Prológus
Szereplők
1. Rész
2. Rész
3. Rész
4. Rész
5. Rész
6. Rész
3. Rész
Ma van péntek, ma játszunk az Inchan csapata ellen. Éppen a mini furgonban ülünk. Én Wonho ölében foglaltam helyet.

-Jézusom de nyálasak vagytok! -szörnyűlködnek a többiek.

-Ezt csak azért mondjátok, mert nincsen párotok. -kuncog Wonho.

Húsz perc után megérkeztünk a pályára. Mindent elvégeztünk ami a meccs előtt szükséges.

-Az Inhun csapata ma össze méri tudásukat az Inchan csapatával. -szólal meg a bíró. Egy kis monológ után felállt a két csapat. Én egy magas és helyes srácot fogok.

Kihívóan méregetett. Wonho ide pillantott idegesen, gondolom észre vette hogy nagyon méreget a srác. Elkezdődött a meccs. Komoly ellenfelek voltak, de az utolsó tíz másodpercben dobtam egy kosarat. Győztünk! A csapatommal megöleltük egymást és örültünk

-Ügyes voltál Kicsim! -ölel meg Wonho és megpuszilta az arcomat. Vidáman mosolyogva néztem a páromra. -Arra gondoltam, hogy esetleg nem-e lenne kedved randizni ma este és akkor nálunk aludnál? -simít az arcomra.

-Szívesen megyek randizni veled! -egy rövid csókot nyomtam az ajkaira. Átvettük a kupát.

-Még egy mehet a vitrinbe. -ugrál örömében Beomgyu.

-Az a srác, az a barna hajú. Jól néz ki. -szólal meg Yoongi.

-Csak nem bejön a Taehyung gyerek? -vigyorog Taemin.

-Lehet. De honnan tudod a nevét. -néz Taeminre.

-Alsóban osztálytársak voltunk. -intett egyet Taehyungnak, aki mosolyogva vissza intett.

Ezután elmentünk az öltözőbe.

-Egy pillanat! Mindjárt kész vagyok, ti menjetek addig nyugodtan. -mondtam a többieknek.

Ők az edzővel a kocsihoz mentek. Én a cipőmet kötöttem, amikor anya hívni kezdett.

-Szia Szívem. Hogy ment a meccs? -kérdezte anya.

-Szia anyu. Nyertünk, én dobtam az utolsó kosarat. -mosolygok büszkén.

-Nagyon ügyes vagy Kicsim! Gratulálok. Azért hívtalak, hogy este jön át Junghyun és a fia, JeongGuk.

-Oh. Akkor le kell mondanom Wonhoval a randimat. -szomorodok el.

-Ennyit akartam. Szia! -letette.

Össze szedtem a cuccomat és indultam éppen ki. A folyosón elsétáltam amellett a srác mellett, akit fogtam. Mélyen a szemembe nézett. Szinte felfalt sötét szemeivel, bele pirultam. Nagyon helyes ez a srác, bejön. Jimin! Ne gondolj ilyenekre! Ott van neked Wonho! A kocsihoz értem, amint beszálltam elindultunk.

-Wonho! -fordulok feléje.

-Tessék Szívem? -mosolyog rám.

-Bocsi, de ma nem tudunk elmenni randizni. -biggyesztem le az ajkaimat.

-Miért nem? Rosszul vagy? Valami baj van? -kezd el aggódni.

-Nincs semmi baj. -mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára. -Csak Junghyun és a fia átjön vacsizni, ezért otthon leszek anyuval.

-Rendben van. Akkor majd bepótóljuk máskor. -simít az arcomra, majd lassan az ajkaimra hajolt.

Hirtelen beugrott a fiú arca és azt képzeltem hogy ő csókol. Jézusom! Mjt fantáziálgatok arról a srácról?! Megtetszett, nagyon.

-Szeretlek Picim. -mosolyog rám Wonho, miután elvált tőlem.

-Én is szeretlek. -bújok hozzá.

Az edző bá haza vitt mindenkit egyesével. Én voltam az utolsó.

-Köszönöm a fuvart. -hajolok meg, miután kiszálltam.

-Nincs mit fiam. Remek volt a mai utolsó kosarad. Büszke vagyok rád és a csapatra. -mosolyog. -Majd a következő edzésen találkozunk. Szia.

-Viszlát. -intek egyet.

Miután az edző elhajtott bementem a házba.

-Haza jöttem! -kiáltottam el magamat.

-Jó későn érkeztél. -jön ide anya.

-Az edző haza vitt mindenkit egyesével, én voltam az utolsó. -pakolom le a cuccaimat.

-Képzeld! Junghyun fia, JeongGuk is meccsen volt! -a konyhába vezetett.

Ott ült az asztalnál Junghyun és a fia. Meglepetten néztem a helyes srácot, ő volt a meccsen. Ő volt az ellenfél csapatban, őt fogtam.

-Törpe? -vonja fel a szemöldökét JeongGuk.

-Hali. -intek egyet. Morogva elnézett.

-Nézd el neki Jimin. -szólal meg Junghyun. -Most volt meccse és vesztettek.

-Igen, tudom. Ellenük játszottam. -mosolygok.

-Milyen kicsi a világ. -mondta anya, majd Junghyun mellé ült.

Én JeongGuk mellett foglaltam helyet. Békésen vacsoráztunk, amikor anya megszólalt.

-Gyerekek, úgy döntöttünk Junghyunnal hogy ide költöznek. -Junghyun helyeselően bólogatott anya mellett.

-Mi van? -kérdezte JeongGuk. -Nem mondod komolyan! Apa! Innen az Inchan iskola legalább másfél óra busszal!

-Kisfiam nyugodj meg. -inti csöndre a fiát Junghyun. -Átirattalak az Inhunba.

Jungkook egy kis vita után felfogta, hogy mi a helyzet.

-Ja, ma itt alszunk. Nincs vendég szoba, Jiminnel fogsz aludni.



© Fumi 56,
книга «Basketball (Jikook)».
Коментарі