Prológus
O1
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
Epilógus
14
~Namjoon szemszög~

Jó pár perce itt ülünk már a kávézóban. Ugyan abba jöttünk, ahol az idegenvezetővel találkoztam, hiszen csak ezt ismerem. Na, meg közelebb van a szállásunkhoz. Figyelmesen nézem gyerekkori barátom, ki ugyan percek elteltével se mond semmit. Csupán leadta a rendelését, és azóta csendben mered maga elé. Én se szólok semmit. Nem tudom mivel terelhetném el a témát, valamint azt, hogy Taehyung-nak van-e egyáltalán kedve beszélgetni. Inkább hagyom, hogy összeszedje gondolatait, és aztán úgyis elmondja, amit szeretne.

– Tudod Geunhye, eleinte szégyenlős volt. Persze nem annyira, csak leginkább a közelembe, és olyankor mindig mosolyognom kellett. Tetszett, hogy folyton zavarban volt miattam – kuncogja el magát, amin én is megeresztek egy apró mosolyt. Valóban sokat mesélt már akkor is róla, és mindig boldogságtól csengett a hangja. – Nem tudom, hogy már akkor kedveltem, vagy csak az után, hogy elhívtam randizni. De tudod jól mennyire jól esett, hogy végre van valaki aki önmagam miatt szeretne velem lenni – lökte meg játékosan a karom. Taehyung-ot, sokan használták ki, főleg azért, hogy megírassanak vele egy-két beadandót és már dobták is. Nem volt ő buta, sőt, viszont nagyon kihasználták a jóságát. Egy pár szép, kedves szó és barátom bármit megtesz, csakhogy mosolyt lásson mások arcán. Mindig is csodáltam benne a jóságot. Nagyot kortyolva az italból hallgatom, ahogy mesél barátnőiéről. Annyira felszabadult erre a pár percre. Ha valakinek most elmondanám, mi történt, nem hinné el, annyi szeretettel beszél Geunhye-röl.

– Nagyon hiányzik és aggódom érte hyung – szomorodik el lehajtva fejét.

– Nem lesz semmi baj Taehyung-ah, ígérem. Hamarosan már a karjaidban tarthatod – fogom meg vállát, egy olyan dolgot ígérve, amit talán nem tudok betartani. De mégis mit tehettem volna? Nem mondhatom el, hogy talán egy gyilkos tartsa őket fogva, és valószínűleg már nem élnek.

– Emlékszem az első együtt töltött karácsonyunkra – kortyol bele a kedvenc italába, majd azt letéve, hosszason mered a pohárra. – Először kicsit félénken lépett be a lakásba, de amint anya megmutatta a kiskori képeimet, szinte azonnal feloldódott. – nevet fel az emlékre. Sokszor említette, milyen jól telt az a pár nap a szüleinél. Az egyetem miatt kénytelen volt otthagyni őket, és kollégiumba költözött. – Aztán mikor vettem a kis apartmant. Olyan lelkesen rendezte be – akkor még én is segítettem. Vagyis ezért hívott Taehyung, de mint kiderült mire odaértem, már Geunhye mindent elintézett.

~Jungkook szemszög~

Idegesen pörgettem vissza a felvételt, újra és újra, abban reménykedve, hogy rosszul látok, tévedek és nem ő az. Hogy valami elkerülte a figyelmem, ezért rosszul ítélem meg, azt amit látok. De ha milliószor is nézném vissza, akkor is hyung-ot vélném felfedni benne. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ő az, pedig a tőlem kapott karkötő mindent elárul. Jogosan gondolnák azt, hogy ez akár véletlen is lehet, de sajnos nem az. Nem gyártanak épp ugyan olyan ékszert mint ami előttem van a felvételen. És hogy ezt honnét tudom? Bele vésettem valamit, ami teljesen egyedivé teszi. Szerettem volna valami egyedit adni hyung-nak, megköszönni azt a rengeteg segítséget amit kaptam tőle. BBH. Ezt vésettem a karkötőbe. Idegesen keresem a mobilom, hogy minél előbb tudjam ezt elmondani Namjoon hyung-nak. Nem szívesen teszem, olyan érzés mintha ezernyi tört döfnének belém, hiszen mégis arról a férfiról van szó, akire felnézek. Ám nem tehetek semmit. Nem hallgathatok el semmit, ugyanis akár gyanúsított is lehetek. Bár mennyire is vagyok ez ellen, muszáj elmondanom neki. Mégis reménykedem, hogy egy véletlen egybeesés. Míg várok, hogy vegye fel a telefont, türelmetlenül kezdek el dobolni az ujjaimmal, egy perce se veszítve szem elöl Jimin hyung-ot. Látszólag teljesen beleéli magát a szerepbe, és már majdnem az ujja köré csavarta a lányt. Nem is értem miért nem színész lett, ha már ez olyan jól megy neki. Talán ebben tényleg igaza van, és tanulhatnék tőle egy két csajozási tippet.

– Igen Jungkook-ah? – végre felveszi a telefont.

– Visszanéztem a felvételt, és megtaláltam a férfit, aki Taehyung-nak adta ki magát – nagyot sóhajtok mielőtt folytatom – Először nem voltam benne biztos, hogy ő az, de megláttam a karkötőbe véset nevet. BBH azaz Byun Baekhyun. 

© Seolhee Byun,
книга «Rejtélyek Nyomában».
Коментарі