10. rész
Jungkook POV.
Izmaimat befeszítve tűröm, hogy Taehyung azt csináljon, amit akar. Nyelve játékosan mozgatja az enyémet olyan szenvedéllyel, amit még Yoonahnál sem tapasztaltam.
A hányinger kerülget.
Tisztán érzem a keserű whisky ízét a számban, ami még rátesz egy lapáttal arra, hogy kavarogjon a gyomrom.
Mégis mit gondol?
Tudom, hogy tetszem neki, de nem sejtettem, hogy ezt a lépést meg fogja tenni. Megígértem szerelmemnek, hogy vigyázok rá, ezért nem voltam hajlandó elmozdulni a Herceg mellől. Nem is volt vele semmi baj egészen addig, míg be nem rángatott a táncparkettre. Azt ki tudta magyarázni azzal, hogy az én védelmem miatt csinálja, amiért egy picikét hálás is voltam, de most nem ez a szituáció. Az égvilágon senki nincs itt, aki rám akarna mozdulni rajta kívül. Miért csinálja? A testvérével járok! Ha neki még a családi kötelék sem szent, akkor mire képes még ezen kívül?
Érzem, ahogy remegni kezd az egész testem. Miért hagyom neki?
Igaz, hogy megfenyegetett az előbb, de csak nem gondolja komolyan.
De.
Az előbbit halálosan komolyan mondta. Ezért vagyok hajlandó elviselni mindent, amit most velem tesz. Lehunyom a szemem, hogy ne őt lássam. Próbálom elképzelni, hogy Yoonah ajkai érintik az enyémeket, amit nem nehéz megtennem, hisz nagyon hasonlóak. Megjelenik előttem szerelmem arca, amint épp engem csókol, engem pedig ez feltüzel. Mohón csókolok vissza, kezemet párom derekára csúsztatva, ahol felhúzom pólója anyagát és cirógatni kezdem a hátát. Óvatosan vezetem neki a mögötte lévő falnak, mire felnyög és belemosolyog csókunkba. Finoman megharapom alsó párnáját, de utána átveszi az irányítást, én pedig készséggel követem nyelve minden mozgását. Vékony ujjait hajzuhatagomba vezeti és rászorít, ami miatt felmordulok. Fejemet tincseimnél fogva veti hátra, ami miatt elszakadunk egymástól, de azonnal megérzem ízlelőszervét a nyakamon, mire sóhajtozni kezdek. Ösztönből mozgatom a csípőmet nekidörgölőzve, amit egy jóleső mordulással díjaz és belebújok nyakhajlatába. Óvatosan kúszik be parfümje az orromba, ami szokatlan. Az eddigi édes, nőies illat most ugyancsak édeskés, mégis férfias. Párom is elkezdi mozgatni a csípőjét, így mindkettőnk merevedése a másikéhoz simul. Mindkettőnké?
Basszameg!
Hirtelen eszmélek fel és nyitom ki a szemem. Szürke hajkorona csiklandozza az arcom.
Taehyunggal vagyok.
Deja vu érzésem van. Erőteljesen lököm el magam a másik fiútól.
- Ennyi elég lesz! - kétségbeesetten nézek zilált alakjára. Arca kipirult, sötét szemei elködösültek és szaporán veszi a levegőt enyhén nyitott száján keresztül. Valószínűleg én is így nézhetek ki. - Remélem elégedett vagy. - suttogom rekedten, mire ő komor arccal löki el magát a faltól. Taehyung szótlanul bámul rám, miközben zihál és remeg egész teste. Egyáltalán nem akarja leplezni az izgult állapotban lévő tagját. Mire megszólalnék újra, arca grimaszba fordul, majd előre hajol és leguggol a földre. Egy másodperc múlva pedig nekiáll hányni. Minden, amit eddig evett ma - szóval semmit - még próbálja kiadni magából, de csak a pár órája bevitt italmennyiség jön ki rajta. Idegesen túrok bele a hajamba és felsóhajtok. Ha egy ötven éves faszi állt volna előtte, azt is lesmárolta volna. Kezd alábbhagyni a remegésem a gondolat miatt, hogy nem feltétlen nekem irányult ez a gesztusa, csak az alkohol miatt hormon túltengése van. Ez viszont nem mentség, ezért holnap olyat fog kapni tőlem, hogy megemlegeti! Távol kell maradnom tőle, Kookiet pedig még csak véletlenül sem szabad előhoznom előtte többet. Kicsit szédülve ugyan, de mellé lépek és hóna alá nyúlva tartom Taehyungot. Mikor már abbahagyja tevékenységét, álló helyzetbe húzom és nekinyomom a falnak, hogy könnyebben megtartsam. Kiveszem a zsebéből az elkobzott mobilomat és tárcsázom Yoonah számát, aki nem örül a kialakult helyzetnek. Biztosra veszem, hogy otthon még fogunk kapni.
Szerelmemre várva figyelem az előbb még aktív Herceget, aki lehajtott fejjel dülöngél és motyog valamit magának. Anno ő mondta rám, hogy kiábrándító vagyok, de ő se jó látvány most...
***
Mikor már Yoonah sikeresen segített betuszkolni öccsét az ágyba, bemegyek a hálónkba és én is elnyúlok.
- Baba! Nekünk még beszélnünk kell! - hallom meg Yoonah ingerült hangját.
- Nem akarok.
- Baba! - förmed rám, én pedig felé fordítom a fejem, még mindig hason feküdve, a párnámat szorongatva. Leül mellém és keresztbe fonja karjait maga előtt. - Mi történt?
- Figyeltem az öcsédre.
- Nekem nem úgy tűnik.
- Rávettem, hogy kijöjjön a szobából. - ülő helyzetbe tornázom magam és az ujjaimmal babrálok, miközben mesélek. - Aztán úgy döntött, hogy le akar lépni, én pedig nem tudtam visszatartani. Ezért inkább vele mentem.
- Ezt értem. Jól is tetted, de akkor legalább tényleg vigyázhattál volna rá.
- Azt csináltam! - förmedek rá, a szemeibe nézve. - Egész este figyeltem, hogy ne csináljon butaságot. Ennél többre nem futotta, tudod milyen makacs! Olyan mint te, sőt, rosszabb!
- Ahj. - Yoonah felsóhajt és óvatosan hozzám bújik. - Jól van, értem. Köszönöm, hogy figyeltél rá. Viszont holnap fontos tárgyalásom lesz, ezért nem tudok itthon maradni vele. Ha minden jólalakul, talán megkapom azt a lehetőséget, amiről már meséltem neked. Kérlek ne menj el a képzésre és figyelj rá.
- Nem kisgyerek már, Yoonah! Tud vigyázni magára.
- Ismerem. Ha egyedül marad itthon, akkor magába fordul. Te biztosan fel tudod dobni a kedvét, Kookie. - kacsint egyet és nyom egy apró puszit az arcomra. Persze! Kookie. Ő lesz az utolsó ember, aki előtt hajlandó leszek ezt az arcomat megmutatni! Soha többet!
***
Reggel nyúzottan kelek ki az ágyból, ahonnan Yoonah már rég eltűnt. Az óra fél tizenkettőt mutat. A konyhába érve hallom meg a motoszkálást a fürdőben, ahol valószínűleg a másnapos Herceg végzi tevékenységét. Elkészítem a szokásos kávémat és elnyúlok a kanapén. Nincs ínyemre, hogy mások miatt kell kivennem a szabadságot, de most jól fog jönni, hogy kettesben maradunk. Meg tudjuk beszélni a tegnapi napot és a tudtára adhatom, hogy maradjon távol tőlem. Meghallom az ajtó nyikorgását, ezért egyből odakapom a fejem. Taehyung kócos haja takarja szemét, itthoni melegítőruha van rajta és úgy csoszog a papucsában, mint egy vénember. Sejtettem, hogy így fog kinézni. A pulthoz sétálva kínzó lassúsággal készíti el reggeli kakaóját és a nappaliba érve velem szemben foglal helyet. Egy szó nélkül szürcsölgeti az italát, ami felbosszant.
- Neked is jó reggelt. - jelentem ki gúnyosan, ami miatt felemeli a fejét, egyenesen rám szegezve fáradt szemét.
- Ja. - ennyi hagyja el csak ajkait, amikre akaratlanul is rápillantok. Hirtelen beugrik a tegnapi kép, ahogy megcsókol, nekem pedig mejelenik arcomon egy grimasz emiatt. Elhányom magam. Komolyan képes voltam engedni, hogy egy másik fiú hozzám érjen! Éreztem az alkoholt, hisz elég erős whisky volt, amit magamba gurítottam, de akkor is lehetett volna annyi lélekjelenlétem, hogy eltolom magamtól. Idióta vagy, Jungkook! Mostantól küzdenem kell, hogy ne hányjam le a Herceget, ha meglátom.
- A tegnapi napot felejtsük el. - jelentem ki határozottan, ami miatt összeráncolja a szemöldökét.
- Nem lesz nehéz, ugyanis semmire sem emlékszem.
- Mi? - kerekednek ki a szemeim és előre dőlök az ülőalkalmatosságon. - Mennyi van meg a tegnapból?
- Valahol ott veszítettem el a fonalat, hogy te külön ültél. Onnantól homály az egész.
- Most ugye csak viccelsz? - teljesen ledöbbentem. Komolyan elfelejtett mindent? A csókot is? Ökölbe szorítom a kezem és összepréselem a számat.
- Úgy nézek ki? Történt valami, amire emlékeznem kéne? - kérdezi olyan higgadtan, hogy legszívesebben lekaparnám a falat.
- Nem is akármi. Nem hiszem el, hogy elfelejtetted.
