Hogy hagyhattál el engem életemnek értelme?
Félelem csillant szemembe Ahogy a sikátor mellett elmentem A fény kígyúl Én meg elestem Hogy köthetettem én itt ki Azt hittem megmentesz De cserben hagytál nem szeretsz Hogy lehettem én ilyen vak Hogy nem vettem észre hogy elhagytak? A sikátor csendjét metörve Sétál egy alak letörve Eszembe jut megannyi emlékem Mikor meglátom Az alak szemét Melyben könny csillan És elkapta fejét Egyenesen rám Majd meg áll És elém lép. Felsegít és Félve néz Könnyem csordul Szívem szakad Ajkát beszédre nyitja S kérdését elmondja. ''Hogy hagyhattál el engem Életemnek érteleme?''
06.05.2021
11
0
Схожі вірші
Всі
Намалюю
Намалюю тобі на обличчі Сонця промені, хмари і гай... Я не зраджую тій своїй звичці І ніколи не зраджу. Це край. Небо синє, бурхливе і темне, Наче очі твої, наче рай. Наче сховище, замок підземний. Наче темний і лячний той край. Намалюю тобі на обличчі, На сторінці клітинку. Портрет... Я не зраджую тій своїй звичці, Знов малюю лиш твій силует.
52
13
1890
I Saw a Dream
I saw a dream, and there were you, And there was coldness in your eyes. I wonder what a kind of true Made you become as cold as ice. And later I looked back to get a sense This empty glance was hellish call of past. It used to be a high and strong defense Against the world, the pain and me at last. You looked at me, and peering in your soul, I felt so lonely, as something vital died. And that is what I fear most of all - That nothing gentle will remain inside. Inside of you. Inside of me as well. And nothing will be said to farewell.
102
15
15835