Éjszakai tánc
Elhagyatott utcákat róva
Az sötét égen a csillagok
Fényüket rám szórva
Magányosan baktatok.
Kezemben egy üveg vodka
És remélem, az emlékeket
Reggelre majd lemossa
Az első napsugarak egyike.
Tompán érzékelem az utat,
Mintha körülöttem
A világ moraja elcsitulna;
Úgy leszek én is csöndes.
Az arcom rezzenéstelen,
Mint mikor érzéstelenítőt
Szúr belém a szakértelem:
Fáradtan a gyepre dőlök.
Unottan tépkedem a fűszálakat,
De a dolog hatástalan,
Mert most is arra gondoltam,
Mikor kezed a hátam tartja...
Keringőzöm a homályban,
Majd cha-cha-chát járok
Abban a formában
Ahogyan veled táncoltam.
De a partnerem nem más,
Mint a naranccsal kevert
Mámorító alkohol.
A fülembe bogarat ültet.
Valami belül arra sarkall,
Hogy a nosztalgiát hagyva
Vissza tekintsek arra,
Amerről indultam.
Egy alak áll mögöttem.
Gyorsabban lélegzem
Mikor arra leszek figyelmes,
Hogy egyedül keringőzik a semmiben.
A mi lépéseinket rója,
Miket együtt költöttünk akkor,
Azon a tavasszal,
Amikor még nem kellett a vodka.
Az arcomon megannyi érzelem
Azt tükrözi mind,
Hogy a félelmem
Bizonytalan alapokon nyugszik,
És mikor az éjszakában
Kezed felém nyújtva
Ajkad azt súgja:
„Szabad egy táncra?”
Örömmel keringőzöm veled.
2019-09-21 11:18:58
7
6