20. fejezet

Szakítás


Megtöröltem az arcomat és úgy néztem rá. Elképzeltem, hogy milyen lehetek kívülről és elszégyelltem magam.

-Hey...Stefanie mi a baj?
-Semmi! - makacskodtam
-Épp indultam cigit venni, de Derek szólt, hogy valami bajod van.
-Apám hol van?
-Bent van a fülkében. Akarod, hogy szóljak neki vagy elmondod nekem, hogy mi a baj?

Odalépett hozzám és magához ölelt, a fejemet a vállára tettem és továbbra is az ablakon néztem ki, de a karjaimmal átkaroltam Őt és magamba szívtam az illatát.

-Nem, ne szólj neki.
-Bántott valaki? Ki vele, hiszen barátok vagyunk igaz?
-Igaz. Miles... ott volt kint a cukrászdában, egy lánnyal volt .... és csókolóztak.
Maddox elkezdte simogatni a hátamat, lassan de erősen. Finom borzongás járta át a testemet.

-Az a szemét!
-Azt mondta, hogy félre értem a dolgot, de mit? Hülyének néz? Még egymás kezét is fogták.
-Sajnálom. Nézz csak rám Stefanie.

Éreztem, hogy ha most megteszem azt hogy ránézek, megint olyan helyzetben leszek, ami zavarba fog ejteni, de azért rá emeltem a tekintetemet.

-Stefanie, te nagyon szép lány vagy...finoman megérintette az arcomat és letörölte a maradék könnycseppet - ezer másik srác fog utánad loholni.
-Ne mondj butaságokat, nem vagyok gyerek.
-Nem, tényleg nem vagy az.

Nagyon lassan hajolt az arcomhoz, közben a szemembe nézett, majd finoman megcsókolt. Az adrenalin felszökött bennem és egyre vadabbul csókoltam vissza, éreztem ahogy a lábaim zsibbadni kezdenek a világ kezdett megszűnni körülöttem. Hirtelen megállt és ellépett tőlem.

-Ne haragudj, nem kellett volna megint megtennem. - mondta
-Nem haragszom, jó érzés volt.
-Nekem is, de...
-De?
-Sok embert bánthatunk mi ketten ha folytatjuk ezt.

Egy pillanatra elgondolkodtam ezen, igaza van. Apám sosem bocsátana meg nekem, Maddoxnak pedig felesége van.

-Tudom, igazad van. - suttogtam
-Nagyon nehezen tudok ellenállni neked....az a csók ott Peternél...

Szerencsénk volt, hogy már nem a karjaiban voltam, mert apa lépett be kopogás nélkül.

-Mi történt kölyök?
-Apu!

Megadóan bicegtem hozzá és megöleltem. Éreztem az egyik karját a hátamon a másikkal a fejemet simogatta, úgy ahogy kis koromban is.

-Valami történt a fiújával.. - szólalt meg Maddox
-Jólvan kölyök, itt vagyok, már itt vagyok.

Percekig nem szólaltam meg, Maddox már kiment a szobából, de a fejemben még mindig ott volt. Hogy történhet ennyi minden alig fél óra alatt...? Fogták egymás kezét...megcsókolta őt.....a lány szemében a szégyen amikor rám nézett... Maddox forró csókja....nehezen tudok ellenállni neked....
Apu megfogta a két karomat és lehajolt addig, hogy egy szinten legyen az arcunk.

-Stefanie bántott téged Miles? Mond már el apunak.
-Megcsalt...egy lánnyal.
-Jaj, kislányom.
-Azt mondta, hogy félre értem amit látok, de...apa...ott csókolózott azzal a lánnyal, láttam őket.

Megint sírni kezdtem, de nem a bánattól, hanem a dühtől.

-Akarod, hogy szétverjem a fejét?
-Nem!...én ezt nem értem apa, tegnap palacsintát sütött nekem vacsorára és aztán együtt is aludtunk, hogy lehet ilyen valaki? Nem értem...
-Láttam, hogy ott volt nálunk, nem tudom kölyök, azt hittem minden rendben van köztetek.
-Hát én is.

Christoph és Peter is aggódva jött be a szobába, nagyon kínos volt, de miután apám kéretlenül beszámolt nekik, arról hogy mi a bajom együtt vigasztaltak. Nagyon jól esett tőlük, sikerült megnyugvást színlelnem.
Hazafelé apám nem szólt, de éreztem a feszültséget benne, dühös volt. Nekem csak egy dolog járt a fejemben, egy forró zuhany aztán az ágyamba akarok bújni a takaróm alá és szűnjön meg a Világ. A ház előtt volt néhány fiatal akik autogramot akartak apámtól. Bementem az előtérbe ahol a portás olyan hangosan szólított meg, hogy összerezzentem. Egy barátom járt itt és itt hagyta a deszkámat, megkérte őt, hogy adja át nekem.
Megköszöntem udvariasan, alig bírtam a kezembe venni. Szándékosan nem fordítottam meg és néztem meg a nekem készült mintát. Esetlenül mentem el a liftig, mert alig bírtam tartani a kezemben, hiszen a mankót is kellett fognom valahogy. ...Miles miért tetted ezt velem...?
Fürdés után mindig jobban fájt a térdem ezért bevettem egy fájdalomcsillapítót. Apám aggódó tekintettel nézett rám, éppen vacsorát rendelt.

