Jimin szemszög

-Anya! Akkor így jó leszek? -kérdezem meg anyát sokadszorra.

-Kicsim! -néz rám anya. -Hányszor mondjam el még, hogy nagyon jól nézel ki így. Tökéletes leszel így, ne parázd már túl. Ez csak egy randi. -mondja lazán.

-De ez az első randim. Jól akarok kinézni.

-Kivel is mész el randizni? -kérdezte.

-A csapattársammal, Wonho. -piszkálom a hajamat.

-A Shin Hoseok gyerekkel. Hm, -hümmög. -nem is rossz pali.

-Hát, én nem érzek vonzódást felé, de adok egy esélyt ennek. Ki tudja? Lehet nagyon jól ki fogunk jönni egymással és ő lesz a férjem. -vonok vállat.

Anya kuncogva nézett rám. Megcsináltam a hajamat és megigazítottam a ruhámat. Öt óra ötvenötkor csengettek.

-Megyek! -kiáltottam. Utoljára végig néztem magamon és az ajtóhoz szaladtam izgatottan. Vettem egy mély levegőt és ajtót nyitottam.

-Szia Jimin. -mosolyog rám csillogó szemekkel Wonho.

-Szia Wonho! -mosolygok rá.

-Ezt neked hoztam! -a háta mögül elő vett egy Milkas csokit és három szál vörös rózsát.

-Köszönöm szépen! -pirultan mosolyogva elfogadtam. Megszaglásztam a rózsákat. -Honnan tudtad hogy a rózsa a kedvenc virágom?

-Hát, még régebben mesélted amikor a csapat ismerkedett egymással. -mosolyog.

-Ezt gyors egy vázába teszem, aztán mehetünk. -mosolygok. -Addig gyere be nyugodtan.

Wonho beljebb jött, én pedig elkezdtem keresni egy vázát. Egy tíz perc után visszatértem Wonho mellé.

-Itt is vagyok! Mehetünk? -kérdeztem.

-Szuper, mehetünk. -mosolyogva megfogta a kezemet. Halványan elpirultam.

-Érezzétek jól magatokat. Legkésőbb fél tizenkettőre hozd haza, vagy ha nem akkor szólj , oké? -mondta anya.

-Rendben Irene. -bólint Wonho. Elköszöntünk.

Az utcán kézen fogva sétaltunk. Egy húsz perc séta után egy parkba érkeztünk.

-Ühm... Wonho. -bökdösöm a vállát.

-Tessék Jimin? -néz rám.

-Nem úgy volt, hogy étterembe megyünk?

-Változtak a terveim. -mosolyog sejtelmesen.

-Ugye nem akarsz megölni, megerőszakolni vagy ilyenek? -kérdeztem félve.

-Jajj, Jiminie! -ölel magához. A mellkasához bújtam. -Ha ezeket akarnám, nem kell feltétlenül randira vigyelek. Bármikor megtudnám máshogyan is csinálni. Lüke. -mosolyogva megsimogatta az arcomat.

Nyugodtan sétaltunk tovább, amikor is előbrébb engedett. Mögém állva a szememre tapasztotta a kezeit.

-Hé! Így nem látok! El fogok esni Wonho! -fogom meg a kezeit azzal a szándékkal, hogy elveszem a szemem elől őket, de Wonho nem engedi.

-Nyugi Jiminie! Majd én vezetlek. Bízz bennem, oké? -egy puszit nyomott az arcom jobb oldalára.

Halványan elpirulva bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy vezethet tovább.

-3,2,1. Tadamm! -veszi el a kezét a szemeim elől.

Amint kinyitottam a szememet, tátva maradt a szám. Ez... Ez valami fantasztikus! A fán világító díszek vannak. Egy szép megterített asztal a közép egy gyertyával.

-Wonho! Ez meseszép! -nézek rá csillogó szemekkel.

-Örülök neki, hogy tetszik. -mosolyodik el.

Leültünk vacsorázni. Sokat beszélgettünk közben és nevettünk. Úgy érzem, kezdem megkedvelni Wonhot