Biancának igaza volt az anyját illetően. Alig húsz perce lépte át a lakás küszöbét, erős késztetést éreztem arra, hogy hirtelen elhatározással az arcába fejejjek. Hol Biát ócsárolta burkoltan, hol engem. Magát persze dicsőítette ezerrel. Barátnőm egy idő után felvett egy unott, érdektelen stílust. Hümmögött, sóhajtozott, grimaszolt. Édesen festett, akár egy morcos kislány.
- Jut eszembe. Mit kapok tőled karácsonyra? – vigyorodott el a nő.
- Varázslatos dolgot. Egy hatalmas unikornis faszt – morogta párom.
- Le akarsz járatni a lányos arcú kínaid előtt, mi? – háborodott fel a nő, akinek amúgy a keresztnevét még mindig nem tudtam, ugyanis cseszett bemutatkozni.
- Elugattam már, hogy koreai, de tök mindegy. Amúgy meg, ha leszeretnélek járatni, a nem létező anyai szeretetedről mesélnék – mosolygott gonoszul.
- Igen is szerettelek és jó anya vagyok – kérte ki magának az anyós jelölt.
- Meséltem már, hogy öt éves koromban úgy megvert, bepisiltem? – nézett egyenesen rám Bianca.
- Kussolj! – csapott az asztalra a nő, sziszegve, fenyegetőn.
Az volt az a pillanat, amikor felálltam, magamra vonva mindkét nőnemű figyelmét. Előre hajoltam, talán túlságosan is rámenősen és előkaparva a legfaszacsávóbb énemet, megszólaltam.
- Két percet kap, hogy eltakarodjon innen, máskülönben maga a hullaházba kerül, én pedig a kibaszott sittre! – morogtam.
A nő megemelte szemöldökét, kihívón, majd felemelkedett. Nagyon nem tetszett, ahogyan Bianca fölé magasodott és ránézett.
- Ha hozzáér, gecire kinyírom! – fenyegetőztem vészjóslón.
Tekintete rám vándorolt, aztán kelletlenül horkantott. Tényleg azon voltam, megütöm, ha nem húzza el a kibaszott csíkot. Szerencséjére, vette a lapot és sértődötten felmarkolva kabátját, sürgetve távozott. Hangosan csapódott be mögötte az ajtó, mire megnyugodott sóhajt eresztettem. Biara néztem, aki pontosan ugyanolyan összetörten ücsörgött azon a tetves széken, mint amikor megismerkedésünkkor sértegettem. Akkor realizáltam csak, milyen pocsék gyermekkora lehetett az anyja miatt, én meg a főiskolás hónapjait keserítettem meg. Egy utolsó gennyládának éreztem magam. Gondolkodás nélkül térdeltem le mellé és öleltem át szorosan. Nem sírt, ennek ellenére tudtam, felkavarta az anyja felbukkanása és filmbe illő jelenetezése. Talán a várandóssága miatt, talán mert egyszerűen csak szeretem, de sosem éreztem még ennyire erőteljes ösztönt arra, hogy megóvjam mindentől.

*&*&*&*

Legszebb álmaimból arra riadtam fel, hogy Bianca nyögdécselve kel fel az ágyról. Több sem kellett, azonnal felültem, teljes harci készültségben.
- Szülünk? – kérdeztem ugrásra készen.
- Dehogy Chim, csak pisilni kell. Feküdj vissza, nyugodtan – simogatta meg lágyan hajam.
