nem a te hibád. Mindjárt hozok nasikat és filmezünk meg játszunk. Jól fogjuk érezni magunkat.-Mosolygott, de láttam a mosolyában a csalódottságot vagy szomorúságot. Én tényleg nem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni. Hobi után mentem és segítettem neki, amiben csak tudtam. Megindultunk vissza a szoba felé, csak hogy mindkettőnknek tele volt mindkét keze kajákkal és nasikkal. Nem tudom, hogy tényleg mindig ennyi minden van nála, vagy csak kiszámítja, hogy mikor jövök és így beszerez egy mázsa nasit.
-Tae, játszunk vagy filmezzünk?-Kérdezte Hobi.
-Szerintem játszunk és majd este filmezünk, miután haza mentem és visszajöttem. Persze csak ha neked így megfelel.
-Nyilván megfelel.-Mondta, majd leült a földre. Ugyan ezt tettem én is, majd egy konzolt nyomott a kezembe és elindított egy játékot, aminek nem tudom a nevét, de lövöldözős. Hát eléggé sokat nevettünk egymás kínján, mert nem nagyon tudtuk, hogy hogyan kell játszani ezzel, ezért össze vissza irányítottuk a karaktert és röhögtünk egymáson.
-Ne, ne, ne arra menj! Le fognak lőni Hobi!-Kiabáltam és úgy nyomkodtam a konzol gombjait, hogy már letört az ujjam és azt se tudtam mit csinálok éppen, de azért még nyomkodtam, hátha jól csinálom. Később kiderült, hogy egyáltalán nem csinálom jól, de se baj.
-Lelőlek Tae! Ez olyan FUNNY!-Ezzel megfordult és tényleg lelőtt.
-De....Mi csapattársak voltunk....Ez most nagyon fájt a szívemnek Hobi.-Karbatett kézzel tettettem, hogy bedurciztam, erre mindketten a földön feküdve röhögtünk egymáson és már majdnem megfulladtam, amikor a telefonom csörögni kezdett. Ránéztem Hobira, aki még mindig nevetett, de próbálta visszafolytani az előtörekvő kacaját. Anya hívott, szóval azonnal fel is vettem.
-Szia Taehyung. Hol vagy? Nagyon aggódok Jungkook miatt. Nem akar beszélni senkivel és rólad se mondott semmit. Bezárkózott a szobájába. Összevesztetek valamin?!
-Nyugi, nyugi! Anya, nem vesztünk össze, nem tudom mi baja van Jungkooknak. Egyébként itt vagyok Hobinál és itt is szeretnék aludni, ezért haza megyek nemsokára a cuccomért és beszélni veletek.
-Biztos jobban vagy már? Nehogy lázas legyél nekem megint!
-Nem leszek anya, nyugi már! Megyek haza. Szia.
-Rendben. Puszi.
Leraktam a telefont, majd egy vigyorgó Hobival találtam szembe magam. Olyan aranyos ez a kölök.
-Na jó, haza megyek, aztán visszajövök. Sietek kutyuska!-Öleltem meg Hobit, majd már siettem is haza.
Mikor az ajtónk előtt álltam, beléptem, majd megláttam anyát és...apát.
-Szia.-Köszöntek szinte egyszerre.
-Sziasztok. Mi a helyzet? Fáradtak vagytok a munka miatt?-Kérdeztem, miközben a konyha felé vettem az irányt.
-Hát egy kicsit. De tűrhető.-Felelte apa.
-Én, ha most elaludnék, akkor valószínűleg holnap késő délutánig aludnék.-Mosolygott anya. Én közben megittam a vizet, amit öntöttem magamnak.
-Na és veled mi a helyzet fiatal úr?-Kérdezte apa. Olyan fura őt apának nevezni.
-Hát semmi különös. Ugye van J-Hope vagyis Hobi, a legjobb barátom, na és hát elég jól kijövünk egymással. Ma úgy terveztem nála alszok, ha nem baj.-Nem tudom, hogy anya szólt-e apának, ezért inkább elmondtam mégegyszer.