- Sokat ittam tegnap, ez előfordul. - nagyot sóhajt és hátradől a fotelban. - Most kire mozdultam rá? - kérdése miatt olyan dühös leszek, hogy szét tudnám verni az egész lakást.
- Rám. - megfeszítem az állkapcsom. Olyan szintű harag van bennem, hogy ezt nem tudom szavakba foglalni. Taehyung tekintete megkeményedik, de nem tudok semmit sem leolvasni az arcáról. Hosszú másodpercekig meredek rá, de annyira türelmetlen vagyok, hogy képtelen vagyok tovább várni rá. - Nem is mondasz semmit?
- Mit kellene erre válaszolnom? - ridegen kérdez, ami még jobban felhúz.
- Kezdhetnéd egy bocsánatkéréssel, amiért lekaptál!
- Én soha nem kérek bocsánatot senkitől. - újra előre dől, de csak azért, hogy elvegye a kakót az asztalról. - Hálásnak kellene lenned, hogy Kim Taehyunggal smárolhattál.
- Hogy mi van? - emelem meg a hangom és felállok a helyemről. - A nővéreddel járok és te képes voltál rám mozdulni!
- Ha részeg vagyok, mindegy, ki van mellettem.
- És én még kezdtem azt hinni, hogy normális vagy.
- Az vagyok. Te vered ezt az egészet nagy dobra. Különben is… - követi a példámat és ő is feláll a helyéről - ...te kezdted azzal, hogy lenyaltad rólam a tejszínhabot. El akartam menni itthonról, hogy ne téged támadjalak le, de te rám tapadtál, mint egy pióca. A te hibád.
- Sajnálom, hogy buzi vagy! - kiabálok bele az arcába, mire tekintete elsötétül.
- Mondtam, hogy ezt a szót mellőzd mellettem. Vigyázz arra, hogy miket beszélsz és hogyan, Kölyök. Amint látod, hidegen hagy az is, hogy a testvéremmel jársz. Ha tovább húzod az agyam, nem fogok kétszer elgondolkodni rajta, hogy megdugjalak-e.
- Visszataszító vagy. - szűröm ki fogaim közül ezt a két szót.
- Na ide figyelj, Kölyök! - keményedik meg a tekintete hangjával együtt. Két lépéssel átszeli a közöttünk lévő távolágot, megragadja a felsőmet és úgy húz magához. Ingerülten mered rám és szinte sziszegi a szavakat a fogai között. - Azonnal állítsd le magad, mert nem állok jót magamért. Egy mondatommal tönkre tudom tenni az életedet.
- Például? - emelem meg a szemöldököm és széttárom a két kezem. Nem félek tőle.
- Most azonnal fel tudok hívni két embert is, aki sokat jelent számodra. - szűkíti össze szemeit, engem nem engedve. - Döntsd el, hogy normalizálódsz, vagy kibaszottul rá fogsz faragni.
- Nem tudom, milyen két emberről beszélsz, de leszarom. Inkább felejtsük el egymást, ahogyan eddig is.
Válaszát meg sem várva indulok meg a szobámba, miután lefejtettem kezét a pólómról. Felkapok magamra valamit és elindulok Namjoonhoz. Igaz, hogy tegnap Yoonah megkért, hogy vigyázzak az öccsére, de tud ő figyelni magára. Perverz Herceg. Meg tudnám fojtani egy kanál vízben!
***
Fél óra után már a reptéren vagyok Namjoon irodája előtt. Kopogásomra beinvitál, én pedig mosolyogva lépek be hozzá.
- Mi lesz a mai téma? - sétálok oda hozzá, mire ő leteszi a kezében lévő tollat és bánatos szemekkel méreget. - Mi a baj?
- Az a helyzet, hogy visszamondták a képzésedet. Miért nem mondtad, hogy visszalépsz?
- Visszalépni? Ha ezt tettem volna, most nem lennék itt. - nem értem, mi történik. Én nem mondtam ilyet senkinek!
- Nos, ne értsd féle, Jungkook. Kedvellek, látom rajtad, hogy érdekel az egész, viszont ma telefonáltak a fentiek, hogy már nem vagy a képzésben. Így akármennyire is szeretnélek tanítani, sajnos nem lehet.
- Ez mégis hogy, lehet? - fakadok ki. - Ki tette ezt? Én nem mondtam le semmit!
- Akkor lehet a tandíjaddal lesz a gond. Lehet, elkevertek valamit, vagy nem lett időben befizetve a teljes összeg. - von vállat. - Minden rendben van a bankoddal? Átutaltad, vagy valami más lehet az oka? - gondolkozik hangosan, maga elé meredve. - Lehet valamit elkavartak. - néz rám találgatva.
- Nem én intéztem. A múltkor Taehyung íratott be.
- Taehyung? - néz egyből kérdőn rám, mire bólintok. - És mondd csak, nem sértetted meg valamivel?
Nem kell sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek, mi folyik itt. Idegesen túrok bele a hajamba és járkálni kezdek a szobában. Az a szemét! Elintézte, hogy ne jöhessek a képzésre csak azért, mert visszabeszéltem neki!
- Komolyan képes volt így alám tenni csak azért, mert nem úgy beszéltem, ahogyan azt a Herceg elvárta volna tőlem? - fakadok ki Namjoon felé fordulva.
- Herceg? - vonja fel értetlenül szemöldökét. - Figyelj, megmondtam, hogy milyen Taehyung. Szeret játszani, de ha nem úgy vannak a dolgok, ahogy ő akarja, akkor néha túlzásokba esik. Szerintem jobb lenne, ha megbeszélnéd vele a nézeteidet. Próbáld megértetni vele, hogy te miként gondolkozol. Talán megérti.
- Nem érti! Próbáltam! Namjoon, én egyszerűen nem bírok vele! Tegnap minden előzmény nélkül rámmozdult, aztán amikor követeltem, hogy kérjen bocsánatot, elkezdett fenyegetőzni! - gondolkodás nélkül mondom ki, ami a fejemben jár, de nem bánom, mert bízok annyira Namjoonban, hogy nem fog visszaélni ezekkel az információkkal.
- Nem tudom, mit mondhatnék, Jungkook. - sóhajt fel, egészen hátradőlve a székében. - Taehyung makacs, és ez ellen nem tudsz sok mindent tenni.
- De, tudnék, csak akkor börtönbe kerülnék. Mit csináljak, hogy ne szóljon bele az életembe? - kétségbeesetten huppanok le a Namjoonnal szemben lévő székbe.
- Megszokod, vagy megszöksz. Nála ez az alapelv létezik, ha gond adódik…
- A szökési kísérletemnek lőttek. Yoonah nem hajlandó elköltözni.
- Akkor marad a megszokás. Viszont, ha nem haragszol, elküldenélek. Ha már nem kell órát tartanom neked, elintézném a papírmunkákat.
- Persze. Megértem. - lehajtott fejjel indulok az ajtóhoz.
- Beszélj vele. Ha ügyesen csinálod, holnap újra találkozhatunk.
Válasz helyett csak bólintok és kiviharzok az ajtón. Mégis hogy képzelte? Nem gondoltam volna, hogy tényleg képes ezt meglépni! Első gondolatom felhívni Yoonaht, de gyorsan el is vetem. Úgyse hinne nekem. Az az átkozott Herceg mindenkivel elhiteti, hogy ő milyen egy angyali teremtés, miközben az ördög oldalán van. Engem is majdnem rászedett tegnap. Nem is értem, hogy miért vált hirtelen ilyenné. Tegnap még depressziós volt, én irányítottam, aztán ma mintha elvágták volna, úgy beszél velem, mint egy kutyával és derékba akarja törni a bimbózó karrieremet. Legszívesebben tényleg megölném, de hallgatnom kell Namjoonra. Igaza van. Játszanom kell azt a hülye játékát, ami annyiból áll, hogy megteszek neki mindent, amit csak akar.
***
A lakásba érve egyből Taehyungot keresem, aki a szobájában fekszik, ölében a laptopjával. Érdeklődve pillant felém, ugyanis fújtatva lépek be birodalmába.
- Oké, mit akarsz? - teszem fel ingerülten a kérdésem, mire elmosolyodik.
- Elég sok mindent akarok, Kölyök.
- Rendben. - elé sétálok és karba tett kézzel bámulok rá. Nem leplezem, hogy szívem szerint helyben kinyírnám. - Hallgatlak.
- Első sorban tisztelj! A Hyungod vagyok, még ha nem is hívsz így. - néz végig rajtam - Másodjára pedig jó lenne, ha visszavennél a képedből. Amíg ezt nem látom, hogy sikerülne, addig elbúcsúzhatsz Namjoontól és a pilóta állástól. - mély levegőt veszek és lehunyom a szemem. Magamban kezdem számolni a bárányokat, hogy lenyugtassam magam. Hosszú másodpercekbe tellik, mire sikerül valamennyire eltűntetni ingerültségem. Mikor újra ránézek, reményeim szerint nem látszik rajtam a harag.
- Azt hiszem, az első két pontot sikerült teljesítenem… hogy is kellene hívjalak?
- A Hyung azt hiszem, megteszi. - hajtja le a laptopját, hogy teljesen rám fókuszáljon. - De ha nagyon hízelegni akarsz, megengedem, hogy Taenek hívj.
- Tae. Ezt még ki tudom ejteni a számon fintor nélkül.
- Ha nem akarod visszakapni álmaid állását, akkor folytasd csak. - vonja meg a vállát. - Jó úton haladsz, hogy el tudjam intézni, sehova se vegyenek fel képzésre. Sok befolyásos embert ismerek, kölyök.
- Sajnálom, Tae. - szűröm ki fogaim között a szavakat. - Mi lenne a többi kérésed?
- Nos, egyenlőre azt hiszem ez megteszi. - húzza gonosz vigyorra ajkát. - Foglalkozz most Noonával, dolgom van. - emeli fel ismét a gépét, majd beütve egy kódot, máris folytatja azt, amit akkor csinált, mielőtt rányitottam.
