...
Rab vagyok, nem királylány.
Igaz, toronyban ülök: a saját tornyomban. A magam rabja vagyok.
Magamnak teremtettem a rétet, a rétre az erdőt, a mindent elborító sötét rengeteget. Magam alapoztam a tornyot az egyetlen tisztáson, ahol magam vágtam vissza a növényzetet.
Én rakosgattam egyesével, öntudatlan, kínkeservben a torony minden tégláját, az összes kövét.
Én vágtam rá ajtót, ablakot, én is húztam lépcsőt a tetejéig.
Én falaztam be később minden ajtót, ablakot, én romboltam földig a lépcsőt.
Én teremtettem láthatatlan, komor fellegeket magam fölé,
Én zártam be önmagam.
És most én is ülök idefent, a torony legtetején, hideg kövek ölelésében, a vaksötétben.
Magam miatt, egymagamban.
Bár a tornyom, zord börtönöm kívülről láthatatlan, titkát őrzik a Rengeteg és hazug őreim, akiket én éltetek....
Meg akartam védeni magam.
Csak ennyi.
De nem vettem észre, hogy belülről rothadok.
Szóval, bár sem szemed, sem lényed soha meg nem találhat, kérlek,
ments meg.
Kérlek.
Mentsetek meg
2020-04-22 22:06:15
1
0