-Hát rendben, de ne legyetek részegek.-Nevetett apa, majd anya is beszállt a nevetésbe.
-Nem leszünk részegek. Na de én megyek pakolni.-Indultam meg a lépcsőn.
-Rendben.-Mondta anya, majd bement a konyhába, gondolom vacsit csinálni.
Felértem, majd már siettem is a pakolással, mert nem akarok találkozni Jungkookal. Ruhákat elraktam. Póló, gatya, zokni, nadrág, pulcsi és egy pizsama felső, vagyis póló. Biztonság kedvéért eltettem a csoki illatú tusfürdőmet, bár nem lesz rá szükségem, de már ki nem veszem a táskából. Hehe! Tényleg, Hobinak is ilyen illatú a tusfürdője, szóval teljesen felesleges volt elraknom. Na nem baj. Mi kell még? Hm...
Semmi más. Kaptam fel a táskámat és amikor megfordultam megláttam Jungkookot, aki az ajtófélfának támaszkodva engem nézett.
-Már ott is alszol? Elég gyorsan haladtok, mit ne mondjak.-Közeledett felém.
-Idegesítő vagy Jungkook. Nincs köztünk semmi, ő a legjobb barátom. Jó lenne, ha végre felfognád és nem nyaggatnál. Egyébként hogy-hogy kijöttél a szobádból? -Még közelebb jött, majd megállt előttem.
-Mert itt vagy.-Engem nem etet meg ezzel a dumával.-Nem nyúlhat hozzád! És te se hozzá!-Lehet nem kéne húznom az agyát, de nem bírom ki.
-Mert, ha mégis?-Mély fekete szemei az enyémbe néztek. Kisebb mosoly jelent meg az arcán, majd zsebretett kézzel és kissé lehajtott fejjel közeledett felém ismét. Már csak pár centi választott el minket.
-Ha kiderül, hogy több dolog történt, mint egy kis ottalvás....Nem mondom el. Majd meglátod. Viszont jobb, ha tisztázzuk mégegyszer~...-Húzott oda magához.-Te az enyém vagy kicsi Tae.
-Állj csak meg egy pillanatra. Mi nem járunk se semmi, de mégis féltékeny vagy. Ne legyél féltékeny! Jungkook, értsd már meg, hogy mi testvérek vagyunkh.-Csuklott el a hangom.
-Teszek a szabályokra Tae. Te vagy az egyetlen, aki~-Nem tudta befejezni, mert szavába vágtam.
-~Akinek játszhatsz az érzéseivel?! Ezt akartad mondani, igaz?! Kösz, de már játszottak velem már páran és elegem van. Hobi az egyetlen, aki megért és ott van mellettem és most is oda megyek.
-Menj csak! De ne feledd azt, amit mondtam. Egyébként meg, amit mondani akartam az az, hogy csak~-Neki lökte a csípőjét enyémnek, így megéreztem égnekálló merevedését, ami beton kemény.-Csak rád áll fel. Nem tudok már mit csinálni magammal, de húzzál csak el nyugodtan.-Megfordult és otthagyott a szobámban. Belépett a saját szobájába, majd erősen becsapta maga után. Én még egy pár percig lefagyva álltam a szoba közepén, majd rávettem magam, hogy elinduljak. Sajnálom Jungkook....
-Sziasztok, holnap jövök!
-Sziaaa! Érezd jól magad!-Mondta anya és apa ismét szinkronban. Ezt az empátiát...
Elég sötét volt és kicsit hűvös is, ezért gyorsabbra vettem a tempót Hobi felé. Már majdnem odaértem hozzá, de megpillantottam egy kapucnis gyereket az úton. Nem nagyon vettem figyelembe, el akartam menni mellette, de visszarántott. Még mindig nem láttam az arcát mert lefele hajtotta a fejét.
-Na! Hova-Hova kicsi Tae?-Szólalt meg az ismerős hangján. Várjunk csak...Felemelte a fejét, így megláttam az arcát. Bajban vagyok. De még milyen nagy bajban! Ez Namjoon!
