1.
2.
3.
4. (18+)
5.
6. (16+)
7.
8. (18+)
9.
10.
11.
12. (18+)
13.
14.
15.
16.
17. (18+)
18. (18+)
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25.
26.
27.
28.
29.
30. - Epilógus
20.
Bianca arcát tanulmányozva rádöbbentem arra, hogy hiába vagyok belé szerelmes, baszottúl nem tudok róla semmit sem. Szarul éreztem emiatt és bűntudatos sóhajt eresztettem, mire kinyitotta addig csukott pilláit, rám nézve. Sejtettem, hogy a hosszas bőgéstől pocsékul festhettem, de jelenleg ez foglalkoztatott legkevésbé.
- Mi volt az óvodai jeled? – kezdtem a faggatózást.
- Szamóca – motyogta álmosan – Miért nem alszol?
- Mert beszélgetni szeretnék veled.
- Oké. Hogy érzed magad? – támasztotta meg fejét kezén, oldalára gördülve.
Frusztrált légvétellel ültem fel, felhúzott térdeimen lóbálva kezeimet. Zavart, hogy megint az én nyomorult életem lenne a téma. Tudni akartam róla mindent, mert nem tartottam fairnek így ezt a kapcsolatot, másrészt azért, mert szerettem.
- Ez tényleg a te lakásod? – hagytam figyelmen kívül kérdését.
- Igen – felelt kurtán.
- Saját pénzből...vagy?
- Saját. Akármilyen hihetetlen, de képzeld, Santo Domingoban elismert táncos vagyok – válaszolta mogorván.
Nagyot nyeltem és egyre pocsékabbul voltam lelkileg, a mardosó bűntudat miatt. Bianca valóban rendes lány volt és legszívesebben felkötöttem volna magam amiatt, ahogyan pár hete viselkedtem vele.
- Szeretlek – bukott ki belőlem.
- Folyton ezt mondogatod – mosolygott.
- Te nem így érzel? – estem kétségbe.
- De.
- Ennyi? De? – pattantam fel idegbeteg módon, megállva az ágy mellett – Vannak egyáltalán rendes érzelmeid irántam? Baszottúl nem mutatod ki. Oké, kihoztál a sittről és engeded, hogy itt homleszkedjünk az unokaöcsémmel, ami jó fej dolog tőled, de nem... nem viselkedsz úgy általában, mint... mondjuk, én – akadtam ki – Nekem már csak Te maradtál Bia és csak biztos akarok lenni abban, hogy... hogy te nem hagysz cserben.
- Jimin – ült fel, édes mosolyával – Szeretlek. Komolyan és nem hagylak el. Rám mindig és mindenben számíthatsz. Mindössze, fáradt vagyok. Ne haragudj, ha paraszt vagyok emiatt – nézett ártatlanul.
- Én csak... – fújtattam, majd visszamásztam a matracra, szorosan átölelve őt – Ne haragudj, hülye vagyok.
- Mondanám, hogy elmúlik, de nálad ez maradandó – simogatta meg fejemet.
Nyakába fúrva arcomat öleltem még szorosabban, mélyen belélegezve illatát. A buzis gyomorbogaraim életre keltek, nyilvánvalóvá téve rajongásom. Imádtam őt, de komolyan és a sárga földig átkoztam magam milliószor, amiért köcsög voltam vele eleinte. Ha nem lettem volna olyan elfogult és vak Hyerinnel szemben, már rég lehetett volna egy nagyszerű barátnőm és ez az egész drog ügy meg sem történt volna.
- Bubi Popsi – mormoltam bőrébe.
- Hmm?
- Ha év elején elhívtalak volna randira, eljöttél volna velem? – lestem arcára.
- Attól függ, milyen szöveget vágsz le. Az elcsépelt, „szia cica, van gazdád?” már unalmas – fintorgott.
- Oszt főzni, tudsz e? Baszomaszád – vigyorogtam.
Bianca kuncogása egy röpke pillanatra elfeledtette velem a gondokat. Nem agyaltam azon, mi lesz holnap, vagy azután. Mindössze, élveztem a barátnőm nevetésének hangját, azt remélve, sokáig mellettem lesz.