-Mit szeretnél enni? - kérdezte
-Nem vagyok éhes.
-Dél óta nem ettél, most pedig este 8 óra van, enned kell!!
-Akkor csak egy kis levest kérek, mást nem.

Nem válaszolt, felhívta az éttermet és leadta a rendelést. Annyira szerettem volna Floraval beszélni, Ő a legjobb barátnőm, de nem ronthatom el a randiját Luissal. Bea valószínűleg Paoloval van, Clover pedig Lianaval dolgozik a videón. Maria pedig, bár imádom még csak 15 éves a legfiatalabb közülünk. Glimmer pedig nyaralni van a szüleivel. Nem maradt senki akivel megbeszélhetném a bánatomat. A szobámba mentem és a tervezett módon bebújtam a takaróm alá gondolkodni. Láttam magam előtt azt, hogy fogják egymás kezét, és láttam azt is, ahogyan az a lány odahajol és megcsókolta Milest. Annyira fájt a lelkem miatta. Bosszúszomjas lelkem pedig elégedett volt Maddox miatt. Próbáltam későbbre odázni a vele kapcsolatos érzelmeimet megvizsgálni, de túlságosan is intenzívek voltak. Különös izgalmat éreztem ha rá gondoltam. Tudtam, hogy ki kell mennem enni és apám szemmel fog tartani, féltem hogy belelát a fejembe és kitalálja mit tettünk mi ketten. A kedvenc levesem finom volt, mint mindig. Apu minden falat után rám nézett, akkor is követett a tekintetével amikor a hűtőből kivettem egy üdítőt. Csendben megvártam amíg befejezi a saját vacsoráját és segítettem neki elmosogatni.

-Sosem használod a mosogatógépet?
-Nem.
-Nem értem akkor minek van.
-A lakással együtt adták.
-Oh.
-Azt hittem tudod, hogy szeretek mosogatni.
-Tudom, csak úgy kérdeztem. Megyek, lefekszem aludni.
-Várj. Nem akarsz beszélgetni?
-Most inkább nem. Jó éjt.
-Aludj jól.

Becsuktam magam mögött az ajtómat, az ablakhoz mentem és egy ideig a várost néztem. Most is megnyugtató hatással volt rám. Végül újra a takaróm alá bújtam el. Bevillant, hogy milyen jó érzés volt tegnap éjjel Miles ölelése. Mennyire vártam már, hogy együtt aludjunk. Holnap áthívom Florat és végre kibeszélhetem magamból az egészet.
Megint sokáig aludtam. Apa egyszer felkeltett, szólt, hogy el kell mennie, de délutánra hazajön. Meg sem várta, hogy válaszoljak visszatette a takarómat a fejemre. Majdnem 9 volt, mire képes voltam kimászni az ágyból. Bekapcsoltam a lap topom és írtam egy üzenetet Floranak. Azt válaszolta hogy egy órán belül itt lesz. Addig semmi dolgom, nem akarok egyedül lenni. Hogy eltereljem a gondolataimat zenét kapcsoltam, hátha segít. Flora vidáman érkezett meg, hozott magával csokit is. Azt amiről azt hitte, hogy a kedvencem, de nem az volt, csak apámé, Ő vette saját magának én pedig csak lenyúltam. Ettől függetlenül jól esett, hálásan majszoltam. Hagytam, hogy Flora beszéljen.

-Irtóra jó volt a randi tegnap. Luis olyan helyes volt és cuki.
-Mesélj mi volt.
-Amikor találkozunk a számra adott puszit. Olyan jó volt. Sétálni voltunk és végig fogta a kezem, vettünk fagyit is, később pedig moziba voltunk.
-Jól hangzik.
-Stefanie! Luis egész végig fogta a kezemet!!
-Na és csókolóztatok is?
-Igen....szuper volt, iszonyat jól csókol.
-Csináltam fotót magunkról, hogy elküldjem neked, de eszembe jutott, hogy meghalt a telefonod.
-Ne is mondd, szerintem lassan már könyörögnöm kellene, hogy kapjak egy ujjat. Várj.... Olyan képet akartál küldeni, amin smároltok??
-Ja nem, dehogy is. Itt vannak nézd, milyen helyes.

Tényleg az volt, állapítottam meg miután végig néztem az összes fotót.