-Engedj el!
-Még nem válaszoltál nekem.
-B-Boltba megyek.-Nem mondom el, hogy Hobihoz megyek, mert még a végén rá száll.
-Hazudsz! Azt mondod ez a 'kis' szívás folt csak úgy ide termett és nincs gazdája? Szerintem most éppen ahhoz az emberhez mész, aki ezt hagyta rajtad. Bepasiztál Tae? Vagy esetleg bevadult a kicsi Kookie?-Felvezette kezét a pólóm alá és simogatni kezdett mindenhol.
-Hagyjál már békén! Amúgy is utcán vagyunk te barom!-Próbáltam kiszedni kezét a pólóm alól, ami nyilván nem sikerült. Gyenge vagyok.
-Hogy megeredt valakinek a szája! Na majd én bevarrom.-Megfogta a kezemet és ráncigálni kezdett a másik irányba.
-Miért nem hagysz békén?!-Ordibáltam, hátha meghallja valaki.
-Kussolj már hülye gyerek! Ezért még kapni fogsz. Jól megbaszlak, aztán mehetsz utadra.-Nem akarom....Fúj, most meg fogok halni?
-Engedj már el!-Ütöttem le kezét az enyémről, ami sikerült ezért futni kezdtem. Mindig hátra néztem rá és már majdnem utol is ért, de hirtelen neki futottam valakinek, mire seggre estem.
-Au!
-Bocsesz.-Nyújtotta a kezét, amit el is fogadtam, így felálltam a kövesútról. Olyan ismerős. Legalább is a keze....Vagy hogy is mondjam...Az arca el volt takarva maszkkal és kapucni is volt rajta, így nem tudom ki is ő valójában. Namjoon csak megállt előttünk és furán nézett a másik feketébe öltözött alakra. De jó, hogy még világítás sincs nagyon erre. De örülök neki! Pfff...
-Hali Namjoon! Játszunk egy kicsit.-Mondta a megmentőm Namjoonnak és gyors léptekkel odasietett hozzá, majd leteperte a földre.
-Ki a fasz vagy?-Kérdezte Namjoon.
-A halálod.-Hallottam a hangjában, hogy mosolyog. Namjoon hanyatt feküdt a kövesúton, az ismeretlen fiú pedig ráült a derekára, vagyis inkább a combjára.
-Most pedig szépen elmondod mit akartál ezzel a fiúval tenni!-Mutatott rám.
-Nincs semmi közöd hozzá! Nem tudom ki vagy, szóval húzz a faszomba!-Kiabált Namjoon.
-Több közöm van hozzá, mint azt hinnéd.-Ekkor elhúzott a zsebéből valamit. Azt hiszem az egy bicska.-Most pedig szépen csiripelsz nekem Nam!
-Honnan tudod a nevem?!-Akadt ki Namjoon.
-Az legyen az én dolgom. Arra válaszolj inkább, hogy mit akartál tenni a fiúval!?
-Semmit.-Mondta Namjoon és rúgkapálózni kezdett. Az ismeretlen srác csak lefogta feje fölött a kezét, majd kinyitotta a bicskát. Na ezt ne!
-Kapsz még egy esélyt. Mit akartál csinálni vele?!-Eléggé idegesnek tűnt. De miért érdekli, hogy mi van velem?
-Meg....Meg akartam erőszakolni. És akkor mi van?-Erre az idegen, csak felhúzta Namjoon pólóját és a hasán végig húzta a bicskát így Namjoon elkiáltotta magát. Igazából, ahogy láttam nem volt mély a seb. De ettől függetlenül még vérzett.
-Ne ordibálj! Ez még nem is nagy vágás, csak egy kis karcolás. Csak mond el, hogy mit akartál tenni vele. Mindent mondj el. Minden részletre kíváncsi vagyok.-Jó, ez az idegen egy kicsit túlzásba viszi. Na jó, NAGYON túlzásba viszi. Úttest közepén ezt teszi Namjoonnal....Még jó, hogy erre nem nagyon járnak emberek.
