6.
Jungkook szemszöge
Sokkoltan nézem a két ölelkező embert, s elemembe jövök, mikor rájövök, a bátyám keze van a dolgokban, és valószínűleg a kamera felvételeket nézte vissza. Idegességemet leplezve préselem vonallá ajkaimat, kezemben fogott pisztolyt erősen markolva. Agyamat ellepte a fos, és képes lettem volna egy gyerekkori hyungomat fejbe lőni. Hozzányúlt ahoz, ami nekem járna. Ha nem fogadtam volna, akkor most az én kezeim között lenne. Ha több mindent megteszek azért, hogy az apja szimpatikusnak tartson, jelenleg nem lennék féltékeny. Annyi mindent megtudtam volna tenni. Találkozok Sunheeval hetente, hogy megismerjen, vagy csak szimplán szervezek olyan bevetéseket, amikre velem jönne. Nem itt tartanák.
Bosszantott a tesvérem viselkedése. Seulgi egy egyszerű sarki lány volt apánk egyik bárjában, amikor Kihyun kiszemelte magának. Egy éjszakás kalandnak tervezte, de amikor nagyobb teljesítményt nyújtott, mint azt megszokta, ezért megtartotta, és a villánkba költöztette. Mondhatom, utáltam az estéket, hiszen mindig őket kellett hallgatni. Seulgi egy megértő személy, sose veszekedett a bátyámmal. Mindig szép szavakkal védte az igazát ahelyett, hogy hangosan ordibált volna. Mindig azt mondta, hogy semmit nem ér el azzal, hogy hangosan beszél. Inkább csak félelmet kelt a másik félben.
Sóhajtva eresztettem le a fegyveremet, és kezdtem el lábaimat a magasra nyúló lépcső fokain járatni. Magam elé, halkan mormogtam szitkozó szavakat saját magamnak, és a hülye ötleteimnek. Mennyivel könnyebb lenne minden, ha nem fogadtam volna vele érte....
Sunhee hangos kacagását az egész lakás bezengte, eltekintve attól, hogy alapjáraton kint beszélgetett Jiminnel.
A fiú rendszeres vendége volt Kihyunnak, s szinte együtt nőttek fel. Olyan volt már lassan nekem, mintha ő is a bátyám lenne. Gyerekkorában fekete haja mindig a szemébe lógott, amibe előszeretettel túrt bele másodpercenként. Mindig nevettünk, hiszen ha csak egy miliméterrel is különbözött attól, ahogyan reggel beállította, egyfolytában a haját igazgatta. Folyamatosan az edző termünkben emelgette a súlyokat Kihyunnal, miközben a nő ügyeiket beszélték ki egymás között. Engem sose engedtek be, mondván fiatal vagyok ehez. Pedig Jimin csak két évvel volt idősebb nálam, a bátyám pedig hárommal. Felnéztem rájuk, hiszen összetartottak akkor is, amikor semmi nem volt jó. Jimin szüleit egy bérgyilkos maffia ölte meg, és folyamatosan figyelni kellett az akkor még igencsak felelőtlen Jiminre, mielőtt valami ostobaságot csinál. Volt, hogy a háztetejéről akart leugrani, vagy próbálta túladagolni a nyugtatóit, amit a személyes pszichológusa írt fel neki. De olyan is volt, hogy illegális dolgokhoz nyúlt, azt is túladagolva.
Fejemet a párnába fúrva nyüszögtem, kezeimmel a vánkost ölelgetve. Mégcsak délután három volt, mégis úgy éreztem, mintha éjfél lenne. Az önfeledt nevetések helyét átvette az ijedt sikolyok helye, azokat is inkább Jisoo és Lisa hangján hallottam. Valószínűleg valami ütős horror filmet néztek, amitől a bokájukat is szét fossák. Erőt gyűjtve felkeltem a puha ágyról, és elindultam ki a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. A házat sötétség uralta. A függönyök behúzva takarták a napsugarakat, a lámpák elkapcsolva lógtak le a plafonról. A függönyökön keresztül halványan ugyan, de lehetett látni a faágak érdekes árnyékát. A szél lágyan fújdogált, szinte nem is lehetett volna kint érezni, én is csak a levelek mozgása miatt tippeltem rá. A házat kellemes hűvösség lengte körbe.