- Akkor holnap mehetek Namjoonhoz, ugye?
- Még alszom rá egyet. Meglátjuk, mennyire lesz finom az a vacsora… - merül bele a képernyőbe. - Valamint, ha nem okoz problémát, Jimin ma átnézne. - olyan szinten megy fel bennem a pumpa, hogy nagyon sok erőfeszítésembe kerül visszafogni magam. Ökölbe szorítom mind a két kezem, de lenyelem a békát. Meg kell tennem.
- Ha megérkezik, szólj, mert akkor elhúzok innen. - közlöm vele cseppet sem kedvesen, mire megkeményedett tekintettel néz fel rám.
- Meg akar ismerkedni veled, szóval nem mész sehova.
- Légyszíves. - nehezen mondom ki ezt az egy szót. Iszonyatos önuralomra van szükségem ahhoz, hogy így tudjak viselkedni. Tudom, hogy látja rajtam és jót szórakozik a helyzeten.
- Ne nekem mond, ő ragaszkodott hozzád. Meséltem neki Kookieról és találkozni akar veled. - von vállat.
- Elment az eszed? - emelem fel a hangom, ugyanis elpattant az a bizonyos húr - Nem azért viselkedtem veled úgy, hogy utána szétkürtöld mindenkinek! Azt kimondottan neked szántam, hogy jobban legyél tőle! Rajtad kívül még egy ember van, aki ezt ismeri és ezt te egyáltalán nem becsülöd meg!
- Azért vetted fel a cuki arcodat, hogy jobb kedvre deríts? - vonja fel kíváncsian szemöldökét - Csak nekem mutattad meg?
- Hát… - zavartan oldalra pillantok és megvakarom a tarkóm. A düh egy pillanat alatt tűnik el és jövök zavarba Taehyung kérdésétől - Igen, de megvolt rá az okom.
- Mégpedig? Ennyire el akartad érni, hogy jól érezzem magam? - teszi le öléből a laptopját - Most sem érzem túl jól magam, Jungkook. Nem segítenél valahogy? - kérése miatt nagyot dobban a szívem és összeszorul a mellkasom. Nem akarom neki újra megmutatni.
- Nem tűnsz bánatosnak.
- Pedig tényleg az vagyok. - teszi szét a kezeit - Tegnap szakítottak velem…
- Sajnálom. Tényleg. Viszont nem látszik rajtad. Így nem akarom. Az egy kivételes eset volt. Kérlek, ne nyúzz ezzel.
- Jól van, legyen. - kel fel az ágyából, majd nem foglalkozva velem kikerül, és kimegy a szobából - Segítek kaját csinálni.
- Segítesz? - értetlenül követem őt. Mik ezek a hangulatingadozások? - Miért segítenél?
- Miért ne? - megy egyértelműen a konyhába - Noona meddig lesz el? - kérdez egy teljesen nem ide illő dolgot. Kezdek összezavarodni.
- Tárgyalása van, szóval hét előtt biztosan nem.
- Remek, akkor elég csak három emberre főzni. - vesz elő egy serpenyőt, majd a gáztűzhelyre helyezi - Jimin szereti a bibimbapot.
- Utálom. - jelentem ki kedvetlenül. Ez az, amit soha nem tudtam megenni.
- Csak mert még nem kóstoltad azt, amit én csináltam. - néz hátra rám - Segítesz?
- Miért vagy kedves ilyen hirtelen? Nem tudok rajtad kiigazodni.
- Nem kell kiigazodni rajtam. - fordul előre és előveszi a rizst a szekrényből - amúgy is nagyon zsibbad a fejem, szóval vagy segítesz, vagy csinálj amit akarsz.
- Miben tudok segíteni? - állok mellé és kiveszek egy lábast az alsó fiókból.
- Van hús a hűtőben, azt fel kellene darabolni, vagy darálhatod is, ha gondolod. Addig megcsinálom a rizst.
Nagy sóhajjal kezdek bele abba, amit Taehyung mondott. Pár perc múlva már mind a ketten sürgölődünk a konyhában. Igaz, Tae a húst bízta rám, de végül kijavítva magát megkér, hogy a zöldségeket halásszam ki a hűtőből, majd mossam meg őket. Miután kész vagyok vele, ketten nekiállunk felvágni azokat. Késsel kisujjnyi csíkokra szeleteljük a répát, a cukkinit héjastúl és a kicsumázott paprikákat. A shiitake gombát szintén szeletekre vágom, ügyelve arra, hogy a gomba jellegzetes formája megmaradjon. Miután összevágunk mindent Taehyung megkér, hogy a spenótot kezdjem el apró darabokra tépkedni, majd egy-két gerezd fokhagymát pucoljak mellé és nyomjam össze. Ő addig a hússal bajlódik, pontosabban már bele is tette a serpenyőbe, a hagymákkal együtt. Fél óra múlva a bibimbap illata lengi végig az egész lakást. A rízst már kiszedte három tányérba, én pedig a már megfőzött zöldségeket pakolom rá szép sorjában. Taehyung épp egyesével készíti el a tükörtojást, hogy az étel tetejére tehesse, amikor megszólal a csengő.
Érdeklődve pillant az ajtó felé, majd rám, de mielőtt megszólalna, megelőzöm.
- Kinyitom, maradj.
Mikor kitárom a bejárati ajtót, egy vidám, csillogó szemű Jiminnel találom szembe magam. Amint meglát, hatalmas mosolyra húzza ajkait és azonnal szoros ölelésbe von. Mi a franc? Értetlenül pillantok rá az alacsonyabb fiúra.
- Kookie!
Már csak ez hiányzott. Finoman eltolom magamtól és próbálok barátságos arcot vágni, de nem megy. Irtózom a melegektől.
- Chim! - hallom meg mögülem Taehyung szintén vidám hangját. Remek este lesz - Örülök, hogy eljöttél.
- Ugyan már, tudod, hogy mindig szívesen jövök, de nem maradhatok sokáig. - sóhajt fel - Behívtak megint dolgozni.
- Mikor kell indulnod? - kérdezi Tae mellém lépve.
- Talán ha két szabad órám van, de lehet annyi se. - veszi elő a telefonját - Egészen pontosan egy óra negyvenegy percem van indulásig.
- Akkor tudsz enni legalább. - hangolódik le Taehyung, de összeszedve magát ráfog Chim és az én csuklómra is, majd behúz mindket a nappaliba, és egy könnyed mozdulattal lök rá minket a kanapéra. - Hozom a kaját! - indul vissza a konyhába, én pedig nagyokat pislogok miatta.
- Mond, Kookie… - hajol közelebb Jimin, egyértelműen lehalkítva hangját - Hogy van Tae?
- Ahogy elnézem, egész jól. Miért?
- Nem hiszem. - csóválja meg a fejét - Akkor szokott ennyire kiszolgálni, ha mi ketten... - itt elhallgat egy picit - Szóval mikor azért jövök át, mint a múltkor. Amúgy nem ilyen segítőkész. - fordul a konyha felé, ahol még Tae sürgölődik - Hallottam Noonától, hogy mi történt és aggódom miatta. - sóhajt fel, majd ismét rám néz - Na, meg miattad is…
- Miattam? Miattam nem kell aggódnod, nem ismerjük mi egymást annyira, hogy ilyenekkel fáraszd magad. Inkább a Herceggel foglalkozz. - vetem neki oda félvállról a szavakat.
- Herceg? Ő kérte, hogy hívd így? - néz rám értetlenül, de válaszomat meg sem várva folytatja - Azért aggódom miattad, mert teljesen idegen számodra ez a világ, amiben élünk Taeval. - halkít le még jobban - Amikor berángatott hozzánk, totál lerítt rólad az, hogy nem tetszik. Taehyung pedig… szereti ráerőltetni magát másokra. Egy idő után az agyadra fog menni, ha ennyire homofób vagy. - sóhajt fel - Engem nem érdekel, mit gondolsz rólam, mivel két kapura játszom - néz ismét Tae felé - De őt elég érzékenyen érinti, ha nem fogadják el. Nem mutatja ki, azt amit gondol vagy érez, de belül biztosra veszem, hogy tombol. Főleg, ha ilyen helyzet alakul ki Hoseokkal. - legszívesebben többször is félbeszakítottam volna, miközben mondta nekem a sületlenségeit. Ujjaimmal kezdtem már dobolni az asztalon és látványosan forgattam a szemem, de ez sem hatotta meg. Ennyire vak lenne? Türelmetlen vagyok vele szemben és ez a hangomon is hallatszik.
- Az első dolog, amire reagálnék, hogy nem kell belevonódnom a kis világotokba. Irtózom tőle és ha láncra verve fog berángatni a hülye helyeire, én akkor is ellenkezni fogok. A másik pedig, hogy ahhoz sincs közöm, hogy Taehyung mennyire van megtörve és mennyire nincs. Ez Yoonaht érdekli, nem engem. Miatta figyelek szíved választottjára, nem azért, mert kíváncsi vagyok rá. A harmadik. - mutatom ujjammal a számot - Már az agyamra ment, szóval ezzel elkéstél.
- Ingerült vagy. - néz rám Jimin, de mielőtt válaszolhatnék, megjelenik Tae kezében a három tányérral.
- Kész is van! - teszi le a tányérokat a dohányzóasztalra, majd ő is helyet foglal a fotelban - Egyetek.
- Még mindig nem vagyok odáig érte. - felsóhajtok és turkálni kezdem az ételt.
- Az nem érdekel. A lényeg, hogy Jimin szereti. - mosolyodik el velem szemben a Herceg, én pedig megforgatom a szemem. Egy apró falatot a számba veszek és ízlelgetni kezdem, de pupilláim hamar kitágulnak.
