Az a hely
Nem tudom hol vagyok, De érzem itt sokáig nem maradok. Nem tudom itt miért vagyok, Hiszen innen egyből tovább haladok. Innen vár a messzi távol, Túl minden határon. Egyszer jobb valahol lesz máshol, Ezerszer jobban lennék az itteni föld helyett bárhol. Néha követtem az úton a veszélyt, Mert ő hátrahagyott egy számomra fontos személyt. Igaz ezzel adott nekem egy új esélyt, De nem kaptam hozzá elég szenvedélyt. Hív az ismeretlen messzi táj, De utamat fedi a ködös homály. A lábam a sok gyaloglástól néha ugyan fáj, De mikor megálltam pihenni, kárpótlásul szembe jött velem egy sirály. Miközben figyelem a hullámzó óceánt, Keresem az Atlanti-óceánt. Nézem az eget, Figyelem a sok jelet. Fogom a térképet, Fejben jegyzem a látképet. Keresem a célomhoz vezető tájképet, Miközben nézem a fejben elképzelt fényképet. Messze még a cél, De visz előre az úticél. Közelít a paradicsomi vég, De távol van az a bizonyos utolsó lépés még. Sodor utamon a szél, Miközben figyel fentről a viharos ég. Hátrahagytam a fájó emlékeket rég, De nem tudom hová is megyek még. Vár az a bizonyos hely, Ami olyan lesz mint egy búvóhely. Kialakul belőle majd egy rejtekhely, Ami másoknak lesz csak igazán a vesztőhely.
2019-10-30 08:54:46
3
0
Схожі вірші
Всі
Шукати святе в почуттях
Я пам'ятаю. Вибач, я все пам'ятаю. Чому цей біль ніяк не зникає? Час його береже. Мене він, ламає Й душа в нім палає. Пробач за все. Чого ж зберігаю? Усе це лякає. Себе забуваю і душу вбиваю, Та біль все живе. Серце згорає, Розум втрачаю, думки покидають. Ненавиджу це, понад усе. Тебе забуваю. Звички зникають. Віри тепер немає. Кохання вбиває. І допомоги вже не чекаю. Завжди щось втрачаю. Хтось уже добиває, не знаючи це. Можливо, шукала в цім світі святе, Та я не знала, що воно в мені є.
54
2
4391
Кохаю
Я впізнаю тебе серед тисячі лиць, І тихенько, крізь світ, побіжу, І нехай вже позаду мільйони столиць, А я в полі тебе обійму. Обійму і заплачу від щастя свого, Мабуть, більшість йому навіть заздрять, А мені вже давно на них все одно, І на те, що вони мені скажуть. Я, мій милий, єдиний, тобою живу, І в повітрі ловлю твої нотки, Я для тебе співаю і стрічку нову, Запишу у своєму блокноті. Ти малюєш мій сон із мільйону казок, У якому такі різні барви! Ти даруєш мені той рожевий бузок, А із ним, мов мереживо, чари. Від обійм, поцілунків твоїх я горю, Мов метелик над вогнищем синім, Боже мій, якби знав, як тебе я люблю, Якби знав, як без тебе я гину.
98
15
7504