A konyhába érve kinyitottam a hűtőt, és egy pohár helyett egy üveg vízzel indultam meg vissza a barlangomba. Halk csattanásokat hallottam a hátam mögül, de ignorálva őket lépdeltem továbbra is egyenesen a folyosó végéhez. Egy apró mancs megfogta az alkaromat, elég lazán, mégis megállásra késztetve. Hátra fordultam, hogy megnézzem, kinek hiányzok. Jimin volt ott, miközben szigorúan nézett a szemeimbe. Keményen néztem vissza rá, mégis kérdőn, hogy mit szeretne. Ajkait idegességében megnedvesítette, majd megszólalt.
- Ju - nem hagytam, hogy befejezze, helyette a jobb füléhez nyúltam, amiből kiszedtem a kis adóvevőt, majd a földre dobva tapostam darabjaira.
-Mostmár mondhatod. - mosolyodtam el halvány, kezeimet mellkasom előtt összefonva. Ne higyjék már azt, hogy gyerek vagyok! Felnőttem, ezt már elkéne fogadniuk, nem vagyok az a tíz éves takonypóc, akit látott legutóbb!
- Baszki te tényleg felnőttél... - vakarta zavarában a tarkóját. Csak szemet forgattam, hiszen tudtam, hogy még mindig gyereknek néz - Na mindegy, csak annyit akartam, hogy a bátyád nagyon ki volt akadva-
- Unatkozott, és megnézte a kamera felvételeket, igaz? - doboltam lábammal idegesen a padlón. Jimin csak elnézett mellettem, ezzel megadva nekem a választ.
- Figyelj Jungkook... - nézett vissza a szemeimbe - én értem, hogy szereted azt a lányt, de tudod a szabályokat. Hiába vagy a testvére, ugyanúgy végezhet veled. Keress magadnak valaki mást, mert nem csak magadat, de Sunheet is veszéjbe sodrod. Ha tényleg szereted, akkor előnybe kell helyezned, és az ő érdekeit nézned. - miután befejezte együttérzőn megveregedte a vállamat, aztán sarkon fordult, és vissza ment a nappaliba. Mondatain töprengtem, s ha nem is vallottam be magamnak, igaza volt. Nem csak magamat, hanem Sunheet is feszéjeztetem azzal, hogy beszélek vele. De hiszen olyan önfeledten nevet, ha hozzászólok. Elkellene engednem ahoz, hogy biztonságban legyen. De nem vagyok rá képes.
Sokkoltan nézem a két ölelkező embert, s elemembe jövök, mikor rájövök, a bátyám keze van a dolgokban, és valószínűleg a kamera felvételeket nézte vissza. Idegességemet leplezve préselem vonallá ajkaimat, kezemben fogott pisztolyt erősen markolva. Agyamat ellepte a fos, és képes lettem volna egy gyerekkori hyungomat fejbe lőni. Hozzányúlt ahoz, ami nekem járna. Ha nem fogadtam volna, akkor most az én kezeim között lenne. Ha több mindent megteszek azért, hogy az apja szimpatikusnak tartson, jelenleg nem lennék féltékeny. Annyi mindent megtudtam volna tenni. Találkozok Sunheeval hetente, hogy megismerjen, vagy csak szimplán szervezek olyan bevetéseket, amikre velem jönne. Nem itt tartanák.
Bosszantott a tesvérem viselkedése. Seulgi egy egyszerű sarki lány volt apánk egyik bárjában, amikor Kihyun kiszemelte magának. Egy éjszakás kalandnak tervezte, de amikor nagyobb teljesítményt nyújtott, mint azt megszokta, ezért megtartotta, és a villánkba költöztette. Mondhatom, utáltam az estéket, hiszen mindig őket kellett hallgatni. Seulgi egy megértő személy, sose veszekedett a bátyámmal. Mindig szép szavakkal védte az igazát ahelyett, hogy hangosan ordibált volna. Mindig azt mondta, hogy semmit nem ér el azzal, hogy hangosan beszél. Inkább csak félelmet kelt a másik félben.
Sóhajtva eresztettem le a fegyveremet, és kezdtem el lábaimat a magasra nyúló lépcső fokain járatni. Magam elé, halkan mormogtam szitkozó szavakat saját magamnak, és a hülye ötleteimnek. Mennyivel könnyebb lenne minden, ha nem fogadtam volna vele érte....
Sunhee hangos kacagását az egész lakás bezengte, eltekintve attól, hogy alapjáraton kint beszélgetett Jiminnel.
