A középiskolában köttetett kapcsolatok ritkán örökéletűek. Bár lángolnak, tele szenvedéllyel, mégis elmúlnak, hogy tíz, vagy húsz évvel később mosolyogva emlékezz vissza rájuk. A szüleim is gimiben ismerkedtek meg, majd járni kezdtek és anya tizenhét éves korában világra hozott. Nagyon is jól megvoltak, egészen egy évvel ezelőttiig, amikor apám titokban viszonyt kezdett a zöldséges feleségével, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve beintett anyámnak és elhagyott minket. Ebből a példából okulva jöttem rá, hogy a szerelem múlandó és semmi sem tart örökké. Éppen ezért, mikor járni kezdtünk Jungkookkal, nem éltem bele magam, nem tervezgettem az esküvőnket, sem egyéb nyálas, idilli jövőképet, mert úgy gondoltam, nem lesz hosszúéletű. Akkor még fogalmam sem volt arról, mekkorát tévedek ezzel kapcsolatban...


*&*&*&*

Figyeltem, amint anya ismét megigazítja blúza gallérját. Elmosolyodtam azon, hogy a sok nehézség ellenére nem hagyta el magát, és immáron egyedülálló anyaként nevelt engem és a két éves kishúgomat, Izzyt. Baromi erős nő volt és az én első számú hősöm. A kopogtatásra mosolyom szélesebb lett, majd szülőm bebocsájtó ordítása után kinyílt az ajtó és a barátom lépett be rajta. Fogalmam sincs miért, hiszen fél éve egy párt alkottunk, de minden egyes alkalommal libabőrös lettem a hangjától, a gyomrom ugrándozott és legszívesebben rögtön az ajkainak estem volna, de nem tettem. Jól nevelt lányként csak ültem a kanapén, nézve, amint azzal a született lazaságával beljebb sétál és karjaiba veszi húgomat, a második legnagyobb rajongóját.
- Helló Sarah – üdvözölte anyut vidáman.
- Szia Kook. Anyukád hogy van? – érdeklődte szülőm szúrós pillantásokat lövellve a fiúmnak.
- Jól, köszöni és még mindig csóró egy esetleges temetéshez. – mosolygott féloldalasan.
- Remélem is. – bólogatott anyukám serényen – Na, én mentem. Reggel jövök, sietek haza. A többit tudjátok. Izzy időben feküdjön le. – címezte nekem mondandóját.
Anya először hozzám lépett, szoros ölelésbe vonva, amit annyira szeretek, majd megpuszilgatta a testvéremet is és egy utolsó „szeretlek”-et elrebegve dolgozni indult. Jungkook átszelte a köztünk lévő távolságot, elárasztva finom, férfias illatával, aztán egy gyengéd puszit nyomva a homlokomra megállt előttem.
- Vacsiztatok már?  - kérdezte arcomat pásztázva gyönyörű, mandula vágású szemeivel.
- Izzy triplán is. – feleltem biccentve.
- Oh, az én tündérkém pocakja tele van? – fordult a karjaiban tartott kislányhoz őszinte szeretettel.
Izzy felhúzta a pizsamának használatos trikóját, megmutatva pocakját és hangosan kacarászva fogadta a srác csikizését. Imádtam Jungkookban, hogy ennyire törődik a húgommal és figyelmes vele szemben. Noha a fiú idősebb volt nálam pár évvel, tudtam, a korabeli pasik nem áldoznának ennyi figyelmet egy két éves makacs kis energiabombára, amiért kegyetlen hálás voltam neki. Bár, ha valaki megkérdezte, mit is szeretek pontosan benne, képtelen lettem volna normális választ kinyögni. Talán, ahogy rám nézett. Barna szemei szüntelen csillogtak, melyekben ott lapult a szeretet, féltés, birtoklási ösztön és a mérhetetlen vágy. Talán, a határozott, domináns, mégis édes viselkedése. Talán, az izmos karjai, vagy combjai. Talán, a szavahihetősége és, hogy mindig betartja az ígéreteit. Példának okáért, még a kapcsolatunk elején anyám megígértette vele, hogy a tizennyolcadik születésnapom előtt nem veszi el a szüzességem, ami hat hónapja volt. Jungkook betartotta. Igaz, történtek közöttünk dolgok és bizony, olykor elszaladt velünk a ló, de még határozottan szűz voltam. Tehát, millió okom volt szeretni és vele lenni. Hárman bevonultunk Izzy szobájába, ahol egy kicsit építőkockáztunk, majd elpakoltuk a szanaszét hagyott játékokat és egy esti mese után el is aludt a csöppség. Résnyire nyitva az ajtaját kiosontunk a helységből, aztán megkönnyebbült sóhajt eresztve az én hálóm felé vettük az irányt. Míg Kook lezuhanyozott, megágyaztam és szélesre tártam az ablakot. Esténként, mikor már minden nyugodt volt, elszívtunk egy-egy cigit, levezetve a fáradt gőzt. Írtam anyának egy üzenetet Messengeren, hogy Izzy alszik és minden rendben, amire ő annyit reagált, hogy „szüzesség!!!”. Nevetve ingattam rajta a fejem és az ablakpárkányra telepedtem. Összerezzentem az odakintről felharsanó farkasvonyításra, ám nem foglalkoztam vele különösképp. Az erdő szélén laktunk, ahol ezek mindennapos dolgok voltak. Két napja például a szomszéd néni csirkeállományát alaposan megtizedelte pár róka, amiért irtó dühös lett, persze, okkal. Én személy szerint szerettem ott élni, mert nyugodt volt és ha Izzyvel a hátsó udvaron mulattuk az időt néha napján meg tudtam neki mutatni egy őzikét, nyuszit, nyestet, vagy érdekesebb madarat.