- Ez finom. - jelentem ki csodálkozva, mire Taehyung önelégülten elvigyorodik.
- Megmondtam, hogy megszereted, csak az enyémet kell megkóstolnod.
- Jungkook! - fordul felém Jimin, lábait felhúzva a kanapén. A tányért ölébe helyezi, úgy néz rám - Kérlek, mutasd meg az aranyos arcodat! Tök kíváncsi vagyok, hogy milyen az aegyod! Taehyung azt mondta, hogy az enyémmel vetekszik, szóval kíváncsi vagyok!
- Nem szoktam aegyozni. - jelentem ki határozottan, ezzel lezártnak tekintve a témát. Valóban nem szoktam. Kookie is én vagyok, nem csak egy egyszerűen megjátszott és felvett aegyo. Arról nem is beszélve, hogy soha nem torzítom el a hangom és viselkedek kisbabaként vagy egy cuki lányként. Egyszerűen csak hiperaktív leszek, ami másoknak aranyosnak hat.
- Akkor is kíváncsi vagyok! - mászik kicsit közelebb hozzám, hatalmasra nyílt, csillogó szemekkel bámulva - Kérlek!
- Esélytelen. Nincs mit megmutatnom és légyszíves, ülj vissza oda, ahol előbb voltál. - mutatok a párnára, ami előbb még Jimin alatt volt.
- Na de Jungkook! - nyújtja el nevem végét, miközben lefelé görbül szája - Látni akarom!
- Mutasd meg neki. - szól közbe Taehyung, aki szép lassan lapátolja be a kaját a szájába.
- Nem. - nézek határozottan a Herceg felé, aki leteszi a kanalat és lejjebb engedi a tányért a kezében.
- Szeretnél holnap képzésre menni vagy sem? - vonja fel szemöldökét kérdőn.
Nyelek egy hatalmasat. Miért játssza ki ezt az ütőkártyát, akárhányszor ellentmondok? Egy nagy sóhaj kíséretében teszem le a tányért és magam elé bámulok, miközben az ujjaimat tördelem. Érzem, ahogy ég az egész arcom. Miért kell ennyi embernek ezt látni? És miért olyankor, amikor rohadtul nincs kedvem hozzá? Jimin felé fordulok komor arckifejezéssel, majd pár másodpercet várva hatalmas mosolyra húzom a számat és nagyra nyitom mostanra már csillogó szemeimet. Kinyújtom felé jobb karomat.
- Kookie vagyok, örülök a találkozásnak!
Jimin eddig csillogó szemei hatalmasra nyílnak. Szája mostanra széles vigyorba változik és szinte pillanatok alatt elkapja a kezemet, amit sokszor megráz egymás után.
- De cuki! Istenem, és ezt hogy csinálod? - mér végig, majd tekintete ismételten szemeimbe téved - Tudsz valami érdekeset? Valami extra cukit?
- Extra cukit? - értetlenkedve döntöm oldalra a fejem, majd pár másodperc múlva megrázom - Nem igazán, Hyung. Nincsenek különleges képességeim. Viszont! - feltérdelek a kanapén és megtámasztom két tenyerem magam előtt, úgy dőlök előre, közelebb kerülve hozzá - Biztosra veszem, hogy neked vannak.
- Wahh! - teszi le egyből a tányért a dohányzóasztalra Jimin, és utánozva engem, felveszi ugyanazt az állást. Kezét maga elé téve hajol közel hozzám - Nekem csak az aegyo van, de azt is csak Taehyung szokta látni.
- Komolyan? Akkor mit szólnál hozzá, ha megtartanád neki? - kérdezem tőle, már elhagyva a duracell nyuszi énemet, felvéve a szokásos komor hangnemet.
- Hm. - gondolkozik el és néz Taera, így én is követem tekintetét. Taehyung hatalmas szemekkel néz ránk, miközben félbehagyta a bibimbap rágását is. Szótlanul figyel minket, szemmel láthatólag eléggé megszeppenve. - Szerintem így is kivan jelenleg. - neveti el magát Jimin, mire Taehyung azonnal megrázza a fejét.
- Ne szórakozzatok! - mordul fel Tae, egyből visszatérve a komor hangulatához.
- Elvesztettem a fonalat. - sóhajtok fel ismét és miután beletúrok a hajamba, magamhoz veszem az ételt - Nem értem, miért voltál annyira kíváncsi erre.
- Mert most már értem, hogy miért volt olyan Tae hangja, amikor mesélt Kookieról!
- Jimin, fogd be!
- De most miért? - kérdezi szomorúan, talán kissé félve - De hát ha lelkesen meséltél róla, az miért baj? - Lelkesen? Miért mesélt egyáltalán Jiminnek rólam? Idegesít, hogy nem tudok kiigazodni Taehyungon. Az egyik pillanatban megfojtanám, a másikban viszont sajnálom őt. A legrosszabb viszont az, hogy a múltkor kimondottan élveztem előtte Kookie lenni. Úgy éreztem, hogy ez nem csak egy felvett, megjátszott valami, mint Yoonahnál. A Herceg mellett ez ösztönösen jött...
- Jimin! - mordul fel Taehyung, én pedig mostanra tényleg teljesen össze vagyok zavarodva.
- Jó, oké. Értem. - sóhajt fel Chim, majd egy másodpercig felém hajolva fülembe súg - Tae gyengéje a cuki pasik. - És ez engem miért érdekel? Összeráncolom a szemöldököm és úgy nézek a mellettem ülőre, aki beharapott alsó ajkakkal vigyorog rám.
- Park Jimin! - hangosan csattan a tányér a kisasztalon, mire mind a ketten megugrunk Jiminnel - Húzz el!
- De a bibimbap…
- Menj. - most mi a fene történik pontosan? Teljesen össze vagyok zavarodva, semmit nem értek a szituációból. Taehyung kérte, hogy maradjak Jimin miatt, most meg pont őt küldi haza.
- Jó, de elviszem magammal. - áll fel a kanapéról magához húzva a tányérját - Viszlát Kookie! - mosolyog rám, majd Taera nézve felsóhajt - Jól tudom, hogy csak azért vagy ilyen, mert Hoseok balfasz volt. Ha lehiggadtál, és beszélni akarsz, hívj fel. - indul meg a kijárat felé - És kössz a kaját! Imádlak Taetae!
- Mi a… - a fejemet kapkodom a mérges és ijesztő Taehyung, valamint az ennek ellenére jó kedélyű Jimin között - Hé! Jimin! Várj! - utána futok, ami miatt értetlenül mered rám - Neked itt kellene maradnod Taehyunggal, majd én lelépek.
- Maradni is max egy órát tudok, Kookie. - kap be egy kanál kaját előttem - Tae most ki van bukva. Te mit csinálnál az ő helyében, őszintén?
- Légyszíves, hívj Jungkooknak. Nem tudom. Én biztos, hogy felkeresnék valakit éjszakára. - gondolkodom el erősen, saját magamat is meglepve, hogy ilyen hamar beszélek Jiminnek a belső gondolataimról.
- Nos, Jungkook. Ha ezt megtenné, valószínűleg engem hívna, viszont úgy tudom, hogy megtiltottad azt hogy itt legyek szex céljából, ha itthon vagy. Ki mást keressen fel?
- Azt… szóval ne haragudj. Gyere nyugodtan, amikor csak akarsz, csak akkor küldjetek el előtte vagy mit tudom én. Nem tudom. Nem ismerem a társaságát. Ezt neki kell tudni.
- Tudja ő, hidd el. Csak még tart a gyász időszaka. - fal be ismét egy nagy adagot előttem - Bár nehéz lehet neked, de bírd ki. Úgyis nemsokára nekilát a munkának. Addig meg ha nem bírod, hagyd magára. Maximum néha eljár inni, olykor nem jön haza, de ez nem a te dolgod, ahogy mondtad.
- Igazad van. Kösz a tanácsokat. Ha így folytatod, te leszel az egyetlen meleg, akit szívesen elviselek magam mellett.
- Nem meleg, biszexuális. - jelenti ki, majd egy utolsó kanálnyi falatot tesz a szájába és végül hozzám tolja az üres tányért. - Kösz a kaját! Fincsi volt! - mondja teli szájjal, majd kinyitva a bejárati ajtót távozik.
- Király. - gondterhelten nekidőlök a falapnak és agyalok. Nem akarom, hogy érdekeljen Taehyung élete. Viszont muszáj vagyok belefolyni, mert Yoonah kitekeri a nyakam, ha nem figyelek rá. Most akkor melyik a kisebb rossz? Ha állandóan a Herceg hülye viselkedését kell elviselnem vagy az, ha Yoonah szakít velem, mert nem vagyok megbízható - Aish! Utálom!
Pár másodperc múlva Taehyung jelenik meg mellettem, de nem foglalkozik az előbbi kirohanásommal, csupán elkezdi felvenni lábára a cipőjét.
- Hova mész?
- Sétálok. - válaszol szárazon, nekem pedig megint rossz érzésem lesz.
- Remek. - hátra döntöm a fejem és artikulálatlan hangot adok ki magamból, ami miatt a Herceg megáll egy pillanatra tevékenységében - Akkor én is öltözöm.
- A boltig megyek csak, nem kell kolonc a nyakamba. - egyenesedik ki és leakasztja a bomber dzsekijét a fogasról.
Erősen agyalok azon, amit Jimin mondott. Ha vele megyek, el kell viselnem őt, ha nem megyek, akkor viszont napokra eltűnhet. Fáradtan hunyom le pilláimat és azt kívánom, bár soha ne ismertem volna meg Kim Taehyungot, a Perverz Herceget, aki minden egyes nappal egyre bonyolultabbá teszi eddig tökéletes életemet.
