Az Állomáson

Victoria Shepherd

Kellemesen hűvös szellő táncolt a téren, a galambok dalra fakadtak, együtt énekeltek a légmozgással. Az embernek is jó kedve lehetett, hiába volt tél, a gyér napsütés másról árulkodott. Ide-oda siettek, járkáltak az emberek, ki-ki a maga kis vendégét, szerelmét, barátját várta vagy épp az időt élvezte. A madárrajok össze-össze olvadtak, majd a tetőn különválva foglaltak helyet. Az óratorony régi, de kedves számait volt, ki átkozta, volt aki gyorsaságra intette volna. Végső soron én is megláttam, amire oly régóta vártam; egy vonat. Akkor gurult éppen be az állomásra, mikor odapillantottam a felhők csodálását követően. Odasiettem a peron szélére, azonban nem láttam meg a tömegben azt, akit kerestem. Eliramlott az idő, hiába néztem az órámat, régen itt kellett volna lennie annak a fránya vonatnak. Elkeseredetten engedtem le kihúzott vállaimat, egy szakadozott levegővel együtt. Meggondolta magát, csak éppen nekem nem szólt. — gondoltam magamban, miközben az ajtófélfának dőltem. Amint fonhattam volna tovább ezt a gondolatot, vagy akár a gondolatmenetet, az előttem terülő fényben egy csomó árnyékot pillantottam meg, ahogyan fákként táncolnak egyre magasabbra vagy épp süllyednek a fakitermelők miatt. Egy nálam sokkalta magasabb árnyék köszönt felém. Először megijedtem, hiszen nem számítottam erre, ám mikor jobban kielemeztem a másodperc tört része alatt a körvonalat, megnyugodtam. Ott állt a személy, akit kerestem. Akire vártam, s amikor hátrafordultam, Ő egy széles mosollyal köszöntött. Csillogó csokibarna szemeiből csaknem olyan erősen sugárzott a kedvesség, akár a Napból. Fürtjei ugyanolyan kószán kecmeregtek a fején, akár eddig minden egyes videóhívás alkalmával. Most csakis hófehér fülese hiányzott, mely nélkül számomra nem volt nehéz megismerni, ám az agyam nem tudatosította egyként "őket". Mikor feleszméltem, sós cseppek áztatták az arcomat. Nem hittem el, hogy ott van. A szimpla tényt, hogy tényleg ott van, annyi hónapos tervezések után.

2021-03-29 08:20:00

2

0

Схожі вірші

Всі

Моє диво

Фαйղα Եօթթí #AР #FN

А на дворі лив дощ мов із відра, Гуляючи по вулиці рідненькій. Побачила в болоті кошеня, На мене так дивилося сумненько. Чомусь у серці так затріпотіло, Подумала забрати в дім собі, Дістала з бруду, воно муркотіло, Співаючи дорогою пісні. Ось так у мене і з'явилось диво, Мій друг пухнастий, любе кошеня. Історія насправді ця правдива, А на дворі лив дощ, мов із відра... *** У співавторстві з прекрасною Вікторією Тодавчич https://www.surgebook.com/_victoria_todavchich_ За допомогою проекту https://www.surgebook.com/weird_owl/book/proekt-pishem-sovmestno

46

5

1097

Emotions/эмоции

shadowlinxxx morgan

ENGLISH;I am happy, when the sun shines bright and your smile is genuine.I am sad,when the rain pours down and your eyes flood with tears.I am angry,when you lie and are selfish.I am jelous,when you spend your time with everyone but me.I am excited,when I know I have a day ahead with only you.I am worried,when your promises are slipping away from my reach.I am heartbroken,when you prove to me I will forever be alone.I am scared,when my nightmares turn into a reality.I am lonely,when you walk away for good.I am so damaged,when you break my heart over and over again.. I am tired,when I feel all these emotions at once.I feel so alone,that I'm starting to like it that way.I feel too many emotions,and that's what makes me human.I feel things,and that is something I'm not capable of stopping.I am not going to hide away my emotions,because without them I mean nothing,with out them I am nothing. Lillian *Sorry about errors* RUSSIAN; Фамили счастлив, когда ярко светит солнце и "твоя улыбка искренняя". Мне грустно, когда льет дождь, а твои глаза наполняются слезами. Я злюсь, когда ты лжешь и эгоистичен. Я болею, когда ты проводишь время со всеми, кроме меня. Я взволнован, когда я знаю, что у меня впереди только один день. Я волнуюсь, когда твои обещания ускользают от моей досягаемости. Я с разбитым сердцем, когда ты Докажи мне, что я навсегда останусь один. Мне страшно, когда мои кошмары превращаются в реальность. Я одинок, когда ты уходишь навсегда. Я так поврежден, когда ты разбиваешь мне сердце снова и снова .. Я устал , когда я чувствую все эти эмоции одновременно. Я чувствую себя настолько одиноким, что мне это начинает нравиться. Я чувствую многие эмоции, и это то, что делает меня человеком. Я чувствую вещи, и это то, что я Я не собираюсь прятать свои эмоции, потому что без них я ничего не значу. Лилиан и моя дорогая подруга Фиалка Я скучаю по ультрафиолету LILLIAN xx

48

20

4186