-Egy kibaszott bicskával vagdosod a hasam, mégis hogy a picsába mondjam el?!?-Nem értem az összefüggést, hisz most is beszél. Ahogy láttam az idegen is pontosan ezt gondolta, mert furán nézett rá. Hát Namjoon se tudja jól meggyőzni az embereket.
-Ha nem mondod el, csak rosszabb lesz.-Forgatta kezében a bicskát az idegen srác.-Szóval mondj el mindent nekünk drága Nam!
-Biztos k-kiszívtam volna a nyakát jó pár helyen~-Az idegen erre még egy "karcolást" ejtett Namjoon hasán, ami most mélyebb seb lett. Huh, ez nagyon durva.-Áh, h-hagyd abba!-Kiáltott Namjoon.
-Te abba hagytad volna a fiú nyakának a kiszívását?!-Kérdezte teljesen idegesen az idegen.
-Nem.
-Na látod. Inkább ne meséld tovább, mert a beled kint lógna a kövesúton a végére. Inkább azt mond el, hogy miért akartad őt megerőszakolni és miért pont őt?
-Mert gy....gyenge és jó a segge.-Mindenki a seggem bámulja?!?!
-Hm...Azt meghiszem. De nem erőszakolhatod meg csak kedved szerint! Tudod te milyen az?!-Hajolt közelebb az idegen Namjoonhoz.
-Nhem.
-Akkor most megtudod.-Az idegen már Namjoon nadrágját húzta le, de én ezt már nem bírtam ki és odafutottam.
-Köszönöm, hogy megmentettél, hálás vagyok, de ezt ne csináld! Bajba kerülhetsz emiatt!-Húztam le az idegent Namjoonról. Namjoon azonnal elfutott, már amennyire bírt futni a sebek miatt.
-A francba, meglógott! Na sebaj, majd legközelebb duplán kap.-Mondta, majd elindult valamerre.
-Várj!-Ragadtam meg karját.-Tudni szeretném ki mentett meg.-Erre megfordult a feketébe öltözött srác és leemelte kapucniját és levette maszkját, ami az arcát takarta.
Ne ne! Ez.....JEON JUNGKOOK!!!!
Csillogó szemekkel néztem bele az ő szemeibe. Éreztem, hogy könnyek gyűltek a szemembe, majd egyre több könny fakadt ki szememből és egyre gyorsabban. Zokogva öleltem meg szorosan Jungkookot, majd ráugrottam és úgy öleltem tovább.
-Khöszönöm. Annyirah sajnálomh!-Sajnálom, hogy így viselkedtem vele. Csak óvni próbált, bár az is igaz, hogy nem a megfelelő módon próbálta ezt megpróbálni....
-Megmondtam Taehyung. Te csak az ENYÉM vagy!-Emelte ki az enyém szót. Birtoklási fétises szerintem, de annyi baj legyen.-Nem fog senki sem bántani, vagy elvenni tőlem téged!
-Jungkookh...Miért vágtad meg bicskával Namjoont?-Kérdeztem.
-Ezek csak így tanulnak. Egyébként még mindig Hobinál akarsz aludni?-Most legszivesebben Jungkook karjai közt szeretnék elaludni, de ezt nem tehetem meg és mondani sem mondhatom.
-Igen.-Válaszoltam.
-Akkor odaviszlek hozzá.-Na de jó. Remélem össze fognak veszni valamin. Olyan álmos lettem hirtelen. Nem bírom nyitva tartani a szemem.
Mi folyik körülöttem? Hol fogok felkelni? Jungkook, maradj mellettem!
############################
Sziasztok.
Végre valahára meghoztam a következő részt.❤
Olyan béna vagyok, hogy ezt is 2× kellet újra írnom, de nem baj.😂
ÁJ LÁV DZSU SZÓ MÁCCS!😘
############################
Коментарі