Вірші
Utolsó szavam feléd: Élet
Ne félj
Ott lebegek,
Ne ítélj
Nem voltam beteg.
Elmém kísértett,
Sokszor megrémített.
Nem aludtam,
Plafonba lyukat robbantottam.
Néztem a suhanó árnyat,
Mely nem válogat.
Beférkőz tudatom omlaszt
Megsemmisíti porlaszt.
Hamu száll
Hideg test föld alatt fáj,
Kukac váj,
Megemészt a föld.
Ekkor tudom én már nem támadok föl.
3
0
302
Könnyes tollpihék
Napfénytőp csillogó fehér tollpihék szállnak egyenesen egy kisebb pocsolyába,
A pocsolyát könnyeim,
Azokat pedig hibás szemeim okozták,
Mik elgyengülve hullatták a hideg sós folyadékot szemgödreimből
Hogy azok mondják el a szavak helyett,
Hány darabra tört szét szívem.
Mit ember rontott meg,
Se felé irányuló hitem,
S vágyam táplát szívem nem bírta a kést mi annyiszor szúrt bele akárhányszor erre gondolt.
6
0
342
Főnix
A tengeren túl egy város szélén,
Varjú károg egy fa tetején,
Kapaszkodi a kérgen
Mászik felfelé
Egy ágon letelepszik és úgy kezd belé,
Hangja érdes
Éneke véges.
De nem hallja azt más
Csak a fénylő hold az ég tetején
Onnan süt le s kering tengején
míg nem hallja varjú szomorú énekét.
Erre lejön az egről
Elmegy a képből ,
s egy csilaggal tér vissza
Varjúnak aggya ki a hold bölcs szavit issza.
A madár szívét melgség járta át
A hold adta neki ajándékát,
Suttog neki kérleli
'Engedd ki főnix lekem e varjú testből.''
Csillga fénylik ,
Majd utána minden aranylángokban pompázik,
Nem messze egy főnix az égen
Hold az égen
Csillag melette alszik a csücskében.
A főnix felszáll,
Búcsút vesz
Majd lassan elszáll,
Éneke utoljára felhangzik
Míg nem ég porrá.
•De a porból új élet kezdődik majd.
Színes, dallamos hang.•
6
0
353
Hogy hagyhattál el engem életemnek értelme?
Félelem csillant szemembe
Ahogy a sikátor mellett elmentem
A fény kígyúl
Én meg elestem
Hogy köthetettem én itt ki
Azt hittem megmentesz
De cserben hagytál nem szeretsz
Hogy lehettem én ilyen vak
Hogy nem vettem észre hogy elhagytak?
A sikátor csendjét metörve
Sétál egy alak letörve
Eszembe jut megannyi emlékem
Mikor meglátom
Az alak szemét
Melyben könny csillan
És elkapta fejét
Egyenesen rám
Majd meg áll
És elém lép.
Felsegít és
Félve néz
Könnyem csordul
Szívem szakad
Ajkát beszédre nyitja
S kérdését elmondja.
''Hogy hagyhattál el engem
Életemnek érteleme?''
11
0
455
Az álarc
Az arcom az álarcom
Mi mögé érzelmeim rejtem
A halálos ellenségem
Mikor nem figyelem.
Hogyha szemem ellágyul
Célpont lettem
Ha szívem megsajdul
Célpont lettem
Ha érzelmem elárul
Össze estem
Nem élhettem.
Az álarc mi érzelem mentes
Emészt engem
És ez véges
Nem bánt engem
A lelkem nem az enyém
De nem kellemes
A fájdalom az enyém.
12
0
411
A mélység gondolatai
Nem tudok többé már
Itt veled lenni
Nem tudok többé már
Levegőt venni
Érzem ahogy az élet elhagy
Nem tudon többé már
Hogy hol vagy.
Messze menten
A határtól
Messze mentem
Otthonomtól
Messze mentem
A holnaptól
Mi már nem is lessz.
Süllyedek
Mert nem élhetek
Süllyedek
Mert nem félhetek
Süllyedek
A vágyaimban
Messze a tengeren.
12
8
432
A vérző szem
Menekülök a
Sötét elől
De az nem hagy
Követ megbénít engem
A látásom......
A látásom nincs többé
Az érzékeim is
Cserbenhagytak
Nincs már más csak a sötét!
A szívem érzem
Átjárja a sötétség
A homály
Befeketül és elveszik minden
Az érzelmeim
Az emlékeim
Hogy mikor voltam boldog
Hogy mikor voltam
Szomorú
Vagy szerelmes
Nincs már más csak a sötét!
8
0
239
A két kapu között
Nem vagyok halott
De nem is vagyok élő
Csak a föld békjói
Tartanak itt az élet és a
halál kapuja között
Itt állok de nem
Léphetek be,
Nem tapasztalahatom
A halált,sem az életet
A csönd az éhség,
A szomjúság
Lassan felemészti a
Szívem s a lelkem
Majd elnyel a végtelen sötét
9
0
241
Sárkány
Az égen egy sötét árny
Mi lecsapni készül
Az árny szárnya mint a denevér
Fogai mint a penge
Hamuszürke Pikkely borítlya óriási testét
És a farka éles tüskék borítják
A bestia torka mint ha
lángba borult volna vörös lett
És a száj miben
a penge éles fogak sorakoztak
Lassan kinyílt
És...
és..lecsapni készült
A lángaok beborítottak mindent
A sikolyok
egyre hangosabbak és
Hangosabbak lettek
A vér szaga telített be mindent
És ahogy az árny
Közeledett a földhöz.....
SÁRKÁNY!!!
Hangzott mindenfelől
A sárkány csak ölt
Gyilkolt nem kímelt senkit
A lándzsa se az íj
Nem hatolt át
A lángok beborították az eget
A vöröslő lángok úgy csaptak le
Hogy semmi nem maradt utánuk
A sárkány
Amilyen gyorsan jött
El is ment
A lángok lecsitultak
Minden csöndes
Csak
a fellegekben járó
sárkány szárnyának csapásait lehetett hallani...
7
4
294
A sötét győz
Segitségért kiáltanék
de nem jön ki a
szó mikor teljes a sötétség
És kiút nem látszik
A fény eltűnik
A messzeségben
A sötét győz a lélek fölött
Ami kínoz most erősebb
nem hagy és mikor a
Késsel vágok
késztetést érzek hogy az a
kés az ujjam vagy a torkom felé irányuljon....
A hangok a fejem ben felerősödtem és nem kímélnek
A hangok a halálom akarják és én is lassan.......
Nem! Nem nem
Akkor sem
Én kitartok de a kés ésa hangok
Egybefolynak és nem birom
Már talán jó a kés talán jó a kötél.....
6
1
328
A kis griffmadár
Erdő mélyén
Egy barlangba bújik a
Griffmadár
Annyját hívja
De nem jön
Mert .....
De a fény mi ott a szemét vakítja
Nem más mint az anyja
Átkarolta és elbúcsúzott
A kis grifftől
Ki sírva mondta
Ne menny nem mehetsz el
Még szükségem van rád...
Ekkor a fény már tova szállt
A griff leány még sirdogált
De tudta vele van az anyja
A szíve mélyén de nem hagyta el
6
1
415