Izmaimat befeszítve tűröm, hogy Taehyung azt csináljon, amit akar. Nyelve játékosan mozgatja az enyémet olyan szenvedéllyel, amit még Yoonahnál sem tapasztaltam.
A hányinger kerülget.
Tisztán érzem a keserű whisky ízét a számban, ami még rátesz egy lapáttal arra, hogy kavarogjon a gyomrom.
Mégis mit gondol?
Tudom, hogy tetszem neki, de nem sejtettem, hogy ezt a lépést meg fogja tenni. Megígértem szerelmemnek, hogy vigyázok rá, ezért nem voltam hajlandó elmozdulni a Herceg mellől. Nem is volt vele semmi baj egészen addig, míg be nem rángatott a táncparkettre. Azt ki tudta magyarázni azzal, hogy az én védelmem miatt csinálja, amiért egy picikét hálás is voltam, de most nem ez a szituáció. Az égvilágon senki nincs itt, aki rám akarna mozdulni rajta kívül. Miért csinálja? A testvérével járok! Ha neki még a családi kötelék sem szent, akkor mire képes még ezen kívül?
Érzem, ahogy remegni kezd az egész testem. Miért hagyom neki?
Igaz, hogy megfenyegetett az előbb, de csak nem gondolja komolyan.
De.
Az előbbit halálosan komolyan mondta. Ezért vagyok hajlandó elviselni mindent, amit most velem tesz. Lehunyom a szemem, hogy ne őt lássam. Próbálom elképzelni, hogy Yoonah ajkai érintik az enyémeket, amit nem nehéz megtennem, hisz nagyon hasonlóak. Megjelenik előttem szerelmem arca, amint épp engem csókol, engem pedig ez feltüzel. Mohón csókolok vissza, kezemet párom derekára csúsztatva, ahol felhúzom pólója anyagát és cirógatni kezdem a hátát. Óvatosan vezetem neki a mögötte lévő falnak, mire felnyög és belemosolyog csókunkba. Finoman megharapom alsó párnáját, de utána átveszi az irányítást, én pedig készséggel követem nyelve minden mozgását. Vékony ujjait hajzuhatagomba vezeti és rászorít, ami miatt felmordulok. Fejemet tincseimnél fogva veti hátra, ami miatt elszakadunk egymástól, de azonnal megérzem ízlelőszervét a nyakamon, mire sóhajtozni kezdek. Ösztönből mozgatom a csípőmet nekidörgölőzve, amit egy jóleső mordulással díjaz és belebújok nyakhajlatába. Óvatosan kúszik be parfümje az orromba, ami szokatlan. Az eddigi édes, nőies illat most ugyancsak édeskés, mégis férfias. Párom is elkezdi mozgatni a csípőjét, így mindkettőnk merevedése a másikéhoz simul. Mindkettőnké?
Basszameg!
Hirtelen eszmélek fel és nyitom ki a szemem. Szürke hajkorona csiklandozza az arcom.
Taehyunggal vagyok.
Deja vu érzésem van. Erőteljesen lököm el magam a másik fiútól.
- Ennyi elég lesz! - kétségbeesetten nézek zilált alakjára. Arca kipirult, sötét szemei elködösültek és szaporán veszi a levegőt enyhén nyitott száján keresztül. Valószínűleg én is így nézhetek ki. - Remélem elégedett vagy. - suttogom rekedten, mire ő komor arccal löki el magát a faltól. Taehyung szótlanul bámul rám, miközben zihál és remeg egész teste. Egyáltalán nem akarja leplezni az izgult állapotban lévő tagját. Mire megszólalnék újra, arca grimaszba fordul, majd előre hajol és leguggol a földre. Egy másodperc múlva pedig nekiáll hányni. Minden, amit eddig evett ma - szóval semmit - még próbálja kiadni magából, de csak a pár órája bevitt italmennyiség jön ki rajta. Idegesen túrok bele a hajamba és felsóhajtok. Ha egy ötven éves faszi állt volna előtte, azt is lesmárolta volna. Kezd alábbhagyni a remegésem a gondolat miatt, hogy nem feltétlen nekem irányult ez a gesztusa, csak az alkohol miatt hormon túltengése van. Ez viszont nem mentség, ezért holnap olyat fog kapni tőlem, hogy megemlegeti! Távol kell maradnom tőle, Kookiet pedig még csak véletlenül sem szabad előhoznom előtte többet. Kicsit szédülve ugyan, de mellé lépek és hóna alá nyúlva tartom Taehyungot. Mikor már abbahagyja tevékenységét, álló helyzetbe húzom és nekinyomom a falnak, hogy könnyebben megtartsam. Kiveszem a zsebéből az elkobzott mobilomat és tárcsázom Yoonah számát, aki nem örül a kialakult helyzetnek. Biztosra veszem, hogy otthon még fogunk kapni.
Szerelmemre várva figyelem az előbb még aktív Herceget, aki lehajtott fejjel dülöngél és motyog valamit magának. Anno ő mondta rám, hogy kiábrándító vagyok, de ő se jó látvány most...
***
Mikor már Yoonah sikeresen segített betuszkolni öccsét az ágyba, bemegyek a hálónkba és én is elnyúlok.
- Baba! Nekünk még beszélnünk kell! - hallom meg Yoonah ingerült hangját.
- Nem akarok.
- Baba! - förmed rám, én pedig felé fordítom a fejem, még mindig hason feküdve, a párnámat szorongatva. Leül mellém és keresztbe fonja karjait maga előtt. - Mi történt?
- Figyeltem az öcsédre.
- Nekem nem úgy tűnik.
- Rávettem, hogy kijöjjön a szobából. - ülő helyzetbe tornázom magam és az ujjaimmal babrálok, miközben mesélek. - Aztán úgy döntött, hogy le akar lépni, én pedig nem tudtam visszatartani. Ezért inkább vele mentem.
- Ezt értem. Jól is tetted, de akkor legalább tényleg vigyázhattál volna rá.
- Azt csináltam! - förmedek rá, a szemeibe nézve. - Egész este figyeltem, hogy ne csináljon butaságot. Ennél többre nem futotta, tudod milyen makacs! Olyan mint te, sőt, rosszabb!
- Ahj. - Yoonah felsóhajt és óvatosan hozzám bújik. - Jól van, értem. Köszönöm, hogy figyeltél rá. Viszont holnap fontos tárgyalásom lesz, ezért nem tudok itthon maradni vele. Ha minden jólalakul, talán megkapom azt a lehetőséget, amiről már meséltem neked. Kérlek ne menj el a képzésre és figyelj rá.
- Nem kisgyerek már, Yoonah! Tud vigyázni magára.
- Ismerem. Ha egyedül marad itthon, akkor magába fordul. Te biztosan fel tudod dobni a kedvét, Kookie. - kacsint egyet és nyom egy apró puszit az arcomra. Persze! Kookie. Ő lesz az utolsó ember, aki előtt hajlandó leszek ezt az arcomat megmutatni! Soha többet!
***
Reggel nyúzottan kelek ki az ágyból, ahonnan Yoonah már rég eltűnt. Az óra fél tizenkettőt mutat. A konyhába érve hallom meg a motoszkálást a fürdőben, ahol valószínűleg a másnapos Herceg végzi tevékenységét. Elkészítem a szokásos kávémat és elnyúlok a kanapén. Nincs ínyemre, hogy mások miatt kell kivennem a szabadságot, de most jól fog jönni, hogy kettesben maradunk. Meg tudjuk beszélni a tegnapi napot és a tudtára adhatom, hogy maradjon távol tőlem. Meghallom az ajtó nyikorgását, ezért egyből odakapom a fejem. Taehyung kócos haja takarja szemét, itthoni melegítőruha van rajta és úgy csoszog a papucsában, mint egy vénember. Sejtettem, hogy így fog kinézni. A pulthoz sétálva kínzó lassúsággal készíti el reggeli kakaóját és a nappaliba érve velem szemben foglal helyet. Egy szó nélkül szürcsölgeti az italát, ami felbosszant.
- Neked is jó reggelt. - jelentem ki gúnyosan, ami miatt felemeli a fejét, egyenesen rám szegezve fáradt szemét.
- Ja. - ennyi hagyja el csak ajkait, amikre akaratlanul is rápillantok. Hirtelen beugrik a tegnapi kép, ahogy megcsókol, nekem pedig mejelenik arcomon egy grimasz emiatt. Elhányom magam. Komolyan képes voltam engedni, hogy egy másik fiú hozzám érjen! Éreztem az alkoholt, hisz elég erős whisky volt, amit magamba gurítottam, de akkor is lehetett volna annyi lélekjelenlétem, hogy eltolom magamtól. Idióta vagy, Jungkook! Mostantól küzdenem kell, hogy ne hányjam le a Herceget, ha meglátom.
- A tegnapi napot felejtsük el. - jelentem ki határozottan, ami miatt összeráncolja a szemöldökét.
- Nem lesz nehéz, ugyanis semmire sem emlékszem.
- Mi? - kerekednek ki a szemeim és előre dőlök az ülőalkalmatosságon. - Mennyi van meg a tegnapból?
- Valahol ott veszítettem el a fonalat, hogy te külön ültél. Onnantól homály az egész.
- Most ugye csak viccelsz? - teljesen ledöbbentem. Komolyan elfelejtett mindent? A csókot is? Ökölbe szorítom a kezem és összepréselem a számat.
- Úgy nézek ki? Történt valami, amire emlékeznem kéne? - kérdezi olyan higgadtan, hogy legszívesebben lekaparnám a falat.
- Nem is akármi. Nem hiszem el, hogy elfelejtetted.
- Sokat ittam tegnap, ez előfordul. - nagyot sóhajt és hátradől a fotelban. - Most kire mozdultam rá? - kérdése miatt olyan dühös leszek, hogy szét tudnám verni az egész lakást.