Jungkook kilépett a fürdőből, gőzt vonva maga mögött. Derekát csupán egy törölköző takarta, így premierplánban láthattam, amint a hajából aláhulló vízcseppek leszánkáznak mellkasán, eltűnve a törölköző peremén. Határozott léptekkel közelített meg, mégis óvatosan, akár egy vad az elejteni kívánt prédáját. Elém érve nyelvével megnedvesítette dús alsó ajkát, majd két karját a csípőm mellé téve bekerített. Elképesztő volt, hogyan vált egy szempillantás alatt a cuki, játszópajtásból, csókra éhes, csábító pasivá, aki egyetlen rezdülésével letaglóz.
- Üdv ismét bébi. – hajolt közelebb, orrát végig húzva nyakam vonalán, kicsalva egy jóleső sóhajtást.
Felmordult, amikor ujjaimat vállára vezetve rajzolgattam körbe körmeimmel a bőrét díszítő fekete mintákat. Szabályosan felforrt a vérem attól, ahogyan morgott. Nem az a tipikus, megszokott hang volt, hanem sokkal több. Állatiasabb, vadabb. Amitől meghátrálsz és megadod magad.
- Még tíz hónap. – jegyeztem meg halkan, kissé hátrébb húzódva, felnézve rá.
- Kibírom. – közölte elszántan. 
- Hát, kénytelen leszel különben, anya elás a mogyoróbokor mellé. – világosítottam fel.
- Tisztelem édesanyádat és betartom az ígéretemet. Sosem szegem meg a szavam. – húzta ki magát komolyan, kidüllesztve izmos mellkasát.
- Tudom. – vontam össze szemöldökömet – Akkor  a holnapi még áll? Eljössz? – váltottam könnyedebb témára.
Újabb farkasvonyítás csapta ketté az egyébként csendes éjszakát, mire Kook rosszallóan ingatta fejét a fák közé nézve, mintha ellátna odáig.
- Persze, ki nem hagynám Izzy második szülinapját. – görbültek felfelé ajkai -  Imádni fogja az ajándékát.
- Ha tőled kapja, az már eleve siker. – csóváltam kobakomat.
- Tae is jön? – érdeklődtem, miközben távolodó alakját figyeltem, ahogyan a fiókomhoz sétál és kivesz egy boxert.
- Szerintem, jobban várja, mint te. – vigyorgott – Egy pónit akart Izzynek venni.
- De aranyos. – mosolyogtam.
- Igazi pónit. – tette hozzá, mire lehervadt az örömöm.
- Totál őrült. – állapítottam meg.
- Rajong a húgodért. – mondta visszatérve hozzám egy cigis dobozzal, átnyújtva nekem.
Kivettem egy fehér szálat, melyet ajkaim közé helyezve meggyújtottam. Jungkook vágytól csillogó tekintettel fixírozta, ahogyan kifújom a füstöt, újabb morgást hallatva. Érdekesnek találtam, hogy míg a legtöbb ember szeme sötétebb lett a vágy hatására, az övé világosabb, szinte ezüstszürke. Egyszerre volt gyönyörű, különleges és észvesztően szexi.
- Augusztus. – morogta halkan a születésem hónapját, mire megvontam a vállamat – És csak november van. – sóhajtott.
A farkas odakint igazán nyughatatlan lehetett, hiszen ismételten vonyítani kezdett, ezalkalommal hosszabban, panaszosabban. Érdeklődve fordultam hátra, hátha látom a rendetlenkedő állatot, ám Jungkook ujjait az államra rakva maga felé fordított, aztán ajkaimra hajolt.
- Ne foglalkozz vele Noel, csak egy farkas. Velem biztonságban vagy bébi. – suttogta a számra és finoman megcsókolt.
Nem féltem a farkasoktól, de Kook szavai automatikusan megnyugtattak. Ő vigyázott rám, megvédett. Legalábbis, akkor még ezt hittem...