A tornácnál
Egy homályos alak.
Mindössze ennyi, amit belőled látok.
Ahogy állsz a tornácon,
Szívod be azt a mérgező füstöt,
Tudnod kell:
Hiányollak.
Ahogy a nap lemegy,
Égető szükségét érzem annak,
Hogy jó éjttel búcsúzzak el.
És pirkadatkor eszembe jut,
Ahogyan forró ölelésedbe vonva
Olvadok el.
Pillangók ezrei,
Mintha jobb idő erre nem lenne,
Verdesve jelzik,
Talán még szeretlek?
Talán még szeretlek,
Vagy csak arra vágyom,
Legyél mellettem,
Fogd a két kezem,
Suttogj fülembe olyan piszkos dolgokat,
Amiről másképp vélekedek holnap.
Az éjszaka
A legjobb megoldás,
Hogy olyat végezzek, amit nem kéne.
És te beleviszel minden olyanba,
Amit nélküled nem tennék,
Ha te nem lennél.
De itt vagy,
És most a kérdés belülről kifakad,
Szeretlek, vagy csak kutatlak?
Hogy hiányod átfordul-e
Olyan érzések tömkelegébe,
Amit a józan ész már nem fog fel?
De csak egy homályos alak vagy -,
Mindössze ennyi, amit belőled látni akarok:
Ahogy állsz a tornácon,
És dohánnyal orvoslod végtelen magányod,-
Engedd, hogy elmondjam,
Szerelmem nem múlt el, se akkor, se ma.
2020-01-14 19:23:52
6
0