– Először is keressünk egy szállást, mert volt valaki olyan ügyes és elfelejtette – nézek szúrós tekintettel Seokjin-re, ki zavartan néz mindenhova csak épp a szemembe nem – Aztán átbeszéljük, mi hogyan legyen – osztom meg tervem a többiekkel, akik válaszként csupán bólintanak.
Nem rég indultunk el mivel Yoongi szerint nem messze lennie kell egy motelnek. Tehát, most azt keressük meg. Néha - néha Taehyung-ra néztem. Még soha nem láttam ennyire elveszettnek. Akkor sem, mikor két évesen véletlen eltévedt a játszóterén, és én vittem vissza a szüleihez. Az nap kiderült, hogy a szomszédban lévő három éves kisfiú én lennék, és azóta szinte szétválaszthatatlanok vagyunk. Igaz, az utóbbi három évben, a munkám miatt, nem igazán volt úgy időnk pasis estékre, de ettől függetlenül tartottuk a kapcsolatot. Elképzelni sem tudom min mehet most keresztül.
– Minden rendben lesz – fogom meg vállát együtt érzően mosolyogva, bár látszik rajta hogy nem igazán hatotta meg cselekedetem.
– Nem tudok róla semmit. Folyamatosan hívom, üzeneteket küldök neki, de még csak meg sem nézik. Elérhetetlen és utálom ezt, mi van ha már...
– Nem Taehyung, erre ne is gondolj. Erős és talpraesett lányok, nem lesz semmi bajuk. Bízz bennük. Lehet eltévedtek és lemerült a telefon, de biztosan jól vannak – próbálom megnyugtatni még mielőtt ennél is jobban kiakadna, így is a zokogás szélén áll.
– Hyung, a világ rohadt veszélyes és ők mégis csak egyedül vannak – fakad ki, ezzel sikeresen magunkra vonva a többiek figyelmét – Tudtam, hogy nem lett volna szabad beleegyeznem – motyogja orra alatt alig hallhatóan.
– Nem tudhattad, hogy ez lesz, különben is, nem zárhatod el mindentől – szól bele Jungkook, mire jelzek neki, hogy inkább ne szóljon bele. Kissé elszégyellve magát megy előrébb.
– Én megértem Taehyung, de hidd el, semmi bajuk a lányoknak. Megkeressük őket és bármi áron meg is találjuk őket – mosolyodom el biztatóan reménykedve abban hogy kicsit megnyugszik.
– Remélem hyung – motyogja lábai elé nézve. Mennyire lehet most elveszve? Bele gondolni is szörnyű. Az út további részében csend honolt. Yoongi céltudatosan ment előre, mi pedig követtük őt. Jimin mosolyogva ecsetelte Hoseok-nak a pár kapcsolati életét, vigyázva arra, hogy Taehyung ne hallja meg. Nem mintha figyelne arra ami körülötte történik, de ez egyáltalán nincs így. Szokása ezt tenni, holott valójában nagyon is figyel mindenre, csupán ennek jelét nem mutatja. Utálja ha sajnálják, éppen ezért nem is szól egy szót se. Mindenki elvolt a saját kis világában kivéve Seokjin. Ő valamiért nagyon nyugtalan volt.
~ ~ ~
– Akkor átvesszük még egyszer, rendben? – kérdezem a kis társaságtól, akik hevesen bólogatnak. Pár órája annak, hogy Jeju szigetére utaztunk. Azóta sikerült megtalálnunk a szállást, illetve mindent átbeszéltünk, ami a lányokkal kapcsolatos – Én és Seokjin, elmegyünk a hotelba, ahol a lányok tartózkodtak. Taehyung és Jungkook, addig a környéken néznek szét nyomokat keresve, Hoseok, Jimin rátok bízom az idegen vezető megkeresését, Yoongi, te pedig szerzel ételt majd csatlakozol Taehyung-ékhoz, érthető? – nézek végig rajtuk, amire bólogatnak.
– Miért nem mehetek én veletek? – kérdezte barátom.
– Te tudod a legjobban mikor és hol jártak a lányok, itt most nagyobb szükség van rád Taehyung – mosolyodom el biztatóan, válaszként pedig hümmög – És ne feledjétek, nem kelthetünk feltűnést, különben nem nyomozhatunk tovább – kizárólag csak úgy kaptuk meg az engedélyt, ha turistáknak adjuk ki magunkat. Mert ha az emberek fülébe jut, hogy itt nyomozás történik, a külföldi turisták száma igen csak lecsökkenne, ami nem tenne jót Jeju gazdagságának.
– Vezetsz te hyung? – nyújtom át neki a kocsikulcsot a legidősebbnek, amit Jimin bérelt nekünk.
– Szerinted élnek még? – teszi fel a kérdést beindítva a járművet.
– Nem tudom hyung. Már három nap telt el, és ha a gyilkos tartja őket fogva, alig maradt egy hetünk – nézek ki az ablakon, bevallva az igazat.
– Mikor mondod el neki? – tudom mire érti. Taehyung nem tud arról, hogy itt bóklászik egy gyilkos és feltehetően elrabolta a lányokat. Tisztában vagyok azzal, nem ez a legjobb megoldás, de nem tehetek mást. Még semmi sem biztos.