Enyhe idegességgel léptem át a hangulatos mexikói étterem küszöbét. Állásinterjúra jöttem, mégsem öltöztem ki, mert egy mosogatói melóhoz teljesen felesleges. Izgultam kissé, de azelőtt csináltam már ilyet középiskolában, így tapasztalatom volt és reméltem, ezt értékelik. A pult mögött egy feltűnően csinos, szőke csaj állt, aki rögtön elvigyorodott, meglátva engem. Gusztustalanul csattintgatva rózsaszín rágóját mért végig, ami zavart. Ilyen közelségből ugyanis felfedeztem, hogy több vakolat díszítette fejét, mint az egész épületsort egyben.
- Szióka! Mit adhatok? – szólalt meg irritálóan magas hangon.
- Helló, Rault keresem. A mosogatói állás miatt – mondtam enyhe fintorral.
- Szólok neki – és már ki is libegett a pult mögül.
Várakozás közben körbe lestem. A fa asztaloknál különböző színű székek várakoztak vendégekre, a padló is vidám hangulatot árasztott. Olyan tipikus családias helynek tűnt, ahová bármikor szívesen betér az ember. Elhatároztam, elhozom ide Biancát, amint megkapom az első fizetésemet. Biztosan tetszene neki.
- Jimin Park?
A mély hangra megpördültem, szembe találva magam egy szimpatikusnak tűnő pasassal.
- Jó napot! – egyenesedtem ki, majd kezet ráztunk.
- Foglalj helyet – intett a legközelebbi asztalra, ahova letelepedtem – Kávét esetleg?
- Igen, köszönöm.
- Mia, két kávét légyszíves – mondta a szöszinek – Nos, én lennék Raul Rodriguez, enyém a hely. A munka viszonylag könnyű. Fehér mosogatásról van szó, reggel kilenctől délután ötig. Hetente van fizetés, előleget természetesen vehetsz fel. Bejelentett munkaviszony, annyit ehetsz, amennyit akarsz, az én alkalmazottjaim ne éhezzenek. A próbanapot értelemszerűen fizetem és a műszak végén megbeszéljük a továbbiakat. Eddig rendben találod?
- Ne vicceljen, persze – vágtam rá.
Raul baromi rendes fószer volt. Mázlimra sikerült kifognom New York legjobb fej főnökét. Miután megittuk a koffeines löttyöt, bevezetett a konyhába, összeismertetve a séffel, Martinnal és a kuktájával egy narancssárga hajú, Hayley nevű lánnyal. Aztán munkába is álltam. Zokszó nélkül, rutinosan mosogattam minden tányért és konyhai edényt. Az órák múlásával egyre gyorsabb lettem, amiért Raul megdicsért. Ebédidőben kisebbfajta káosz alakult ki, így besegítettem Hayleynek a hámozásban és ételek díszítésében. Közben beszélgettünk és kiderült, a lányokhoz vonzódik. Van is párja, Ruth, kivel együtt nevelik a csaj előző kapcsolatából született kislányát, a másfél éves Zoeyt. Én is elmeséltem, hogy jelen pillanatban a nagyon friss barátnőmnél csövezek és, hogy otthagytam a fősulit. Hay durván beoltott, amiért gyökér voltam eleinte Biancával, de nem pofáztam vissza, mert igazat adtam neki. Életemben először előfordult az, hogy jól éreztem magam az új emberek között és reméltem, felvesznek állandóra. A karjaimban izomláz tombolt és a lábaim is fájtak, de nem bántam. Az órák elrepültek a jó hangulat okán, így alig kaptam észbe, már negyed hatot mutatott a telefonom kijelzője. Fáradtan, mégis mosolyogva léptem ki a konyhából, nyomomban Hayleyvel és Martinnal, akik szintén végeztek. Raul egy terített asztalnál várt, ahová le is telepedtünk. Értetlenül figyeltem a férfi vidám arcát, valamint a terítéket és ételeket.