Mintegy varázsszóra visszahanyatlottam a matracra, elmerülve a puha párnák tengerébe. Hallottam, miként kedvesem csendesen kioson a mosdóba, elvégezni ügyes-bajos dolgait. Lehet, kicsit túl aggódtam, de szerintem, okkal. Bianca igencsak a végét járta már. Harmincnyolc hetes kismama volt, hol fáradékonysággal, hol hiperaktivitással küzdve. Viszont, büszke voltam rá, mert hihetetlenül jól viselte. Igyekeztem mindenben támogatni őt. Jelen voltam az összes ultrahang és egyéb vizsgálatokon, esténként pedig a netet bújtam, felkészítve magam a létező összes variációra a szüléssel kapcsolatban. Jungkook még mindig velünk élt és a kis szaros szépen kihasználta Bia éjszakai kajálásait. Számtalanszor találtam rájuk úgy, hogy közösen főzőcskéznek, vagy éppenséggel egy hatalmas tál bolognain osztoznak testvériesen. Bianca két dolgot kívánt nagyon, a halat és a tésztát, de azt minden mennyiségben. Olykor rájött a dilihopp és mindenféle gusztustalanságot összeevett. Csokifagyit savanyúsággal, cheddar sajtot rakott a táblás Milka csokira. A legmegdöbbentőbb viszont az volt, hogy sosem hányt utána. Eskü, kezdtem tényleg azt hinni, a kutyulmányai finomak. Mondjuk, meg nem kóstoltam volna semmi pénzért, az tuti. Gracienek alig kellett vennünk valamit. A barátaink elhalmoztak baba holmikkal. Hayleyéktől kaptunk egy halom kislány ruhát, Martintól babakocsit, Jennifer minden szart összevásárolt a picinek, kiélvezve a jogot, ő lesz a keresztanyukája, Jungkook meg gyönyörű falfestményeket kreált a jövevény ágya fölé és szüntelenül Bia körül lebzselt, óvva minden mozzanatát. A kölyök nagyon hajtott a keresztapai címre, hiába szopattam folyton, hogy úgysem engedem a gyerek közelébe. Bia visszajött és elégedett sóhajtással feküdt az oldalára. Közelebb araszolva hozzá átöleltem, tenyeremet pocakjára simítva. Gracie, mint mindig, ez alkalommal is szorosan a kezemhez simult. Éreztem, miként odapréselődik, amin mosolyogtam. Hihetetlen, hogy még meg sem született, de már imádtam ezt a kis ninja tanoncot. Sokszor, mikor Bia aludt, felhúztam a pólóját és elvarázsolva figyeltem, milyeneket rugdos és mocorog odabent. Mindig beszéltem hozzá, mert valahol azt olvastam, a babák egy bizonyos idő után képesek megkülönböztetni a hangokat. Biztosra vettem, az enyémet felismerte már.
Egyetlen problémám volt, de az igen nagy. Bianca teste a terhesség előtt is csodás volt, de így, kikerekedett állapotban még vonzóbb lett. Nem csak a pocakja lett kerek, de a feneke és a mellei is. Olyan formái lettek, mint korábban soha, nekem meg elég volt csak ránéznem és kész voltam.
- Nem akarok kézzel mosni. - nyögtem nyakának bőrére, ahova bújtattam az arcom. Bia persze értetlenül nézett rám, elég rég használtam ezt a kifejezést. - Ne nézz így kérlek. Imádom és egyben utálom is, hogy ilyen lettél.
- Milyen?
- Hát ilyen.... kerek. - nyögtem ki és feküdtem a hátamra. - Nem merek úgy hozzád érni, ahogy korábban, mert nem tudom mivel okozok fájdalmat.
- Ne csináld ezt Chim. - fordult felém és simított a mellkasomra.
- Bia, harmincnyolc hetes terhes vagy. Ki tudja milyen közel állsz a szüléshez. Lehet ott, hogy Gracie fejecskéje már ott kandikál a kijáratnál. - mutogattam, Bia meg hangos nevetésben tört ki. - Ne nevess! Mi van ha bedugom és ott a gyerek? Szegényt egy életre sokkolnám. - nevettettem tovább a kedvesem, akinek már szeméből folytak a könnyei.
- Ettől nem kell tartanod. - törölte meg arcát miután megnyugodott. - Nekem nem fog fájni a kicsi meg nem fog kukucskálni. - húzta apró mosolyra az ajkait.
- Csak nehogy megbánd. - vonogattam a szemöldököm, aztán rögtön fölé kerekedtem. Bia készségesen hagyta, hogy széttoljam a combjait és lehúzzam róla az útban lévő alsóját. Két ujjammal kezdtem simogatni, míg másik kezemmel feljebb toltam a felsőjét, hogy kerek idomait kényeztethessem. Imádtam minden porcikáját és rezdülését. Ha lehetséges még jobban szerettem, mint mikor járni kezdtünk. Mindenben támogatott, ahogy én is őt és segítettünk egymásnak. Ott voltunk, mikor a legnagyobb szükségünk volt a másikra, amiért nem lehettünk eléggé hálásak.