A fiú rendszeres vendége volt Kihyunnak, s szinte együtt nőttek fel. Olyan volt már lassan nekem, mintha ő is a bátyám lenne. Gyerekkorában fekete haja mindig a szemébe lógott, amibe előszeretettel túrt bele másodpercenként. Mindig nevettünk, hiszen ha csak egy miliméterrel is különbözött attól, ahogyan reggel beállította, egyfolytában a haját igazgatta. Folyamatosan az edző termünkben emelgette a súlyokat Kihyunnal, miközben a nő ügyeiket beszélték ki egymás között. Engem sose engedtek be, mondván fiatal vagyok ehez. Pedig Jimin csak két évvel volt idősebb nálam, a bátyám pedig hárommal. Felnéztem rájuk, hiszen összetartottak akkor is, amikor semmi nem volt jó. Jimin szüleit egy bérgyilkos maffia ölte meg, és folyamatosan figyelni kellett az akkor még igencsak felelőtlen Jiminre, mielőtt valami ostobaságot csinál. Volt, hogy a háztetejéről akart leugrani, vagy próbálta túladagolni a nyugtatóit, amit a személyes pszichológusa írt fel neki. De olyan is volt, hogy illegális dolgokhoz nyúlt, azt is túladagolva.
Fejemet a párnába fúrva nyüszögtem, kezeimmel a vánkost ölelgetve. Mégcsak délután három volt, mégis úgy éreztem, mintha éjfél lenne. Az önfeledt nevetések helyét átvette az ijedt sikolyok helye, azokat is inkább Jisoo és Lisa hangján hallottam. Valószínűleg valami ütős horror filmet néztek, amitől a bokájukat is szét fossák. Erőt gyűjtve felkeltem a puha ágyról, és elindultam ki a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. A házat sötétség uralta. A függönyök behúzva takarták a napsugarakat, a lámpák elkapcsolva lógtak le a plafonról. A függönyökön keresztül halványan ugyan, de lehetett látni a faágak érdekes árnyékát. A szél lágyan fújdogált, szinte nem is lehetett volna kint érezni, én is csak a levelek mozgása miatt tippeltem rá. A házat kellemes hűvösség lengte körbe.
A konyhába érve kinyitottam a hűtőt, és egy pohár helyett egy üveg vízzel indultam meg vissza a barlangomba. Halk csattanásokat hallottam a hátam mögül, de ignorálva őket lépdeltem továbbra is egyenesen a folyosó végéhez. Egy apró mancs megfogta az alkaromat, elég lazán, mégis megállásra késztetve. Hátra fordultam, hogy megnézzem, kinek hiányzok. Jimin volt ott, miközben szigorúan nézett a szemeimbe. Keményen néztem vissza rá, mégis kérdőn, hogy mit szeretne. Ajkait idegességében megnedvesítette, majd megszólalt.
- Ju - nem hagytam, hogy befejezze, helyette a jobb füléhez nyúltam, amiből kiszedtem a kis adóvevőt, majd a földre dobva tapostam darabjaira.
-Mostmár mondhatod. - mosolyodtam el halvány, kezeimet mellkasom előtt összefonva. Ne higyjék már azt, hogy gyerek vagyok! Felnőttem, ezt már elkéne fogadniuk, nem vagyok az a tíz éves takonypóc, akit látott legutóbb!
- Baszki te tényleg felnőttél... - vakarta zavarában a tarkóját. Csak szemet forgattam, hiszen tudtam, hogy még mindig gyereknek néz - Na mindegy, csak annyit akartam, hogy a bátyád nagyon ki volt akadva-
- Unatkozott, és megnézte a kamera felvételeket, igaz? - doboltam lábammal idegesen a padlón. Jimin csak elnézett mellettem, ezzel megadva nekem a választ.
- Figyelj Jungkook... - nézett vissza a szemeimbe - én értem, hogy szereted azt a lányt, de tudod a szabályokat. Hiába vagy a testvére, ugyanúgy végezhet veled. Keress magadnak valaki mást, mert nem csak magadat, de Sunheet is veszéjbe sodrod. Ha tényleg szereted, akkor előnybe kell helyezned, és az ő érdekeit nézned. - miután befejezte együttérzőn megveregedte a vállamat, aztán sarkon fordult, és vissza ment a nappaliba. Mondatain töprengtem, s ha nem is vallottam be magamnak, igaza volt. Nem csak magamat, hanem Sunheet is feszéjeztetem azzal, hogy beszélek vele. De hiszen olyan önfeledten nevet, ha hozzászólok. Elkellene engednem ahoz, hogy biztonságban legyen. De nem vagyok rá képes.
Коментарі