Книги
Всі
Вірші
Всі
A fűben heverve
Érzem, mélyen legbelül
- Még akkor is, ha szavam csenddel vegyül -
A heves szívdobogásom mellé
Társuló elnehezülő tüdőt.
Sokszor elképzeltem már,
Milyen lehetne az elmén túli valóságban,
Ha kezed a kezemen nyugodva
Érintenénk egymást, hallgatásban.
Milyen érzést fakasztana bennem,
Ha leheletedet bőrömön tapasztalhatnám meg,
Majd beszívnám illatodat jó mélyen,
Hogy sose feledhessem el?
Jazzt hallgatnánk a fűben heverve,
Mely távoli zaját a világ ajándékozta kéretlenül
Az emlék kedvéért,
És hogy legyen mit mesélni, megélni,
Azt, ahogyan azon a napom
Szívem a szíved mellé szegül.
3
0
602
Emlékmorzsa
Vörös ajkai közül
úgy szökik ki a sóhaj,
mintha terhes lenne a levegő,
benne olyan sok kérdést szül a ma,
hogy minden egyes történés
holnapra kerül.
Holnapra kell halasztani,
fáj emlékeznie is,
mert a világ olyan cudar,
és sötét benne a legtöbb zuga,
hogy el kell napolni,
s a jelenre fókuszálni.
Na persze, könnyű azt mondani,
mikor az ember gondolatait
olyan sok bús emlék keretzi,
és a szívre hárul az összes morzsa,
útfélen szétszórva,
amelyeket ő hoz figyelmébe.
Legfőképp az éjszakákat,
- a dolog csak úgy adja magát, -
heves csókjait,
fahéjjal bódító illatát,
fehér fogaival díszített
széles mosolyát.
Keserű érzés mardossa
gyomrát ezernyi pillangó
repdesve, rózsaszínre mossa,
mígnem fordul át feketébe,
s gyász fájdalmas időszaka
maga alá temeti egészében.
Néma hangokat formál,
de arca majdnem üres
mint a félig teli pohár,
amit próbál egy huzamra felhajtani,
hátha minden érzését,
morzsákból összetehető emlékeit
a víz egy csapásra elhajtja,
talán a holnapba.
6
0
424
A tornácnál
Egy homályos alak.
Mindössze ennyi, amit belőled látok.
Ahogy állsz a tornácon,
Szívod be azt a mérgező füstöt,
Tudnod kell:
Hiányollak.
Ahogy a nap lemegy,
Égető szükségét érzem annak,
Hogy jó éjttel búcsúzzak el.
És pirkadatkor eszembe jut,
Ahogyan forró ölelésedbe vonva
Olvadok el.
Pillangók ezrei,
Mintha jobb idő erre nem lenne,
Verdesve jelzik,
Talán még szeretlek?
Talán még szeretlek,
Vagy csak arra vágyom,
Legyél mellettem,
Fogd a két kezem,
Suttogj fülembe olyan piszkos dolgokat,
Amiről másképp vélekedek holnap.
Az éjszaka
A legjobb megoldás,
Hogy olyat végezzek, amit nem kéne.
És te beleviszel minden olyanba,
Amit nélküled nem tennék,
Ha te nem lennél.
De itt vagy,
És most a kérdés belülről kifakad,
Szeretlek, vagy csak kutatlak?
Hogy hiányod átfordul-e
Olyan érzések tömkelegébe,
Amit a józan ész már nem fog fel?
De csak egy homályos alak vagy -,
Mindössze ennyi, amit belőled látni akarok:
Ahogy állsz a tornácon,
És dohánnyal orvoslod végtelen magányod,-
Engedd, hogy elmondjam,
Szerelmem nem múlt el, se akkor, se ma.
6
0
425