- Rám. - megfeszítem az állkapcsom. Olyan szintű harag van bennem, hogy ezt nem tudom szavakba foglalni. Taehyung tekintete megkeményedik, de nem tudok semmit sem leolvasni az arcáról. Hosszú másodpercekig meredek rá, de annyira türelmetlen vagyok, hogy képtelen vagyok tovább várni rá. - Nem is mondasz semmit?
- Mit kellene erre válaszolnom? - ridegen kérdez, ami még jobban felhúz.
- Kezdhetnéd egy bocsánatkéréssel, amiért lekaptál!
- Én soha nem kérek bocsánatot senkitől. - újra előre dől, de csak azért, hogy elvegye a kakót az asztalról. - Hálásnak kellene lenned, hogy Kim Taehyunggal smárolhattál.
- Hogy mi van? - emelem meg a hangom és felállok a helyemről. - A nővéreddel járok és te képes voltál rám mozdulni!
- Ha részeg vagyok, mindegy, ki van mellettem.
- És én még kezdtem azt hinni, hogy normális vagy.
- Az vagyok. Te vered ezt az egészet nagy dobra. Különben is… - követi a példámat és ő is feláll a helyéről - ...te kezdted azzal, hogy lenyaltad rólam a tejszínhabot. El akartam menni itthonról, hogy ne téged támadjalak le, de te rám tapadtál, mint egy pióca. A te hibád.
- Sajnálom, hogy buzi vagy! - kiabálok bele az arcába, mire tekintete elsötétül.
- Mondtam, hogy ezt a szót mellőzd mellettem. Vigyázz arra, hogy miket beszélsz és hogyan, Kölyök. Amint látod, hidegen hagy az is, hogy a testvéremmel jársz. Ha tovább húzod az agyam, nem fogok kétszer elgondolkodni rajta, hogy megdugjalak-e.
- Visszataszító vagy. - szűröm ki fogaim közül ezt a két szót.
- Na ide figyelj, Kölyök! - keményedik meg a tekintete hangjával együtt. Két lépéssel átszeli a közöttünk lévő távolágot, megragadja a felsőmet és úgy húz magához. Ingerülten mered rám és szinte sziszegi a szavakat a fogai között. - Azonnal állítsd le magad, mert nem állok jót magamért. Egy mondatommal tönkre tudom tenni az életedet.
- Például? - emelem meg a szemöldököm és széttárom a két kezem. Nem félek tőle.
- Most azonnal fel tudok hívni két embert is, aki sokat jelent számodra. - szűkíti össze szemeit, engem nem engedve. - Döntsd el, hogy normalizálódsz, vagy kibaszottul rá fogsz faragni.
- Nem tudom, milyen két emberről beszélsz, de leszarom. Inkább felejtsük el egymást, ahogyan eddig is.
Válaszát meg sem várva indulok meg a szobámba, miután lefejtettem kezét a pólómról. Felkapok magamra valamit és elindulok Namjoonhoz. Igaz, hogy tegnap Yoonah megkért, hogy vigyázzak az öccsére, de tud ő figyelni magára. Perverz Herceg. Meg tudnám fojtani egy kanál vízben!
***
Fél óra után már a reptéren vagyok Namjoon irodája előtt. Kopogásomra beinvitál, én pedig mosolyogva lépek be hozzá.
- Mi lesz a mai téma? - sétálok oda hozzá, mire ő leteszi a kezében lévő tollat és bánatos szemekkel méreget. - Mi a baj?
- Az a helyzet, hogy visszamondták a képzésedet. Miért nem mondtad, hogy visszalépsz?
- Visszalépni? Ha ezt tettem volna, most nem lennék itt. - nem értem, mi történik. Én nem mondtam ilyet senkinek!
- Nos, ne értsd féle, Jungkook. Kedvellek, látom rajtad, hogy érdekel az egész, viszont ma telefonáltak a fentiek, hogy már nem vagy a képzésben. Így akármennyire is szeretnélek tanítani, sajnos nem lehet.
- Ez mégis hogy, lehet? - fakadok ki. - Ki tette ezt? Én nem mondtam le semmit!
- Akkor lehet a tandíjaddal lesz a gond. Lehet, elkevertek valamit, vagy nem lett időben befizetve a teljes összeg. - von vállat. - Minden rendben van a bankoddal? Átutaltad, vagy valami más lehet az oka? - gondolkozik hangosan, maga elé meredve. - Lehet valamit elkavartak. - néz rám találgatva.
- Nem én intéztem. A múltkor Taehyung íratott be.
- Taehyung? - néz egyből kérdőn rám, mire bólintok. - És mondd csak, nem sértetted meg valamivel?
Nem kell sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek, mi folyik itt. Idegesen túrok bele a hajamba és járkálni kezdek a szobában. Az a szemét! Elintézte, hogy ne jöhessek a képzésre csak azért, mert visszabeszéltem neki!
- Komolyan képes volt így alám tenni csak azért, mert nem úgy beszéltem, ahogyan azt a Herceg elvárta volna tőlem? - fakadok ki Namjoon felé fordulva.
- Herceg? - vonja fel értetlenül szemöldökét. - Figyelj, megmondtam, hogy milyen Taehyung. Szeret játszani, de ha nem úgy vannak a dolgok, ahogy ő akarja, akkor néha túlzásokba esik. Szerintem jobb lenne, ha megbeszélnéd vele a nézeteidet. Próbáld megértetni vele, hogy te miként gondolkozol. Talán megérti.
- Nem érti! Próbáltam! Namjoon, én egyszerűen nem bírok vele! Tegnap minden előzmény nélkül rámmozdult, aztán amikor követeltem, hogy kérjen bocsánatot, elkezdett fenyegetőzni! - gondolkodás nélkül mondom ki, ami a fejemben jár, de nem bánom, mert bízok annyira Namjoonban, hogy nem fog visszaélni ezekkel az információkkal.
- Nem tudom, mit mondhatnék, Jungkook. - sóhajt fel, egészen hátradőlve a székében. - Taehyung makacs, és ez ellen nem tudsz sok mindent tenni.
- De, tudnék, csak akkor börtönbe kerülnék. Mit csináljak, hogy ne szóljon bele az életembe? - kétségbeesetten huppanok le a Namjoonnal szemben lévő székbe.
- Megszokod, vagy megszöksz. Nála ez az alapelv létezik, ha gond adódik…
- A szökési kísérletemnek lőttek. Yoonah nem hajlandó elköltözni.
- Akkor marad a megszokás. Viszont, ha nem haragszol, elküldenélek. Ha már nem kell órát tartanom neked, elintézném a papírmunkákat.
- Persze. Megértem. - lehajtott fejjel indulok az ajtóhoz.
- Beszélj vele. Ha ügyesen csinálod, holnap újra találkozhatunk.
Válasz helyett csak bólintok és kiviharzok az ajtón. Mégis hogy képzelte? Nem gondoltam volna, hogy tényleg képes ezt meglépni! Első gondolatom felhívni Yoonaht, de gyorsan el is vetem. Úgyse hinne nekem. Az az átkozott Herceg mindenkivel elhiteti, hogy ő milyen egy angyali teremtés, miközben az ördög oldalán van. Engem is majdnem rászedett tegnap. Nem is értem, hogy miért vált hirtelen ilyenné. Tegnap még depressziós volt, én irányítottam, aztán ma mintha elvágták volna, úgy beszél velem, mint egy kutyával és derékba akarja törni a bimbózó karrieremet. Legszívesebben tényleg megölném, de hallgatnom kell Namjoonra. Igaza van. Játszanom kell azt a hülye játékát, ami annyiból áll, hogy megteszek neki mindent, amit csak akar.
***
A lakásba érve egyből Taehyungot keresem, aki a szobájában fekszik, ölében a laptopjával. Érdeklődve pillant felém, ugyanis fújtatva lépek be birodalmába.
- Oké, mit akarsz? - teszem fel ingerülten a kérdésem, mire elmosolyodik.
- Elég sok mindent akarok, Kölyök.
- Rendben. - elé sétálok és karba tett kézzel bámulok rá. Nem leplezem, hogy szívem szerint helyben kinyírnám. - Hallgatlak.
- Első sorban tisztelj! A Hyungod vagyok, még ha nem is hívsz így. - néz végig rajtam - Másodjára pedig jó lenne, ha visszavennél a képedből. Amíg ezt nem látom, hogy sikerülne, addig elbúcsúzhatsz Namjoontól és a pilóta állástól. - mély levegőt veszek és lehunyom a szemem. Magamban kezdem számolni a bárányokat, hogy lenyugtassam magam. Hosszú másodpercekbe tellik, mire sikerül valamennyire eltűntetni ingerültségem. Mikor újra ránézek, reményeim szerint nem látszik rajtam a harag.
- Azt hiszem, az első két pontot sikerült teljesítenem… hogy is kellene hívjalak?
- A Hyung azt hiszem, megteszi. - hajtja le a laptopját, hogy teljesen rám fókuszáljon. - De ha nagyon hízelegni akarsz, megengedem, hogy Taenek hívj.
- Tae. Ezt még ki tudom ejteni a számon fintor nélkül.
- Ha nem akarod visszakapni álmaid állását, akkor folytasd csak. - vonja meg a vállát. - Jó úton haladsz, hogy el tudjam intézni, sehova se vegyenek fel képzésre. Sok befolyásos embert ismerek, kölyök.
- Sajnálom, Tae. - szűröm ki fogaim között a szavakat. - Mi lenne a többi kérésed?
- Nos, egyenlőre azt hiszem ez megteszi. - húzza gonosz vigyorra ajkát. - Foglalkozz most Noonával, dolgom van. - emeli fel ismét a gépét, majd beütve egy kódot, máris folytatja azt, amit akkor csinált, mielőtt rányitottam.
