Tökéletes ellentét
Felébredek arra az egyetlen hangra amit soha nem akartam hallani.
Te is hallod?
Ahogy elér fülemhez elötörnek az emlékek melyek mélyen, nagyon mélyen vannak.
Emlékszel?
Ahogy a parton megfogadtuk egymásnak az örök szerelmet?
Mára már mind elszállt veled együtt, mint a novemberi levél.
S most ez a fájdalom amire felébredtem, az a hang amely rád emlékeztet, melytől összeszorul a szívem.
A hang amely hozzád tartozik.
Miért tetted mond?
Ebből is látszik hogy tökéletes ellentétek vagyunk.
Mint a nappal és az éjszaka.
Nem irónikus?
Majd egy óvatlan pillanatban megáll minden.
Nem érzek semmit.
Minden hideg és üres.
És te nem vagy itt hogy megvédj.
Félek.
De most újra hallom azt a hangot.
A hangot mely oly ismerős.
Meglátom a partot ami annyi sok szép emléket ölel magába.
Te is ott vagy.
Miért?
Közelebb megyek hátha csak egy illózió.
De nem.
Te vagy az.
Mosolyogsz.
Az a mosoly mely melegséget áraszt magából.
Az a mosoly amit 1000 közül is megismerek.
Kinyújtod felém kezedet melyet elfogadok.
Az érzés villámcsapásként hasít belém.
Felnézek gyönyörű fekete szemedbe amit annyira szerettem.
De most csak a fájdalmat és a hiányt látom mely lelkemig hatol.
A fekete hajad most is a szemedbe lóg.
Az illatod mely elveszi gondolkodásom.
Annyira hiányzik.
Nem szólsz semmit és ez épp elég.
Pillantásod mindent elárul.
Elárulja hogy neked is úgyanúgy hiányzik.
Akkor miért lett vége mond?
Egy pillanatra lehunyom szemem s mikor kinyitom te már nem vagy sehol.
Hova tüntél?
Miért hagytál itt újra?
Kérdések melyek soha nem kapnak választ.
S a sötétség újra elnyel.
Nem tudok beszélni.
Talán jobb is.
Nem látok semmit és újra a fájdalom nyer.
Majd egy meleg kezet érzek meg vállamon és ennyi elég hogy tudjam kihez tartozik.
Megakarlak érinteni, de már nem érlek el.
Többé már soha.
Nem bírom tovább.
Talán a sors is így akarja.
Talán nekünk nincs közös utunk.
Mert mi tökéletes ellentétek vagyunk.
2019-08-27 11:08:09
2
0