1. fejezet - Madrid és én
2. fejezet - Apám a rocksztár
3. fejezet - Miles
4. fejezet - Anyu férjhez ment
5. fejezet - Áruló vagyok?
6. fejezet - Árnyékban
7. fejezet - A kis mesemondó
8. fejezet - A lopott csók
9. fejezet - Apu a megmentő
10. fejezet - Megszöktem otthonról
11. fejezet - Maria szobája
12. fejezet - Miles elveszi a szüzességemet
13. fejezet - A szponzor
14. fejezet - Miles szülei
15. fejezet - A tiltott csók
16. fejezet - El kellett mondanom Floranak
17. fejezet - Összetörtem magamat
18. fejezet - Kényszerű szobafogság
19. fejezet - Miles egy szemét
20. fejezet - Szakítás
21. fejezet - Új telefon
22. fejezet - Átléptem egy határt
23. fejezet - A rocksztár sötét oldala
24. fejezet - Megkönnyebülés
25. fejezet - Hazugságok
26. fejezet - Otthon vagyok
22. fejezet - Átléptem egy határt
22. fejezet

Átléptem egy határt


Ebéd után úgy éreztem, hogy egyedül kell lennem. Az új deszkám még mindig az ágyam alatt volt, ahová néhány napja rejtettem el magam elől. Fogtam az új mobilomat és elindultam.

-Apa, elmegyek a városba kicsit.

Az asztalnál ült és a lap topján gépelt valamit. Rám nézett és egy vállrándítással felelt. A liftben eszembe jutott, hogy Miles talán itt lesz megint kint, de nem volt ott. Még mindig nem állok készen a magyarázatra, egyedül akarok lenni. Elmentem addig a fagyizóig ahol az első randin voltunk, most tovább sétáltam egyenesen. Arra volt a palota is, néhányszor már jártam arra, nagyon szép hely. Annak a közelében van egy park, oda akartam menni. Örömmel tapasztaltam, hogy nem fáj a térdem és simán, kényelmesen tudok járni.
Majdnem egy órán keresztül ültem az egyik padon, néztem a turistákat és ott a környéken elő embereket. Elkezdett beborulni az ég, egy darabig élveztem a frissítő szelet, végül elindultam keresni valami menedéket a csepegő eső elől. Aztán meggondoltam magam, nem húzódtam be sehova, a meleg eső érintése jól esett. Hamar megáztam, de nem érdekelt, csak sétáltam tovább, miközben körülöttem mindenki sietett elbújni. Úgy éreztem, hogy felszabadító érzés így sétálni, csak az eső és én. Egy sötét autó állt meg mellettem, az ablaka is sötét volt, nem ijedtem meg tőle, mert ismertem. Tudtam, hogy Maddox ül benne. Leengedte az ablakot és kedvesen mosolygott rám.

-Gyere, hazaviszlek. - mondta
-Jó, de tiszta víz vagyok, olyan lesz az autód.
-Majd megszárad. - nevetett fel

Átsétáltam az utas felőli oldalra és beültem mellé.

-Szia. - köszöntem
-Mit csinálsz itt az esőben?
-Sétáltam.
-Így meg fogsz fázni, tiszta víz a ruhád.
-Ááá, csak nem lesz bajom.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Mi a helyzet a barátoddal?
-Semmi. Már nem a barátom és nem beszélek vele.
-Értem.

Néhány percig hallgattunk, nem akartam zavarni vezetés közben, alig lehetett látni annyira szakadt az eső.

-Nem lenne kedved eljönni hozzám? Itt lakom nem messze, később ha elállt az eső hazaviszlek.
-Rendben, úgyis jó.

Mit szól majd a felesége ha beállít velem? Kit érdekel, csak találkoztunk és nem akarta, hogy megázzam, mármint ennél is jobban. Bianca amúgy is barátságos volt velem mindig, kizárt, hogy ellenfélként tekintene rám. Maddox háza alatt volt a garázs, behajtott oda, azt hittem, hogy meg fog csókolni, de ehelyett kiszállt az autóból.

-Gyere Stefanie.

Kissé csalódottan követtem a lakásba. A konyhában kihúzott nekem egy széket én pedig leültem oda. Maddox elment, de egy pillanat múlva ott volt kezében egy törölközővel.

-Tessék, ezt terítsd magadra. Hozok neked egy száraz pólót is.
-Köszönöm.