- Akkor holnap mehetek Namjoonhoz, ugye?
- Még alszom rá egyet. Meglátjuk, mennyire lesz finom az a vacsora… - merül bele a képernyőbe. - Valamint, ha nem okoz problémát, Jimin ma átnézne. - olyan szinten megy fel bennem a pumpa, hogy nagyon sok erőfeszítésembe kerül visszafogni magam. Ökölbe szorítom mind a két kezem, de lenyelem a békát. Meg kell tennem.
- Ha megérkezik, szólj, mert akkor elhúzok innen. - közlöm vele cseppet sem kedvesen, mire megkeményedett tekintettel néz fel rám.
- Meg akar ismerkedni veled, szóval nem mész sehova.
- Légyszíves. - nehezen mondom ki ezt az egy szót. Iszonyatos önuralomra van szükségem ahhoz, hogy így tudjak viselkedni. Tudom, hogy látja rajtam és jót szórakozik a helyzeten.
- Ne nekem mond, ő ragaszkodott hozzád. Meséltem neki Kookieról és találkozni akar veled. - von vállat.
- Elment az eszed? - emelem fel a hangom, ugyanis elpattant az a bizonyos húr - Nem azért viselkedtem veled úgy, hogy utána szétkürtöld mindenkinek! Azt kimondottan neked szántam, hogy jobban legyél tőle! Rajtad kívül még egy ember van, aki ezt ismeri és ezt te egyáltalán nem becsülöd meg!
- Azért vetted fel a cuki arcodat, hogy jobb kedvre deríts? - vonja fel kíváncsian szemöldökét - Csak nekem mutattad meg?
- Hát… - zavartan oldalra pillantok és megvakarom a tarkóm. A düh egy pillanat alatt tűnik el és jövök zavarba Taehyung kérdésétől - Igen, de megvolt rá az okom.
- Mégpedig? Ennyire el akartad érni, hogy jól érezzem magam? - teszi le öléből a laptopját - Most sem érzem túl jól magam, Jungkook. Nem segítenél valahogy? - kérése miatt nagyot dobban a szívem és összeszorul a mellkasom. Nem akarom neki újra megmutatni.
- Nem tűnsz bánatosnak.
- Pedig tényleg az vagyok. - teszi szét a kezeit - Tegnap szakítottak velem…
- Sajnálom. Tényleg. Viszont nem látszik rajtad. Így nem akarom. Az egy kivételes eset volt. Kérlek, ne nyúzz ezzel.
- Jól van, legyen. - kel fel az ágyából, majd nem foglalkozva velem kikerül, és kimegy a szobából - Segítek kaját csinálni.
- Segítesz? - értetlenül követem őt. Mik ezek a hangulatingadozások? - Miért segítenél?
- Miért ne? - megy egyértelműen a konyhába - Noona meddig lesz el? - kérdez egy teljesen nem ide illő dolgot. Kezdek összezavarodni.
- Tárgyalása van, szóval hét előtt biztosan nem.
- Remek, akkor elég csak három emberre főzni. - vesz elő egy serpenyőt, majd a gáztűzhelyre helyezi - Jimin szereti a bibimbapot.
- Utálom. - jelentem ki kedvetlenül. Ez az, amit soha nem tudtam megenni.
- Csak mert még nem kóstoltad azt, amit én csináltam. - néz hátra rám - Segítesz?
- Miért vagy kedves ilyen hirtelen? Nem tudok rajtad kiigazodni.
- Nem kell kiigazodni rajtam. - fordul előre és előveszi a rizst a szekrényből - amúgy is nagyon zsibbad a fejem, szóval vagy segítesz, vagy csinálj amit akarsz.
- Miben tudok segíteni? - állok mellé és kiveszek egy lábast az alsó fiókból.
- Van hús a hűtőben, azt fel kellene darabolni, vagy darálhatod is, ha gondolod. Addig megcsinálom a rizst.
Nagy sóhajjal kezdek bele abba, amit Taehyung mondott. Pár perc múlva már mind a ketten sürgölődünk a konyhában. Igaz, Tae a húst bízta rám, de végül kijavítva magát megkér, hogy a zöldségeket halásszam ki a hűtőből, majd mossam meg őket. Miután kész vagyok vele, ketten nekiállunk felvágni azokat. Késsel kisujjnyi csíkokra szeleteljük a répát, a cukkinit héjastúl és a kicsumázott paprikákat. A shiitake gombát szintén szeletekre vágom, ügyelve arra, hogy a gomba jellegzetes formája megmaradjon. Miután összevágunk mindent Taehyung megkér, hogy a spenótot kezdjem el apró darabokra tépkedni, majd egy-két gerezd fokhagymát pucoljak mellé és nyomjam össze. Ő addig a hússal bajlódik, pontosabban már bele is tette a serpenyőbe, a hagymákkal együtt. Fél óra múlva a bibimbap illata lengi végig az egész lakást. A rízst már kiszedte három tányérba, én pedig a már megfőzött zöldségeket pakolom rá szép sorjában. Taehyung épp egyesével készíti el a tükörtojást, hogy az étel tetejére tehesse, amikor megszólal a csengő.
Érdeklődve pillant az ajtó felé, majd rám, de mielőtt megszólalna, megelőzöm.
- Kinyitom, maradj.
Mikor kitárom a bejárati ajtót, egy vidám, csillogó szemű Jiminnel találom szembe magam. Amint meglát, hatalmas mosolyra húzza ajkait és azonnal szoros ölelésbe von. Mi a franc? Értetlenül pillantok rá az alacsonyabb fiúra.
- Kookie!
Már csak ez hiányzott. Finoman eltolom magamtól és próbálok barátságos arcot vágni, de nem megy. Irtózom a melegektől.
- Chim! - hallom meg mögülem Taehyung szintén vidám hangját. Remek este lesz - Örülök, hogy eljöttél.
- Ugyan már, tudod, hogy mindig szívesen jövök, de nem maradhatok sokáig. - sóhajt fel - Behívtak megint dolgozni.
- Mikor kell indulnod? - kérdezi Tae mellém lépve.
- Talán ha két szabad órám van, de lehet annyi se. - veszi elő a telefonját - Egészen pontosan egy óra negyvenegy percem van indulásig.
- Akkor tudsz enni legalább. - hangolódik le Taehyung, de összeszedve magát ráfog Chim és az én csuklómra is, majd behúz mindket a nappaliba, és egy könnyed mozdulattal lök rá minket a kanapéra. - Hozom a kaját! - indul vissza a konyhába, én pedig nagyokat pislogok miatta.
- Mond, Kookie… - hajol közelebb Jimin, egyértelműen lehalkítva hangját - Hogy van Tae?
- Ahogy elnézem, egész jól. Miért?
- Nem hiszem. - csóválja meg a fejét - Akkor szokott ennyire kiszolgálni, ha mi ketten... - itt elhallgat egy picit - Szóval mikor azért jövök át, mint a múltkor. Amúgy nem ilyen segítőkész. - fordul a konyha felé, ahol még Tae sürgölődik - Hallottam Noonától, hogy mi történt és aggódom miatta. - sóhajt fel, majd ismét rám néz - Na, meg miattad is…
- Miattam? Miattam nem kell aggódnod, nem ismerjük mi egymást annyira, hogy ilyenekkel fáraszd magad. Inkább a Herceggel foglalkozz. - vetem neki oda félvállról a szavakat.
- Herceg? Ő kérte, hogy hívd így? - néz rám értetlenül, de válaszomat meg sem várva folytatja - Azért aggódom miattad, mert teljesen idegen számodra ez a világ, amiben élünk Taeval. - halkít le még jobban - Amikor berángatott hozzánk, totál lerítt rólad az, hogy nem tetszik. Taehyung pedig… szereti ráerőltetni magát másokra. Egy idő után az agyadra fog menni, ha ennyire homofób vagy. - sóhajt fel - Engem nem érdekel, mit gondolsz rólam, mivel két kapura játszom - néz ismét Tae felé - De őt elég érzékenyen érinti, ha nem fogadják el. Nem mutatja ki, azt amit gondol vagy érez, de belül biztosra veszem, hogy tombol. Főleg, ha ilyen helyzet alakul ki Hoseokkal. - legszívesebben többször is félbeszakítottam volna, miközben mondta nekem a sületlenségeit. Ujjaimmal kezdtem már dobolni az asztalon és látványosan forgattam a szemem, de ez sem hatotta meg. Ennyire vak lenne? Türelmetlen vagyok vele szemben és ez a hangomon is hallatszik.
- Az első dolog, amire reagálnék, hogy nem kell belevonódnom a kis világotokba. Irtózom tőle és ha láncra verve fog berángatni a hülye helyeire, én akkor is ellenkezni fogok. A másik pedig, hogy ahhoz sincs közöm, hogy Taehyung mennyire van megtörve és mennyire nincs. Ez Yoonaht érdekli, nem engem. Miatta figyelek szíved választottjára, nem azért, mert kíváncsi vagyok rá. A harmadik. - mutatom ujjammal a számot - Már az agyamra ment, szóval ezzel elkéstél.
- Ingerült vagy. - néz rám Jimin, de mielőtt válaszolhatnék, megjelenik Tae kezében a három tányérral.
- Kész is van! - teszi le a tányérokat a dohányzóasztalra, majd ő is helyet foglal a fotelban - Egyetek.
- Még mindig nem vagyok odáig érte. - felsóhajtok és turkálni kezdem az ételt.
- Az nem érdekel. A lényeg, hogy Jimin szereti. - mosolyodik el velem szemben a Herceg, én pedig megforgatom a szemem. Egy apró falatot a számba veszek és ízlelgetni kezdem, de pupilláim hamar kitágulnak.
