Kívánkozás a halál után
Egyszer majd elmúlik, Talán holnap eltűnik. De ha rajtam múlik, Nem fog megszűnni. A fájdalom, ami megéget, Amitől szenvedek egy ideje. Ha levegő után kapkodok, Az csak az újjuló fájdalom. Gyenge vagyok, erőtlen, Csak fáj a fejem tőle. Látom már az alakját, Éjbe nyúló sötét árnyát. Szeretnék eltűnni, feledni, Elszállni, mindent itthagyni . Nem tehetem, nem hagyhatom, Hogy így magával ragadjon. Bújócskát játszom vele, Fölösleges erőfeszítésem. Megtalál, s elhurcolja lelkem, Mégsem akarok elmenni innen.
2019-05-06 17:29:06
2
3
Коментарі
Упорядкувати
  • За популярністю
  • Спочатку нові
  • По порядку
Показати всі коментарі (3)
csillagnapsi
Még mindig imádom a verseidet☁️ Akkor is, ha most éppen nem Wattpadon olvasom őket.
Відповісти
2019-05-15 04:49:27
1
Jazz L. S. Zimonyi
Відповісти
2019-05-17 14:39:51
1
csillagnapsi
♥️
Відповісти
2019-05-17 15:54:32
Подобається
Схожі вірші
Всі
12
А море сліз вже висохло давно. Давно забуті фото й переписки. Я живу неначе у кіно, І це кіно трагедія, не більше.
87
4
9563
I Saw a Dream
I saw a dream, and there were you, And there was coldness in your eyes. I wonder what a kind of true Made you become as cold as ice. And later I looked back to get a sense This empty glance was hellish call of past. It used to be a high and strong defense Against the world, the pain and me at last. You looked at me, and peering in your soul, I felt so lonely, as something vital died. And that is what I fear most of all - That nothing gentle will remain inside. Inside of you. Inside of me as well. And nothing will be said to farewell.
102
15
16422