Megint elment, körülnéztem és feltűnt valami. A csend, túl nagy a csend, hol van a kislánya, talán alszik? Egy fekete pólót hozott nekem, ami nyilván az övé volt.

-Hol a fürdőszoba?
-Itt balra. Kérsz egy teát?
-Jöhet.

A fürdőszobában levettem a vizes pólómat és melltartót is, fázni kezdtem. A cipőm is vizes volt, nem beszélve a zoknimról. Megtöröltem magamat majd felvettem a pólóját. Nevetségesen nagy volt rám. A hajamat is megtörölgettem majd a hátamra terítettem a törölközőt is visszamentem a konyhába úgy mezítláb.

-Kamilla vagy zöld tea?
-Zöld.

Leültem a székre és gyanakvóan néztem ahogy elkészíti a teát.

-Nincs itthon senki?
-Egyedül lakom.
-Hogy - hogy?
-A feleségem elhagyott, már vagy egy hónapja egyedül élek.
-De hát ez szörnyű.
-Nem az! Az volt a szörnyű ahogy együtt éltünk, egyfolytában csak veszekedtünk.

Ahogy fogtam a forró csészét a kezemben kezdtek átmelegedni az ujjaim. Belülről pedig más forróság járta át a testemet. Egyedül vagyunk a házában!! Maddox velem szemben ült és a teát kortyolgatta. Lopva rám pillantott és elpirosodott az arca. Lehet, hogy a forró ital teszi? Vagy miattam van? Odakint még mindig szakadt az eső és nagyokat dörgött az ég.

-Miért csókoltál meg Peternél? - kérdezte hirtelen
-Muszáj válaszolnom?
-Jó lenne.
-De ki fogsz nevetni.
-Nem foglak.
-Jól van... szóval már...izé... pár évvel ezelőtt vettem észre, hogy tetszel nekem, azóta álmodoztam arról, hogy milyen lehet veled csókolózni. - hadartam
-Tényleg?
-Igen, ne haragudj, nem kellett volna akkor megtennem.
-Semmi baj Stefanie örülök, hogy őszinte vagy velem. Én is őszinte leszek veled.
-Amikor ott megcsókoltál, olyan érzés volt, mintha áramütés ért volna. Nagyon-nagyon rég nem éreztem ilyet egy csóktól, elképesztően finom volt.

Éreztem ahogy vörösödni kezdek.

-Én azt hittem, hogy zavart.
-Zavart is, de nem kellett volna elszaladnod. Nem gondoltam volna soha, hogy ilyen érzéseket keltesz bennem. Összezavartál, alig bírtam utána másra gondolni.
-Akkor miért mondtad el az apámnak?
-Nem én mondtam el neki, hanem Christoph.
-Ő tudta?
-Neki elmondtam, de nem vette komolyan. Azt hitte, hogy vicceltem és elmesélte, mint egy jó poént.
-Apu iszonyat dühös volt rám, totál kiakadt.
-Tudom, napokig be volt pörögve, el akart verni téged, de tudom, hogy nem tette.
-Nem tette, sosem bántott, lelkileg szokott nyomást gyakorolni rám.
-Azt mindenkivel csinálja.

Egy jót nevettünk ezen, magamban elhatároztam, hogy lesz ami lesz, hagyom, hogy magától menjenek a dolgok.

-Tudom, hogy nem iszol alkoholt, de nem kérsz mégis egy italt? Egy keveset persze.
-De, szívesen iszom valamit.

Whiskyt? Hát persze, kérdés nélkül egy doboz colát is kaptam. A tea úgysem ízlett.
Hamarabb megittam, mint amennyire illett volna, de kifejezetten jól esett. Le vettem magamról a törölközőt és a székre tettem. Maddox felállt, megfogta és a fürdőszobába vitte. Visszajött és megállt közvetlenül mellettem. A whisky bátorságot adott, felálltam és megcsókoltam. Olyan hevesen csókolt vissza, hogy attól féltem mindjárt elesünk, de Ő megtartott a karjaival.

-Stefanie, akarsz szerelmeskedni velem?
-Igen, nagyon szeretném. - mondtam ki a szavakat

A szemébe néztem közben és tudtam, hogy súlyos morális határt léptem át, de nem érdekelt, akartam őt. Nem hagyhatok ki egy ilyen alkalmat. Hihetetlen! Ez most tényleg megtörténik? Valóban azt kérdezte amit kérdezett?