- Ez finom. - jelentem ki csodálkozva, mire Taehyung önelégülten elvigyorodik.
- Megmondtam, hogy megszereted, csak az enyémet kell megkóstolnod.
- Jungkook! - fordul felém Jimin, lábait felhúzva a kanapén. A tányért ölébe helyezi, úgy néz rám - Kérlek, mutasd meg az aranyos arcodat! Tök kíváncsi vagyok, hogy milyen az aegyod! Taehyung azt mondta, hogy az enyémmel vetekszik, szóval kíváncsi vagyok!
- Nem szoktam aegyozni. - jelentem ki határozottan, ezzel lezártnak tekintve a témát. Valóban nem szoktam. Kookie is én vagyok, nem csak egy egyszerűen megjátszott és felvett aegyo. Arról nem is beszélve, hogy soha nem torzítom el a hangom és viselkedek kisbabaként vagy egy cuki lányként. Egyszerűen csak hiperaktív leszek, ami másoknak aranyosnak hat.
- Akkor is kíváncsi vagyok! - mászik kicsit közelebb hozzám, hatalmasra nyílt, csillogó szemekkel bámulva - Kérlek!
- Esélytelen. Nincs mit megmutatnom és légyszíves, ülj vissza oda, ahol előbb voltál. - mutatok a párnára, ami előbb még Jimin alatt volt.
- Na de Jungkook! - nyújtja el nevem végét, miközben lefelé görbül szája - Látni akarom!
- Mutasd meg neki. - szól közbe Taehyung, aki szép lassan lapátolja be a kaját a szájába.
- Nem. - nézek határozottan a Herceg felé, aki leteszi a kanalat és lejjebb engedi a tányért a kezében.
- Szeretnél holnap képzésre menni vagy sem? - vonja fel szemöldökét kérdőn.
Nyelek egy hatalmasat. Miért játssza ki ezt az ütőkártyát, akárhányszor ellentmondok? Egy nagy sóhaj kíséretében teszem le a tányért és magam elé bámulok, miközben az ujjaimat tördelem. Érzem, ahogy ég az egész arcom. Miért kell ennyi embernek ezt látni? És miért olyankor, amikor rohadtul nincs kedvem hozzá? Jimin felé fordulok komor arckifejezéssel, majd pár másodpercet várva hatalmas mosolyra húzom a számat és nagyra nyitom mostanra már csillogó szemeimet. Kinyújtom felé jobb karomat.
- Kookie vagyok, örülök a találkozásnak!
Jimin eddig csillogó szemei hatalmasra nyílnak. Szája mostanra széles vigyorba változik és szinte pillanatok alatt elkapja a kezemet, amit sokszor megráz egymás után.
- De cuki! Istenem, és ezt hogy csinálod? - mér végig, majd tekintete ismételten szemeimbe téved - Tudsz valami érdekeset? Valami extra cukit?
- Extra cukit? - értetlenkedve döntöm oldalra a fejem, majd pár másodperc múlva megrázom - Nem igazán, Hyung. Nincsenek különleges képességeim. Viszont! - feltérdelek a kanapén és megtámasztom két tenyerem magam előtt, úgy dőlök előre, közelebb kerülve hozzá - Biztosra veszem, hogy neked vannak.
- Wahh! - teszi le egyből a tányért a dohányzóasztalra Jimin, és utánozva engem, felveszi ugyanazt az állást. Kezét maga elé téve hajol közel hozzám - Nekem csak az aegyo van, de azt is csak Taehyung szokta látni.
- Komolyan? Akkor mit szólnál hozzá, ha megtartanád neki? - kérdezem tőle, már elhagyva a duracell nyuszi énemet, felvéve a szokásos komor hangnemet.
- Hm. - gondolkozik el és néz Taera, így én is követem tekintetét. Taehyung hatalmas szemekkel néz ránk, miközben félbehagyta a bibimbap rágását is. Szótlanul figyel minket, szemmel láthatólag eléggé megszeppenve. - Szerintem így is kivan jelenleg. - neveti el magát Jimin, mire Taehyung azonnal megrázza a fejét.
- Ne szórakozzatok! - mordul fel Tae, egyből visszatérve a komor hangulatához.
- Elvesztettem a fonalat. - sóhajtok fel ismét és miután beletúrok a hajamba, magamhoz veszem az ételt - Nem értem, miért voltál annyira kíváncsi erre.
- Mert most már értem, hogy miért volt olyan Tae hangja, amikor mesélt Kookieról!
- Jimin, fogd be!
- De most miért? - kérdezi szomorúan, talán kissé félve - De hát ha lelkesen meséltél róla, az miért baj? - Lelkesen? Miért mesélt egyáltalán Jiminnek rólam? Idegesít, hogy nem tudok kiigazodni Taehyungon. Az egyik pillanatban megfojtanám, a másikban viszont sajnálom őt. A legrosszabb viszont az, hogy a múltkor kimondottan élveztem előtte Kookie lenni. Úgy éreztem, hogy ez nem csak egy felvett, megjátszott valami, mint Yoonahnál. A Herceg mellett ez ösztönösen jött...
- Jimin! - mordul fel Taehyung, én pedig mostanra tényleg teljesen össze vagyok zavarodva.
- Jó, oké. Értem. - sóhajt fel Chim, majd egy másodpercig felém hajolva fülembe súg - Tae gyengéje a cuki pasik. - És ez engem miért érdekel? Összeráncolom a szemöldököm és úgy nézek a mellettem ülőre, aki beharapott alsó ajkakkal vigyorog rám.
- Park Jimin! - hangosan csattan a tányér a kisasztalon, mire mind a ketten megugrunk Jiminnel - Húzz el!
- De a bibimbap…
- Menj. - most mi a fene történik pontosan? Teljesen össze vagyok zavarodva, semmit nem értek a szituációból. Taehyung kérte, hogy maradjak Jimin miatt, most meg pont őt küldi haza.
- Jó, de elviszem magammal. - áll fel a kanapéról magához húzva a tányérját - Viszlát Kookie! - mosolyog rám, majd Taera nézve felsóhajt - Jól tudom, hogy csak azért vagy ilyen, mert Hoseok balfasz volt. Ha lehiggadtál, és beszélni akarsz, hívj fel. - indul meg a kijárat felé - És kössz a kaját! Imádlak Taetae!
- Mi a… - a fejemet kapkodom a mérges és ijesztő Taehyung, valamint az ennek ellenére jó kedélyű Jimin között - Hé! Jimin! Várj! - utána futok, ami miatt értetlenül mered rám - Neked itt kellene maradnod Taehyunggal, majd én lelépek.
- Maradni is max egy órát tudok, Kookie. - kap be egy kanál kaját előttem - Tae most ki van bukva. Te mit csinálnál az ő helyében, őszintén?
- Légyszíves, hívj Jungkooknak. Nem tudom. Én biztos, hogy felkeresnék valakit éjszakára. - gondolkodom el erősen, saját magamat is meglepve, hogy ilyen hamar beszélek Jiminnek a belső gondolataimról.
- Nos, Jungkook. Ha ezt megtenné, valószínűleg engem hívna, viszont úgy tudom, hogy megtiltottad azt hogy itt legyek szex céljából, ha itthon vagy. Ki mást keressen fel?
- Azt… szóval ne haragudj. Gyere nyugodtan, amikor csak akarsz, csak akkor küldjetek el előtte vagy mit tudom én. Nem tudom. Nem ismerem a társaságát. Ezt neki kell tudni.
- Tudja ő, hidd el. Csak még tart a gyász időszaka. - fal be ismét egy nagy adagot előttem - Bár nehéz lehet neked, de bírd ki. Úgyis nemsokára nekilát a munkának. Addig meg ha nem bírod, hagyd magára. Maximum néha eljár inni, olykor nem jön haza, de ez nem a te dolgod, ahogy mondtad.
- Igazad van. Kösz a tanácsokat. Ha így folytatod, te leszel az egyetlen meleg, akit szívesen elviselek magam mellett.
- Nem meleg, biszexuális. - jelenti ki, majd egy utolsó kanálnyi falatot tesz a szájába és végül hozzám tolja az üres tányért. - Kösz a kaját! Fincsi volt! - mondja teli szájjal, majd kinyitva a bejárati ajtót távozik.
- Király. - gondterhelten nekidőlök a falapnak és agyalok. Nem akarom, hogy érdekeljen Taehyung élete. Viszont muszáj vagyok belefolyni, mert Yoonah kitekeri a nyakam, ha nem figyelek rá. Most akkor melyik a kisebb rossz? Ha állandóan a Herceg hülye viselkedését kell elviselnem vagy az, ha Yoonah szakít velem, mert nem vagyok megbízható - Aish! Utálom!
Pár másodperc múlva Taehyung jelenik meg mellettem, de nem foglalkozik az előbbi kirohanásommal, csupán elkezdi felvenni lábára a cipőjét.
- Hova mész?
- Sétálok. - válaszol szárazon, nekem pedig megint rossz érzésem lesz.
- Remek. - hátra döntöm a fejem és artikulálatlan hangot adok ki magamból, ami miatt a Herceg megáll egy pillanatra tevékenységében - Akkor én is öltözöm.
- A boltig megyek csak, nem kell kolonc a nyakamba. - egyenesedik ki és leakasztja a bomber dzsekijét a fogasról.
Erősen agyalok azon, amit Jimin mondott. Ha vele megyek, el kell viselnem őt, ha nem megyek, akkor viszont napokra eltűnhet. Fáradtan hunyom le pilláimat és azt kívánom, bár soha ne ismertem volna meg Kim Taehyungot, a Perverz Herceget, aki minden egyes nappal egyre bonyolultabbá teszi eddig tökéletes életemet.
Коментарі