Ismerkedés
2. Fejezet
3.fejezet
4.fejezet
5.fejezet
6.fejezet
7.fejezet
8.fejezet
9.fejezet
10.fejezet
11.fejezet
12.fejezet
9.fejezet
Jungkook szemszöge:

Végre eljött a várva várt péntek, mikor tudom hogy nem kell sokáig néznem a sok barom arcát. De hát ez is el lesz baszva, mivel Hobi rámírt hogy beszélne a tegnapi napról. 

Persze én nem szeretem volna, de ha ott van Jimin akkor szívesen beszélek vele. 

Amint rá gondoltam már írt nekem Jimin. Ez állt az üzenetbe:

-Szia Kook!

Remélem nem gond hogy írok, de ma Hobi szeretne beszélni. Lehet hogy már írta,nem tudom, mert én tegnap óta nem beszéltem vele. Tegnap este összevesztünk és én mondtam neki hogy ha valami nem tetszik akkor ne beszéljen velem, hát azóta nem beszél velem. 

Ez az üzenet nagyon meglepett, de egyben nagyon tetszett hogy rám írt. Most így hogy az én kis Mochim írt már sokkal jobb a kedvem, de nem akarok beszélni azzal a fasszal. De ha egyszer kell akkor kell. 

Aztán ahogy gondolkodtam ránéztem az időre, és láttam hogy haladnom kell mert el fogok késni, igaz mintha érdekelne engem hogy elkések vagy nem. Na de 5 perc alatt készen lettem és mentem is. A szokásos zenémet kapcsoltam be, aminek a címe: Kave and Gaho - Shut Down. Imádom olyan jó hangja van a palinak, és olyan jól néz ki, rendes rámásznék. Na de nem szabad az én kis Mochimat megcsalni, még úgy sem hogy még nem vagyunk együtt. Megint elmerültem a gondolataimba, és majdnem tovább mentem a busszal. Leszálltam, és az én kis Mochim várt azzal a faszfejjel. Kivettem a fülhallgatót, és köszöntem Mochinak, de Hobinak nem. Mochi visszaköszönt és Hobi is köszönt, így én is köszöntem neki. 

-Miért vártatok itt? Tettem fel a kérdést mire Hobi:

- Szeretnék veled beszélni a tegnapi dologról. 

-Arról miért szeretnél? 

-Mert Mochi mondta hogy nem kellett volna így beszélnem veled. 

-Ha csak Jimin miatt akarsz velem beszélni, inkább ne tedd. Jimin erre:

-Kook tudom hogy rohadtul nem szeretnél beszélgetni, de ezt azért kértem mert elegem van abból hogy folyton ez van. Nem is értem hogy mi jó nektek ebbe, hogy folyton a másikat basztatjátok. Ez egy akkora faszság hogy azt el se lehet mondani. 

Nagyon meglepődtem ahogy az én kis Mochim kifakadt, de nem bírtam figyelni amit mondott mert annyira el voltam foglalva a ajkával, hogy csak bólogattam. Gondoltam milyen lenne ha megcsókolnám vagy milyen lenne ha… és itt befejeztem a gondolkodást mert Jimin kérdezet:

-Szóval most már lesz béke? 

Én rögtön válaszoltam:

-Igen, talán, meglátjuk mi lesz. Hobi ugyanezt mondta. 

Ezután Jimin mosolyogva lement. Én visszadugtam a fülem és hallgattam tovább a zenémet, Hobi meg csak ment. Gondolkodtam tovább, de rájöttem hogy nekem is engedni kell, és neki is. 

Na de beértem és a sok hülye fogadott, de megláttam a folyosón egy lányt aki nagyon kéregeti magát, hát és na nem tagadom jó lenne egy éjszakás kaland. Majd megnézzük még egy kicsit később. Elkezdődött az első óra ami a matek volt, azon csak aludtam, aztán a második az tesi volt ami érdekelt, aztán a többi óra az kifejezetten unalmas volt, de ez van. Mikor a 7 óra végére értünk én gyors elmentem mert nem akartam találkozni velük, de a lánynak megadtam hogy hol lakom. Kiértem a kapun és már mentem is a buszhoz mikor úgy döntöttem inkább haza sétálok. Hazaértem a szokásos dolgokat megcsináltam aztán mentem a szobámba ahol vártam hogy mikor jön az a lány. 


© 정국 팬 Kookie,
книга «A zabolátlan vad».
Коментарі