-Megígérem, hogy vigyázok rád jó? Van óvszerem is.
-Nem kell, szedek tablettát.

A kezemet szorongatva vezettet fel az emeletre, ott pedig a hálószobába. Nem tudom milyen volt korábban, de tudtam ránézésre, hogy tényleg egyedül lakja. Elhúzta a nagy sötétítő függönyt, így félhomály lett a szobában. Levette rólam a pólóját és megérintette a csupasz bőrömet, finoman simogatott, az érintése vadító volt. Esetlenül vettem le róla az inget, de türelmes volt velem. Tiszta izom volt a felső teste, nagyon férfias volt Mileshoz képest. Az ágyra fektetett és rám feküdt és végtelenül hosszú ideig csókolóztunk. Meztelenre vetkőztetett amitől zavarba jöttem, Ő is levetkőzött és megláttam a férfiasságán, hogy kíván. Mellém feküdt és azt hittem, hogy azonnal magáévá tesz, de nem ezt tette.

-Csináltad már orálisan? - kérdezte halkan
-Egyszer én csináltam a barátomnak. - feleltem
-Ő neked nem?
-Nem.

Lejjebb csúszott az ágyon és megcsókolt ott lent. Lassan és finoman nyalogatott amitől majdnem elolvadtam. Azt akartam, hogy azonnal hatoljon belém, őrületes módon kívántam. Többször is elvesztettem a kapcsolatot a világgal annyira élveztem a dolgot, végül fölém mászott, megtámaszkodott a könyökén és egy darabig az arcomat nézte.

-Gyönyörű vagy. - mondta

Lehajolt hozzám és megcsókolt, közben pedig belém hatolt, de egyáltalán nem olyan óvatosan, hanem egyszerre az egészet betette. Abban a pillanatban elélveztem. Eleinte lassan, majd egyre gyorsabban kezdett el mozogni, de nem fájt, amíg befejezte addig még egyszer a csúcsra jutottam. Szó szerint remegett a testem. Maddox rajtam feküdt és én nagyon imádtam, ahogy rám nehezedik. Erőtlenül öleltem magamhoz. Sokáig csókolóztunk és beszélgettünk, mire észbe kaptam, hogy odakint majdnem sötét van. Haza kellene mennem, de legszívesebben itt maradtam volna.

-Sajnos haza kell mennem, megígértem, hogy sötétedésre otthon leszek mindig.
-Hazaviszlek.

Felvettem a még mindig vizes ruháimat amit Maddox hozott fel a lenti fürdőből. Mielőtt lementünk volna a garázsba elém állt, hogy megállítson.

-Most búcsúzzunk el, nem csókolhatlak meg az utcán.

Ez a csók nem volt olyan heves, lassan csinálta. Az autóval hamar hazaértem, házunk előtt állt meg, hogy hamarabb beérjek, mert még mindig esett.

-Nagyon jó volt veled, remélem megismételjük minél előbb. -mondta mosolyogva
-Én is remélem, nem tudtam, hogy ilyen jó is lehet a szex.
-Szép álmokat!
-Te is aludj jól.
-Én jól fogok. Szia.
-Szia.

Kiszálltam az autóból, a felnéztem a házra, a tizedik emeltre, ahol égett a villany. Az esőcseppek az arcomra estek és reméltem, hogy nem párolognak el rólam olyan forrónak éreztem a testemet. Elégedetten indultam be az előtérbe. Az oszlop mögül egy fiatal és magas alak lépett ki, Miles!! Szomorúan nézett rám.

-Szia Stefanie, kérlek hallgass meg. Fontos lenne.
-Jólvan legyen, meghallgatlak.

Zavartan nézett rám, majd a fekete autóra. Maddox még mindig ott állt, nyilván figyelt, de nem láttam, sötét volt az ablak. Integettem neki, egy mosolyt is villantottam, Ő pedig dudált egyet, majd elhajtott. Hirtelen üresnek éreztem magam.

-Ki volt ez? - kérdezte Miles
-Apám egyik barátja, hazahozott.

Most közelről néztem rá és döbbenten láttam, hogy könnyes az arca.

© Allegra Draxler ,
книга «Fekete tükör - Befejezett».
23. fejezet - A rocksztár sötét oldala
Коментарі