Amióta Jungkook kijelentette azt, hogy eléri hogy belé szeressek eltelt három nap. Minden egyes nap a kedvemben járt. Ide-od hívott el, hogy menjünk moziba, menjünk sétálni, menjünk el és üljünk be valahova.

-Virágot a virágnak! -jön elém egy csokor rózsával. Még most is folytatja a hódításomat.

Halványan elmosolyodva elvettem tőle és a vázába raktam a gyönyörű virágot. Wonhoval nem nagyon találkoztunk. Írni is én írok rá, de akkor is csak röviden válaszol. Nem tudom, hogy mi van vele. Talán, mással van...

-Valami gond van Szívem? -ölel magához Jungkook.

-Nem tudom... -a mellkasának döntöttem a fejemet. -Wonho, nem ír és nem keres... Ez rosszul esik. Mi van ha valaki mással van és éppen csal? -nézek fel rá szomorúan.

-Ne aggódj, biztos hogy nem csal meg! -mosolyog bíztatóan. -Nagyon szeret téged, különben is, senkinek nincs szíve megcsalni egy ilyen édes srácot, mint te. -egy puszit nyomott az orromra.

-Miért bíztatsz vele kapcsolatban? Nem kéne őt gyűlölnöd, mert vele vagyok és nem veled?

-Gyűlölöm is azt a srácot, de neked nem akarok semmi rosszat. Most is simán tele tömhettem volna a kis fejedet minden butasággal. De nem, nem akarok semmi rosszat neked. Amíg boldog vagy én is, de jobban örülnék annak ha velem lennél boldog. -mosolyog rám.

Elmosolyodtam. Nagyon kedvelem Kookot! Annyira kedves velem! Talán, kezdi ellopni a szívemet. Megöleltem Jungkookot, amit mosolyogva viszonzott. Pár percen keresztül ölelkeztünk, amikor is megrezzent a telefonom. Elővettem a zsebemből és megnéztem, hogy ki az. Wonho! Még vidámabb lettem.

-Szia! -veszem fel boldogan.

-Szia Jimin. -a hangjából ítélve szomorú, de vajon miért? -Chim, beszélnünk kell. Itt vagyok az ajtóban. -amint letette csengettek.

Magamtól eltolva Jungkookot szaladtam az ajtóhoz boldogan. Kinyitottam az ajtót.

-Wowoo! -ugrok a barátom nyakába.

Szomorkásan elmosolyodva megtartott.

-Szia Chim. -az ajkaimra tapadt, egy hosszú érzelmes csókot váltottunk. Miután elszakadtunk egymástól szorosan öleltem.

-Mit beszéljünk meg, Wowoo? Valami baj van? -simítok az arcára.

A nappaliba hozott, majd lerakott a kanapéra. A lábaim között térdelve fogta a kezeimet.

-Tudod Chim, én nagyon szeretlek téged, te vagy a mindenem. -kezdi el a mondandóját.

-Én is nagyon szeretlek Wowoo! -mosolygok. -Valami komoly baj van? -kérdeztem aggódva.

-Szerintem ez nagy baj. Sajnálom Jimin, de... -könnyek gyűltek a szemébe, soha sem láttam őt még sírni. A könnyeit letörölve megszólaltam.

-De? -simogatom az arcát.

-El kell költöznöm Amerikába. -böki ki végre. -A céget át kell vennem.

-Tessék? -döbbenek le. -Kérlek Wowoo! Ne hagyj el! Én veled akarok lenni! Veled megyek, csak maradjunk együtt! Kérlek!

-Nagyon szeretném, hogy velem gyere. De neked itt a családod, a barátaid. Sajnálom, de szakítanunk kell. -folynak a könnyei.

-Ne! -sírom el magamat. -Kérlek ne szakítsunk! Olyan jó veled! Kérlek ne! Wowoo! -sírva öleltem magamhoz.

Wonho szorosan szorított magához.

-Kérlek, ne sírj miattam. -puszilgatja az arcomat, közben a hátamat simogatta. -A távkapcsolatot egyikünk se bírná ki, Édesem. Sajnos szakítanunk kell. Nem akarlak elhagyni. Egy óra múlva indul a gépem. Elbúcsúzni jöttem.

Keservesen sírva öleltem szorosan.

-Kaphatok... Kaphatok egy búcsú csókot? -nézek a szemébe.

-Kaphatsz. -az ajkaimra tapadt.

Lassan és érzelemmel teli csókot váltottunk. Közben szorosan öleltük egymást és simogattuk a másikat.

-Nem akarlak elhagyni. -suttogta az ajkaimra.

Szorosan ölelkeztünk, elcsattant pár utolsó csók is.

-Nos, -enged el. -akkor szakítottunk. Remélem megtalálod az igazit. -fogja meg a kezemet.

-Minden jót neked. -mosolyogtam szomorúan.

-Elfog múlni. Jungkook biztos, hogy segít ebben. De mennem kell. Lekésem a gépet. Szia Jimin. Remélem, majd találkozunk egyszer.

Elment... Ezzel nagy űrt hagyva bennem. Nem haragszom rá, csak szomorú vagyok.