Vallomás
Elmerengtem a dolgaimon, Túl jutottam a gondjaimon. Ezer felé vannak a játékaim, De már hátrahagytam a probémáim. Eddig többet éreztem irántad mint kéne, Egészen mást, mint amit bárki megérdemelne. Ezer érzés végre letisztázódott bennem, Szóval már nincs miért melletted lennem. Hiszen már nem érzék irántad szinte semmit, De eközben ott van a kis gondolat, hogy talán mégiscsak beképzelek valamit. Nem szeretnék az érzéseiddel játszani, De szeretném ha velem kapcsolatban egyszer döntésre tudnál jutni. Szeretném ha csak barátok lennénk, Hiszen nem értékelném, hogyha egymást hamisan szeretnénk. Szeretném ha egyszer nélkülem boldogan élnél, Mert a mi utunk teljesen más, ezért az lenne a helyes ha nélkülem tovább mennél. A hajnali nap az égre feljött, Ezért fájdalmas lesz a pillanat, ami ezzel együtt eljött. El kell engednem téged mielőbb, Hiszen nincs már később. Eddig nem bújtam el a gondok elől, Ami miatt eltávolodtunk egymás mellől. A végső leckét megtanultam ebből, Így többé nem hiszek majd egyből. Nem tudnék neked annyit adni amennyit érdemelnél, Nem tudok olyan lány lenni amilyet megérdemelnél. Nem tudok megfelelni a szívednek, Hiszen kevés vagyok a lelkednek. Találni fogsz egy lányt akit megérdemelnél, Kapni fogsz egy célt amit kiérdemeltél. Adni fogsz valakinek egy őszinte esélyt, Találni fogsz egy viszont szeretett személyt. Én addig mindenki elől eltűnök, És örökre egyedül hagylak. Ha keresnél a tervezett világvégi házamba költözök, Ahova jöhetsz, de csak ha az emberek téged végleg elhagynak. Egyedül leszek majd ott is, Úgy ahogy vagyok most is. Hiányba burkolózva élek majd ahogy eddig is, A magyányba zárkózba létezek majd ahogy mindig is. Nem maradok itt tovább veled, Mert mert nem marasztal az út melletted. Te úgyis csak a hibát találnád meg bennem, De én egy másik énemet keresem. Tervem kész van a fejemben, Kivitelezett vázlat van a zsebemben. Vakmerő célok akadtak a kezembe, Fájó gondolatok nőttek a szívembe.
2019-10-22 11:50:43
5
0
Схожі вірші
Всі
Шукати святе в почуттях
Я пам'ятаю. Вибач, я все пам'ятаю. Чому цей біль ніяк не зникає? Час його береже. Мене він, ламає Й душа в нім палає. Пробач за все. Чого ж зберігаю? Усе це лякає. Себе забуваю і душу вбиваю, Та біль все живе. Серце згорає, Розум втрачаю, думки покидають. Ненавиджу це, понад усе. Тебе забуваю. Звички зникають. Віри тепер немає. Кохання вбиває. І допомоги вже не чекаю. Завжди щось втрачаю. Хтось уже добиває, не знаючи це. Можливо, шукала в цім світі святе, Та я не знала, що воно в мені є.
54
2
4391
Хрест - навхрест
Хрест – навхрест в’яжу пейзаж, від учора і до завтра. Кожен жест моїх вдихань має кривду, має правду. Хрест – навхрест мої думки полотно це поглинає. Еверест мого життя чи екватор? Я не знаю. Хрест – навхрест чи треба так? Сподіваюсь, сподіваюсь.. Кожен текст своєї долі витримати намагаюсь. Хрест – навхрест добро та зло. Поруч, разом, нерозривні. Без божеств та без чортів.. Бо живуть усі на рівні. Хрест – навхрест таке життя. І нічого з цим не зробиш. Кожен жест має свій шлях, злий та добрий, ти як хочеш?
51
9
1929