*&*&*&*

Jócskán elmúlt tizenegy óra, mire morgolódva, nyögdécselve magamhoz tértem. Letojtam, hogy kihagytam a sulit. Az előző esti dráma miatt újfent kész voltam és ezt csak tetézte az sms, amit a banktól kaptam, miszerint a bankszámlámat zárolták. Köszi fater! Csókoltatlak mély szeretettel. Munkára volt szükségem, méghozzá sürgősen. Kómásan kecmeregtem ki az ágyból, majd támaszkodtam meg az ajtófélfánál vállammal, hallgatva Jungkook és Bianca csevejét. Kivételesen nem vágtam ki a féltékenységi balhét. Észrevettem unokatesómon, hogy ő inkább nővéreként tekint Fernandezre. Ráadásul, a tegnap esti húzásával teljes mértékű bizalmat szavaztam a kölyöknek. Noha, köztudott volt Kookieról, hogy ő bizony a teltkarcsú lányokat szerette. Márpedig Bia formás és szemrevaló idomokkal volt megáldva.
- ...semmi kedvem fősulira menni. Egyenlőre a tetoválás az, ami érdekel és eltudnám magam képzelni ebben a szakmában magam a jövőben – regélte a srác.
- Nekem van pár ismerősöm. Megemlíthetem nekik a dolgot – ajánlotta Bianca.
- Megtennéd? De édes vagy – lágyult el Kookie arca – Az anorexiás bulával mi a terved?
- Meg fogják baszni, többen is egyszerre.
- Az elmondottak alapján, szerintem, ezt inkább élvezni fogja – ráncolta homlokát Jungkook.
- Hidd el, ezt nem – mosolyodott el baljóslóan a lány.
Ez tipikusan az a fajta mosoly volt, amit a gengszterek villantanak rád mielőtt kivégeznek a bánatos picsába. Az agyam eldugott kis részében felötlött a gondolat, hogy talán Bianca nem egészen olyan ártatlan, naiv csaj, mint amilyennek mutatja magát és ha jót akarok, nem húzok vele ujjat. Furcsa mód, felcsigázott a feltevés és hirtelenjében kegyetlen dögösnek véltem ezt a titokzatos énjét.
- Kezdek fosni tőled – jegyezte meg kuzinom fejét csóválva – Apukádról már meséltél, de mi van anyukáddal? – könyökölt fel a konyhapultra.
- Anya katona. A kommandósoknál van – válaszolta Bia.
Ez kissé meglepett, ahogyan JKt is. Elkerekedett szemekkel pislogott barátnőmre. Nem akartam tovább kémkedni, így egy kómás mormogással kísérve a főzőcskéző lány mögé caflattam, körülfonva karjaimmal derekát. Kuncogott, mikor arcomat nyakába rejtve nyomtam bőrére egy birtokló csókot és ujjaival hajamba túrt. A jóleső érzésre felmordultam, hozzá dörgölve ágyékomat fenekéhez.
- Hello Hyung! – köszöntött vidáman rokonom – Jössz velem?
- Hová? – kérdeztem zavartan.
- Tetkót varratni – vigyorodott el büszkén.
- Anyád tud róla? Ki fogja csipkézni a seggedet, ha szét tetoválva küldelek haza – közöltem vele a nyilvánvalót.
- Majd megtudja – legyintett hanyagul.
- Kedves Jeon JeonGuk, te egy világi köcsög vagy – világosítottam fel – Nincsen tetkó!
- Ne már Hyung! Nem vagy az apám – hisztizett férfiasan.
- Hála’ Istennek – forgattam szemeimet.
- Lemegyek a boltba – pattant fel.
Jungkook olyan gyorsan szedelőzködött össze és lépett le, hogy mire kettőt pislogtam, már ott sem volt. Bianca fejét ingatva sóhajtott.
- Varratni ment – állapítottam meg.
- Hová máshová? – nevetett barátnőm.
Fejemet Fernandez vállára hajtva kezdtem agyalni azon, lehet jobb lenne, ha rákeresnék a neten, hogy lehet a leggazdaságosabban hullát elrejteni, mert ha Jungkook tényleg megcsináltatja azt a tetkót, szükségem lesz egy fasza ásóra és alibire is.



© QuinnMonroe,
книга «Bachata - Park Jimin fanfiction».
Коментарі
Упорядкувати
  • За популярністю
  • Спочатку нові
  • По порядку
Показати всі коментарі (2)
etelkaaa
20.
Lassan már csak itt szennyezem a kommentszekciót, de még sokszor le fogom írni hogy....AHHH NAGYON TETSZIK😍💫🦋
Відповісти
2019-10-11 12:20:28
2
KiimberlyTime
20.
Most jöttem rá hogy egy ideje nem voltam itt, hanem csak Wattpadon. Hát kérem szépen visszaérkeztem olvasni. 😂❤️
Відповісти
2019-10-12 09:00:04
1