Bia háta ívbe feszült, egy mély nyögés után és ajkait beharapva élvezte, ahogy két ujjam is elmélyítem benne. Látványa olyan izgató volt, igen nehéz helyzetbe hozott. Teste forró volt, szinte perzselte a bőröm, kezeim meg újra és újra orgazmust éltek át.
- Ne húzd már az idegeimet! - kérlelt a párom, aminek nem tudtam ellen állni. Rögtön megváltam a rajtam lévő egyetlen textiltől és löktem félre, amilyen gyorsan csak tudtam. Bia combjait markolva néztem fel rá, aki bólintással és egy apró mosollyal jelezte, hogy ő készen áll. Nem tököltem sokáig, mert már alig bírtam magammal. Nehezen, de hozzá furakodtam és lassan, kínzóan lassan kezdtem befelé tolni magam. Bia szűk volt, mint állat és már attól el tudtam volna sülni, hogy teljesen elmerültem benne. Mindkettőnkből egy elégedett sóhajjal kevert nyögés tört fel, aminél izgatóbbat még nem hallottam. Nem érdekelt semmi, ami a négy falon kívül volt, csakis Bia és az ő szűkössége, ami nem kevés gondot okozott. Főleg, mikor mozogni kezdtem, óvatosan ringatva a csípőmet. Párom nyögése csak jobban felhergelt, mégis valahogy vissza fogtam magam, nehogy valami komoly fájdalmat okozzak. Bianca arca mégis grimaszba fordult.
- Mi a baj Kicsim? - álltam meg a mozgásban.
- Ez így nem jó. Fáj a derekam. - nyöszörgött. Rögtön kihúzódtam belőle, hogy egy új helyzetet találjak. Segítettem az oldalára fordulni, gondoltam úgy egyszerűbb lesz. Mögé feküdve emeltem meg lábát, hogy ismét mélyen elmerüljek a testében. Bármennyire volt kényelmetlen számomra a helyzet, nem foglalkoztam vele, mert már nagyon akartam a kielégülést. Az új pozitúra azonban szintén csak percekig tartott. Már sírni tudtam volna, mikor Bia egy hirtelen jött ötlettel döntött engem hanyatt. Fölém kerekedett, lábát átvetette a csípőm felett és egyszerűen rám ült. Pocakját semmi nem zavarta és látszólag ő is kényelmesen elvolt. Én persze jobban szenvedtem, míg fejemet a párnákba nyomva igyekeztem visszafogni az állatias csípőmozgást. Bia öle lágyan ringatózott rajtam, az érzés pedig fenomenális volt. Melleit markolgatva és pocakját simogatva hagytam, hogy vezesse táncunkat, melynél nem láttam még szemet gyönyörködtetőbbet. Páromat fogva valahogy feljebb csúsztam és hátam az ágytámlájának támasztottam, így félig ülve élvezhettem a szemeim előtt mozgó, kegyetlenül izgató mellek látványát. Bia derekára markoltam mindkét kezemmel néha mozgatva őt, adva neki egy kis lendületet. Bármennyire imádtam őt nézni, éreztem, ahogy felépül bennem a kitörni vágyó orgazmus. Láttam, hogy a párom is igen közel került a csúcshoz ezért mozogni kezdtem és kissé felülve a mellére tapadtam. Nyelvemmel izgattam megkeményedett bimbóját, míg ő erélyesen túrt a tincseim közé. Együtt voltunk már egy éve, mégsem volt még olyan szenvedélyes együttlétünk, mint azon az estén. Bia teste megremegett és szorosan kapaszkodott belém, amiből tudtam, hogy éppen orgazmusa van, látványa pedig a legerotikusabb dolog volt, amit valaha tapasztaltam. Nem kellett sok és éreztem, hogy nem húzom sokáig. Két lökés után magamhoz öleltem és élvezetem minden cseppjét belé ürítettem. Arcommal mellei közt lihegtem és eszem ágában sem volt megmozdulni, nemhogy elengedni őt. Ahogy észre vettem Bia sem akart moccanni, csupán a pocakjában lévő apróság nem bírt magával, ugyanis rugdosni kezdett.
- Megmondtam, hogy ideges lesz. - néztem fel páromra, aki egy édes kuncogással ölelt magához, hogy kicsit megpihenjen és az sem zavarta, hogy teste még mindig rabul ejtett, szorosan körbe ölelve engem. Bassza meg! Nagy bajban leszek... megint.


@Chimcsi 😊💜 Köszönöm a segítséget!