Prológus
"Amikor átöleltél,
akkor ismertem fel,
hogy nem voltam ölelve
eddig még sosem."
"Soha nem akartalak igazán szeretni (...). Minden erőmmel küzdöttem ez ellen a szerelem ellen. De a szerelem nem válogat."
"Soha nem gondoltam volna, hogy tényleg komolyan mondod ezt, hogy elfogadhatsz engem (...). Soha nem fogom megtudni, hogy mivel érdemeltem ki ezt az ajándékot. De miattad olyanná vált az életem, amiről még csak álmodni sem mertem soha."
"Hódolok. Ez is egy nagyon szép szó. És pontosan rám illik. Csak bámulok rád - tisztes távolból, de hódolattal."
~~~~
A világban mindenki keresi saját magának az igazit. Aztán amikor rátalál, egy ismeretlen, láthatatlan erő úgy vonzza hozzá, mint a mágnes a fémet. A szerelmes ember gondolatai csak a másik körül forognak. Akárhogyan is küzd az érzés ellen, tehetetlenül zuhan egyre mélyebbre, mígnem a szakadék alján találja magát, teljesen összetörve, menthetetlenül, szerelmesen. A love sztorikban ezeknek mind jó vége van, elhitetve velünk, hogy ez a normális, ilyennek kell lennie a lezárásnak. Kézen fogva, egymás mellett, összebújva, akár ötven év után is. De mi van akkor, ha ez nem megy ilyen könnyen? Amikor együtt vagy valakivel és a testvérét megismerve rájössz, hogy nem a jelenlegi párod az igazi. Mikor beléd csap a felismerés, hogy egy fiúba zúgtál bele, miközben a nővére mellé fekszel be az ágyba esténként. Ilyenkor mit kellene tenni?
akkor ismertem fel,
hogy nem voltam ölelve
eddig még sosem."
"Soha nem akartalak igazán szeretni (...). Minden erőmmel küzdöttem ez ellen a szerelem ellen. De a szerelem nem válogat."
"Soha nem gondoltam volna, hogy tényleg komolyan mondod ezt, hogy elfogadhatsz engem (...). Soha nem fogom megtudni, hogy mivel érdemeltem ki ezt az ajándékot. De miattad olyanná vált az életem, amiről még csak álmodni sem mertem soha."
"Hódolok. Ez is egy nagyon szép szó. És pontosan rám illik. Csak bámulok rád - tisztes távolból, de hódolattal."
~~~~
A világban mindenki keresi saját magának az igazit. Aztán amikor rátalál, egy ismeretlen, láthatatlan erő úgy vonzza hozzá, mint a mágnes a fémet. A szerelmes ember gondolatai csak a másik körül forognak. Akárhogyan is küzd az érzés ellen, tehetetlenül zuhan egyre mélyebbre, mígnem a szakadék alján találja magát, teljesen összetörve, menthetetlenül, szerelmesen. A love sztorikban ezeknek mind jó vége van, elhitetve velünk, hogy ez a normális, ilyennek kell lennie a lezárásnak. Kézen fogva, egymás mellett, összebújva, akár ötven év után is. De mi van akkor, ha ez nem megy ilyen könnyen? Amikor együtt vagy valakivel és a testvérét megismerve rájössz, hogy nem a jelenlegi párod az igazi. Mikor beléd csap a felismerés, hogy egy fiúba zúgtál bele, miközben a nővére mellé fekszel be az ágyba esténként. Ilyenkor mit kellene tenni?
Коментарі