- Gratulálok Jimin, fel vagy véve – közölte széles mosollyal – És ezt most meg is ünnepeljük egy kiadós vacsorával.
- Főninél ez egyfajta rituálé – magyarázta a lány – Így fogadunk be és leszel Raul Házának a tagja.
- Köszönöm! Ez sokat jelent most nekem és kurva büszke vagyok magamra – vigyorodtam el.
- Lehetsz is fiam – veregetett vállon Raul – Kevés ilyen precíz és lelkiismeretes alkalmazott van, mint Te.

*&*&*&*

Pöppet „túl ünnepeltük” magunkat. Valamikor este tíz után szédelegtem haza, törhetetlen jó kedvvel és félrészeg állapotban. Megszaladt a tequila a kezemben, na. Megesik az ilyen. Imádtam Biancában, hogy más csajokkal ellentétben nem vágta ki a hisztit, mindössze édesen mosolygott rám, amikor szó szerint beestem az ajtón, bárgyú vigyorral a képemen. Akkor realizáltam csak mennyire hiányzott, mikor ledőltem az ágyra és szorosan ölelve, belélegeztem az illatát.
- Van már biztos állásom – vigyorogtam – És úgy hiányoztál Popsika – loptam csókot – Raul kegyetlen nagy arc. Egy csomót beszélgettünk. Eskü, ő a legjobb ember, akit csak ismerek. Persze, utánad, mert Te vagy az én mindenem – kaptam szófosást – Meló közben sokat gondoltam rád. Lényegében egész nap te jártál a fejemben. Mi volt a fősulin? Bárcás kurva nem csesztetett?
- Te is hiányoztál – simogatta meg arcomat – De most zuhanyoznod kéne és aludni.
- Emberes szagom van asszony. Jaj, picsába! Lerohad a lábam – nyögtem.
- Tusolás után megmasszírozlak – ajánlotta.
Tarkójára simítva tenyerem húztam le és tapadtam ajkaira. Olyan szenvedéllyel csókoltam, beleremegtem és bizsergett tőle az egész lényem. Elszakadva szájától döntöttem homlokomat az övének, nehéz légvételekkel.
- A világ legszerencsésebb sráca vagyok – állapítottam meg.
- Zuhanyozz le – puszilta meg fejem, ami jól esett.
Szenvedve feltápászkodtam a matracról és Biaval karöltve a fürdőbe vonultam. Míg levetkőztem, ő beállította a vizet, majd a lehajtott vécé deszkára ült.
- Kollégák milyenek? – érdeklődte.
- Meglepően normálisak – válaszoltam már a tus alatt állva – Martin a szakács, neki két gyereke van és felesége. Mutatott róluk képeket. Tök cukik a kiscsajok. Aztán, ott van Hayley, akit elneveztem magamban Narinak, mert narancssárga a haja. Ő leszbi és jó nagy pofája van. Egész nap Miát oltogatta. Mia a pultos, kissé Hyerinre emlékeztet. Rám volt kattanva, hiába magyaráztam el neki, hogy van barátnőm. Végül pont Raul állította le. Azt mondta neki, El polvo ocupado sabe mejor. Először, azt hittem, ez valami kurva mély latin bölcsesség, de Raul lefordította nekem és lényegében azt jelenti, foglalt fasznak jobb az íze – grimaszoltam.
Bianca édes, vidám kacaja visszhangot vert a csempéről. Spicces fejjel engem ez a szirének csábító, ellenálhatatlan hangjára emlékeztetett. Bár valóban úgy is éreztem magam. Egy védtelen hajósnak, akit elvarázsolt egy varázslatos lány, ki annyira tökéletes, hogy csak a mesékben kellene léteznie.
- Popsika! – kezdtem enyhén nyüszítve.
- Hmm?
- Szeretlek – görbültek felfelé ajkaim.
- Én is téged, csak iparkodj már – nevetett.